2014. szeptember 16., kedd

Lois Lowry: Az emlékek őre (Az emlékek őre #1)

A történetről röviden

A regény egy olyan társadalmat mutat be, ahol mindent béke és biztonság hat át; a lakók nem ismerik az háború vagy a nélkülözés fogalmát, világukban teljes harmónia uralkodik. Jonas tizenkét éves, tehát éppen abban a korban van, amikor a gyerekeknek egy ünnepélyes ceremónia keretében a Döntéshozók Tanácsa mondja meg, hogy több éves megfigyelés után milyen foglalkozást kell űzniük hátralévő életükben. Jonas különleges küldetést kap, melynek során azonban kénytelen felismerni, hogy az eddig ismert barátságos világa mögött titkok rejtőznek.
"Az emlékek örökké velünk maradnak."
Véleményem a könyvről

Manapság szinte kötelező minden írónak disztópiát írni. A történet és a helyszín teljesen irreleváns, játszódhat a regény egy kastélyban, a világűrben vagy a föld alatt, lehet szerelmi történet vagy kaszabolós-véres mészárlás, a lényeg, hogy disztópia legyen, és el van adva. Nem tudsz disztópiát írni, vagy csak nincs kedved kitalálni egy új világot? Sebaj! Kezdd azzal a történetet, hogy „70 évvel a IV. világháború után...”, és máris mehet rá a disztópia plecsni!

Az előbbiekből gyaníthatjátok, hogy sokat háborgok a mostanában megjelent disztópiák miatt. Szeretem ezt a műfajt, de sajnos sok regény nem érdemli meg ezt a címet, sokszor úgy érzem, csak az eladás felpörgetése miatt helyeznek a jövőbe egy-egy alapvetően snassz regényt. Ilyen előzmények után kész felüdülés volt, amikor kezembe akadt egy réges-rég a kívánságlistámon szereplő könyv, Az emlékek őre. A regény eredetileg 1993-ban jelent meg, amikor még csak az írt disztópiát, akinek volt is hozzá affinitása, ez pedig meg is látszik a köteten.


Ez a regény nem azzal kezdődik, hogy a jövőben járunk, azt sem mondja senki, hogy Amerika megsemmisült, sőt, az sem kerül szóba, hogy járvány pusztított volna, vagy az emberiség tizede élt volna túl egy világháborút. Ez a könyv csak 236 oldal, ráadásul ifjúsági regény, mégis olyan részletes társadalomkép tárul a szemünk elé, amit bármelyik mai disztópia megirigyelhetne. Ugyan átvesz néhány mintát a nagy elődöktől, így van egy pici 1984-hangulata, mégis, ez az egyszerűen megfogalmazott, meseszerű regény olyan világot tár eléd, amivel ilyen formában garantáltan nem találkoztál még máshol.

A regény filmváltozata a napokban került a moziba, emiatt a könyv is reneszánszát éli. Én nem a film kapcsán ismertem meg a regényt; az Animus Kiadó 2000-es évek elején megjelentetett ifjúsági regényei közül tizenévesen sokat olvastam, de Az emlékek őre ezidáig kimaradt, ezt a hiányosságot régóta terveztem bepótolni. Mivel szeretném megnézni a filmet, mostanra sürgetővé vált a könyv elolvasása, és örülök is, hogy nem halogattam tovább. :)

Bár kíváncsi lennék, hogyan tetszett volna ez a könyv gyerekként, a szívem mélyén örülök, hogy nem olvastam el annak idején. Nagyon komoly regény, és egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy 15-16 éves kor alatt emészthető és élvezhető lenne. Persze könnyen meglehet, hogy ha most, több mint egy évtized után, felnőtt fejjel újraolvasnám a Stanley, a szerencse fia, a Bradley, az osztály réme, vagy a kiadó sorozatának bármely másik tagját, ugyanezt érezném. Ezek a könyvek nagy kedvenceim voltak 14-16 évesen, és bár nem jellemző rám az újraolvasás, lehet, hogy ismét sort kerítek rájuk.


Ízelítő a könyv külföldi borítóiból





Könyvajánló hasonló témában/stílusban
(beszámolóimat a képekre kattintva éred el)




A könyv adatai

Kiadó: Animus Kiadó
Kiadás éve: 2001
Eredeti címe: The Giver (1993)
Forrás: könyvtár
Oldalszám: 236

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése