Yorkshire puding Klub

Milly Johnson:
Yorkshire puding Klub

Általában kicsit szkeptikus vagyok a nőknek szánt könnyed, úgynevezett chick lit kategóriájú könyvekkel. Többnyire azonos séma alapján épülnek fel: nagyváros, karrier, szinglik, akik a végén persze rátalálnak az igazira. Hazánkban az Ulpius-ház és a Kelly Kiadónál találhatjuk a legtöbb ilyen jellegű regényt, és őszintén szólva ritka kivétellel nagyon ódzkodom ezektől a könyvektől.

Most azonban nagyon pozitív élményt köszönhetek egy ilyen könyvnek. Milly Johnson regénye három, a negyvenes éveihez közeledő dél-yorkshire-i barátnőről szól. Janey férjnél van, de eszébe sem jut gyermeket vállalni, mert nem szeretné otthagyni imádott állását, ahol éppen előléptetés előtt áll. Elizabeth éppen arra készül, hogy rövid úton lapátra tegye barátját, aki kicsit jobban ráakaszkodott, mint szerette volna. A gyerekvállalás nála sem téma, bár ellenérzései mélyebben gyökereznek: gyermekkora emlékei kísértik, attól fél, soha nem lesz képes szeretni senkit, még a saját gyermekét sem.

Egy képzeletbeli barát naplója

Matthew Dicks:
Egy képzeletbeli barát naplója

Máskor is éreztem már úgy, hogy kérdéses egy-egy könyv műfajának vagy célközönségének besorolása. Az Egy képzeletbeli barát naplója című könyv olvasásakor ugyanezt éreztem. A könyv ifjúsági regény besorolást kapott, a könyvtárból is a gyerekrészről bányásztam elő, mégis úgy gondolom, hogy egy elsősorban felnőttek számára élvezhető könyvről van szó. Persze nem kételkedem abban, hogy vannak olyan 15-17 évesek, akik szeretik és értik is a komoly témájú könyveket, én csak magamból indulok ki: bár mindig is imádtam olvasni, és 16 éves korom körül a legvéresebb krimi/thriller sem okozott gondot, nem vagyok benne biztos, hogy ezt a regényt teljes mértékben fel tudtam volna dolgozni. Vagy csak az emlékek torzulnak már, és lassan 27 évesen kezdem a tiniket gyerekként kezelni?

A figyelemfelkeltő, vicces cím, illetve a rajzolt borító valójában egy igen komoly témát feldolgozó regényt takar.

Az üvegpalota

Jeannette Walls:
Az üvegpalota

Ismét egy könyv, ami hónapokig állt a polcomon, mire végre elolvastam. Vonzott a könyv, mások is jó véleménnyel voltak róla, valahogy mégis mindig visszatettem a polcra, akárhányszor levettem. A fülszöveg alapján ugyanis egy olyan kép élt bennem, hogy valami hippi családról lesz szó, akik egy lakókocsival beutazzák Amerikát, miközben az Aquarius-t énekelgetik a Hair-ből (tudom, a film 1979-es, tehát ez már csak ezért is lehetetlen :)). Mondanom sem kell, hogy jócskán tévedésben éltem a könyvvel kapcsolatban...

Jeannette Walls regénye olyan, mintha egy gyerek vallomását olvashatnánk egy gyámügyi anyagból, a szülők ugyanis nagyjából egymillió ponton szegték meg a gyermeknevelés írott és íratlan szabályait. Az igazság az, hogy bár semmi köze egy gyámügyi aktához, ez tényleg egy vallomás: történet egy korántsem átlagos család életéről. Olvasás közben rengetegszer éreztem úgy, hogy Jeannette-nek kissé túl élénk a fantáziája, és abszolút hihetetlen az, amit olvasok. Ilyenkor emlékeztetnem kellett magam arra, hogy nem kitalált történet az, amit olvasok. Igen, Az üvegpalota egy önéletrajzi regény.

A hét borítója #5

Ne ítélj meg egy könyvet a borítója alapján... de ismerd el, ha szép! :)

Darien Gee: The Avalon Ladies Scrapbooking Society

http://www.goodreads.com/book/show/13642949-the-avalon-ladies-scrapbooking-society

Merengő #1 - Egy kaptafára...

Annyi, de annyi kiaknázatlan terület van, olyan sok egyedülálló könyv születhetne még. Vajon miért van az, hogy sokan mégis inkább a jól bevált mintákat próbálják meglovagolni? Ha egy újdonságnak számító téma szokatlanul nagy sikert arat, egészen biztos, hogy alig pár hónap múlva már 3-4, később pedig még több szerző kerül elő, akik megpróbálják eladni ugyanazt az alapötletet más köntösben...

Biztosan kényelmes lehet az úttörőket követni, de aki képes megírni egy több száz oldalas könyvet, annak tényleg nincs annyi fantáziája, hogy az alapötletet is maga találja ki? Persze előfordulhat, hogy a követők jobbat, érdekesebbet, olvasmányosabbat alkotnak, én mégis szkeptikusan fogadom őket, mert ha az alap nem saját, miért higgyem el, hogy magától a történettől majd valami újat kapok?

Megmaradt Alice-nek

Lisa Genova:
Megmaradt Alice-nek

Az arany pöttyös könyvekre már-már válogatás nélkül lecsapok, azonban ezt a könyvet direkt kerestem, nagyon kíváncsi voltam rá.

Dr. Alice Howland ötven éves, elismert kutató. A Harvardon tanító professzor sikeres és boldog. Férje szintén tudós, három felnőtt gyermekük már elindult az önálló útjukon. Anna és Tom a tanulás és a diplomaszerzés mellett döntött, míg Alice legnagyobb bánatára a legfiatalabb gyereknek, Lydiának esze ágában sincs egyetemre menni, az ő álma, hogy színésznő lehessen.

A megszokott mindennapokat hamarosan szokatlan események kezdik tarkítani. Alice azon kapja magát, hogy ő, aki kollégái közül is kiemelkedő memóriával rendelkezik, hirtelen elfelejt szavakat. Ezt még megpróbálja a kialvatlanságra, a fáradtságra, a klimaxra fogni, de a tünetek súlyosbodnak. Az idegen szavakat követi a hétköznapi szavak, arcok, nevek, helyek elfelejtése...

Ki nem mondott szavaink

Marc Levy:
Ki nem mondott szavaink

Több hét eltelt már azóta, hogy elolvastam ezt a könyvet, mégsem sikerült idáig rávennem magam, hogy írjak róla. Az ok egyszerű: erről a könyvről szinte lehetetlen úgy írni, hogy ne legyen benne spoiler. Most valahogy mégis megpróbálom.

Julia Walsh pár nap múlva tartandó esküvőjére készülődik, amikor apja titkára telefonál, hogy Anthony Walsh nem tud részt venni a szertartáson. Julia előre sejtette, hogy így lesz, apjával ugyanis régóta nincs jó viszonyban, azon viszont nehezen lép túl, hogy az apja a titkárával üzen. Már éppen nekiállna háborogni emiatt, amikor kiderül, hogy apjának bombabiztos alibije van az esküvő napjára: meghalt, és éppen szombaton lesz a temetése...

Perfect Chemistry - Tökéletes kémia

Simone Elkeles:
Perfect Chemistry -
Tökéletes kémia

A recept:

Vegyünk egy találomra kiválasztott amerikai tinifilmet (pomponlányok mindenképpen legyenek benne!), adjunk hozzá három evőkanálnyi Rómeó és Júliát, egy csipetnyi Grease-t, és ízlés szerint Dirty Dancing-et. A hozzávalókat turmixoljuk össze, bolondítsuk meg egy jó adag chili-szósszal, majd a kapott masszát zuttyantsuk történetünk főszereplőire!

A lány:

Brittany Ellis szőke, kék szemű, csinos lány. Chicago északi részén élő, gazdag családból származik. Ő a pomponlányok vezetője. Ha még nem irigykednének rá elegen, elárulom, hogy focicsapat kapitányával, az iskola szívtiprójával jár.

A fiú:

Alejandro Fuentes (azaz Alex) Chicago déli külvárosában, a szegénynegyedben él Mexikóból származó családjával. Alex tipikus rosszfiú. Akár az iskolában, akár azon kívül történik valami, mindig ő az első, akit elővesznek. Fekete haját általában kendő takarja, melyet meglátva mindenki hátrál egy lépést, a rajta lévő jelkép ugyanis egy mexikói bűnbanda, a Latin Vér jele.

A hét idézetei #6

Előző heti olvasmányaim legjobb, legszebb, legemlékezetesebb, legviccesebb részletei

Amikor arra van szükség, ne siesd el a dolgokat. De amikor kell, akkor aztán minden idegszáladdal összpontosíts. A lényeg, hogy ezt a kettőt soha ne téveszd össze.

(Takami Kósun: Battle Royale, 223. oldal)

– A Titanic akkor lenne jó film, ha a nyálas szerelem és a hajó elején kitárt karokkal való repülés helyett, ami, megjegyzem, teljességgel lehetetlen jelenet, inkább az adott kor társadalmi különbségeit mutatná be hitelesebben – szónokolt Kinga. – Mellesleg pedig, ha Rose nem terül ki az ajtón, hanem felül rendesen, és felengedi maga mellé Jacket, akkor nem zokogott volna a fél világ feleslegesen – tette hozzá.

(Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8. - Örökké, 2. kötet, 172. oldal)

A tegnapjaim eltűnnek, a holnapok bizonytalanok. Mi éltet akkor? Minden egyes nap éltet. A pillanatban élek.

(Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek, 269. oldal)

Battle Royale

Takami Kósun:
Battle Royale

Bár a könyv magyar változata már 2006-ban megjelent, sokakhoz hasonlóan én is csak Az éhezők viadala kapcsán értesültem a létezéséről. Annyian írták már, hogy Az éhezők viadala a Battle Royale koppintása, hogy mindenképpen utána akartam járni a dolognak.

1997-ben járunk, a helyszín a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság. Egy májusi napon a Siroivai Középiskola 3.b osztálya kirándulni indul. Buszsofőrük egyszer csak gázmaszkot húz, és a buszt altatógáz árasztja el. A diákok egy tanteremben ébrednek, fegyveres őrökkel körülvéve. A teremben egy idegen férfi azt állítja, mostantól ő lesz az osztályfőnökük... senki nem ért semmit...

- Jól van, jól van, jól van! Csendet kérek! - Szakamocsi tapsolt néhányat, hogy felhívja magára a figyelmet. A zsivaj hamar alábbhagyott. - Tehát ott tartottunk, hogy elmondom, miért vagytok itt. Az ok nem más, mint hogy... - és végül kimondta - ma meg kell ölnötök egymást.

A Szent Johanna gimi 8. - Örökké

Leiner Laura:
A Szent Johanna gimi 8.
Örökké

Alig egy hónap telt el azóta, hogy átszakadt a gát, és beálltam a Szent Johanna gimi-olvasók táborába, de a kaland máris a végéhez ért, elolvastam az utolsó részt is. A nyolcadik rész két kötetben, Örökké címmel jelent meg alig néhány napja, de máris rohantam, hogy mielőbb magamnál tudhassam a könyvet. :)

Spoilerezni nem fogok, és megszokhattátok már, hogy a sorozat részeiről enélkül nem sok konkrétumot tudok mondani, úgyhogy csak néhány mondat az utolsó rész cselekményéről: Reni és osztálytársai a középiskola utolsó félévét tapossák. Elfoglaltságból nincs hiány, hiszen a pályaválasztás, érettségi-előkészítők, tablófotózás, bankett, ballagás és az érettségi minden percüket lefoglalják. A sok elfoglaltság közé sikerül bepasszírozni egy rövid osztálykirándulást is, illetve ne feledkezzünk meg a személyes balhékról sem, melyeket év elején egy-egy boríték kihúzásával mindenki megkapott.

No és én

Delphine De Vigan:
No és én

"Eszembe jut a szabadság, egyenlőség, testvériség, meg az összes többi maszlag, amit az iskolában tanulunk, és ami nem létezik. Nem lenne szabad elhitetni az emberekkel, hogy egyenlők lehetnek itt, vagy másutt."

Újabb ifjúsági regény, újabb vörös pöttyös könyv. Ez általában egyet jelent az önfeledt szórakozással, kellemes pillanatokkal, vidám történettel, esetleg természetfeletti lényekkel. A No és én azonban kilóg a sorból, ugyanis egy rendkívül komoly és szomorú témát boncolgat.

A 13 éves Lou Bertignac intellektuálisan koraérett. Két osztályt átugrott, így osztálytársainál jóval kisebb és fiatalabb is. Depressziós édesanyja miatt kevés időt tölt otthon, kedvenc elfoglaltsága, hogy a pályaudvaron figyeli a búcsúzkodó vagy újra találkozó embereket. Itt ismerkedik meg egy No nevű lánnyal, akinek összes vagyona elfér egy gurulós bőröndben, amit jártában-keltében maga után húz.

A hét borítója #4

Ne ítélj meg egy könyvet a borítója alapján... de ismerd el, ha szép! :)

Néhány hét kimaradás után ismét itt a hét borítója. A hirtelen jött, mogorva, márciusi tél szürkeségéhez tökéletesen illő borítót választottam.

Jennifer L. Armentrout: Elixir

http://www.goodreads.com/book/show/13605727-elixir

A Szent Johanna gimi 4-7.

Gyakorlatilag a komplett februáromat uralta a részemről újonnan felfedezett Szent Johanna gimi-láz. A sorozat első részét február 3-án kezdtem olvasni, hetedik részét pedig éppen egy hónappal később, március 3-án fejeztem be.

Váróterem #5

A vasárnapi váróterem mostantól simán váróterem néven jelentkezik. :)

A "váróterem" rovat a megjelenés előtt álló, vagy frissen megjelent könyvek gyülekezőhelye. Időről időre bemutatom itt azokat a könyveket, amelyeknek olvasását különösen várom! :)

Kristina Ohlsson első krimijét, a Mostohák című regényt már volt szerencsém olvasni, nagyon élveztem. A napokban jelent/jelenik meg második kötete, Elnémítva címmel, amit szintén kíváncsian várok.