Forgotten - Úgyis elfelejtem

London Lane 16 éves, tökéletesen átlagos iskolás lány... illetve tökéletesen átlagos, ha figyelmen kívül hagyjuk a tényt, hogy minden éjjel 4:33-kor törlődik az agyából minden, ami az előző 24 órában történt vele. Erősen hajaz a sztori Az 50 első randi című filmre, ugye? London azonban nem ugyanazt a napot éli meg újra és újra, hanem megtanult együtt élni furcsa tulajdonságával, és minden este jegyzeteket ír másnapra, mert különben a legapróbb dolgokra sem emlékezne.

"Az emlékeim - legyenek akár rosszak, jók vagy unalmasak - még csak ezután fognak megtörténni."

Ezért a kellemetlen dologért cserébe azonban a sors azzal kárpótolta, hogy a lány a jövőbe lát, tehát valójában a jövőre emlékszik, és nem a múltra. Amikor reggel elindul az iskolába, ő az egyetlen, aki tudja, hogy aznap röpdolgozatot írnak. Tudja, hogy melyik osztálytársát hová sodorja majd a szél, és meddig tartják majd a kapcsolatot. Amikor egyik barátnője összejön valakivel, ő már tudja, hogy mi lesz a kapcsolat vége. Különleges képességéről csak édesanyja és legjobb barátnője tud. Jegyzetei segítenek abban, hogy anélkül élje túl a napokat, hogy valaki rájönne a titkára, de mivel nem tud minden apróságot leírni, sokan szétszórtnak, feledékenynek tartják.

Egy napon megismerkedik az iskola új tanulójával, egy Luke Henry nevű fiúval, és meglepve tapasztalja, hogy semmit sem talál a jövőjében a fiúról. Ilyen még nem fordult elő vele, és nem tudja, hogy ez rosszat vagy jót jelent-e, de mivel megtetszik neki a srác, nem utasítja el a közeledését.

Londonnak van egy visszatérő emléke egy temetésről, de akármennyire is összpontosít, nem tud rájönni, hogy mikor fog megtörténni, és vajon kit fognak eltemetni. Az egyetlen biztos dolog, hogy a furcsa álomkép Luke megismerése óta bukkan fel újra és újra, és London tudja, hogy közeledik a pillanat, amikor ott fog állni a temetőben, és szembenéz a valósággal...

Bár láttam, hogy sokan negatív élménnyel zárták a könyvet, számomra élvezetes olvasmány volt. Az alapötlettől hanyatt vágtam magam, egyszerű, mégis nagyszerű, hogy valaki elfelejti a múltat, de a jövőre emlékszik. A kiderítendő rejtély is tetszett, hihető volt a történet, ami miatt London egyszer csak elfelejtette a múltat. Apró negatívum volt, hogy London jelentéktelen dolgokat jegyzett fel, érthetetlen okokból. Ennél jóval zavaróbb a történet végkifejlete, ami úgy össze lett csapva, mintha ott sem lett volna. Egy ilyen könyv végére valami jóval ütősebb jelenetet vártam volna.

Összességében azonban tetszett, nem is rossz egy kezdő írótól! Kíváncsian várom Cat Patrick további könyveit.

Cat Patrick egy Cheyenne nevű városban született az USA-ban. Első novelláját hétévesen írta Dolly, a lila pöttyös delfin címmel, mára pedig már ismert írónő és két ikerlány anyukája. A Forgotten az első regénye, de angol nyelven már a negyedik is előkészületben van.

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2012
Eredeti címe: Forgotten (2011)
Forrás: könyvtár
Oldalszám: 278