 |
| Karen Thompson Walker: Csodák kora |
Embereket küldünk az űrbe, folyókat szabályozunk, testrészeket ültetünk át, géneket manipulálunk... olyan dolgokat teszünk, amelyekkel évezredes korlátainkat lépjük át. De mi történik, ha a Föld egyszer visszaveszi az irányítást fölöttünk?
"Sosem azok a katasztrófák következnek be, amiket előre lát az ember. Hanem azok, amelyekre egyáltalán nem számít."
Julia még csak 11 éves, de tökéletesen tisztában van azzal, hogy mi a teendő földrengés esetén. Nincs ezzel egyedül, hiszen Kaliforniában él, ahol a földrengések és egyéb természeti katasztrófák már-már a mindennapok részei. Azonban arra, ami most következik, még az itt lakók sincsenek felkészülve.
Egyesek állították, hogy már korábban is érezték a változást, október hatodikán azonban az egész világ tudomást szerzett a katasztrófa kezdetéről. A Föld hirtelen lassulni kezdett. Ennek következtében először csak a nappalok és éjszakák hosszabbodtak meg, hamarosan azonban megváltozott a gravitáció és a Föld mágneses mezője is gyengülni kezdett. A lassulás rohamosan zajlott, már első nap háromnegyed órával hosszabbodott a nap, rövidesen pedig már 30-40 óra is eltelt két napfelkelte között. Először a madarak, majd a növények is gyors pusztulásnak indultak.
A társadalom a világ összes országában kettészakadt. Az állam, a vállalatok, illetve az emberek nagy része továbbra is ragaszkodott a 24 órás időbeosztáshoz, de mindenki megsínylette, hogy olykor hajnali kettőre esett a naplemente, máskor pedig éjszakai sötétségben kellett dolgozni és iskolába menni. Az emberek kis része megpróbált alkalmazkodni az új körülményekhez. Ők ragaszkodtak ahhoz, hogy akkor aludjanak, amikor sötét van, és akkor tevékenykedjenek, amikor világos van. Az "óraidő" és a "valós idő" szerint élők csoportja kezdetben csak az időbeosztásban különböztek egymástól, hamarosan azonban egymásnak ugrottak, és úgy tekintettek egymásra, mintha fertőző betegek lennének.
Az egy csoporton belüli emberi kapcsolatok is megváltoztak. A házaspárok összevesztek, a bűncselekmények száma az egekbe emelkedett, testi-lelki betegségek ütötték fel a fejüket. A lassulás a tengeráramlatokat is megbolygatta, az apály-dagály időszakai módosultak, a gleccserek olvadása miatt pedig megemelkedett a tengerek szintje.
A történteket Julia tolmácsolásában olvashatjuk, aki már 24 éves, de visszaemlékezik a változás első évére. A könyv nagyon kevés párbeszédet tartalmaz, valójában az egész egy monológ, mégis olyan látványos és olvasmányos, hogy egy percig sem unalmas. Nehezebb elviselni, mint egy thrillert... sosem tudhatod, mi lesz a következő lépés, és kinek mi lesz az utolsó csepp a pohárban. Olyan élethűen megírt történet ez, hogy egyáltalán nem lepne meg, ha maholnap bekövetkezne.
Egyedül azt hiányoltam, hogy bár már 13 éve tart a lassulás, Julia csak az első évről számol be, és végén alig ír valamit arról, hogy hogyan néz ki a világ jelenleg. Örültem volna egy kicsit hosszabb utolsó fejezetnek.
Kiadás éve: 2012
Eredeti címe: The Age of Miracles (2012)
Forrás: Első Könyvsiker Kölcsönző
Oldalszám: 355
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése