Minden könyv egy újabb megélt élet... és bizony előfordul, hogy egy-egy szereplő közelebb kerül hozzád, mint a többiek.
Egyik legutóbb olvasott könyvemben, a Csak egy nap-ban Willem de Ruiter pont ilyen. Néha hiába a részletes leírás, mégis nehezen talál a fantáziám arcot egy-egy szereplőhöz, most viszont azonnal összeállt a kép, és szerettem, amit láttam.
"Pislogok párat. A szemem alkalmazkodik, és látom, hogy a srác magas, talán jó harminc centiméterrel is magasabb nálam, és vékony. A haja a szőke összes árnyalatában játszik, a szeme annyira barna, hogy az már szinte fekete. Hátra kell szegnem a fejemet, hogy felnézhessek rá, ő pedig lehajtja a fejét, hogy lenézhessen rám."
Willem olyan nekem, mint Heath Ledger. Olvasás közben végig őt láttam magam előtt. Nagyon örülök, hogy feltámadt, és ebben a könyvben él tovább. :)
Kedvenc idézeteim tőle:
"- Ez egy nagyon zavaros reggeli. [...] Olyan, mint egy külföldre szakadt hazánkfia, aki átállási problémáktól szenved. [...] Először is, még reggel kilenc sincs. A tea tehát logikus. De a szendvics és a sült krumpli, az ebédre való. A kóláról nem is szólva. - Megkocogtatja a dobozt. - Látod? Ezért van összezagyválva az időzítés. A reggelidnek időeltolódása van."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése