2012. október 20., szombat

Egy rossz anya vallomásai

Stephanie Calman:
Egy rossz anya
vallomásai
Stephanie Calman sosem volt anya-típus, 30 éves kora előtt el sem tudta volna képzelni, hogy valaha is gyerekei legyenek. Egy nőgyógyászati látogatás alkalmával kiderül, hogy a gyermekvállalást egészségügyi tényezők is akadályozhatják nála, ami miatt a legtöbb nő mély letargiába esne, Stephanie azonban hálás volt, hogy most már legalább hivatkozni is tud valamire, ha az anyaság kérdéskörével zaklatják.

Ahogy azonban egyre jobban megismerjük a könyv íróját és egyben főszereplőjét, kezd nyilvánvalóvá válni, hogy Stephanie a lelke mélyén nem az anyaságtól, hanem annak velejáró gondjaitól, és főleg attól fél, hogy kudarcot vall.

"Két dologtól féltem: attól, hogy gyerekeim lesznek, és attól, hogy nem lesznek gyerekeim."


Egyre jobban kezdi foglalkoztatni a gyermekvállalás, de a környezetében lévő gyerekek viselkedése, a szülés körüli rémtörténetek, az ismerős szülők kapcsolatában beállt változás, illetve a mindig mindent jobban tudó, mindenki fölött álló csodaanyák jelenléte elrettenti.

"A kisbaba gondolatától eksztázisba esem. De papíron a kommunizmus is jól mutatott."

A kérdést végül az élet dönti el, és Stephanie egészségügyi gondjai ellenére kismama lesz. Közel sem mintaanya, ha úgy adódik, megiszik egy-egy koktélt terhessége alatt, és inkább füstölné ki a babát az odúból, mintsem szülésre gondoljon, de végül persze mégis anyuka lesz. A baba születése után sem megy minden zökkenőmentesen, és Stephanie gördülékeny, humoros stílusának köszönhetően mosolyogva, időnként egy kiadós röhögőgörcs kíséretében olvashatunk Lawrence első otthon töltött napjairól, a szoptatás nehézségeiről, a síró gyerek fölött tanácstalanul tébláboló szülők érzéseiről, a most már csöppet sem átlagos hétköznapokról, vagy a kisbabás nyaralás kalandjairól.

Már kezdenek beleszokni a szülői teendőkbe, amikor kiderül, hogy újabb baba érkezik a családba. Stephanie nagyon boldog, Lydia születése után azonban rá kell jönnie, hogy "kettő az nem egy meg egy: az már tömeg".

A család történetét a gyerekek iskolás koráig követhetjük nyomon, miközben rájövünk, hogy Stephanie közel sem rossz, sokkal inkább csak egy átlagos anyuka, érzései, kétségei, hibái sok-sok más anyukáról is íródhattak volna.

Oldalszám: 317

4 megjegyzés:

  1. Bár még nem olvastam, nem is érzem, hogy elfogom, valahogy nem győzött meg. Ellenben egy másik könyv fülszövege ami egy darabig kint volt az oldalsávban, hogy azt olvasod éppen, ha jól emlékszem akkor a Miss Miranda Cheever titkos naplója volt. Vele mi újság? Fontolgatom, hogy megveszem, a 90%os molyos értékelés is rásegít erre, de elszerettem volna olvasni, hogy neked mennyire jött be. :)

    VálaszTörlés
  2. Szia!

    A másik könyvből még csak 150 oldalt olvastam, mert a múltkor ott felejtettem egy ismerősömnél, úgyhogy elkezdtem mást (a molyon pedig a félbehagyom gombra kattintottam, gondolom, azért tűnt el innen). Azóta már hazakeveredett, de most meg Jennifer Crusie könyvét olvasom, mert szeretném valakinek odaadni, így ezt most előre vettem a sorban.

    De egyébként nagyon jó könyv a másik, már alig várom, hogy folytassam! Szerintem megéri, és a molyos értékelések sem tűnnek véletlennek (bár még a felénél sem járok a könyvnek). Szóval szerintem vedd meg, megéri! Majd írok arról a könyvről is, szerintem a mostani után azt fogom folytatni ismét! :)

    Egyébként erről az anyukásról meg annyit, hogy az eleje sírva röhögős volt, a férjemnek is egy csomó mindent felolvastam belőle (már mi is tervezzük a babavállalást, úgyhogy volt egy-két ismerős szituáció benne), és iszonyú jókat derültünk rajta. Aztán valahol a közepénél elkezdett laposodni, olyan lett, mintha kapkodna az írónő, hogy mielőbb lezárja a saját könyvét. Például elmennek nyaralni, de kb. semmit sem ír róla, így egy oldal múlva már ismét otthon vannak. Kicsit zavaróan kapkodós lett. Szóval max. könyvtárból kikölcsönözve éri meg, én pénzt ezért nem adnék.

    VálaszTörlés
  3. Jelenleg jegelem a könyv vásárlást, mivel minden nap sikerült beszabadulnom a Központi Könyvtárba, és sosem tértem haza üres kézzel...csupán hét könyv vár elolvasásra a könyvtárból, meg még a rukkolás termés, és tesóm is meglepett egy könyvvel. :D Bőség zavarában szenvedek.

    Még messze vagyok az anyaságtól, (bőven a gimis éveimet taposom) de felkeltette az érdeklődésemet a könyv. Szóval várom már, hogy összefussak vele a könyvtárban. :)





    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, tervezem re-rukkolni majd a könyvet, de előbb a tesóm fogja elolvasni, ő viszont a 11 hónapos kisfia mellett csak 10-20 perceket tud fordítani az olvasásra, úgyhogy szerintem idén már nem lesz meg. :)

      De remélem, rábukkansz a könyvtárban!

      Törlés