Sarah kulcsa

Tatiana De Rosnay:
Sarah kulcsa

Most nagyon nehéz lesz írnom. Itt ülök megkövülten, a fejemben ezernyi gondolat kavarog, de nincs benne semmi rendszer... nem rémlik, hogy valaha is sírtam volna könyvön... csendben meredek magam elé, és hallom, hogy csöpög a csap a konyhában, de nem megyek ki elzárni. Teljesen összetörtem... sohasem éreztem még ilyet egyetlen könyv hatására sem...

Csöpp...

1942. július 16., Párizs

Csöpp...

valaki dörömböl az ajtón...

Csöpp...

"Később visszajövök érted. Megígérem!"

Csöpp...

"Ezek tisztességes emberek, jó emberek! Nem tehetik ezt velük!"

Csöpp...

visszajövök... ígérem...

Csöpp...

"Papa, haza fogunk menni, ugye?"

Csöpp...

1942. július 16-án razziát tartanak Párizsban, összegyűjtik a zsidó származásúakat. Nincsenek tekintettel senkire és semmire, az asszonyokat és a gyerekeket is elviszik, napokig fogva tartják őket a Téli Kerékpárstadion épületében étlen-szomjan, hogy "felkészítsék" őket a deportálásra.

Amikor a francia rendőrség a Starzynski-család otthonának ajtaján dörömböl, a tízéves Sarah elbújtatja és bezárja négyéves öccsét egy falba rejtett szekrénybe, hogy ne találhassanak rá. A kulcsot magával viszi, hogy amikor visszatér, kiengedhesse a szekrényből. Sarah azonban nem tudta, hogy ahová őt viszik, onnan nincs visszaút...

Hatvan évvel később, 2002-ben az amerikai származású Julia Jarmond újságírónőt bízzák meg azzal, hogy a nagy párizsi razzia évfordulója alkalmából részletes cikket írjon a Franciaországban élő amerikaiak lapjába. Julia mindenütt zárt falakba botlik, a párizsi lakosok mélyen hallgatnak a razziáról, Julia azonban nem adja fel. Kutatása során meglátogatja a razziához kötődő helyszíneket, torokszorító részleteket ismer meg, és egyre mélyebbre ássa magát a témában. Férje családja rossz szemmel nézi, hogy a múlt ezen sötét szegletében vájkál, később azonban rá kell jönnie, hogy az ellenvetésük nem ok nélküli... a család titkot őriz...

A történet előrehaladtával a múlt és a jelen összefonódik, és kiderül, hogy a tragikus sorsú Sarah hány és hány ember életére gyakorolt hatást az elmúlt hatvan év során. A tízéves kislány és a 45 éves újságírónő szemszögéből látott események elgondolkodtatóak és rendkívül megrázóak. Többször is előfordult, hogy pihenőt tartottam az olvasásban, mert nem bírtam tovább elviselni a részleteket.

Érdekes volt, hogy nagyjából a könyv feléig egyszer sem hangzott el Sarah neve, csak "a kislány" névvel szerepelt. Ez az aprónak tűnő különbség számomra még megrázóbbá tette a cselekményt, hiszen ha névvel illetem, akkor ő Sarah, a tragikus sorsú tízéves gyerek, "a kislány" viszont azt jelzi, hogy ő csak egy névtelen arc a tömegben, egy a sok gyerek közül, akik szörnyű dolgokat éltek át...

"Zakhor, Al Tichkah.

Emlékezz! Soha ne felejtsd el!"

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2011
Eredeti címe: Elle s'appelait Sarah (2006)
Forrás: könyvtár
Oldalszám: 367