Massimo Gramellini: Álmodj szépeket

A történetről röviden

Szilveszter éjjel. Miközben a világ az új évről és az új lehetőségekről álmodik, Olaszországban egy kilencéves kisfiú élete örökre megváltozik. Anyukája ezen az éjszakán távozik az élők sorából, amit a kisfiú sem elfogadni, sem feldolgozni nem képes. Ez a könyv az ő története, amit most, negyven évvel később ő maga oszt meg velünk.

"Kegyetlenül szenved, akit nem szeretnek, de nem ő szenved a legjobban. Hanem az, akit "már" nem szeretnek."

Véleményem a könyvről

Habár az igaz történeteket kedvelem, önéletrajzi regényt ritkán olvasok. Erről a könyvről sokáig nem is tudtam, hogy nem fikcióról van szó, mert már a borítója megfogott, ezután elég felületesen olvastam át a fülszövegét, már így is tudtam, hogy el szeretném olvasni. Amikor végül rájöttem, hogy önéletrajzi, picit megijedtem, de szerencsére teljesen alaptalan volt a félelmem, ez egy zseniális könyv! Utoljára ilyen élvezettel és ilyen érzésekkel Jeannette Walls önéletrajzi regényét, Az üvegpalotát olvastam, ami maradandó emlékeket hagyott bennem.

Az Álmodj szépeket jóval borúsabb, szomorúbb hangvételű, már csak a kiindulópont miatt is. Massimo nem sokat kertel, a könyv az édesanyja halálával indul, majd a gyermekkorát részletesen bemutatva végül 40 év eseményeit osztja meg velünk. A 223 oldalas könyvet pár óra alatt elolvastam, de az agyam azóta is ezen kattog. Fikciónak is épp elég megrázó lenne, ezért nagyon nehéz megemészteni, hogy igaz történetről van szó.

De nemcsak maga történet szippantott magába, hanem az írásmód is; Gramellini csodás fogalmazása, magával ragadó leírásai és hasonlatai különleges olvasmánnyá fonódnak össze. Első kézből kapunk beszámolót az író érzéseiről, az önvádról, önostorozásról, azonban a fájdalmas részek között időről időre vidám, élettel teli részletek bukkannak fel. Massimo élete minden eseményét és döntését befolyásolja az édesanyja, illetve leginkább az ő hiánya; egész életét a miért és a mi lett volna, ha szövi át, mindebből mégsem egy 200 oldalas nyavalygás kerekedik, sokkal inkább egy, a lélek legmélyebb bugyráig hatoló, megkapó vallomás.

Bár már 2014-ben megjelent, érdemtelenül kevés véleményt találtam róla. Épp ezért arra bátorítok mindenkit, hogy vegye kézbe, töltsön egy délutánt ezzel a regénnyel, és mélyedjen el benne!

Kiadó: Park Könyvkiadó
Kiadás éve: 2014
Eredeti címe: Fai bei sogni (2012)
Oldalszám: 223

Amy Kathleen Ryan: Ragyogás (Ragyogás #1)

A történetről röviden

A földi élet hanyatlása miatt több mint négy évtizeddel ezelőtt útnak indítottak két űrhajót abból a célból, hogy utasai egy évszázados utazás után megalapítsák és benépesítsék Újföldet, ezzel megakadályozva az emberiség kihalását. Az Empyreum a kezdeti gondok után végre kiegyensúlyozottan működik: növényeket termesztenek, állatokat tenyésztenek, és a termékenységi problémákat is megoldották; a legidősebb gyerekek már 15 évesek. Waverly és Kieran már a hajón született, a Földet csak a történetekből ismerik. Kettejük kapcsolata komoly, már a házasságot tervezgetik, a felnőttek legnagyobb örömére, hiszen ez azt jelenti, hogy hamarosan életet adhatnak a legújabb generáció tagjainak. Az Empyreum testvérhajója, az Új Látóhatár egy évvel korábban indult, így elvileg fényévnyivel előttük kellene járnia, azonban egy csillagköd takarásában váratlanul felbukkannak és rájuk támadnak. A lányokat elhurcolják, a felnőtteket pedig megölik. Az űrhajó irányítása egy csapat árván maradt és kétségbeesett fiatal fiú feladatává válik, miközben a másik hajón a lányok a szabadulásért küzdenek.

