A Szent Johanna gimi 1. - Kezdet

Leiner Laura:
A Szent Johanna gimi 1.
Kezdet

Szeretem az ifjúsági regényeket, de sokáig teljesen hidegen hagyott ez a Szent Johanna gimi-őrület. Én is voltam középiskolás, és egyik iskola olyan, mint a másik, miért olvasnék teljesen átlagos gimnazisták teljesen átlagos iskolai hétköznapjairól nyolc köteten át? Aztán amikor a kedvenc könyves blogjaimon is felbukkant a téma, és 20-30 év közötti bloggerek kezdtek áradozni ezekről a könyvekről, éreztem, hogy kezd gyengülni a könyvvel szembeni elutasításom, és szép csendben átadta a helyét a kíváncsiságnak. :)

Végre sikerült megszereznem az első részt, elkezdtem olvasni, és nagyot koppantam... az első 60-70 oldalnál  félő volt, hogy nem fogom végigolvasni, mert úgy éreztem, nincs az a pénz, hogy majd' 400 oldalon keresztül olvasgassam egy 14 éves lány szinte percre pontosan levezetett iskolai napjait, bugyuta napló formájában. Aztán átszakadt a gát, és a további oldalakat csak úgy faltam, abba sem hagytam reggelig. :)

A hét idézetei #4

Előző heti olvasásaim legjobb, legszebb, legemlékezetesebb, legviccesebb részletei

"A középiskola az élet hónalja."

(Richard Paul Evans: Kegyelem, 40. oldal)

"Bizarr dolog az élet: akarsz valamit, és egyre csak vársz rá, de nem akar eljönni. Aztán megtörténik, és az ember semmi másra nem vágyik, csak hogy visszabújhasson abba a pillanatba, ami még a változás előtt volt."

(Lauren Oliver: Delírium, 41. oldal)

"Kedves Naplóm!
A jó hír az, hogy már alig gondolok Nedre. És amikor rágondolok, akkor sem jut már eszembe, hogy lerohanjak a Modell'sbe, vegyek egy alumínium baseballütőt és betörjem vele a fejét. Ez azért már jó hírnek számít, nem?"

(Allison Winn Scotch: Talált vágyak osztálya, 54. oldal)

"Olvastam egyszer, hogy nem azok a bátor emberek, akik sosem félnek. A bátrak azok, akik érzik a félelmet, és mégis mennek tovább."

(Allison Winn Scotch: Talált vágyak osztálya, 102. oldal)

Talált vágyak osztálya

Allison Winn Scotch:
Talált vágyak osztálya

Hónapokkal ezelőtt kiszúrtam ezt a gyönyörű borítójú könyvet (igen, igen, engem egy szép borítóval le lehet venni a lábamról), de amikor olvastam, hogy a főszereplőt rákkal diagnosztizálják, majdnem lemondtam a róla. Szinte bármit elolvasok, legyen az vidám vagy szomorú történet, csöpögős lányregény vagy vérfagyasztó krimi, de az ilyen komoly betegségekről szóló beszámolók egyfajta tabu témát jelentenek nálam. Hajlamos vagyok beleélni magam a főszereplő helyzetébe, és mivel elég durva orvos- és kórházfóbiám van, nagyon meg szokott viselni, ha valaki E/1-ben számol be a betegségéről és a kezelésről, és ezen még az sem segít, hogy tudom, kitalált történetről van szó.

Persze néha győz a kíváncsiságom, de általában igyekszem távol tartani magam ezektől a könyvektől. Most is majdnem ez történt, de aztán elolvastam az írónő ajánlóját, és a kíváncsiságom felülkerekedett a félelmemen. Nem bántam meg! :)