A szoba

Emma Donoghue:
A szoba

Régóta várt már ez a könyv a polcomon, de valahogy sosem volt hozzá kedvem. Tudtam, hogy nyomasztó, nehéz regény, valószínűleg emiatt halogattam. Pár nappal ezelőtt épp befejeztem egy könyvet, és próbáltam eldönteni, mit is vegyek elő este egy hosszú, forró fürdőhöz, amikor ismét megakadt rajta a szemem. Mire a víz kihűlt, már a 100. oldal környékén jártam, és úgy vitt előre a történet, hogy alig tudtam abbahagyni.

A szoba egy emberrablást és annak következményeit tárja elénk, rendkívül szokatlan módon, egy ötéves kisfiú szemszögéből nézve, az ő tolmácsolásában. Mindezzel jár, hogy a könyv az ötévesekre jellemző szókinccsel íródott, néha rossz szóhasználattal és helytelen ragozással. Kicsit nehéz volt belejönni a ritmusba, de 30-40 oldal után megszoktam az írásmódot, és már egyáltalán nem volt zavaró.

7 évvel ezelőtt egy férfi elrabolt és az otthonába hurcolt egy 19 éves egyetemista lányt, aki számára a kertben lévő konténerben alakított ki egy apró lakóhelyet, a Szobát. Nap mint nap megerőszakolta a fiatal lányt, szökési kísérleteit pedig bántalmazással jutalmazta. Az esti látogatások következményeként a lány teherbe esett, és hamarosan megszületett kisfia, Jack.

A történetbe Jack ötéves korában kapcsolódunk be. A kis Jack sosem találkozott más gyerekekkel, nem látott élőben kiskutyát, nem járt mezítláb a fűben és nem simogatta szél az arcát. Jack számára a Szoba a minden, annak tizenkét négyzetmétere a teljes világot jelenti számára. Édesanyja úgy érzi, jobb, ha a kisfiú egyelőre nem is tud a nagyvilágról, hiszen akkor kikívánkozna, a kijutás pedig számukra csak álom. A TV-ben Jack nap mint nap lát más embereket, de mivel élőben még sosem találkozott velük, azt hiszi, hogy a gép részei, nem valódiak. Kettejükön kívül egyetlen ember létezéséről tud: ő Patásnak nevezi, és éjszakánként, amikor azt hiszik, ő már alszik, meglátogatja az anyját.

Jack ötödik születésnapja után édesanyja úgy érzi, hogy lassan már elviselhetetlenül kicsivé válik számukra a Szoba, ezért úgy dönt, mesél Jacknek a Kintről. A kisfiú hitetlenkedik, de végül kettesben tervet kovácsolnak, és úgy határoznak, megpróbálnak megszökni. Borzalmas napok várnak rájuk, miközben az előkészületeken dolgoznak, és Anyára hatalmas terhet ró, hogy nem tudhatja, Jack készen áll-e a szökésre, és sikerül-e véghez vinniük azt.

Valamire azonban nem gondol: míg számára nyomorúságos börtönt jelent, Jacknek a Szoba a természetes közege, az egyetlen otthona, amit ismer és szeret. Míg számára a fogva tartás, Jack számára lehet, hogy a kiszabadulás jelent majd hatalmas törést. Vajon képes lesz beilleszkedni a Kintbe, vagy egész életében szenvedni fog?

"Három és fél hétet voltam már a világban, és még mindig nem tudom, mi az, ami fájni fog."

A Szoba története már önmagában is megrázó volna. A saját, biztonságos(nak hitt) otthonunkban, olvasás közben egy meleg takaróba burkolózva hihetnénk azt, hogy a könyv csak egy beteg elme szüleménye, azonban a könyvet valós események ihlették. Az amstetteni rémként elhíresült férfi esete 2008-ban látott napvilágot: az osztrák férfi saját lányát tartotta fogva háza pincéjében 24 éven keresztül, és sorozatosan megerőszakolta őt. A vérfertőző kapcsolatból hét gyerek született, közülük hármat Elisabeth a pincében nevelt, kiszabadulásuk előtt sosem látták a napvilágot.

Most jönne az, hogy a személyes benyomásaimról írjak, azonban mintha nem lennének szavak... napokat vártam az olvasás után, de még most sem hiszem, hogy szavakba tudnám önteni, amit az olvasás közben éreztem. Felkavaró, nyomasztó, helyenként gyomorforgató a történet. Szeretném kiheverni, de ez egy olyan könyv, amit sosem fogok elfelejteni...

"Sss, sss, ez csak egy álom."

Kiadó: Alexandra Kiadó
Kiadás éve: 2011
Eredeti címe: Room (2010)
Forrás: csere (Bettinek köszönet érte!)
Oldalszám: 387