2013. február 3., vasárnap

Talált vágyak osztálya

Allison Winn Scotch:
Talált vágyak osztálya
Hónapokkal ezelőtt kiszúrtam ezt a gyönyörű borítójú könyvet (igen, igen, engem egy szép borítóval le lehet venni a lábamról), de amikor olvastam, hogy a főszereplőt rákkal diagnosztizálják, majdnem lemondtam a róla. Szinte bármit elolvasok, legyen az vidám vagy szomorú történet, csöpögős lányregény vagy vérfagyasztó krimi, de az ilyen komoly betegségekről szóló beszámolók egyfajta tabu témát jelentenek nálam. Hajlamos vagyok beleélni magam a főszereplő helyzetébe, és mivel elég durva orvos- és kórházfóbiám van, nagyon meg szokott viselni, ha valaki E/1-ben számol be a betegségéről és a kezelésről, és ezen még az sem segít, hogy tudom, kitalált történetről van szó.

Persze néha győz a kíváncsiságom, de általában igyekszem távol tartani magam ezektől a könyvektől. Most is majdnem ez történt, de aztán elolvastam az írónő ajánlóját, és a kíváncsiságom felülkerekedett a félelmemen. Nem bántam meg! :)

"Ez. Nem. Lehet. Az. Én. Életem."

Natalie Miller 30 éves, rendkívül sikeres, magabiztos, életével tökéletesen elégedett fiatal nő. A szenátor tanácsadójaként dolgozik, és nemcsak imádja a munkáját, de már-már kórosan munkamániás. Elfoglalt mindennapjai közepette arculcsapásként éri, hogy párja, Ned egy csomót fedez fel Natalie mellében. Amikor az orvosi vizsgálat is alátámasztja, hogy valóban mellrákról van szó, Natalie világa egy szempillantás alatt összeomlik. A betegségen felül váratlanul még Ned is elhagyja, így Nat-nek egyedül kell felvennie a küzdelmet az alattomos kórral.

"Dupris szenátor asszony úgy rendelkezett, hogy az első kemociklusok alatt semmiképp se dolgozzak, nehogy tönkretegyem magam, így aztán nem a rák öl meg, hanem az unalom."

Natalie-nak szent meggyőződése, hogy nélküle megáll az élet az irodában, ezért gyakran kéretlen tanácsokkal teletűzdelt emailekkel bombázza munkatársait. Miután egyre erélyesebben utasítják arra, hogy jelenleg ne kontárkodjon bele a munkahelyi dolgokba, Natalie megpróbálja máshogy kitölteni a hirtelen jött kényszerpihenő napjait. A történtek arra késztetik, hogy alaposan átgondolja élete döntéseit, és végül elhatározza, hogy felveszi a kapcsolatot élete öt nagy szerelmével, hogy kiderítse, miért romlott meg a kapcsolatuk.

Érdekes önismereti utazás veszi kezdetét, Natalie évtizedes emlékek apró darabkáit összeillesztve igyekszik megtudni, ki is ő valójában. Eközben fanyar humorával felvértezve próbálja átverekedni magát a kemoterápiás kezeléseken, hogy a rákot leküzdve ismét önmaga lehessen... vagy épp egy teljesen új emberré váljon.

A téma alapján szomorú, megrázó történetet várhatnánk, ez a könyv viszont éppen attól különleges, hogy írónője ezt a komoly témát jó adag humorral fűszerezve gyúrta magával ragadó olvasmánnyá. Az alapvetően is jó történetet Natalie naplóbejegyzései még személyesebbé és emberközelibbé teszik.

"Írás közben esélyt sem akartam adni arra, hogy zokogás legyen az egészből. Ez egy vidám könyv. Tényleg az! Egy nő élményeiről szól, aki próbálja megtalálni a saját útját, és a betegség csak kiindulópont ahhoz, hogy megismerje önmagát."

Kiadó: Pioneer Books
Kiadás éve: 2012
Eredeti címe: The Department of Lost&Found (2007)
Forrás: könyvtár
Oldalszám: 309

2 megjegyzés:

  1. Mindkét általam vágyott könyvről olyan szépen írtál,hogy mégis meg kell őket szereznem!
    Orvosfóbiád ellenére engem azért szeretsz???
    Katónéni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy sikerült kedvet csinálnom hozzájuk! :)

      Anyukám ápolónő, és őt is szeretem (csak a munkahelyére ne kelljen bemennem! :))

      Törlés