Házirend

Jodi Picoult:
Házirend

A tizennyolc éves Jacob más, mint a korosztálya többi tagja. Amíg ők barátkoznak, Jacob kirekesztődik. Amíg ők hamburgert és sült krumplit esznek, Jacobnak az étel színe számít, keddenként csak piros, csütörtökönként csak barna színű ételeket hajlandó megenni. Míg ők péntek este moziba mennek, Jacob a szobájában ül, és rádióvevőjével a rendőrség frekvenciáját figyeli...

Jacob Asperger-szindrómás, autista. Életét szigorú szabályokban, őrjítő precizitással kialakított rendszerekben éli, és ha bármi megzavarja a napirendjét, Jacob rohamot kap. Egyetlen hobbija a kriminalisztika; bűnügyi sorozatot néz, bűntények helyszíneit rekonstruálja, és ha sikerül elcsípnie egy-egy rendőrségi riasztást, még a bűnügyi helyszínekre is ellátogat, édesanyja és a rendőrök legnagyobb megdöbbenésére.

Egy napon Jacob szociáliskészség-fejlesztő tanára, a fiatal Jess váratlanul eltűnik, és amikor a rendőrség rátalál a holttestre, azonnal a fiúra terelődik a gyanú. Valaki, aki kukoricasziruppal keni össze a fürdőszobát, hogy bűnügyi helyszínné varázsolja, folyamatosan gyanúsan viselkedik, nem néz kihallgatója szemébe, nem mellesleg a házban járt azon a végzetes estén és gyakorlatilag büszkén meséli, hogyan vonszolta el Jess élettelen testét a háztól párszáz méterre lévő híd alá... elég egyértelműnek tűnik a tényállás.

Jacob édesanyja, Emma fia diagnosztizálása óta azért harcol, hogy Jacobot egyenlő emberként kezeljék, most pedig gyilkossággal vádolják a fiát, akiről ő azt hitte, a légynek sem tudna ártani. Lehet, hogy Emma tévedett, és azoknak volt igaza, akik ösztönösen elhúzódtak Jacobtól egész életében? A nyomozással, tárgyalásokkal tűzdelt hónapok Emma minden rémálmán túltesznek. Ráadásul Jacob öccse, Theo is titkokat rejteget...

Egyszerűen imádtam ezt a könyvet! Tökéletes részletességgel tálal mindent, attól kezdve, hogy milyen az élet egy Asperger-szindrómás gyerekkel a családban, hogyan viselkednek a külső szemlélők, és a nyomozásról is teljes képet kapunk a könyvben. A történet részleteit öt különböző szemszögből ismerhetjük meg: Emma, az édesanya; Theo, a testvér; Oliver, az ügyvéd; Rich, a nyomozó, illetve természetesen Jacob gondolatain keresztül. Ez a sokszoros narráció segít abban, hogy a történteket a legpróbb részletekig megismerhessük.

Ez volt az első Jodi Picoult-könyv, amit olvastam, de határozottan nem az utolsó! Hihetetlen élmény volt, és bár nem szeretem a fellengzősnek ható "letehetetlen", vagy "lebilincselő" szavakat, de erre a könyvre bizony mindkettő igaz.

"Theo egyszer megkérdezte: ha volna gyógyszer az autizmusra, bevenném-e?
Mondtam neki, hogy nem.
Ugyanis fogalmam sincs, mi autista bennem, és mi nem az. Mi van, ha az autizmussal együtt, mondjuk, az észt vagy a humort is kikúrálnák belőlem?"

Oldalszám: 596