2013. február 25., hétfő

Anyák maffiája

Kerstin Gier:
Anyák maffiája
Ha szóba kerül Kerstin Gier neve, biztos vagyok benne, hogy senkinek sem okoz gondot felsorolni az Időtlen szerelem trilógia részeinek címét. Kerstin nevéhez azonban a trilógián kívül is számos sikerkönyv fűződik. A kategória ugyan más, hiszen ezek nem az ifjúsági irodalomba tartoznak, inkább a felnőtt nők csoportját célozzák meg, de a felejthetetlen szórakozás ez esetben is garantált. :)

Nekem az Anyák maffiája című könyvhöz volt szerencsém, de fáj a fogam a többi regényre is! Szó szerint potyogtak a könnyeim a nevetéstől, Kerstin stílusa senkihez sem hasonlítható, elbűvölő, sziporkázó és kíméletlenül cinikus. 

Constanze 35 éves, kétgyermekes anyuka. Életére nem lehet panasz, családjával egy gyönyörű lakásban él, bejárónőt tart, férjének jól fizető állása van, házasságuk pedig stabil és problémamentes. Ezek után amikor Lorenz váratlanul bejelenti, hogy válni akar, Conny biztos benne, hogy rosszul hall. Márpedig a szándék olyan komoly, hogy Lorenznek már a vagyonelosztással és a gyerekek elhelyezésével kapcsolatban is kész tervei vannak.

Conny rövid időn belül arra eszmél, hogy gyönyörű lakása helyett megboldogult anyósa robusztus mahagóni bútoraival telezsúfolt és kakabarna csempével "díszített" kertvárosi háza lett az új otthona. Hisztis kamaszlánya, Nelly, valamint négyéves fia, Julius sincsenek elragadtatva az új körülményektől, de nincs más választásuk, mint hogy megbarátkozzanak új életükkel és lakhelyükkel.

"- Visszaköltözöm Apuhoz.
Itt csak egy dolog segíthet:
- Cannellonit főztem.
Nelly hallgatott egy darabig.
- És a desszert? - kérdezte végül."

Julius felvételt nyer a kertváros elit óvodájába, és Constanze hamarosan ráébred, hogy aki igazán számít, az a Kertvárosi Anyukák Klubjának tagja. Ők alkotják a helyi anyatársadalom krémjét. Ezek az anyukák nemcsak gyereknevelés, de házasság, karrier, gasztronómia, lakberendezés és az élet számos más területén is utolérhetetlenek, ráadásul gyermekeik mindannyian kivételes szépséggel és tehetséggel vannak megáldva.

Conny számára vonzónak tűnik a klub, ezért elhatározza, hogy mindenáron megpróbál bekerülni. Az illusztris társaságot közelebbről megismerve azonban rádöbben, hogy a kívülről tökéletesnek tűnő anyasereg  valójában csak mások lenézésében, kritizálásában és kipletykálásában rendelkezik átlagon felüli képességekkel. A szuperanyukák körébe ugyan nem kerül be, de Conny már mit sem bánja ezt, hiszen időközben a sors szó szerint házhoz visz számára néhány új barátnőt, akik azonnal belopják magukat mind Conny, mind az olvasó szívébe. Az én szívem Mimiért szorított, a sorait olvasva sokszor gombócot éreztem a torkomban, nagyon drukkoltam neki!

"Arról vagyok híres, hogy a terveim mindig működnek. De ez, ez nem működik. Egyszer csak én leszek az egyetlen nő ezen a planétán, akinek nincs gyereke. Körös-körül terhes asszonyokat látok, nőket gyerekkocsival, minden beszélgetőműsorba behívnak legalább öt lányt, akinek négy gyereke van hét különböző férfitól, mindez védekezés mellett. Az összes dohányzó, iszákos, tablettanyelő, szociális segélyen élő nőcske teherbe tud esni, csak én nem!"

A regényt a Kertvárosi Anyukák Klubja honlapjáról származó bejegyzések színesítik. Mivel a fórum zártkörű, csodaanyu-különítményünk tagjai nem fogják vissza magukat, itt megismerhetjük a bagázs tagjainak igazi énjét.

"Mindenkinek: A magzatom NAGY VALÓSZÍNŰSÉGGEL kislánymagzat, bár ezt most még egyáltalán nem lehet megállapítani, de azért a doktornő ötven százalékban biztos, én pedig szupi hepi vagyok..."

"Egyébként szívből jövő jókívánságaim a terhességedhez, Ellen! Óriási szerencséd van, hogy az előző pluszkilóit még nem koplaltad le, most megette volna a fene."

A számtalan mulatságos pillanat ellenére ez egy kőkemény társadalomkritika is. Bár a könyvben szereplő szupermamik elég erős karikatúrának tűnnek, sajnos a való életben is számtalanszor előfordul, hogy egyes szülők a tucatnyi készségfejlesztő óra, zenetanfolyam, gyerekszépségverseny és önmaguk fényezése közepette észre sem veszik, ha a gyerekeik bajba kerülnek és segítségre szorulnak.

Részlet az utószóból:

"A regény cselekménye és szereplői, mint minden alkalommal, most is kitaláltak. Újra és újra elcsodálkozom, hogy ennek ellenére milyen sokan vélnek magukra ismerni. Őszintén: nem iszonyúan kínos körbeszaladgálni és mindenkinek elmesélni, hogy az ember hajszálra hasonlít a regényben szereplő aszociális, alattomos, ostoba szomszédra? Szerintem igen."

Kiadó: Trivium Kiadó
Kiadás éve: 2009
Eredeti címe: Die Mütter-Mafia (2005)
Forrás: könyvtár
Oldalszám: 293

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése