2013. április 23., kedd

Fény az óceán felett


Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2013
Eredeti címe: Light Between Oceans
Eredeti megjelenés: 2012
Forrás: könyvtár
Oldalszám: 388

Ausztrália délnyugati csücskében, az Indiai- és Déli-óceán találkozásánál található egy Janus-szikla nevű kicsi sziget, ahol mindössze két ember él, még az ellátóhajó is csak háromhavonta látogatja. A szigeten egy világítótorony és egy ház áll, lakói pedig Tom, a világítótorony őre, illetve felesége, Isabel.

A történet 1918-ban kezdődik, amikor Tom visszatér az első világháborúból, és elnyeri a Janus-sziklán éppen megüresedő világítótorony-őri posztot. Tom erre a mindentől elzárt, elszigetelt területre kerül, ahol kezdetben egyedül él, de hamarosan feleségül vesz egy korábban Partageuse városában megismert lányt. Ettől fogva ketten élnek a szigeten, tökéletes békességben. Amikor azonban házasságuk sokévnyi próbálkozás után sem  jár gyermekáldással, Isabel mély szomorúságba süpped.

Az évek során három terhességéből az első kettő vetéléssel, a harmadik pedig halva születéssel végződött. Az utolsó eset óta még csak két hét telt el, és Isabel szervezete még nem fogta fel, hogy nem lett anyuka: az anyatejtől foltos blúz újra és újra felszakítja az egyébként is fájó sebeket.
"Azt tudta, hogy ha egy feleségnek meghal a férje, akkor attól kezdve egészen más szó jelzi, hogy kicsoda ő: özvegyasszony lesz belőle, a feleségét gyászoló férjből pedig özvegyember. Ha viszont a szülő veszíti el a gyermekét, arra nincs külön címke: az ember akkor is anya vagy apa marad, pedig már nincs fia vagy lánya."
Ezekben a napokban üveges tekintettel, a semmibe révedve sétál a parton, és amikor egyszer csak gyereksírást vél hallani, úgy érzi, elméje űz vele gonosz tréfát. Azonban a sírásra Tom is felfigyel, és hamarosan meg is pillantják a tengeren hánykolódó csónakot, amely a sziklához közelít, benne egy halott férfi és egy alig néhány hetes csecsemő.

Tom számára mind a katonai, mind a tengerészeti szabályok szentek, soha nem szegett meg egyet sem közülük. Most is azonnal jelenteni szeretné a csónak partra vetődését, azonban amint meglátja, hogy felesége a mély gyászból és bánatból a kisbaba hatására egy pillanat alatt kivirul, egyszerűen nem tud nemet mondani szeretett kedvesének, aki arra biztatja, hogy ne szóljanak az esetről. Mivel a baba egy női kardigánba volt bugyolálva, biztosak benne, hogy az édesanyja vízbe fulladt, így a gyerek árvaházba kerülne, ahol rossz sors várna rá. Az apát eltemetik, a kislányt pedig, akinek a Lucy nevet adják, sajátjukként nevelik.

Isabel hamar túllép az eseten, Tom azonban aggódik, hogy rossz döntést hozott. Nagyon ritkán kap szabadságot, így hosszú hónapok telnek el, mire elutazhatnak Isabel családjához Partageuse-ba, hogy megmutassák Lucy-t a büszke nagyszülőknek. A városkában töltött hetek alatt azonban tudomást szereznek egy asszonyról, akinek férje és néhány hetes kislánya az óceánba veszett, sosem találtak rájuk. Isabel sajnálja a fiatalasszonyt, de fontolóra sem veszi, hogy visszaadják Lucy-t az édesanyjának, hiszen nekik nincs más esélyük arra, hogy gyerekük lehessen.

Tom viszont ettől a pillanattól fogva nem találja helyét a világban, és még a magányos Janus-sziklára való visszatérésük után is folyamatosan emészti magát. A házaspár között szép lassan láthatatlan fal emelkedik. A lelkiismeret-furdalás, az édesanyával való együttérzés, valamint a Lucy iránt érzett szeretetük miatt folytonos tipródás az életük, ekkor már Isabelnek sincs nyugalma. Döntéseik súlya lassan felemészti őket. Ennyi idő elteltével egyszerűen már nincs jó döntés, hiszen bárhová kerüljön is Lucy, valaki mindenképpen szenvedni fog.

A mindentől távol eső, világvégi kis szigeten elhatalmasodik a szomorúság, a lelkiismeret-furdalás és az önmarcangolás. A Janus-szikla hű lesz nevéhez: a boldogság után megmutatja másik arcát is...

"Az élete törmelékre hullott szét, amelyet soha többé nem lesz képes összerakosgatni. Összeroskad az elméje a roppant súly alatt: gondolatai mély, fekete kútba szállnak alá, és elmerülnek a szégyen, a veszteségérzet, a félelem vizében."

A nem mindennapi helyszín, a különleges történetvezetés, és a csodálatos nyelvezet garantáltan felejthetetlenné teszi az olvasmányt! Komoly témát feszeget morális kérdésekről, szeretetről, bizalomról, megbocsátásról, és ártatlannak tűnő, mégis helyrehozhatatlan következményekkel járó döntésekről. Elmélkedésre, véleményalkotásra ösztönző regény, melyből mindenki más és más következtetést szűrhet le. Olvasd el, és derítsd ki, hogy számodra mit jelent!


Margot L. Stedman Nyugat-Ausztráliában született és nőtt fel, jelenleg Londonban él. A Fény az óceán felett az írónő első regénye, mely már megjelenése előtt akkora sikert aratott, hogy kiadási jogáért kilenc nemzetközi kiadó versenyzett. A könyv a Goodreads felhasználóinak szavazatai alapján a 2012-es év legjobb történelmi fikciója lett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése