 |
| Jodi Picoult: Gyere haza |
Két korábbi Jodi Picoult-könyv után most egy harmadikat is volt szerencsém elolvasni. Még mindig a Házirend a kedvencem, és azt is állítom, hogy a Gyere haza nem volt olyan erős, mint az előzőek, mégis úgy gondolom, hogy aki szereti az írónő stílusát és az általa feldolgozott témákat, ne hagyja ki ezt sem!
A könyv érdekessége, hogy fejezeteihez egy-egy zenét is társítottak, melyek Jodi Picoult honlapján meghallgathatók és letölthetők.
"A biztonság viszonylagos. Olyan közel lehetünk a parthoz, hogy szinte érezzük a talpunk alatt, amikor váratlanul összezúzzuk magunkat a sziklákon."
Amikor negyvenévesen újra teherbe esik, már-már beteges babonával igyekszik távol tartani magát mindentől, ami a babával kapcsolatos. Még a névválasztást is hosszú ideig halogatja, mert nem szeretne újra csalódni és összetörni. Terhessége félidején túl azonban kezd feloldódni, végre elhiszi, hogy anya lesz. 28 hetes terhes, amikor ismerősei babaköszöntő bulit szerveznek számára, ekkor azonban még senki sem sejti, hogy a buli nem az ünneplésről fog szólni. Zoe az összejövetel kellős közepén elkezd görcsölni, majd vérezni. Kórházba szállítás után kiderül, hogy a babának nincs szívhangja, így halott magzatát kell megszülnie.
Zoe tudja, hogy ki fog futni az időből, így még alig esnek túl a kis Daniel hamvainak szétszórásán, máris arról érdeklődik orvosánál, hogy van-e még esélye egy újabb megtermékenyítési ciklusra. Férje, Max azonban hallani sem akar erről. Ekkor tör ki belőle mindaz, ami majd' tíz éven át fojtogatta: úgy érzi, Zoe már nem is neki, hanem csak a nemlétező gyermekeknek él. Házasságuk menthetetlen, Max beadja a válókeresetet.
Zoe teljesen összetörik, úgy érzi, a sors elvett tőle mindent, ami reményt adhatott neki. A baba elvesztése és a válás után újabb megpróbáltatások elé állítja az élet, amikor kiderül, hogy rák miatt el kell távolítani a méhét. Amikor Zoe már úgy érzi, élete romokban hever, furcsa dolgot vesz észre. Kezd egyre közelebb kerülni leszbikus barátnőjéhez, Vanessához. Bár környezetük furcsának tartja, ők úgy döntenek, hivatalosan is összekötik az életüket. Hamarosan elhatározzák, hogy gyermeket vállalnak, melyhez a Zoe és Max házasságából származó három darab megtermékenyített, lefagyasztott petesejtet szeretnék használni, melyeket Vanessa hordana ki.
A terv elé azonban akadály hárul, amikor Max beleegyezését kérik a felhasználásra, Max ugyanis úgy dönt, pert indít a petesejtekért, melyeket szintén meddőségi problémákkal küzdő testvérének és feleségének szeretne adni, hiszen szerinte egy gyermeknek nincs helye egy leszbikus kapcsolatban. A per precedens értékű, így eredménye abszolút kiszámíthatatlan, ráadásul Max javára billen a mérleg, hiszen Zoe és Vanessa házassága Rhode Island államban hivatalosan nem is érvényes.
A könyv lapjain nyomon követhetjük öt ember küzdelmét egy még meg sem született gyermekért. Szívszorító történet, amely nem fél bemutatni a fájdalmat, a tépelődést és az előítéleteket. Nehéz témát dolgoz fel, szembeállítva a homoszexualitás kérdését a vallással. Jodi Picoult többi könyvéhez hasonlóan itt is több szemszögből olvashatjuk a történetet, így végig objektív tud maradni, hiszen Zoe, Vanessa és Max gondolatait is nyomon követhetjük. Nehéz olvasmány, de megéri! Szívből ajánlom!
"Olyan sok dolog van, amit nem bírok elhinni. Hogy minden ember azt kapja, amit érdemel, a jót és a rosszat is. Hogy egy nap olyan világban élhetek, ahol az embereket a tetteik alapján ítélik meg. Hogy úgy is lehet happy end, hogy nincsenek feltételek és kikötések."
"Olyan sok dolog van, amit nem bírok elhinni. Hogy minden ember azt kapja, amit érdemel, a jót és a rosszat is. Hogy egy nap olyan világban élhetek, ahol az embereket a tetteik alapján ítélik meg. Hogy úgy is lehet happy end, hogy nincsenek feltételek és kikötések."
Kiadás éve: 2012
Eredeti címe: Sing You Home (2011)
Forrás: könyvtár
Oldalszám: 474
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése