Nagy gondban vagyok ezzel a könyvvel. Először is, nem tudom eldönteni, hogy az Alkonyatot olvastam-e vámpírok és vérfarkasok nélkül, vagy a Tökéletes kémiát, némi természetfölötti vonallal… A másik okról a bejegyzés végén, előbb ismerjük meg kicsit a történetet!
Sky tizenhat éves, alacsony, szőke, félénk angol lány, aki nevelőszüleivel él, miután hatéves korában kitették egy autóból az út mentén. Ebből az időszakból semmire sem emlékszik, még az eredeti nevét sem tudja. Sky különleges lány, ha ránéz az emberekre, látja, hogy milyen színű az aurájuk, ezt a képességét azonban a rengeteg rossz emléke miatt mélyen magába temette.
Amikor szülei munkája miatt Amerikába költöznek, Sky legfőbb célja mindössze az, hogy szinte láthatatlanná váljon új iskolájában. A csendes coloradoi kisváros erre remek helyszín is lenne, ha Sky nem ismerkedne meg a jóképű Zed Benedicttel, aki különös módon képes vele hangok nélkül beszélni… Sky tőle tudja meg, hogy valójában savantnak született, és Zed az ő lélektársa. Sky még fel sem tudja fogni a hallottakat, amikor kiderül, hogy a Benedict-családdal való kapcsolat halálos veszélyt jelent számára."Ha valaki megtalálja a lélektársát, a dolgok teljesen megváltoznak körülötte. Olyan, mint egy boldogságinjekció."
A könyv a Lélektársak-trilógia első kötete. A három rész egy-egy Benedict-testvér történetét meséli el. A könyv alapötlete tetszett, érdekesek voltak a savant-képességek is, de – bár utálom, hogy minden második könyvet Alkonyat-koppintásnak kiáltanak ki – nem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy én ezt egyszer már olvastam... új lány egy Isten háta mögötti kisvárosban, egy fura család, ahol mindenki más képességgel van megáldva (telepátia, jövőbelátás, tudatmódosítás), egy fiú, aki először úgy kerüli a lányt, mintha undorodna tőle, aztán egyik napról a másikra már udvarol neki, és persze a lány, aki nem önmaga miatt, hanem azért kerül veszélybe, mert kapcsolatba kerül a különös családdal.
A három kötetben három különböző fiútestvér története a Tökéletes kémiára emlékeztet, ezt erősítette bennem jónéhány, az iskolában játszódó részlet, valamint Zed Benedict „latinos kinézete” is. Most komolyan, mennyire reális a latinos kinézet egy olyan városkában, ahol egyfolytában havazik, egy olyan családban, amelyik síliftet üzemeltet?
Bár végig déjà vu-érzéssel olvastam a könyvet, azért összességében egész jól elvoltam vele. Nem sok eredetiség volt benne, és kicsit kiszámítható is volt, valahogy mégis megfogott. A könyv borítója viszont elismerést érdemel, nekem ez keltette fel a figyelmemet a sorozat iránt, korábban nem találkoztam a könyvvel, csak amikor megláttam a könyvtár polcán. Nem lehetett figyelmen kívül hagyni. :)
A bejegyzés elején említettem egy másik okot is, amiért gondom volt a könyvvel, ez azonban már nem az írónőn múlt: egyszerűen nem tudok túljutni a tényen, hogy ilyen gyalázatos fordítással még sohasem találkoztam. :( Annyira igénytelen munka, hogy nem tudok szó nélkül elmenni mellette, viszont igyekszem magától a történettől külön kezelni, így az ezzel kapcsolatos észrevételeimnek külön bejegyzést szenteltem.
A könyv legszebb külföldi borítói:
Kiadó: Manó Könyvek Kiadó
Kiadás éve: 2012
Eredeti címe: Finding Sky (2010)
Forrás: könyvtár
Oldalszám: 346
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése