Cica a hóban

Holly Webb:
Cica a hóban

A Házirend olvasása után egyértelmű volt, hogy Jodi Picoult egy másik könyvével folytatom a sort, azonban a könyv kicsit nehezen emészthetőnek bizonyult, így gondoltam, rápihenek egy kicsit, valami rövid történettel. Hogy a karácsonyi könyveket se hanyagoljam el, végül a Cica a hóban című rövid, gyerekeknek szóló könyv mellett döntöttem.

A történet egy kiscicáról szól, aki öt testvér közül a legkisebb és leggyengébb apróságként jött a világra, még az is kétséges volt, hogy megmarad-e. Testvérei hamar gazdára leltek, Pamacs azonban sokáig gazdi nélkül maradt. Egy napon egy anyuka szerette volna megajándékozni vele a kisfiát, aki azonban nem lelkesedett az ötletért, és Pamacs nagyon megijedt tőle. Hogy ne kelljen a fiúhoz kerülnie, úgy döntött, elszökik a tanyáról.

Házirend

Jodi Picoult:
Házirend

A tizennyolc éves Jacob más, mint a korosztálya többi tagja. Amíg ők barátkoznak, Jacob kirekesztődik. Amíg ők hamburgert és sült krumplit esznek, Jacobnak az étel színe számít, keddenként csak piros, csütörtökönként csak barna színű ételeket hajlandó megenni. Míg ők péntek este moziba mennek, Jacob a szobájában ül, és rádióvevőjével a rendőrség frekvenciáját figyeli...

Jacob Asperger-szindrómás, autista. Életét szigorú szabályokban, őrjítő precizitással kialakított rendszerekben éli, és ha bármi megzavarja a napirendjét, Jacob rohamot kap. Egyetlen hobbija a kriminalisztika; bűnügyi sorozatot néz, bűntények helyszíneit rekonstruálja, és ha sikerül elcsípnie egy-egy rendőrségi riasztást, még a bűnügyi helyszínekre is ellátogat, édesanyja és a rendőrök legnagyobb megdöbbenésére.

Nyomok a hóban

Patricia M. St. John:
Nyomok a hóban

Elsősorban gyerekeknek szóló, de felnőttek számára is élvezetes és tanulságos történetre bukkantam. A könyv első oldalain az egyik főszereplőt, Anikót egyszerre éri nagy boldogság és mérhetetlen szomorúság, amikor karácsony estéjén megszületik kisöccse, édesanyja azonban belehal a szülésbe. Az alig hétéves Anikóra rengeteg teher szakadt, a kezdettől fogva gyakorlatilag ő nevelte a kis Danit, besegített a háztartásban, és közben tanulnia is kellett. A nagymama odaköltözött, hogy segíthessen, de idős és fáradékony volt már, ezért leginkább csak a főzésben tudott segíteni.

Karácsony jéggel

David Sedaris:
Karácsony jéggel

David Sedaris könyve hat karácsonyi novellát tartalmaz, de nem a klasszikus karácsonyi hangulatot próbálja átadni, hanem hat vicces, groteszk, kifordított történetet kapunk tőle, melyeknek egyetlen közös pontja, hogy karácsonykor játszódnak.

Sedaris sok helyen saját életéből merít, az első történetet például az ihlette, hogy 33 évesen ugyanis hosszú ideig tartó sikertelen munkakeresés után egy hirtelen ötlettől vezérelve jelentkezett a Macy's áruházba krampusznak a Mikulás mellé. Mondanom sem kell, igen abszurd a díszekkel, cukorkákkal, fenyőkkel teli karácsonyi csodaországot egy olyan ember szemszögéből figyelni, aki rémálmaiban sem gondolta volna, hogy egyszer krampusznak öltözve kell egy pláza kellős közepén parádéznia. Ez a sztori lett a kedvencem a könyvből, szerencsére ez egyben a leghosszabb is.

A másik öt történet számomra inkább meghökkentő volt, mint vicces, de egyszeri olvasást mindenképpen megér a könyv. Nagyjából két óra alatt elolvasható, tökéletes választás egy unalmas téli estére, de előre szólok: ha meghitt karácsonyi hangulatba szeretnénk kerülni, felejtsétek el ezt a könyvet!

Oldalszám: 125

Angyalhaj

Debbie Macomber:
Angyalhaj

Katherine imádja a karácsonyt, ráadásul rendkívül tehetséges a karácsonyi levelek írásában. Nem csoda, hogy idén már nemcsak a sajátját, de felkérésre barátai, ismerősei leveleit is ő írja meg, a suta karácsonyi üdvözletek helyett ugyanis mindenki valami profi üzenetet szeretne szétküldeni barátainak.

Katherine húga, Zelda kétgyermekes anyuka, aki hétéves ikerlányait, Zara-t és Zoe-t újabban a híres gyermekpszichológus, dr. Jeffries szakkönyvei alapján próbálja nevelni. A lányok a "szabad gyermek" mozgalomnak megfelelően minden korlát nélkül élik napjaikat, környezetükben lévő felnőttek, így Katherine tűréshatárát is feszegetve.

A megsebzett

Sophie Andrews:
A megsebzett

Miután pénteken aláírtam az elbocsátásomról szóló papírokat a munkahelyemen, üveges tekintettel sétálgattam a városban, majd este hazajöttem, úgy döntöttem, olvasni fogok. Valamivel el kellett terelnem a gondolataimat, és erre sem a TV, sem más nem jó... nem sokat gondolkoztam azon, melyik könyvet kezdjem el, levettem a polcomról egyet, és belekezdtem. Azt hiszem, tudat alatt valami olyat kerestem, ami szomorú, amiből kiderül, hogy másnak sokkal-sokkal rosszabb, mint most nekem...

A könyv, amit választottam, még a hangulatomhoz képest is nagyon nehezen emészthető, és iszonyúan borzalmas volt! A könyv Sophie Andrews (álnév) története, akit örökbe fogadtak. Nevelőszülei tízévnyi sikertelen próbálkozás után döntöttek úgy, hogy magukhoz vesznek egy kislányt. Anyjával semleges volt a kapcsolata, apját viszont nagyon szerette. Mindent megadtak neki, soha semmiben sem szenvedett hiányt, mondhatnánk azt is, hogy tökéletes gyerekkora volt.

Tíz dolog, amit szeretek magában

Julia Quinn:
Tíz dolog, amit szeretek magában
(Bevelstoke 3.)

Tíz dolgot tudnék mondani, amiért imádtam ezt a könyvet, és egyet sem, amiért utáltam volna. Mondhatnám, hogy szerintem ez volt a leggyengébb része a trilógiának, de ez olyan volna, mintha három színjeles tanuló 97, 98 és 99%-os dolgozatát hasonlítanám össze, szóval a leggyengébb is magasan ver mindent, amit mostanában olvastam. :)

Kicsit nehéz trilógiaként kezelni a történetet, mert mindhárom részben mások voltak a főszereplők, olyanok, akik az előző részben csak mellékszereplők voltak, a korábbi részek szereplői pedig háttérbe szorulnak. Az első rész Mirandája például ebben a részben már említve sem volt, de a második részben főszereplő Olivia is csak mellékszereplőként volt jelen. Ebben az a jó, hogy a részek külön is megállják a helyüket, bár egy-két vicces jelenet csak akkor igazán ütős, ha olvastuk az előző részeket.

Ami Londonban történt

Julia Quinn:
Ami Londonban történt
(Bevelstoke 2.)

A Bevelstoke trilógia első része után azonnal tudnom kellett, hogyan folytatódik a történet, így most a második részről írhatok. Számomra meglehetősen furcsa volt, hogy egy trilógia második részében még említést is alig tesznek az első rész főszereplőiről.

Újdonsült főszereplőnk most Olivia, az őrgróf lánya, az első részben már megismert Miranda legjobb barátnője. Mirandáról ebben a részben csak említés szintjén annyit tudunk meg, hogy már második gyermekével várandós, és Oliviával néha levelet váltanak. Kicsit furcsa volt ez a megoldás, de logikus, hiszen az első rész végül is tökéletesen lezárult, és lehetett volna ugyan folytatni Miranda családos életéről írva is, de akkor mikor lett volna szerencsénk olyan izgalmas dolgokhoz, mint hadi titkok, kémkedés, orosz herceg, titkos megbízások? Márpedig ebben a kötetben ezekről a témákról bőven szó esik.