Itt jönnek a csajok

A Yorkshire puding Klub és a Tavaszi affér után újabb Milly Johnson-regénnyel jelentkezem. Első pillantásra kicsit megrémített a több, mint 600 oldal, mert bár nincs bajom a hosszú regényekkel, ritka, hogy egy egyszerű romantikus történet ilyen hosszúra sikeredjen anélkül, hogy unalmassá válna. Most, hogy túl vagyok rajta, azt kell mondanom, a három Milly Johnson-könyv közül ezt élveztem eddig a legjobban, és sajnálom, hogy nem volt hosszabb. :)

Ven, Roz, Olive és Frankie elválaszthatatlan barátnők voltak az iskolában, és imádtak a jövőről fantáziálni. A csodás férjek, gazdagság és irigylésre méltó állások mellett a legnagyobb vágyuk az volt, hogy negyvenéves korukban együtt nyaralhassanak egy álomhajón.

A négy lány felnőtt, és megtapasztalta, hogy az élet nem fenékig tejföl. Olive csak onnan ismeri a luxust, hogy gazdagokhoz jár takarítani, hogy aztán holtfáradtan hazaesve még kiszolgálhassa munkanélküli férjét és parancsolgató anyósát. Roz tökéletes párkapcsolatban élhetne, ha ki tudná mutatni szeretetét kedvese iránt, azonban rosszul sikerült első házassága túlságosan mély nyomokat hagyott benne, így mostani párjához, Manushoz fűződő viszonya kimért és hideg. Ven egy éven belül elvesztette szüleit, férjét, állását és lakását, Frankie pedig egy rossz döntés miatt egy ideje már nem szerves része a régi négyesnek. A negyven éves kor elképesztő sebességgel közeleg, de úgy tűnik, a régi álom elérhetetlen marad...

Egy szép napon Ven riadóztatja a régi csapatot, hogy közölje velük, luxus hajóutazást nyert négy főre. A lányok kapva kapnak az alkalmon, hiszen mindent a szervezők fizetnek helyettük. A fényűző út mindannyiukra ráfér; nemcsak a pihenés miatt, de lelki gyógyírként is szolgál az elmúlt évek gondjaira. Ám azt egyikük sem sejti, hogy a hajóútról nem az a négy lány fog hazatérni, akik elindultak; a 16 tengeren töltött nap mindannyiukat megváltoztatja.

A hajó nyújtotta luxuson kívül az útvonal állomásait is részletesen megismerhetjük, így Malaga, Korfu, Velence, Dubrovnik, Korčula, Kefalónia és Gibraltár gyönyörű tájain kalandozhatunk. A regény rengeteg romantikus, vicces, kedves jelenettől lesz teljes, és persze a végén megkapjuk a várva várt happy endet is. :)

Nem is szeretnék túl sokat hozzátenni, hiszen a könyv befejeztével csak egyetlen kérdés maradt bennem megválaszolatlanul: hogyan fogok összeszedni egy luxus hajóutazásra valót???

Milly Johnson Barnsley-ban született és nőtt fel; két fiával és két macskájával ma is itt él. Színésznőnek, tanárnak és könyvelőnek is tanult, majd változatos adminisztratív munkákat látott el. 1997-ben elvesztette állását, és a megélhetésért üdvözlőlapok írásába kezdett, ma viszont már nemzetközileg is ismert írónő. Első regénye 2007-ben jelent meg.

Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó

Kiadás éve: 2013

Eredeti címe: Here Come the Girls (2011)

Forrás: könyvtár

Oldalszám: 614

Tavaszi affér

Milly Johnsont már a Yorkshire puding Klub olvasásakor megkedveltem, így várható volt, hogy szép sorban elolvasom a többi könyvét is. Másodikként a Tavaszi affér került sorra (további három a polcomon várakozik). Őszintén szólva alapvetően nem az én stílusomról van szó, viszonylag ritkán olvasok ennyire romantikus, habkönnyű könyveket, de az írónő ötletei és stílusa egyszerűen magával ragadott! Az alapötlet itt is hihetetlenül triviális, de éppen emiatt lettem kíváncsi, hogy vajon milyen történetet lehet ebből kerekíteni. Mint kiderült, rendkívül szellemes, imádnivaló regényt!

Lou Winter 35 éves, könyvelőként dolgozik és imád sütni-főzni. Ez jól is jön, hiszen van egy nagyétkű férje, akit mindennap új fogásokkal kényeztethet, bár nagyjából ezen a ponton ki is merül minden változatosság a házasságukban. Lou egy napon a fogorvosi rendelőben várakozva fellapoz egy magazint, amelyben egy cikket talál a tavaszi nagytakarításról, és rögtön megszállja az ihlet. Előbb csak a munkahelyi asztalát teszi rendbe, aztán a konyháját, gardróbját, pincéjét és padlását is.

Miközben otthona egyre jobban fellélegzik, Lou kénytelen szembenézni azzal, hogy nemcsak a sosem használt elektromos krumplihámozótól és az ajándékba kapott giccses vázától kell, hogy megszabaduljon, de az egész életére ráfér egy alapos lomtalanítás. Lou új hóbortja azonban nemcsak az ő életét változtatja meg gyökeresen...

Ez egy rendkívül könnyed és kissé kiszámítható regény, alapötlete mégis gondolatébresztő: ha picit megállítjuk a mókuskereket és körbenézünk, könnyen kiderülhet, hogy mennyi selejtezésre érett limlomot tartogatunk a lakásunkban, szívünkben, lelkünkben egyaránt. Sosem használt, de "valamire csak jó lesz" kütyük és bigyók; "nem tudom, miből esett ki, de elteszem, hátha egyszer rájövök" alkatrészek; rég megoldott, mégis újra és újra felemlegetett problémák; terhes, mégis fenntartott emberi kapcsolatok.

"Tégy rendet a házadban, és a fejedben is. Ne engedd, hogy a zűrzavaros élet diktálja a tempót. Dobd ki a felesleges cuccot, és vedd kezedbe az irányítást!"

Milly Johnson igazán szerethető karaktereket álmodott meg nekünk (már persze a néhány utálatoson kívül, de nekik meg ez volt a dolguk :)). Topmodellnek is beillő huszonéves hölgyemény és Mr. Pénzügyi Guru helyett egy alacsony, picit molett háziasszonyt és egy konténerszállítót kapunk főszereplőnek, így sokkal hétköznapibb, emberibb lett a történet.

Ha magvas gondolatokra és komoly olvasmányra vágysz, keress valami mást magadnak, de ha szeretnél kicsit kikapcsolódni és sokat mosolyogni, telitalálat a könyv! Viszont arra készülj fel, hogy kedvet csinál a lomtalanításhoz, úgyhogy szerezz be pár nagyobb méretű zsákot! Én a könyv elolvasása után a gardróbszekrényt tettem rendbe, megszabadultam pár rég nem hordott ruhától, és most van két üres polcom! :)

Milly Johnson Barnsley-ban született és nőtt fel; két fiával és két macskájával ma is itt él. Színésznőnek, tanárnak és könyvelőnek is tanult, majd változatos adminisztratív munkákat látott el. 1997-ben elvesztette állását, és a megélhetésért üdvözlőlapok írásába kezdett, ma viszont már nemzetközileg is ismert írónő. Első regénye 2007-ben jelent meg.

Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó

Kiadás éve: 2013

Eredeti címe: A Spring Affair (2009)

Forrás: könyvtár

Oldalszám: 536

Elveszett kutyák, magányos szívek

Régóta szemeztem már ezzel a könyvvel, mert megfogott a címe és a leírása, tudtam, hogy amint a kezembe akad, nem hagyom ki a lehetőséget! Legutóbbi könyvtári túrámon végre sikerült is megcsípnem, így most végre beszámolhatok róla.

A történet három fő szálon halad, melyeket egy kutyamenhely kapcsol össze. Rachel Fielding tökéletes házassággal, takaros otthonnal, egy kutyával, két macskával és három gyerekkel rendelkező családanya, legalábbis az anyja álmai és a társadalom elvárásai szerint valahogy így kellene éldegélnie... Ezzel szemben a valóság az, hogy Rachel 39 éves kora ellenére soha nem ment férjhez, nem szült gyerekeket, és nem is kimondottan állatbarát. Rachel PR-szakemberként dolgozik Londonban, és egy házas férfival folytat viszonyt immáron 10 éve.

Rachel élete egyik napról a másikra a feje tetejére áll, mert nem elég, hogy Oliver szakít vele, ráadásul a lány megörökli elhunyt nénikéje házát a hozzátartozó kutyamenhellyel együtt. Rachel úgy dönt, pár hétre leköltözik nagynénje házába, és megpróbálja eladni a telket a házzal és a menhellyel együtt. Persze nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy ez nem fog menni. :)

"Mindig azt mondom, hogy az én biológiai órám valószínűleg digitális, mert sosem hallom ketyegni."

Natalie és Johnny kisbabát szeretnének, de hosszú ideje sikertelenül próbálkoznak. A sok kudarc hatása már a kapcsolatukon is érződik, a peteéréshez igazított együttlétek, az orvosi vizsgálatok és az egymás előtti titkolózásnak könnyen rossz vége lehet. A fiatal pár egy barátot kísér el a menhelyre, hogy segítsenek neki kutyát választani, ám eközben megismerik Bertie-t, a konok basset houndot, és beleszeretnek.

Zoe két fiát egyedül nevelő, elvált anyuka. Élete a már jól bevált és megszokott mederben halad, amikor is a gyerekek ajándékba kapnak egy kiskutyát az apjuktól, Zoe beleegyezése nélkül. Toffee, a labradorkölyök fenekestül felforgatja Zoe életét, ám amikor a váratlan ajándék miatt megismerkedik Rachellel, az állatmenhely tulajdonosával, valamint Billel, a jóképű orvossal, már nem is bánja, hogy a kiskutya az életébe csöppent.

"Néha azt gondolom, te vagy az egyetlen egyszerű és kiszámítható dolog az életemben - suttogta Zoe. - Te vagy az egyetlen, aki ismeri azt a szót, hogy "nem", még ha nem is csinálod azt, amit mondok."

A három fő szál mellett Rachel elhunyt nagynénjének titkaira is fény derül, ami csak még érdekesebbé teszi a történetet. Ez a romantikus regény nemcsak kutyabarátoknak tökéletes olvasmány, de lelki gyógyír szakításon innen és túl, és könnyed szórakoztatás bárkinek, aki egy kis kikapcsolódásra vágyik.

Lucy Dillon 1974-ben született Cumbriában, Nagy-Britanniában, jelenleg Herefordshire-ben él két basset houndjával. Öt romantikus regénye közül az Elveszett kutyák magányos szívek az első, amely magyarul is megjelent. A regény 2010-ben megnyerte a brit Romantikus írók szövetségének "Az év romantikus könyve" díját.

Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó

Kiadás éve: 2013

Eredeti címe: Lost Dogs and Lonely Hearts (2009)

Forrás: könyvtár

Oldalszám: 557

Halálom után felbontandó

Kerstin Gierrel való legutóbbi találkozásom csalódással zárult, így most jóval szkeptikusabban fogtam hozzá a regényéhez. Nem mondom, hogy a legnagyobb irodalmi alkotás, vagy a legszórakoztatóbb mű, amit valaha olvastam, sőt, még neki is vannak ennél sokkal jobb könyvei, mindenesetre határozottan jobb volt, mint a Férfiak és egyéb katasztrófák. Az alapötletet imádtam, és bár a kivitelezés lehetett volna jobb is, nem bántam meg, hogy elolvastam.

