Cinder

Lassan itt lenne az ideje, hogy leszámoljak az előítéleteimmel. Határozottan állítottam, hogy a fantasy nem az én világom, az Oni-t mégis kedveltem. Tökéletesen elzárkóztam a zombiktól, az Eleven testek mégis az egyik kedvenc könyvem lett. És most itt van a Cinder, és újabb fal omlott le, én ugyanis pár héttel ezelőtt még azt mondtam volna, hogy utálom a sci-fit, fogalmam sincs, mi az a kiborg, és el sem tudom képzelni, hogy ilyesmit olvassak, ebben a bejegyzésben mégis éppen arra készülök, hogy ezt a könyvet magasztaljam.

A könyvvel való első találkozásom elég érdekesre sikerült. A történet a klasszikus Hamupipőke-sztori egy elég különleges feldolgozása, és amikor először megláttam, a könyvborítón a feliratot ("Hamupipőke a kiborgok között"), az volt az első gondolatom, hogy az emlékezetes bál-jelenet során Cinder üvegcipő helyett biztosan majd a csini kis műlábát fogja elhagyni. A gyomrom tett egy teljes fordulatot, és innentől kezdve igyekeztem megfeledkezni erről a könyvről.

Ez azonban nem igazán sikerült. Lépten-nyomon belebotlottam a könyv ajánlóiba, és ahogy olvastam a jobbnál jobb véleményeket, egyre kíváncsibb lettem. A gát végül akkor szakadt át, amikor az Alexandra Kiadó nemrégiben 40% kedvezményt adott a saját kiadású könyveire, gyakorlatilag ennek köszönhető, hogy a Cinder a polcomra költözött. Már a könyvesboltból hazafelé tartva elkezdtem olvasni, és azonnal szerelem lett belőle!

De térjünk rá végre a történetre is! :)

Új Pekingben, a Keleti Nemzetközösségben járunk, 126 évvel a IV. Világháború után. Az ország lakosságát egy szörnyű betegség, a letumózis, más néven kékláz tizedeli. Bár az orvosok minden tőlük telhetőt megtesznek, a betegség oka és gyógymódja egyelőre ismeretlen, így aki elkapja, arra a biztos halál vár.

Ebben az országban él Linh Cinder, aki egy fiatal kiborglány, azaz alapvetően ember, számos testrésze azonban mesterséges. Cinder a Keleti Nemzetközösség legtehetségesebb műszerésze, a magánéletben viszont csöppet sem irigylésre méltó: két mostohatestvérével és gonosz mostohaanyjával él, és bár egyik testvérével jó a viszonya, másik nővére a mostohája igyekszik pokollá tenni Cinder életét. A nemzet állampolgárai lenézik, alantas lényként tekintenek a kiborgokra, így Cinder titokban tartja kiborg mivoltát, arról csak a családja tud.

Miután a királyi műszerészek csődöt mondtak, egy napon Cinder megbízást kap a hercegtől, hogy helyreállítsa meghibásodott androidját. Cinder elvállalja a megtisztelő megbízást, de amikor nekilát a javításnak, olyan titokra bukkan, ami az egész nemzetközösség sorsára hatással van.

Amikor az orvosok önkénteseket keresnek a letumózissal kapcsolatos kísérletekhez, Cinder mostohaanyja gondolkodás nélkül átadja a lányt az orvostudománynak, miközben tisztában van azzal, hogy ezzel a döntéssel gyakorlatilag halálra ítélte a lányt. Azt azonban senki sem sejti, hogy Cinder halála esetén az ország is pusztulásra van kárhoztatva, így minden azon múlik, hogy sikerül-e életben maradnia és megszöknie a laboratóriumból.

A könyv külföldi borítói:

A bejegyzés elején már épp eleget áradoztam a könyvről, nem akarom ismételni magam. A lényeg, hogy teljesen elvarázsolt, és már alig várom a következő részt! Ja, igen, ezt nem is említettem, egyelőre úgy tűnik, négy részes lesz a sorozat, a következő részek a Piroska és a farkas, Aranyhaj, illetve Hófehérke történeteit fogják feldolgozni.

Marissa Meyer amerikai írónő 1984-ben született. Jelenleg Tacomában, Washingtonban él vőlegényével és két macskájával. Első könyve megjelenése előtt 5 évig egy könyvkiadóban dolgozott, 2008-ban pedig részt vett egy íróversenyen, amelyen a Csizmás kandúr egy futurisztikus feldolgozásával indult. A könyvírás mellett az utazás, a borkóstolás, valamint az antikvitásokra való vadászat a szenvedélye.

Kiadó: Alexandra Kiadó

Kiadás éve: 2012

Eredeti címe: Cinder (2012)

Forrás: saját vásárlás

Oldalszám: 431