2013. május 25., szombat

Oni: Szürke vér

Általában nagyon szkeptikus vagyok a kortárs magyar írókkal kapcsolatban. Bár igyekszem nyitott lenni, mégis sokszor előfordul, hogy csak azért hagyok érintetlenül egy könyvet a könyvtár vagy a könyvesbolt polcán, mert magyar író műve. Biztos vagyok benne, hogy emiatt sok zseniális regényről lemaradtam már, de kicsit nehéz leküzdenem a korábbi negatív tapasztalatok miatti ellenérzésemet. Buglyó Gergely azonban egy lépéssel közelebb vitt ahhoz, hogy ezentúl bátrabban nyúljak a magyar művek felé.

Az Oni: Szürke vér a szerző első regénye, egyben az Oni-trilógia első kötete. Nemcsak írója magyar, de maga a történet is hazánkban játszódik, egy dunántúli kisvárosban, Kalpagon. Nátán, Áron és Lili édesanyjukkal élnek. Édesapjuk sok évvel ezelőtt, Lili születésekor tűnt el az életükből, a legidősebb testvér, Nátán is alig emlékszik már rá. Az egyetlen tárgy, ami utána maradt, egy különös kakukkos óra, amelyről a gyerekek csak annyit tudnak, hogy amíg jár, addig édesapjuk biztosan életben van, de ha egyszer megáll, az a halálát jelenti.

Bár teljesen átlagosnak tűnnek, a három testvér titkot őriz: ugyan maguk sem tudják a pontos okát, de mindhárman emberfeletti erővel rendelkeznek, vérük pedig a napfény hatására szürkévé válik. Nátán hamarosan megmutatja fiatalabb testvéreinek édesapjuk búcsúlevelét. A levél mellett egy ismeretlen lány képe lapul, apjuk pedig megemlít egy évszázadokkal ezelőtt kelt jóslatot, mely szerint hamarosan felbukkan Kalpagon a képen szereplő fiatal lány, akit a három testvérnek kell majd megvédenie.

Hogy kivel vagy mivel szemben kell megvédeniük a lányt, azt egyikük sem tudja, azonban amikor két és fél évvel később Wereczkey Anna és családja megjelenik Kalpagon, nagyon hamar kezdetét veszik a baljós események. A három testvér, illetve Anna, és legjobb barátjuk, Feri elválaszthatatlanokká válnak, és ötösfogatuk egyre különösebb és veszélyesebb dolgokba keveredik. Vajon sikerül megvédeniük Annát?
"Tudod, bármilyen jelentéktelen pont is Kalpag a világ térképén, a jelek szerint azok az események, amelyekről a jóslat szól, itt fognak megtörténni. Sajnos addig sem hitegethetlek azzal, hogy egy ilyen kisvárosban teljes biztonságban vagytok: sokféle erő munkál ezen a Földön, és fennáll a veszély, hogy előbb-utóbb rátok találnak."
Mivel a fantasy nem a kedvenc műfajom, kétesélyes volt, hogy milyen lesz a kapcsolatom ezzel a könyvvel. Vagy imádni, vagy utálni fogom, fantasy esetén középút még nem volt nálam. A misztikus hangulattal átitatott, végtelenül izgalmas regény azonban egy csöppnyi kételyt sem hagyott bennem, már az első fejezetnél éreztem, melyik oldalra billen a mérleg! Sötét hangulatával engem néhol A Kör című regényre emlékeztetett, azonban míg az említett regényt egyáltalán nem kedveltem, az Oni-t letenni is alig tudtam. A regény utolsó két fejezetében kicsit kezdtem elveszíteni a fonalat, mert hirtelen túl sok új lény és kifejezés került szóba, de a végén minden a helyére került, így végül nagyon pozitív élménnyel zártam az olvasását.

Fontosnak tartom megemlíteni a regény írásmódját: ritkán van szerencsém ilyen ízlésesen megfogalmazott, mégis gördülékeny stílusban íródott műhöz. Érdekes kettősség jellemzi a regényt: a kalandos részek akciódúsak és izgalmasak, a hétköznapok pedig humorral és iróniával átszőtt eseményekből állnak. Ez rendkívül hatásos kombináció volt, egyik percben még vigyorogtam, a másikban pedig már a körmömet rágtam az izgalomtól. Kiemelendőnek tartom a karakterábrázolást, mely még a mellékszereplők esetében is tökéletes, ennek köszönhetően akkor is teljes képet kapunk egy-egy szereplőről, ha mindössze két mondatban mutatja be őt a szerző.

Kíváncsian várom a folytatást, amely Oni: A néma város címmel fog megjelenni.

Buglyó Gergely 1980-ban született Debrecenben. Orvosi diplomát szerzett, jelenleg a Debreceni Egyetemen dolgozik kutatóként és oktatóként. Gyermekként szerette meg az irodalmat: először csak olvasta, később pedig aktívan művelni kezdte. Legfőképpen a fantasy-történeteket kedveli.


Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Kiadás éve: 2013
Forrás: dedikált tiszteletpéldány a szerzőtől
Oldalszám: 345

2013. május 22., szerda

Halálom után felbontandó


Kerstin Gierrel való legutóbbi találkozásom csalódással zárult, így most jóval szkeptikusabban fogtam hozzá a regényéhez. Nem mondom, hogy a legnagyobb irodalmi alkotás, vagy a legszórakoztatóbb mű, amit valaha olvastam, sőt, még neki is vannak ennél sokkal jobb könyvei, mindenesetre határozottan jobb volt, mint a Férfiak és egyéb katasztrófák. Az alapötletet imádtam, és bár a kivitelezés lehetett volna jobb is, nem bántam meg, hogy elolvastam.

Gerri már betöltötte a harmincat, de még mindig szingli, amely tényre - mintha ő maga nem vette volna észre, hogy nincs senkije - kedves családja minduntalan felhívja figyelmét minden lehetséges alkalommal. Ha ez nem volna elég, Gerri a munkája miatt is állandóan a célkeresztben áll, családja ugyanis nem igazán tolerálja, hogy "igazi" munka helyett romantikus regényeket ír egy kiadónak. Édesanyja általában hazudni szokott felőle, nem akarja, hogy barátai megtudják, hogy lánya ponyvaregényekkel keresi a kenyerét, pedig Gerri tökéletesen elégedett a munkájával, sőt, ez az egyetlen dolog az életében, amivel elégedett.

Legalábbis ez volt, ugyanis egy kiadóváltás után új főnöke úgy dönt, tíz év után megválik tőle. Ez az utolsó csepp a pohárban, így amikor a sors Gerri kezébe sodor egy cipősdoboznyi lejárt szavatosságú altatót, arra az elhatározásra jut, hogy öngyilkos lesz. Mindent szépen eltervez, utolsó tartalékait egy csodálatos ruhára és egy fényűző szállodai szobára költi, és arra készül, hogy stílusosan haljon meg. Életében először úgy érzi, mindenkinek meg kell tudnia, mi a véleménye róluk, így minden ismerősének személyre szabott búcsúlevelet ír, melyben csöppet sem fogja vissza magát, és mindent leír, ami a szívét nyomja.
Feltétlenül elintézendők a halálom előtt. Első: végrendelet megírása. Második: Harry ostoba négysorosa, az ütődött egyébként hívatlanul beállít. Harmadik: lakás kitakarítása és az összes kínos dolog eltávolítása. Negyedik: búcsúlevelek megírása, lásd külön lista. Ötödik: osztálytalálkozó lemondása. Hatodik: fodrász.
Idáig nem egy vidám történet, ugye? Az élet azonban közbeszól, és meghiúsítja Gerri öngyilkossági kísérletét, de természetesen csak azután, hogy a búcsúlevelei elindultak a szélrózsa minden irányába. Amint a család és a barátok tudomást szereznek Gerri haláláról, majd arról is, hogy a hír téves, Gerri ismét célponttá válik: a rendkívül éles kritikával megírt búcsúlevelek érthető módon felkavarják néhány ismerős nyugodt hétköznapjait, és nem túl visszafogottan reagálnak rá.

Az idő múlásával azonban úgy tűnik, bár az öngyilkosság nem valósult meg, Gerri élete mégis új irányt vett a levelek hatására, és jó néhány pozitív hatást is elkönyvelhet általuk.


Bár tetszett, amíg olvastam, de összességében a felejthető kategóriába tartozik, így nem tudok és nem is szeretnék sokat írni erről a regényről. Egyszer olvasható volt, de ennél nem több. Remélem, azért egyszer még szerencsém lesz egy, az Anyák maffiájához hasonló Kerstin Gier-regényhez, mert az egyszerűen zseniális volt! :) Az Időtlen szerelem trilógia is örök kedvenc, de mivel más a stílus, semmiképp sem mosnám össze ezekkel a regényekkel.

Kerstin Gier 1966-ban született Németországban. 1996-ban Férfiak és egyéb katasztrófák címmel kiadott első regényét tucatnyi újabb könyv követte, azonban az igazi áttörést az Időtlen szerelem trilógia 2009-ben megjelent első része, a Rubinvörös hozta meg számára. A 13-19 éves korosztály számára íródott trilógia a felnőttek körében is hódít, 27 nyelvre fordították már le, és világszerte a bestseller-listák élére került.

Kiadó: Trivium Kiadó
Kiadás éve: 2008
Eredeti címe: Für jede Lösung ein Problem (2007)
Forrás: utazókönyv
Oldalszám: 238

2013. május 12., vasárnap

Csók, pont jókor


Csók, pont jókor - de úgy is mondhatnám, hogy könyv, pont jókor. Mint azt korábban említettem, végre ismét van munkám, aminek nagyon-nagyon örülök, csak hát az olvasást picit megnehezíti. Egyelőre egy elég intenzív alapképzésen veszek részt, nagyjából napi 40-50 oldalnyi anyagot kapunk, amiből aztán másnap reggel vizsgázunk, szóval nem mondhatom, hogy unatkoznék. Ennek az a hátulütője, hogy szeretnék olvasással kikapcsolódni, de annyira lefoglalja az agyamat a tanulás és az új munkahely, hogy a kicsit is komolyabb témájú könyvekbe mostanában sorozatosan beletörik a bicskám, egyszerűen nem bírok koncentrálni rájuk. És persze azok a könyvek, amiket legutóbb kikölcsönöztem, szinte mind drámai hangulatúak, igaz történetek, vagy szomorú szerelmes regények, így meglehet, hogy végül olvasatlanul viszem majd vissza őket, és visszatérek rájuk pár hónap múlva.

Tegnap aztán megakadt a szemem az egyik kölcsönzött könyvemen. Megmondom őszintén, többször sikerült már félreismernem könyveket, és ez is köztük volt. Első körben megtévesztett a piros és fekete borító, hogy sokáig nem is foglalkoztam vele, hiszen ez biztosan vámpíros könyv, azokat meg nem nekem találták ki. Aztán megnéztem a molyon kapott kategóriáit, ott pedig az urban fantasy és a mágia felirat riasztott el. A könyvtárban jártamkor szembejött a könyv élőben is, ekkor már eljutottam a fülszövegig is, de éppen csak átfutottam, valami átokról és annak megtöréséről szólt, de nem is igazán figyeltem oda rá. Egy teljes órán át kódorogtam és válogattam a könyvtárban, mégis csak 4 könyvet szedtem össze, ilyen csúfság azonban még nem esett meg velem, úgyhogy végül ezt a könyvet is levettem a polcról... a lehető legjobb döntésnek bizonyult.

És akkor írjunk valamit a könyvről is! :)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királyság, Eufrázia. A király és királyné lányát, Taliát még gyerekkorában megátkozták, mely szerint Talia még a tizenhatodik születésnapja előtt megszúrja az ujját egy orsóval, és meghal. Egy jótündérnek sikerült megváltoztatnia az átkot, így a halál helyett az egész birodalom mély álomba szenderül, és csak akkor törik meg az átok, ha Taliát igaz szerelme csókkal ébreszti.

"Bármelyik épeszű herceg inkább választana olyan menyasszonyt, aki szeplős vagy nagy horgas orra van, mint egy olyat, aki bármelyik pillanatban kómába eshet."