Gerri már betöltötte a harmincat, de még mindig szingli, amely tényre - mintha ő maga nem vette volna észre, hogy nincs senkije - kedves családja minduntalan felhívja figyelmét minden lehetséges alkalommal. Ha ez nem volna elég, Gerri a munkája miatt is állandóan a célkeresztben áll, családja ugyanis nem igazán tolerálja, hogy "igazi" munka helyett romantikus regényeket ír egy kiadónak. Édesanyja általában hazudni szokott felőle, nem akarja, hogy barátai megtudják, hogy lánya ponyvaregényekkel keresi a kenyerét, pedig Gerri tökéletesen elégedett a munkájával, sőt, ez az egyetlen dolog az életében, amivel elégedett.

Legalábbis ez volt, ugyanis egy kiadóváltás után új főnöke úgy dönt, tíz év után megválik tőle. Ez az utolsó csepp a pohárban, így amikor a sors Gerri kezébe sodor egy cipősdoboznyi lejárt szavatosságú altatót, arra az elhatározásra jut, hogy öngyilkos lesz. Mindent szépen eltervez, utolsó tartalékait egy csodálatos ruhára és egy fényűző szállodai szobára költi, és arra készül, hogy stílusosan haljon meg. Életében először úgy érzi, mindenkinek meg kell tudnia, mi a véleménye róluk, így minden ismerősének személyre szabott búcsúlevelet ír, melyben csöppet sem fogja vissza magát, és mindent leír, ami a szívét nyomja.

Feltétlenül elintézendők a halálom előtt. Első: végrendelet megírása. Második: Harry ostoba négysorosa, az ütődött egyébként hívatlanul beállít. Harmadik: lakás kitakarítása és az összes kínos dolog eltávolítása. Negyedik: búcsúlevelek megírása, lásd külön lista. Ötödik: osztálytalálkozó lemondása. Hatodik: fodrász.

Idáig nem egy vidám történet, ugye? Az élet azonban közbeszól, és meghiúsítja Gerri öngyilkossági kísérletét, de természetesen csak azután, hogy a búcsúlevelei elindultak a szélrózsa minden irányába. Amint a család és a barátok tudomást szereznek Gerri haláláról, majd arról is, hogy a hír téves, Gerri ismét célponttá válik: a rendkívül éles kritikával megírt búcsúlevelek érthető módon felkavarják néhány ismerős nyugodt hétköznapjait, és nem túl visszafogottan reagálnak rá.

Az idő múlásával azonban úgy tűnik, bár az öngyilkosság nem valósult meg, Gerri élete mégis új irányt vett a levelek hatására, és jó néhány pozitív hatást is elkönyvelhet általuk.

Bár tetszett, amíg olvastam, de összességében a felejthető kategóriába tartozik, így nem tudok és nem is szeretnék sokat írni erről a regényről. Egyszer olvasható volt, de ennél nem több. Remélem, azért egyszer még szerencsém lesz egy, az Anyák maffiájához hasonló Kerstin Gier-regényhez, mert az egyszerűen zseniális volt! :) Az Időtlen szerelem trilógia is örök kedvenc, de mivel más a stílus, semmiképp sem mosnám össze ezekkel a regényekkel.

Kerstin Gier 1966-ban született Németországban. 1996-ban Férfiak és egyéb katasztrófák címmel kiadott első regényét tucatnyi újabb könyv követte, azonban az igazi áttörést az Időtlen szerelem trilógia 2009-ben megjelent első része, a Rubinvörös hozta meg számára. A 13-19 éves korosztály számára íródott trilógia a felnőttek körében is hódít, 27 nyelvre fordították már le, és világszerte a bestseller-listák élére került.

Kiadó: Trivium Kiadó
Kiadás éve: 2008
Eredeti címe: Für jede Lösung ein Problem (2007)
Forrás: utazókönyv
Oldalszám: 238

Férfiak és egyéb katasztrófák

Kerstin Gier:
Férfiak és egyéb katasztrófák

Átlagos ízlésű olvasónak tartom magam. Ez alatt nem azt értem, hogy némán megyek a tömeg után, és bármit elolvasok, amit a kezembe nyomnak/ajánlanak/reklámoznak. Inkább azt mondanám, hogy a könyvek értékelésekor általában én is hozom a papírformát, mert a legtöbbször azok a könyvek varázsolnak el, amelyek másoknak is tetszettek, és azok kergetnek az őrületbe, amik a többieknek sem jöttek be. Nagyon ritka, hogy a moly-os értékelésektől jelentősen eltérne a saját véleményem. A kivétel azonban erősíti a szabályt, és ez bizony most egy kőkemény kivétel.

Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de számomra ebben a könyvben nem a férfiak, sokkal inkább maga a sztori volt a katasztrófa... főleg azért, mert valójában nem is volt sztori. A túl sok szereplő miatt néha teljesen elvesztettem a fonalat, a túl sok apró történés között pedig mintha semmi kohézió nem lett volna. Miután az Anyák maffiájától 300 oldalnyi tömény röhögést kaptam, most eléggé pofára estem. :(

A könyv főszereplője Judith, aki 26 éves létére még mindig egyetemista. Barátja elhagyta, ráadásul valahogyan pénzt is kellene keresnie, aminek az egyetlen aprócska akadálya, hogy Judith kb. semmihez sem ért. Barátnői szintén gondokkal küzdenek, leginkább a férfiak miatt. Egyiküket megcsalják, másikuk egy tohonya hústoronnyal él együtt, harmadik barátnőjének pedig egy nagyképű pasival gyűlik meg a baja.

Itt nagyjából ki is merült a történet. Hogy nem is volt történet? Na, épp erről beszéltem én is! A könyv során 2-3 alkalommal azért sikerült elnevetnem magam, de alapvetően nagyon negatív élményem volt ezzel a regénnyel kapcsolatban.

Sajnálom, hogy pont egy Kerstin Gier-regény lesz az első, ami megkapja a nem túl dicsőséges, ám annál kerekebb nullás értékelést a blogomon, de sajnos tényleg nagyot csalódtam benne. Ha nem molyos utazókönyv lett volna, valószínűleg félbehagytam volna, így viszont mindenképpen végig akartam olvasni. 

Nagyon remélem, hogy többé nem kell használnom ezt a kategóriát. :(

---

Kiadó: Trivium Kiadó

Kiadás éve: 2009

Eredeti címe: Männer und andere katastrophen (1996)

Forrás: utazókönyv

Oldalszám: 260

Yorkshire puding Klub

Milly Johnson:
Yorkshire puding Klub

Általában kicsit szkeptikus vagyok a nőknek szánt könnyed, úgynevezett chick lit kategóriájú könyvekkel. Többnyire azonos séma alapján épülnek fel: nagyváros, karrier, szinglik, akik a végén persze rátalálnak az igazira. Hazánkban az Ulpius-ház és a Kelly Kiadónál találhatjuk a legtöbb ilyen jellegű regényt, és őszintén szólva ritka kivétellel nagyon ódzkodom ezektől a könyvektől.

Most azonban nagyon pozitív élményt köszönhetek egy ilyen könyvnek. Milly Johnson regénye három, a negyvenes éveihez közeledő dél-yorkshire-i barátnőről szól. Janey férjnél van, de eszébe sem jut gyermeket vállalni, mert nem szeretné otthagyni imádott állását, ahol éppen előléptetés előtt áll. Elizabeth éppen arra készül, hogy rövid úton lapátra tegye barátját, aki kicsit jobban ráakaszkodott, mint szerette volna. A gyerekvállalás nála sem téma, bár ellenérzései mélyebben gyökereznek: gyermekkora emlékei kísértik, attól fél, soha nem lesz képes szeretni senkit, még a saját gyermekét sem.

Talált vágyak osztálya

Allison Winn Scotch:
Talált vágyak osztálya

Hónapokkal ezelőtt kiszúrtam ezt a gyönyörű borítójú könyvet (igen, igen, engem egy szép borítóval le lehet venni a lábamról), de amikor olvastam, hogy a főszereplőt rákkal diagnosztizálják, majdnem lemondtam a róla. Szinte bármit elolvasok, legyen az vidám vagy szomorú történet, csöpögős lányregény vagy vérfagyasztó krimi, de az ilyen komoly betegségekről szóló beszámolók egyfajta tabu témát jelentenek nálam. Hajlamos vagyok beleélni magam a főszereplő helyzetébe, és mivel elég durva orvos- és kórházfóbiám van, nagyon meg szokott viselni, ha valaki E/1-ben számol be a betegségéről és a kezelésről, és ezen még az sem segít, hogy tudom, kitalált történetről van szó.

Persze néha győz a kíváncsiságom, de általában igyekszem távol tartani magam ezektől a könyvektől. Most is majdnem ez történt, de aztán elolvastam az írónő ajánlóját, és a kíváncsiságom felülkerekedett a félelmemen. Nem bántam meg! :)

Add vissza az életem!

Liane Moriarty:
Add vissza az életem!

Vajon mit tennék, ha egy nap beütném a fejem, és elfelejteném életem utolsó tíz évét? A 16 éves énem gondolatai és érzései egy 26 éves testben, 2003 helyett 2013-ban... vajon hogyan fogadnám az új életemet?Nem vagyok már középiskolás, akinek az a legnagyobb gondja, hogy írnak-e aznap dolgozatot, nem sírom ki a szemem véresen komoly kéthetes "kapcsolatok" elmúlását gyászolva, nem a szüleimmel és még csak nem is ugyanabban a városban élek, illetve 65 kiló sem vagyok már... Hogyan fogadná, hogy túl vagyok az érettségin, a főiskolán és már majdnem öt év telt el azóta, hogy Budapestre költöztem és dolgozni kezdtem? Hogyan tetszene neki a lakásunk és az én kis pocakos férjem?

Valószínűleg sok döntésemet nem értené, és lehet, hogy nem is tetszene neki a mostani életem... de persze nem a 16 éves énem ment keresztül az elmúlt éveken, ő nem emlékszik a főiskolás évekre, vagy a férjemnek 8 évvel ezelőtt adott első félszeg csókra... És vajon a férjem hogyan birkózna meg a helyzettel? Képes lenne "visszafiatalodni", és elérni, hogy a 16 éves emlékeivel megáldott felesége ismét beleszeressen? (mondjuk kicsit beteg gondolat, ugyanis köztünk már így is 9 év korkülönbség van, a 16 éves énem pedig nem nagyon nyitott volna 35 évesek felé :))

Fogadj rám

Jennifer Crusie:
Fogadj rám

"Amit az eszünkkel tudunk, nem segít, amikor a szívünkkel érzünk valamit."

Az elején nagyon megszenvedtem ezzel a könyvvel. Szokatlanul sok ember és sok név bukkant fel rögtön a könyv elején, ráadásul hol néven, hol becenéven szólítva, így megmondom őszintén, kb. a 30. oldalig azt sem tudtam, ki kicsoda és kivel van. Elég lassan indult be a cselekmény is, nekem kicsit vontatott volt az eleje. Végül valahol a könyv negyede, a 80. oldal környékén tört meg a jég, onnantól kezdve már élveztem az olvasását, sőt, csak úgy faltam az oldalakat.