A citromtorta különös szomorúsága

Aimee Bender:
A citromtorta különös
szomorúsága

Hú, nem is tudom, hogy ez most mi volt... egy teljes hétig tartott elolvasni a könyvet, és eléggé kettős érzéseim vannak vele kapcsolatban. A főszereplővel kapcsolatos események érdekesek voltak, de a bátyjáról szóló vonalat nem igazán értettem. Pedig kb. a könyv utolsó harmada már inkább róla szólt, így nekem elég keszekuszának tűnt ez a könyv. Annyira jó az alapötlet, hogy nem igazán értettem, miért kellett bele ez a vonal... ha csak az alapsztori bontakozik ki szép lassan, akkor akár csillagos ötös is lehetne a könyv, így viszont inkább csak közepesre értékelném, ha osztályoznom kellene. Az olvasást a párbeszédek szerkesztése is megnehezítette; a kötőjelek teljes hiánya számomra nagyon zavaró volt, néhol alig bírtam követni, hogy melyik sort ki mondja éppen.

A könyv olvasása után azt érzem, hogy most le vagyok terhelve, tele van az agyam, úgyhogy nem bánom, hogy a könnyed, szórakoztató Zafírkék című könyv lesz a következő olvasmányom...

De azért írok valami konkrétat a Citromtortáról is:

Amennyiben létezik ilyen kategória, ebben a könyvben egy gasztro-drámához van szerencsénk. Az étlapon Újházy-tyúkhúsleves, csülök pékné módra és Gundel-palacsinta helyett zaklatott ízű pirítós, házasságtöréses szendvics és depressziós brownie szerepel.

Minden a citromtortával kezdődött. A történet főszereplője, Rose Edelstein a kilencedik születésnapjának előestjén ébred rá arra, hogy az ételeken keresztül képes megérezni, hogy milyen lelkiállapotban volt a készítője.

"Gyűlöltem az egészet, olyan volt, mintha akaratom ellenére olvastam volna el anyám naplóját."

A kislány olyan dolgokra döbben rá, amelyeket nem mindig tud megérteni, és nagyon nehezen tudja feldolgozni, hogy sokkal több dologba lát bele, mint amennyiről tudni szeretne. Zaklatott érzéseit gyári ételekkel próbálja csillapítani, édesanyját azonban nem sértheti meg, ezért az esti vacsorák során mindig sokkal többet tud meg szülei viszonyáról, mint amennyit ők elmondanak neki.

"Úgy tűnt, sok gyerek csak valamikor a későbbi élete során jön rá, hogy a szülei selejtes, elfuserált emberek voltak, és nem tetszett, hogy nekem viszont mindezt ilyen korán és elsöprő erővel kell megtudnom."

Az ételeken keresztül tanúi lehetünk annak, ahogy Rose szülei egyre jobban elhidegülnek egymástól, megismerhetjük különc bátyja érzéseit, és még azt is megtudjuk, hogy a sarki pékségben dolgozó srác gyűlöli a munkáját. Vajon hogyan birkózik meg egy fiatal lány a felnőtt világ titkaival? Hogyan reagál környezete Rose képességére? Egyáltalán be meri vallani bárkinek is, vagy inkább titkolózik?

"Halálosan rémisztő lenne olyasmit enni, amit mindenestől én készítettem"

Oldalszám: 296