 |
| Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek |
Az arany pöttyös könyvekre már-már válogatás nélkül lecsapok, azonban ezt a könyvet direkt kerestem, nagyon kíváncsi voltam rá.
Dr. Alice Howland ötven éves, elismert kutató. A Harvardon tanító professzor sikeres és boldog. Férje szintén tudós, három felnőtt gyermekük már elindult az önálló útjukon. Anna és Tom a tanulás és a diplomaszerzés mellett döntött, míg Alice legnagyobb bánatára a legfiatalabb gyereknek, Lydiának esze ágában sincs egyetemre menni, az ő álma, hogy színésznő lehessen.
A megszokott mindennapokat hamarosan szokatlan események kezdik tarkítani. Alice azon kapja magát, hogy ő, aki kollégái közül is kiemelkedő memóriával rendelkezik, hirtelen elfelejt szavakat. Ezt még megpróbálja a kialvatlanságra, a fáradtságra, a klimaxra fogni, de a tünetek súlyosbodnak. Az idegen szavakat követi a hétköznapi szavak, arcok, nevek, helyek elfelejtése...
"Január tizenkilencedike. Ezen a napon még sohasem történt semmi jó."
Alice orvoshoz fordul, és néhány vizsgálat után megdöbbentő diagnózist hall: korai Alzheimer-kór. Alice nem akar hinni a diagnózisnak, reménykedik, hogy csak tévedésről van szó, de sajnos a tünetek súlyosbodnak. Amikor elmondja férjének, John is azt hiszi, tévedésről van szó, de aztán kezd összeállni a kép; Alice tényleg olyan furcsán viselkedik mostanában, csak ő nem akart tudomás venni róla eddig.
A korai Alzheimer-kór erősen öröklődő betegség, a gyerekek 50%-ban kapják meg a betegséget hordozó szüleiktől. Anna és férje éppen gyermeket terveznek, így anyja betegségét személyes tragédiaként éli meg. Nincs sok idő megbarátkozni a gonosz kórral, ugyanis az elkövetkező pár hónap alatt Alice állapota rengeteget romlik. Nemcsak elfelejt dolgokat, de alig tud aludni, gyakran eltéved és hallucinál. Részt vesz egy kísérleti stádiumban lévő gyógyszer tesztelésén, és csak reménykedni tud, hogy ez majd lassítja a leépülést.
"És tudja, hogy eljön majd az a nap, amikor ránéz a gyerekeire, a férjére, a munkatársaira, az arcokra, amelyeket mindig ismert és szeretett, és nem fogja felismerni őket."
Nem egészen azt kaptam a könyvtől, amit vártam. Drukkoltam Alice-nek, ettől függetlenül nem volt túlzottan szimpatikus karakter. A sors kegyetlen fintora, hogy éppen egy rendkívüli tudós agyát támadja meg a kór, de ezt éppen elég lett volna egyszer leírni. Ehelyett állandóan arról olvashattunk, hogy mennyire rossz, hogy pont ő - aki a beszéddel kapcsolatos agyi működéseket tanulmányozta - kapja azt a nyomorult sorsot, hogy hamarosan beszélni sem fog tudni.
Alice kicsit túlságosan is lenézte Lydiát, amiért nem az az életcélja, hogy diplomája legyen, és az egész könyvből ez sütött, hogy nem vagy értékes, ha nem a Harvardon vagy a Stanfordon tanultál. Egy pökhendi, beképzelt értelmiségi nő képe sejlett fel előttem, és nem szerettem a karaktert. Számomra sokkal megrázóbb lett volna, ha bár ugyanolyan végzettséggel és munkával rendelkezett volna, mégis emberközeli, kedves, szerethető karakter lett volna. Nem mondom, hogy így megérdemelte a betegséget, de számomra nem volt akkora dráma.
A család reagálása is valószerűtlen volt. Értem én, hogy öröklődő betegségről van szó, és persze, hogy kivizsgáltatnám magam, ha a felmenőim között előfordulna, de hogy már rögtön a bejelentés után se anyucit sajnáljuk, hanem inkább magunkat, az számomra felfoghatatlan. Egyedül Lydia reakciója emberi. Innentől kezdve legtöbbször ő foglalkozik leépülőben lévő anyjukkal, ő csitítja a testvéreit, amikor idegeskednek egy-egy elfelejtett szó vagy esemény kapcsán. Éppen ő, akit anyja annyit szekált amiatt, hogy színésznő szeretne lenni! A két diplomás díszpinty meg inkább szégyellhetné magát...
OK, rendben, befejeztem a háborgást. Sajnálom, hogy így alakult, sokkal-sokkal megrázóbb, fájdalmasabb regényt vártam. A betegség leírása az is volt, de Lydián kívül egyik karakter sem nőtt a szívemhez. A sors furcsa fintoraként éppen egy Alzheimer-kórról szóló regényt fogok most a "felejthető" kategóriába sorolni...
Kiadás éve: 2012
Eredeti címe: Still Alice (2007)
Forrás: könyvtár
Oldalszám: 326
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése