Add vissza az életem!

Liane Moriarty:
Add vissza az életem!

Vajon mit tennék, ha egy nap beütném a fejem, és elfelejteném életem utolsó tíz évét? A 16 éves énem gondolatai és érzései egy 26 éves testben, 2003 helyett 2013-ban... vajon hogyan fogadnám az új életemet?Nem vagyok már középiskolás, akinek az a legnagyobb gondja, hogy írnak-e aznap dolgozatot, nem sírom ki a szemem véresen komoly kéthetes "kapcsolatok" elmúlását gyászolva, nem a szüleimmel és még csak nem is ugyanabban a városban élek, illetve 65 kiló sem vagyok már... Hogyan fogadná, hogy túl vagyok az érettségin, a főiskolán és már majdnem öt év telt el azóta, hogy Budapestre költöztem és dolgozni kezdtem? Hogyan tetszene neki a lakásunk és az én kis pocakos férjem?

Valószínűleg sok döntésemet nem értené, és lehet, hogy nem is tetszene neki a mostani életem... de persze nem a 16 éves énem ment keresztül az elmúlt éveken, ő nem emlékszik a főiskolás évekre, vagy a férjemnek 8 évvel ezelőtt adott első félszeg csókra... És vajon a férjem hogyan birkózna meg a helyzettel? Képes lenne "visszafiatalodni", és elérni, hogy a 16 éves emlékeivel megáldott felesége ismét beleszeressen? (mondjuk kicsit beteg gondolat, ugyanis köztünk már így is 9 év korkülönbség van, a 16 éves énem pedig nem nagyon nyitott volna 35 évesek felé :))

Nem kalandozom tovább, de érdekes volt belegondolni...

"Az elméje azt gondolta, hogy még mindig ugyanaz minden, ám a teste azt súgta neki, hogy az idő nélküle repült tovább."

Alice egy napon egy esés következtében beüti a fejét az edzőteremben. Amikor kiérkeznek az orvosok, és alávetik a szokásos kérdéseknek, Alice sorolja a válaszokat: 1998 van, ő 29 éves és 14 hetes terhes az első gyermekükkel... csakhogy valójában 2008-at írunk, Alice 39 éves, háromgyermekes anyuka. Alice képtelenségnek érzi, hiszen nem emlékszik a gyerekszoba kifestésére, a szülésfelkészítő órákra, a szülésekre, sőt, még a gyerekeire sem. Pedig a tükörből visszanéző 39 éves arc, illetve a császármetszésből visszamaradt heg azt bizonyítja, hogy az orvos mond igazat...

Ráadásul mindez csak a kezdet... Alice házassága romokban van, éppen válófélben vannak a férjével, akibe Alice a baleset következtében ismét ugyanolyan szerelmes, mint tíz évvel ezelőtt. Alice-nek fogalma sincs arról, mit tehetett, amivel mostani életét kiérdemelte, mindenesetre a férje mellett nővérével is megromlott a kapcsolata, a gyerekeit pedig meg sem ismeri. Vajon helyrehozhatja még a múlt rossz döntéseit?

"Ez a legrosszabb dolog, ami az életemben történt.

De igazság szerint még ebben sem lehetett biztos."

A kirakódarabkákat nemcsak Alice-nek, de az olvasónak is apránként kell összeraknia. A történetet három forrásból kapjuk: Alice érzései mellett nővére, Elizabeth gondolatait is olvashatjuk, aki pszichológusa javaslatára naplóban vezeti élete eseményeit, illetve a két nővér fogadott nagymamája, Fran beszámolóival is találkozhatunk, hiszen a 75 éves nő népszerű blogot vezet az életéről.

Számomra Elizabeth története sokkal megrázóbb volt, mint Alice gondolatai. A pszichológusnak írt naplója annyira emberi és őszinte, hogy ahányszor csak ezekhez a részekhez értem a könyvben, gombóccal a torkomban olvastam tovább. Ha csak Alice történetéről olvashattam volna, nem biztos, hogy ennyire szerettem volna   ezt a könyvet, így viszont nálam csillagos ötös! Szívből ajánlom!

Negatívum: rengeteg elütés, elírás a magyar kiadásban. :( De most komolyan, "vízhang" és "szőrős"???

Kiadó: Pioneer Books
Kiadás éve: 2012
Eredeti címe: What Alice Forgot (2010)
Forrás: könyvtár

Oldalszám: 396