Nyűglődés

Nem  tudom, mi van velem, mostanában alig bírom eldönteni, hogy mit olvassak, aztán amikor hosszas tipródás után nekilátok valamelyik könyvnek, akkor sem mindig élvezem. Az utóbbi két hónapban annyi könyvet hagytam félbe, amennyit korábban összesen... ezekről már nem is írok bejegyzést, mi értelme lenne? Most éppen Christopher Moore: Vérszívó démonok című könyve fogott ki rajtam. Az tény, hogy nem rajongok a vámpíros történetekért, de ez elvileg egy humoros hangvételű könyv, nem tipikus vámpírsztori. 150 oldal után mégis abbahagytam.

Zafírkék

Kerstin Gier:
Zafírkék
(Időtlen szerelem 2.)

Kerstin Gier segítségével újabb csodás kirándulást tettem a bálok, soirée-k, lovaskocsik, rizsporos parókák, abroncsos báli ruhák, párbajok, titkos földalatti alagutak, százéves rejtélyek és különleges kalandok világába.

Az Időtlen szerelem trilógia első része, a Rubinvörös után azonnal megvettem a második részt is, és ahogy sejtettem, ebben sem csalódtam. A Zafírkék még több izgalmat és fordulatot kínál, mint az első rész, és már tűkön ülök a végkifejlet miatt, de sajnos az utolsó rész - Smaragdzöld címmel - előreláthatólag csak novemberben jelenik meg.

A citromtorta különös szomorúsága

Aimee Bender:
A citromtorta különös
szomorúsága

Hú, nem is tudom, hogy ez most mi volt... egy teljes hétig tartott elolvasni a könyvet, és eléggé kettős érzéseim vannak vele kapcsolatban. A főszereplővel kapcsolatos események érdekesek voltak, de a bátyjáról szóló vonalat nem igazán értettem. Pedig kb. a könyv utolsó harmada már inkább róla szólt, így nekem elég keszekuszának tűnt ez a könyv. Annyira jó az alapötlet, hogy nem igazán értettem, miért kellett bele ez a vonal... ha csak az alapsztori bontakozik ki szép lassan, akkor akár csillagos ötös is lehetne a könyv, így viszont inkább csak közepesre értékelném, ha osztályoznom kellene. Az olvasást a párbeszédek szerkesztése is megnehezítette; a kötőjelek teljes hiánya számomra nagyon zavaró volt, néhol alig bírtam követni, hogy melyik sort ki mondja éppen.

Rukkolj és nyerj!

Egy hirtelen ötlettől vezérelve elindítottam egy kis kampányt a Rukkola facebook-oldalán, és már annyian csatlakoztatok, hogy úgy döntöttem, meghálálom, egyben ösztönzöm egy kicsit a rukkolásokat! :)

A bőség zavara

Már nálam van a Zafírkék, a maga kékkel nyomott betűivel, és úgy, de úgy szeretném már olvasni! De tegnap este elkezdtem A citromtorta különös szomorúságát is, és még csak a 100. oldalnál járok, úgyhogy most nem olvashatom a Zafírkéket... Ráadásul pont ma este kell elmennem itthonról, így még haladni sem fogok vele! Irigylésre méltó problémáim vannak, tudom. :)

Rubinvörös

Kerstin Gier:
Rubinvörös
(Időtlen szerelem 1.)

Hetekig nézegettem ezt a könyvet, mielőtt belekezdtem volna. Kíváncsi voltam rá a sok-sok jó értékelés miatt, az időutazásos témát viszont mind filmben, mind könyvben kerülni szoktam, valahogy nem az én stílusom. Tegnap este mégis elkezdtem. Csak úgy repült az idő! Hajnalig olvastam, csak akkor hagytam abba,  amikor a betűk, amiket egyébként a szokásos fekete helyett bordó festékkel nyomtak, már összefolytak a szemem előtt.

Ma délután már be is fejeztem a könyvet, és meg kell mondanom, ilyen szívmelengető történettel nem tudom, mikor találkoztam utoljára. Miért nem 600 oldalas, miért? :) Szerencsére egy trilógia első részéről van szó, már meg is rendeltem a másodikat, a harmadik rész sajnos még nem jelent meg.

3096 nap

Natasche Kampusch:
3096 nap

Szorongással vegyes kíváncsisággal vettem kezembe a kötetet, melyben Natascha Kampusch saját maga számol be fogságban töltött fiatalkoráról. A lányt 1998. március 2-án, alig 10 éves korában rabolta el egy Wolfgang Priklopil nevű férfi, majd nyolc és fél éven át fogva tartotta saját házának pincéjében, egy alig 5 négyzetméteres, dohos, penészes, ablaktalan helyiségben.

Mielőtt belekezdtem volna a könyvbe, nem tudtam, mit várhatok tőle: egy száraz, tényszerű olvasmányt, vagy esetleg egy érzelmekben tobzódó, csapongó írást? Alighogy olvasni kezdtem, meglepődtem a könyv stílusán: a könyv részletesen dokumentált, mégis olvasmányos, érzelmekkel teli, mégis tárgyilagos. Nemcsak a borzasztó témája, de a beszámoló stílusa miatt is úgy visz előre a könyv, hogy észre sem vesszük, hogy már órák óta olvasunk. Annyi apróságot és olyan gondolatokat, érzéseket tartalmaz, amelyekről el sem tudnánk képzelni, hogy egyáltalán szavakba önthetőek.

Tizenhárom okom volt...

Jay Asher:
Tizenhárom okom volt...

26 évesen már nem feltétlenül tartozom Jay Asher könyvének célcsoportjába, engem mégis megfogott ez a regény, alig pár óra alatt elolvastam, nem tudtam letenni.

Clay Jensent egy napon, az iskola után egy feladó nélküli csomag várja otthon, benne hét kazettával. Alighogy elindítja az elsőt, Clay-jel megfordul a világ, a kazettán ugyanis osztálytársa, Hannah Baker hangja szólal meg. Hannah egy kedves, csinos, teljesen átlagos tinilány... csak éppen két héttel ezelőtt öngyilkos lett. A kazettákat egy nappal az öngyilkossága előtt készítette, majd adta postára az első embernek, akit a kazettákon megemlített. A kazettáknak ugyanis küldetésük van: a hét kazetta összesen 13 személyről szól, olyan emberekről, akik viselkedésükkel, tetteikkel Hannah-t a végzetébe sodorták.

Adrian Mole minden kínszenvedései

Sue Townsend:
Adrian Mole minden
kínszenvedései

Az Adrien Mole minden kínszenvedései valójában két regény egy könyvben, amelyek külön-külön is megjelentek A 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplója, valamint Adrian Mole újabb kínszenvedései címmel.

A két kötetben összesen 2,5 éven át követhetjük nyomon a kamasz Adrian mindennapjait. Gyerekkoromban már volt szerencsém olvasni, de egy héttel ezelőtt, amikor a szüleimnél jártam, megláttam a polcon, belelapoztam, és úgy döntöttem, újraolvasom. A két regényből az első helyenként olyan szinten sírva röhögős, hogy a férjem többször is rákérdezett, hogy mit olvastam, ami miatt vinnyogva fetrengek a könyvre borulva. :)

Eliza Rose

Mary Hooper:
Eliza Rose

Mary Hooper regénye az 1670-es évek Londonjában játszódik. A főszereplő Eliza Rose kitalált személy, a történetet azonban valós személyek, helyek és események ihlették.

Eliza egy szegény vidéki családban nőtt fel testvéreivel. Anyja korai halála után apja újraházasodott, Eliza és mostohaanyja azonban nem szívlelték egymást, ezért amikor Eliza apja Londonban vállalt munkát, mostohaanyja az első adandó alkalommal elkergette a fiatal lányt a családi háztól.

Eliza kétségbeesésében apja keresésére indult, nem is sejtve, hogy amint átlépi London határát, élete gyökeresen megváltozik.