2014. június 9., hétfő

Veronica Roth: A lázadó (Divergent #2)


Ha még nem olvastad a sorozat első részét, de szeretnéd, erre a bejegyzésre inkább csak az olvasás után térj vissza, mert az első részből spoilert tartalmaz!

A jövőbeli Chicagoban járunk, ahol a társadalom öt csoportra oszlott: a Műveltek, a Bátrak, az Önfeláldozók, a Barátságosak és az Őszinték egymástól elszigetelten élnek, eltérő életmódot folytatnak, és különböző feladatokat látnak el. Tris Önfeláldozónak született, de 16 évesen, amikor mindenki dönthet a saját sorsa felett, ő úgy döntött, Bátorként éli le az életét. Éppen túl van a beavatásán, amikor a Műveltek a Bátrakkal karöltve megtámadják az Önfeláldozók csoportját, amelynek következtében többek között Tris szülei és életüket vesztik.

A lázadó ott kezdődik, ahol A beavatott véget ért: a háború kitört, a társadalom az összeomlás szélén áll. A csoportok kisebb részekre estek szét, egyesek bújkálnak és menekülnek, mások szövetkeznek és harcolnak. Nincs közös cél, csak vélemények vannak, és mindenki azt hiszi, az ő meggyőződése a helyes.
„Hogy mi a gonosz, az attól függ, hogy melyik oldalon állsz.”
Sokkal többet kaptam ettől a könyvtől, mint amit vártam. Időnként csak kapkodtam a fejem, annyira gyorsan váltakoztak az akciójelenetek, hogy egyetlen perc nyugtom sem volt olvasás közben. Különösen tetszett, ahogy a mellékszereplők kinőttek a történetből: míg az első részben tényleg mellékszereplők voltak, addig itt már sokkal jobban megismerhettük őket.

Tris tépelődése nagyon rányomta a hangulatomra a bélyegét, én is ugyanazt a tanácstalanságot éreztem, és tökéletesen megértem, hogy sosem lehetett biztos abban, hogy éppen a jó döntést hozza-e meg. Négyestől viszont ebben a kötetben kicsit eltávolodtam, úgy éreztem, nem mindig van logika abban, amit tesz, így nem is volt olyan szimpatikus, mint az első részben.

A Bátrak központjának elhagyása nagyon jót tett a történetnek, a külső helyszínek érdekesek és változatosak voltak. Tetszett, hogy betekintést nyerhettünk a Műveltek, Barátságosak, Őszinték és a csoporton kívüliek életébe, így sokkal több információt kaptam róluk, mint az első részben. A végső csavarra valahol a lelkem mélyén számítottam, de sikerült úgy tálalni, hogy átment rajtam, mint egy úthenger.
„Mindkettőnkben háború dúl. Van, hogy ez tart életben bennünket. Máskor azonban a megsemmisülésünkkel fenyeget.”
Aki elolvasta az első részt, annak kötelező olvasmány a második. A beavatott olvasásakor alkotott világképed alapjaiban változik meg, mindent, amit eddig gondoltál, át kell fogalmaznod magadban, mert itt most kiderül, hogy senki és semmi nem az, aminek látszik. Ha úgy gondolod, hogy az első rész kemény és akciódús volt, akkor még semmit sem láttál. A második rész kegyetlen és kíméletlen, kifacsar, meggyötör, végül otthagy szenvedni egymagadban. Úgy érzem, a legjobb döntésem volt, hogy megvártam a harmadik rész megjelenését, mert ha ezzel a függővéggel a gondolataimban hónapokat kellett volna várnom, azt nagyon nehezen bírtam volna.

A könyv legszebb külföldi borítói:


Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Kiadás éve: 2013
Eredeti címe: Insurgent (2012)
Forrás: könyvtár
Oldalszám: 432

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése