Jennife E. Smith vitathatatlanul az egyik kedvenc írónőm. Csodásan ír, gyönyörűen fogalmaz, és a legapróbb alapötletekből is szívmelengető, különleges történeteket hoz össze. A könyv kiindulópontja ez alkalommal egy fiatal srác, Graham, aki tévedésből rossz címre küld egy emailt, ami így Ellie-nél landol. Levelezni kezdenek, és ettől kezdve nem telik el úgy nap, hogy ne halljanak egymás felől. Még egymás nevét sem tudják, ugyanis az elején elfelejtették megkérdezni, később pedig már nem akarják, hogy a konkrétumokkal esetleg eltűnjön a varázs.
Az ország két távoli szegletében élnek, de lélekben kezdenek egymásra hangolódni. Graham megtudja, hogy Ellie a csöndes Henley-ben lakik Maine államban, és egy cukrászdában dolgozik, hogy pénzt gyűjtsön egy költészeti kurzusra a Harvardon. Ellie pedig annyit tud Grahamről, hogy a fiú Kaliforniában él és egyetemre jár. Azonban mindketten titkolnak valamit... Ellie és édesanyja nem véletlenül élnek az isten háta mögött, a múltjuk elől bújkálnak, és minden vágyuk, hogy a körülöttük lévő nyugalom meg is maradjon. Graham viszont színész, örökös rivaldafényben él, ráadásul most Henley-be készül új filmje forgatására...
"A boldogság a napkelte a kikötő felett. A fagyi a kánikulában. A hullámok a hangja az utca végéből. Ahogy a kutyám hozzám bújik a kanapén. Esti séták. Remek filmek. Viharok. Egy jó sajtburger. A péntek. A szombat. Még a szerda is. Ha a vízbe dugom a lábujjam. Pizsamanadrág. Strandpapucs. Úszás. Költészet. Ha egy e-mailben nem szerepel egyetlen mosolygós pofi sem."
Számomra a boldogság egy csöndes szombat délután. Egy szép kirándulás. Egy közös ünnep a családommal. Nyáron a napsütésben fürdőzni, télen a meleg szobából nézni a kövér, bundás hópelyheket. Könyvek. Jóéjtpuszi. Virágillat. Mosolygás. Eperturmix. Még több könyv.
Ahogy olvasgattam mások véleményét a könyvről, picit elbizonytalanodtam, mert bár a Vajon létezik szerelem első látásra? az egyik kedvenc könyvem lett, a negatív vélemények után kérdéses volt, hogy az írónő új könyve is eléri-e majd ezt a hatást. Végül mégis megvettem a könyvet, és egyáltalán nem csalódtam! Igaz, hogy hosszabb, és az is igaz, hogy a Magyarországon eddig megjelent három könyve közül a másik kettő jobban sikerült, de nekem ez is nagyon tetszett!
Az ötlet, hogy egyetlen kivétellel a világ összes fiatal lánya Graham Larkinnal szeretne összejönni, és az egyetlen kivétel éppen Ellie, szerintem zseniális volt. Az, hogy Ellie húzódozott és bújkált előle, kicsit furcsa volt, de amint kiderült a családi titok, érthetővé és reálissá vált. Nem volt akkora durranás ez a könyv, mint az előző kettő, de valahogy mégis belopta magát a szívembe és nagyon szerettem olvasni! Azt hiszem, valójában itt nem is a történet volt az, ami elvarázsolt, hanem az írónő stílusa, ami továbbra is utánozhatatlan.
Szeretem az írónőben, hogy mindig narrátorként írja a regényeit, nem pedig valamelyik szereplője szemszögéből. Ezáltal sokkal objektívebbek lehetünk, nem beszélve arról, hogy a szereplők környezetének leírása is jóval részletesebb lehet. Henley kisvárosának leírása például tökéletesre sikerült, láttam magam előtt az óceán partját, az apró boltokat, a csinos főutcát és a város forgatagát. A július 4-i ünnepi sereglet is a szemem előtt volt, Ellie anyukájának kicsi ajándékboltja pedig egy olyan különleges hely, ahová szívesen benéznék.
Ízelítő a könyv külföldi borítóiból:
A könyv alapötlete egyébként kísértetiesen emlékeztet a Gyógyír északi szélre című könyvre, amit korábban olvastam, és szerettem is, de végül időhiányban sosem írtam róla. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy szívből ajánljam a könyvet mindenkinek, mert nagyon jó! :)
Kiadás éve: 2013
Eredeti címe: This is What Happy Looks Like (2013)
Forrás: saját vásárlás
Oldalszám: 440
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése