2013. július 21., vasárnap

10(+10) kérdés

Juci és Jadranka is invitált egy játékba, amit ezúton is nagyon szépen köszönök! A játék lényege, hogy a bloggerek a másik blogger által feltett tíz kérdésre válaszolnak, majd ők is feltesznek újabb tíz kérdést, amit továbbadnak.

Én már elég későn szállok be ebbe a játékba, mert hiába kaptam meg a díjat már rég, csak most van időm, hogy válaszoljak is a kérdésekre. Emiatt ha nem haragszotok, én már nem adnám tovább a játékot, mert szerintem mindenkinél járt már, én most a sor végén kullogok. Persze ha valaki úgy érzi, kimaradt a dologból, és szeretne játszani, írjon egy kommentet, és kérdezek tőle 10 dolgot! :)

Juci kérdései

Milyen, könyvekkel kapcsolatos munka érdekel a legjobban?
Gyerekkoromban nagyon szerettem volna könyvtáros lenni, felnőttként azonban győzött a logika, és inkább jobban kereső foglalkozást választottam magamnak... ettől függetlenül ha egyszer lenne rá lehetőségem, biztosan nyitnék egy könyvesboltot, ahol néhány alkalmazott mellett magam is dolgoznék.

Mi akartál lenni gyermekkorodban?
A könyvtáros mellett sokáig nagy vágyam volt, hogy stewardess vagy idegenvezető legyek. Aztán ahogy az évek múltak, ez a dolog annyira megkopott, hogy amikor a továbbtanulásra került a sor, már egyik sem volt opció.

Ha gyors receptet kellene írnod egy sikerkönyvhöz (ami tényleg jól eladható, már-már kultikus...), milyen hozzávalókat szednél össze?
Érdekes kérdés, mert sem könyvet írni, sem főzni nem tudok. Mármint persze receptből le tudok koppintani kajákat, de ha valamit elszúrok, már nem nagyon tudok újratervezni, mert fogalmam sincs, mit mivel tudnék kijavítani. Emiatt önállóan szinte soha nem kísérletezem. Ha a recept azt mondja, hogy 15 dkg liszt, és véletlenül 16-ot sikerül az edénybe öntenem, képes vagyok visszakanalazni 1 dekát, mert "jaj, mi lesz, ha nem tartom be az arányokat?"
Ettől függetlenül azt hiszem, egy jó könyv hozzávalói kb. ezek lehetnek: fantázia, eredetiség, könnyed hangvétel (+egy gyönyörű borító, amivel levesz a lábamról).

Gyűjtesz valamit?
Emlékeket. Régi szenvedélyem, hogy minden szép élményemhez kapcsolódóan elteszek valami apróságot, amit később annyira jó elővenni! Van egy parafatáblám, erre tűzök fel sok-sok apróságot, amik szép emlékeket idéznek, pl. buszjegy egy városnézésről, mozijegy egy randiról, képeslap, esküvői fénykép stb. Hogy ne legyen túlzsúfolt, időnként leveszek róla pár dolgot, és mennek az "emlékdobozomba". Ez egy kartondoboz, amiben az életem fontos szeletkéinek emlékei pihennek: a sikeres főiskolai felvételimről szóló értesítő levél; bérpapír az első diákmunkámról; egy újságcikk, amiben egy verseny miatt szerepel a nevem; a szalagavatónkról készült DVD; a ballagási tarisznyám; egy utolsó fújásnyi az első parfümből, amit a férjemtől kaptam; az esküvői zenéink CD-n; az esküvői gyertyáink és sok más apróság. Remélhetőleg 2-3 éven belül kibővül a doboz egy apró babacipővel és egy kórházi karszalaggal is. :)

Te ajánlasz inkább könyveket másoknak vagy inkább neked ajánlanak?
Inkább én ajánlok (valójában a blogom is ezt a célt szolgálja), főleg azért, mert szívesen olvasom a legújabb megjelenésű könyveket is, amikről még senki sem írt.

Volt olyan könyv, amiről egyszerűen nem tudtál bejegyzést írni?
Volt olyan, amivel sokat nyűglődtem, és nagyon rövidke bejegyzés született belőle, mostanában viszont volt olyan könyv, ami teljesen kimaradt a blogomból, de nem feltétlenül azért, mert rossz volt, sokkal inkább időhiány miatt.

Mivel töltöd a legszívesebben a szabadidődet az olvasáson/blogolások kívül?
Pár hónapja még azt mondtam volna, hogy süthető gyurmából ékszereket készítek, most viszont inkább azt kérdezném, hogy mi a fene az a szabadidő? :)

Van valamilyen olvasási rituáléd?
Sokszor mielőtt belekezdenék egy könyvbe, találomra kinyitom egy oldalon, és elkezdem olvasni. Emiatt többször is belefutottam már olyan részekbe, amikbe csak később kellett volna, ennek ellenére továbbra is gyakran megteszem. :)

Számít neked, hogy más mit mond egy könyvről? Mennyire vagy hajlandó "szembemenni" az éppen elfogadott trendekkel?
Is-is: egyrészt számít más véleménye, hiszen sokszor pont azért olvasok el egy könyvet, mert jó ajánlóra bukkantam róla, másrészt viszont, ha mégsem jött be az adott könyv, akkor nem félek ezt leírni. Nem fogom csak azért szépíteni a véleményem, mert mások jókat írtak róla. Írtam már negatív kritikát 90%-os értékelésű könyvről is.

Melyik íróval ülnél le egy baráti sörözésre, kávézásra?
Ha tehetném, mindegyik imádott olvasmányom után leülnék az írójával egy baráti beszélgetésre, nincs olyan, akit külön kiemelnék közülük.

Jadranka kérdései

Van-e háziállatod? Ha igen, akkor kicsoda-micsoda ő, hogyan és mióta éldegéltek együtt?

Gyerekkoromban volt egy mocsári teknősünk, akit apa talált (az apróság épp öngyilkosságra készült, ugyanis egy forgalmas úton próbált átmenni). Tallérnak neveztük el, a mérete alapján. Pár évig lakott nálunk, aztán amikor már nagy lett, visszavittük a tóhoz, ahonnan származik.

Tavalyelőtt pedig én hoztam haza egy éhes kölyökcicát, akit - miután megetettem, megitattam, játszottam vele - másnap legyőzött a teljes letargia, és kiderült róla, hogy nem lakásba való a kis kóbor lélek. Miután minden próbálkozásom ellenére órákat ült a lábtörlőn, és csak nyávogott, levittem sétálni, és ekkor megtaláltuk az anyukáját egy iskola udvarán, úgyhogy Limo (=Limonádé) csak másfél napig lakott nálunk.


Mit olvasol éppen?
Emily - Elveszett emlékek van most folyamatban, de egyszerre több könyvet is szoktam olvasni, így könnyen lehet, hogy a bejegyzés befejezése után valami mást is lekapok a polcról.

Könyvet vagy e-book-ot olvasol szívesebben?
Próbálkoztam a férjem e-book olvasójával, de pár napos fellángolás után visszatértem a papíralapú könyvekre.

Általában honnan szerzed be az olvasmányaidat?
Két könyvtárba vagyok beiratkozva, illetve az Első Könyvsiker Kölcsönzőből is szoktam kölcsönözni. Amikor tudok, szívesen csereberélek is. Emellett rengeteget vásárolok is, évente 50-100 ezer Ft-tal gazdagítom a könyvpiacot. Ezt abszolút nem sajnálom, amikor 5 hónapig nem volt munkám, akkor is inkább a kaján spóroltam, de könyvekre továbbra is költöttem. Mindig azt mondom, hogy akkor leszünk nagy bajban, ha már könyvekre sem telik.

Ha te is szinte már megszállottan vásárolsz és gyűjtögetsz könyvet, családod tagjai, barátaid mit szólnak a könyvvásárlási, könyvfelhalmozási szokásaidhoz? Hogyan tolerálják, illetve van-e valami "minek már megint egy újabb könyv, nincs még elég?" típusú beszólás, amivel rendszeresen bosszantanak?
Mivel a szülői lakásból albérletbe költöztem, egyáltalán nem vittem magammal könyveket. Később egy születésnapomon beköltözött hozzánk a teljes Harry Potter-sorozat, de a saját lakásunkba való költözéskor is csak ennyink volt még. Az eltelt 3,5 évben azonban szépen fejlődött a gyűjtemény, és szerencsére a férjem is kifejezetten szereti nézni, ahogy gyűlnek a könyveim. :)



Vannak-e kedvenc könyveid, amiket akár rendszeres időközönként újra is olvasol, vagy újraolvasnál, ha lenne rá időd/lehetőséged? Melyek ezek?
Úgy vagyok vele, hogy ha holnap beszüntetik a könyvnyomtatást, én pedig 200 évig élek, akkor sem lesz időm elolvasni mindent, amit szeretnék. Emiatt elég ritka, hogy egy könyvet többször is elolvassak, de kivételek persze nálam is vannak. A hazai klasszikusok közül az Abigél visszatérő vendég, a külföldiek közül pedig a Harry Potter részeit veszem elő újra és újra.

Van-e olyan, ami nem kedvenc ugyan, de mikor eléggé magad alatt voltál, fel tudott vidítani vagy legalább elterelte a figyelmedet a gondjaidról?
Kevés igazi kedvencem van, általában minden élvezetes könyvet kikiáltok kedvencnek, de aztán lecseng a lelkesedés, hiszen találok még "kedvencebbet". Viszont sokszor volt már, hogy a könyvek segítettek át egy-egy nehezebb időszakon. Használtam már figyelemelterelésnek egy fogfájós éjszakán, vagy amikor éjszakás volt a férjem (ez nagyon ritka, így amikor 1-2 évente előfordul, nem találom a helyem), de kamaszkorom borzalmas szerelmi bánatait is segítettek már könyvek túlélni.

Van-e olyan idézet, mondat, amit könyvben olvastál és nagy hatással volt rád? Ha igen, melyik az?
Nem tudok egyetlen idézetet kiemelni, mert sok ilyen van. Nem véletlen, hogy szinte minden bejegyzésemet az adott könyvből származó idézetekkel tarkítom.

Milyen terveid, vágyaid vannak az elkövetkező 5 évre?
Szerintem az elkövetkező 5 évben ez már nem fog megvalósulni, de nagy vágyam, hogy egyszer írjak egy könyvet. Ezernyi ötlet van a fejemben, már csak ki kellene választani az igazit, és könyvvé formálni. Ez azonban idő (és szakértelem) híján egyelőre várat magára.

Nem tudok kitalálni tizedik kérdést, úgyhogy ide mindenki írjon, amit akar. Köszönöm. :)
Mivel ez nekem már a huszadik kérdés lenne, így nem írok helyette semmit. Én is köszönöm a kérdéseket!

Prodigy - Született tehetség

A trilógia első kötetéről, a Legendáról csak áradozni tudtam néhány hónappal ezelőtt. Most, a második részről nem fogok. :(

Az első rész ott fejeződött be, hogy June, a Köztársaság katonája, és Day, a Köztársaság első számú körözött bűnözője teljesen összemelegedtek. A második részben a két fiatal tovább menekül, legfőbb céljuk, hogy a Patrióták segítségét kérve megtalálják és megmentsék Day öccsét, Edent. A Patrióták úgy döntenek, segítenek nekik, ám nem csupán szívjóságból. Amikor az Első Polgár meghal, és fia, Anden veszi át a helyét, June és Day küldetést kap a Patriótáktól: meg kell ölniük az új Elsőt.

June feladata, hogy közel férkőzzön Andenhez, és amikor az Első nem számít rá, megkezdődik az akció. June azonban hamar rájön, hogy Anden teljesen más, mint az apja, és célja, hogy apja sok téves döntését helyrehozza. June megpróbálja leállítani az akciót, de közel sem biztos, hogy sikerül, ráadásul az is lehet, hogy Anden nem az, akinek mutatja magát...

Day eközben a Patriótákkal marad, és az akció részleteit tervezgetik. Ő kapta a feladatot, hogy megölje az Első Polgárt, és bár alapelve, hogy nem öl embert, most az öccse élete a tét. Amikor rájön, hogy June szabotálni akarja az akciót, döntenie kell, hogy vele tart-e...

June és Day ellentétei az első részhez képest most még jobban kiélesednek, mindketten nem egyszer meginognak, és kérdéses, hogy June képes lesz-e feladni az eddigi gazdag életet Day miatt, Day pedig képes lesz-e ölni az öccse miatt.

Dióhéjban ennyit tudok elmondani a történetről, mert minden más már spoiler lenne. Nehéz erről egyebet írni. A Legenda teljesen elvarázsolt, és ugyanezt vártam volna a folytatástól is, de sajnos nem ezt kaptam tőle. Aki az első részben kedves és aranyos volt (Tess), az most egy kibírhatatlan kis pukkancs lett, féltékeny és rendkívül gyerekes. Az egész könyv a lázadásról és az új Első megölési kísérletéről szólt, ami idáig rendben is lenne, de a megvalósítása elég unalmas lett. Egyfolytában terveket gondolnak ki, politikai szálakat szőnek a történetbe, és összeesküvés-elméletek tucatjaival találkozhatunk, pl. arról, hogy a Patrióták tényleg Patrióták-e, vagy pont a Köztársaság bérelte fel őket, hogy úgy tegyenek, mintha Patrióták lennének? Még így, 27 éves korom küszöbén is túlzásnak éreztem ezt a sok politikai vonatkozást, 16 évesen szerintem kardomba dőltem volna ettől a könyvtől.

Persze a harmadik részt ettől függetlenül még el fogom olvasni, én már csak ilyen mazochista típus vagyok (nem, nem vagyok az, csak reménykedem, hogy az utolsó rész inkább az első színvonalát hozza majd). De az is lehet, hogy tényleg disztópia-túladagolásban szenvedek már, érik az a szüneteltetés a témával kapcsolatban, mert ha így haladok, egy idő után már egyik sem fog tetszeni. :(
Marie Lu 1984-ben született Pekingben, de Amerikában járt egyetemre, és ma is ott él. Első regénye megjelenése előtt egy videójáték-gyártó cégnél dolgozott művészeti igazgatóként, ma viszont már disztópiás YA-regényeiről ismerik világszerte.



Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2013
Eredeti címe: Legend Trilogy - Prodigy (2013)
Forrás: Első Könyvsiker Kölcsönző
Oldalszám: 358

2013. július 13., szombat

Csúfok


Lehet, hogy egy időre fel kellene függesztenem a disztópiás regények olvasását, mert bármennyire élvezetesek is, annyira egy kaptafára épülnek, hogy néha már azt sem tudom, melyik történetből származik egy-egy momentum, ami éppen az eszembe jutott. Amikor megjelent Marie Lu Prodigy című regénye, egy pillanatig azon ujjongtam, hogy végre megtudhatom, hogyan alakul Lena és Alex sorsa, mi történik a delírium elleni harccal, aztán néhány másodperc után észbekaptam,  hogy amire gondolok, az a Delírium és a Káosz folytatása lenne, a Prodigy viszont a Legenda folytatása...

Szóval mondanom sem kell, már őrült nagy káosz van a fejemben ezekkel a regényekkel kapcsolatban, és hiába szeretem őket, amikor az olvasás után pár nappal (héttel) írnom kell róluk, már elég nehéz összeszednem, hogy éppen mit is olvastam. Ugyanígy vagyok ezzel most is, hiszen a Csúfok is disztópiás regény, ezzel együtt hozza a stílus kötelező elemeit: fiatalokról szól, akiket az országuk valamilyen tesztek alapján beskatulyáz, tuti, hogy előkerül egy fincsi kis járvány, vagy valami egyéb orvosi gubanc a háttérben, na meg persze némi szerelem is kell a történetbe... Természetesen meg lehet ezt oldani ezerféleképpen, de lassan már nem tudom elkülöníteni a szálakat, ilyenkor történik, hogy Lenát és Alexet keresem abban a történetben, ahol valójában June és Day a főszereplő.

Ennyi félrebeszélés után térjünk rá a konkrét könyvre (igyekszem tényleg a Csúfokról írni, és nem összekeverni semmivel)!

Tally hamarosan tizenhat éves lesz, ami azzal jár, hogy a születésnapján átesik egy műtéten, ami gyönyörűvé változtatja. Tally világában ugyanis tizenhat éves koráig mindenki csúf, ők Csúfszálláson élnek, születésnapjuk után viszont átköltözhetnek Újszéphelyre, ahol az élet csak a szépséges emberekből és a féktelen bulikból áll. Tally már alig várja, hogy szép lehessen, de nagyon megnehezíti számára a várakozást, hogy legjobb barátja, aki három hónappal idősebb nála, már átváltozott, így elszakadtak egymástól.

A végtelennek tűnő várakozás alatt Tally megismerkedik egy Shay nevű lánnyal, aki ugyanazon a napon született, mint ő. Tally elképesztően boldog, hiszen így nem kell elszakadniuk egymástól, mert a műtéteik egy napon lesznek. Van azonban valami, amire Tally nem számít: Shay-nek esze ágában sincs vállalni a műtétet, ő nem szeretne szép lenni, a tizenhatodik születésnapja előtt el akar szökni a városból. Különleges helyeket mutat Tally-nek, és olyan emberekről beszél neki, akik a várostól távol, egy titkos helyen élnek, és a több száz éves múltat tisztelik, amikor még senkit sem műtöttek meg, emiatt nem volt mindenki teljesen egyforma.
"Bárcsak bölcsebbek és fejlettebbek lennének az emberek, hogy mindenkit egyformán kezeljenek akkor is, ha más a kinézetük!"
Tally el sem tudja képzelni ezt az életstílust, így amikor Shay elszökik, és búcsúlevelet hagy neki, amely alapján megtalálhatná a titkos települést, el sem gondolkodik azon, hogy utánamegy. A műtét napján azonban kiderül, hogy Shay-t komoly megfigyelés alatt tartották a felsőbb szervek, és megzsarolják Tally-t, hogy menjen Shay után, adja fel őket, különben sohasem fogják megműteni őt, és egész életében csúf marad. Tally Shay után megy, de nem egészen azt találja a titkos városban, amire számított. Hamarosan megvilágosodik előtte a szökevények logikája, célja, és a műtétek hátterében álló szörnyű titok is... de sajnos már későn, hiszen a Különleges Körülmények Ügyosztálya pontosan tudja, hol tartózkodik Tally. Mindannyiuk élete veszélyben forog. Vajon sikerül legyőzniük a hatalmat?


Erre a könyvre a Könyvmolyképző nemrégiben tartott elképesztő akciójában csaptam le, mindössze 625Ft-ért. Ennyit mindenképpen megért, de azért nem akkora átütő regény, így teljes áron már nem lennék annyira elégedett vele. Azt mindenképpen szeretném hozzátenni, hogy egy 2005-ös regényről van szó, tehát jóval megelőzi a mostani "minden hónapban kiadunk legalább egy tucat disztópiás regényt" divatot, és valószínűleg 2005-ben olvasva nagyobbat ütött volna, de mostanra a témáit már jócskán elcsépelte a többi hasonló könyv. Egy próbát mindenképpen megér, mert jó könyvről van szó, de ha lehet, tartsatok egy kis szünetet a hasonló témák között! :)

Érdekesség: idáig ebben a könyvben olvastam a legfurcsább kezdőmondatot: "A kora nyári ég macskahányásszínű volt."

Scott Westerfeld 1963-ban született Dallasban. Sci-fi író, aki leginkább ifjúsági fantasztikus regényeivel vált ismertté. Disztópiái mellett írt már hard sci-fi, science fantasy, cyber- és steampunk témájú könyveket is. Hazánkban a Csúfok-sorozatot adták ki tőle először, 2012-ben pedig megkezdődött a Leviatán-sorozat publikálása is.


Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2007
Eredeti címe: Uglies (2005)
Forrás: saját vásárlás
Oldalszám: 364