Természetesen a hosszú kóma sem a legjobb kilátás, ezért szülei féltve őrzik Talia minden lépését, nehogy egy orsó közelébe kerülhessen. Tizenhatodik születésnapja előtt azonban a gonosz boszorkánynak sikerül túljárnia Talia eszén, így az átok beteljesül, a birodalom álomba szenderül, területét pedig azon nyomban sűrű erdő növi be, így az apró ország gyakorlatilag láthatalanná válik.

Háromszáz évvel később Jack, egy tizenhét éves amerikai középiskolás éppen azon igyekszik, hogy a dögunalmas európai utazás, melyre szülei küldték, izgalmasabbá váljon, ezért csoportjától elszakadva önálló útra indul. Sikeresen eltéved, és éppen az Eufráziát körbevevő sövényes-erdős részre keveredik. Amikor áthatol rajta, és megpillantja a szunnyadó várost, nem tud ellenállni, és felfedező útra indul. A kastélyban alvó szépséget meglátva enged a kísértésnek, és megcsókolja a lányt. A város, mintha csak egy éjszakát aludtak volna, azon nyomban magához tér, és fogalmuk sincs arról, hogy évszázadokat aludtak át.

Amikor rádöbbennek az igazságra, Talia szülei éktelen haragra gerjednek, Talia pedig elhatározza, hogy megszökik Jackkel, az ő igaz szerelmével, és bejárja vele a világot. A probléma mindössze annyi, hogy Jack nem szerelmes Taliába, esze ágában sincs magával vinni őt, feleségül venni pedig pláne... Végül azonban úgy adódik, hogy nem lesz más választása, mint együtt megszökni Taliával, az események során pedig kiderül, hogy ez az elkényeztetett, burokban nevelkedett királykisasszony, akinek fogalma sincs a modern világról, nemcsak Jack szemét nyitja fel, de a szívéhez is utat talál.


Ez a Csipkerózsika-történeten alapuló könyv épp jókor talált rám. Hihetetlenül könnyed és szórakoztató, tökéletesen kikapcsolt és teljesen elvarázsolt. Nagyon sokat nevettem, imádtam Talia XVII. századi gondolkodásmódját, és ahogy mindenre rácsodálkozott, ami a modern világban körülvette. Minden sorát imádtam, és már alig várom, hogy Alex Flinn másik könyvére is rábukkanjak! :)
"– Elragadó- mondom Jacknek. Valami újfajta tisztelettel pillantok körbe a buszon. Egészen lenyűgöző arra gondolni, hogy itt egytől egyig minden paraszt tud írni-olvasni."

Alex Flinn amerikai írónő egy kisvárosban született Long Island-en. Édesanyja már ötéves korában mondta neki, hogy írónak kellene lennie. Operaénekesnek készült, majd jogi iskolába járt, édesanyjának azonban úgy tűnik, igaza volt, hiszen Alex ma már elismert írónő. Rajong a tündérmesékért, így nem véletlen, hogy regényei alapjául is ezeket választotta. Angol nyelven idáig tíz könyve jelent meg.

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2012
Eredeti címe: A Kiss in Time (2009)
Forrás: könyvtár
Oldalszám: 376

2013. május 11., szombat

Díjat kaptam :)


Díjat kaptam Nikitől, köszönöm! :)


A szabályok:
1. Megemlítjük, hogy kitől kaptuk a díjat!
2. Felsorolunk 4 bloggert, akiknél 200-nál kevesebb a feliratkozott olvasók száma!
3. Egy-egy kommentet hagyunk a kiválasztott négy blogon a díjazásról.

Legszívesebben az összes általam olvasott blogot jelölném, hiszen nem véletlen, hogy olvasom őket. Viszont a játék csak négyet enged, így az én díjazottjaim:

2013. május 10., péntek

Életjel

Mint láthatjátok, mostanában kissé megritkultak a bejegyzések. Ennek oka, hogy 5 hónapnyi munkakeresés után végre ismét dolgozom. Egyelőre minden energiámat leköti a folyamatos tanulás, de igyekszem a blogban is ismét felvenni a ritmust, és hamarosan helyrerázódik minden. :)

Addig is jó olvasást mindenkinek! :)

2013. május 2., csütörtök

Confessions of a Bookmaniac #2 - új szerzeményeim

Az előző beszámolóm óta ismét sok-sok könyvre tettem szert

Könyvtárból jöttek:




Csere révén költözött hozzám a Vérbe öltözött Anna című könyv:


A Julia Quinn-polcom egy újabb kötettel gyarapodott (féláron volt, nem hagyhattam ott)


Illetve a Goodreads.com-on nyertem egy dedikált mesekönyvet, ez is megérkezett időközben:





2013. május 1., szerda

Forgotten - Úgyis elfelejtem

London Lane 16 éves, tökéletesen átlagos iskolás lány... illetve tökéletesen átlagos, ha figyelmen kívül hagyjuk a tényt, hogy minden éjjel 4:33-kor törlődik az agyából minden, ami az előző 24 órában történt vele. Erősen hajaz a sztori Az 50 első randi című filmre, ugye? London azonban nem ugyanazt a napot éli meg újra és újra, hanem megtanult együtt élni furcsa tulajdonságával, és minden este jegyzeteket ír másnapra, mert különben a legapróbb dolgokra sem emlékezne.

"Az emlékeim - legyenek akár rosszak, jók vagy unalmasak - még csak ezután fognak megtörténni."

Ezért a kellemetlen dologért cserébe azonban a sors azzal kárpótolta, hogy a lány a jövőbe lát, tehát valójában a jövőre emlékszik, és nem a múltra. Amikor reggel elindul az iskolába, ő az egyetlen, aki tudja, hogy aznap röpdolgozatot írnak. Tudja, hogy melyik osztálytársát hová sodorja majd a szél, és meddig tartják majd a kapcsolatot. Amikor egyik barátnője összejön valakivel, ő már tudja, hogy mi lesz a kapcsolat vége. Különleges képességéről csak édesanyja és legjobb barátnője tud. Jegyzetei segítenek abban, hogy anélkül élje túl a napokat, hogy valaki rájönne a titkára, de mivel nem tud minden apróságot leírni, sokan szétszórtnak, feledékenynek tartják.

Egy napon megismerkedik az iskola új tanulójával, egy Luke Henry nevű fiúval, és meglepve tapasztalja, hogy semmit sem talál a jövőjében a fiúról. Ilyen még nem fordult elő vele, és nem tudja, hogy ez rosszat vagy jót jelent-e, de mivel megtetszik neki a srác, nem utasítja el a közeledését.

Londonnak van egy visszatérő emléke egy temetésről, de akármennyire is összpontosít, nem tud rájönni, hogy mikor fog megtörténni, és vajon kit fognak eltemetni. Az egyetlen biztos dolog, hogy a furcsa álomkép Luke megismerése óta bukkan fel újra és újra, és London tudja, hogy közeledik a pillanat, amikor ott fog állni a temetőben, és szembenéz a valósággal...


Bár láttam, hogy sokan negatív élménnyel zárták a könyvet, számomra élvezetes olvasmány volt. Az alapötlettől hanyatt vágtam magam, egyszerű, mégis nagyszerű, hogy valaki elfelejti a múltat, de a jövőre emlékszik. A kiderítendő rejtély is tetszett, hihető volt a történet, ami miatt London egyszer csak elfelejtette a múltat. Apró negatívum volt, hogy London jelentéktelen dolgokat jegyzett fel, érthetetlen okokból. Ennél jóval zavaróbb a történet végkifejlete, ami úgy össze lett csapva, mintha ott sem lett volna. Egy ilyen könyv végére valami jóval ütősebb jelenetet vártam volna.

Összességében azonban tetszett, nem is rossz egy kezdő írótól! Kíváncsian várom Cat Patrick további könyveit.



Cat Patrick egy Cheyenne nevű városban született az USA-ban. Első novelláját hétévesen írta Dolly, a lila pöttyös delfin címmel, mára pedig már ismert írónő és két ikerlány anyukája. A Forgotten az első regénye, de angol nyelven már a negyedik is előkészületben van.

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2012
Eredeti címe: Forgotten (2011)
Forrás: könyvtár
Oldalszám: 278