Vannak pillanatok az életünkben, amikor szembe kell néznünk a semmivel. Ránk zuhan a veszteség, és nekünk nincs választásunk: el kell viselnünk. Mi mást tehetnénk?

Véleményem a könyvről

Bármennyire is ódzkodom az űrben játszódó történetektől, ez a könyv már egy ideje a kívánságlistámon lapult, és amikor egy molyos ajándékozás keretében a második részével együtt megkaptam, majd’ kiugrottam a bőrömből. Nem tudtam, mit várjak a könyvtől, de éreztem, hogy tetszeni fog. Már az első oldalon megfogott a történet, az írónő ugyanis nem sokat teketóriázott, és a testvérhajó felbukkanásával indította a történetet.

Ha a hatalomharcokat, csatározásokat, vagy a gondosan megtervezett társadalmat nézzük, a könyv bárhol játszódhatna, a világűr csak díszlet, puszta keret, amelyben a történet játszódik. Mégis azzal, hogy az írónő az űrbe helyezte a cselekményt, kiemelte a szokásos disztópiák világából, és különösen izgalmassá tette azt. Ettől ugyanis a szereplők elszigeteltté és kiszolgáltatottá válnak: segítséget senkitől sem várhatnak, hiszen a Föld negyven évnyi távolságra van, és könnyen lehet, hogy mára már el is pusztult. A helyszín miatt a könyv hangulata is utánozhatatlan; hiába a világűr végtelensége, az elhagyatottság miatt az olvasót a klausztrofóbia érzése gyötri.

A szerelmi száltól kicsit féltem, főleg, hogy egyből egy szerelmi háromszöget is kapunk, de szerencsére ez a vonal nem túl jelentős, az Új Látóhatár támadása után pedig mindkét oldalon a túlélés a cél, nem nagyon van idő a szerelemre gondolni.

A történet két szálon játszódik, az Új Látóhatáron Waverly, az Empyreumon pedig Kieran és Seth a főszereplő. Az Új Látóhatáron játszódó jelenetekből kiderül, hogy két teljesen azonos környezetben kialakuló társadalom mennyire különbözhet egymástól. Az Empyreummal ellentétben az Új Látóhatár társadalma a vallásra épül, vezetőjük minden egyes lépését egy vallási okkal indokolja. Mindeközben az Empyreumon maradt fiúkat teljesen megváltoztatja a magány és a kiszolgáltatottság, az írónő kitűnően ábrázolja, hogy mi történik, ha az emberek „vérszemet kapnak”. Seth és Kieran egyaránt meg van győződve róla, hogy kapitánnyá kell válniuk, azonban azt is tudják, hogy kapitány csak egy lehet. Az egymással való küzdelem során a józan ész háttérbe szorul, sorozatos rossz döntésük komoly következményeket szül.

Jóval többet kaptam ettől a könyvtől, mint vártam. Az Új Látóhatáron játszódó részek érdekesek, az Empyreum történései pedig akciódúsak voltak. Nagyon tetszett, hogy az írónő ifjúsági regénybe burkolva is képes komoly témákat feszegetni, és úgy gondolom, tökéletesen sikerült ábrázolnia a kiszolgáltatottság és a reményvesztettség következtében hozott döntéseket. Minden disztópia-rajongónak, még a sci-fitől ódzkodóknak is szívből ajánlom a regényt!

Ízelítő a könyv külföldi borítóiból

A könyv adatai

Kiadó: Maxim Kiadó
Kiadás éve: 2012
Eredeti címe: Glow (2011)
Oldalszám: 352

Debora Geary: Modern boszorkány (Modern boszorkány #1)

A történetről röviden 

Bibircsókos orr, csúcsos kalap, seprű és üstben fortyogó bájital helyett ismerjétek meg a modern boszorkányt! Lauren 28 éves, Chicagoban él, ingatlanügynökként dolgozik, és halvány lila gőze sincs arról, hogy valójában boszorkány, egészen addig, amíg egy Boszorkánycsevej nevű internetes oldalra nem téved, ahol három vadidegen nő éppen erről próbálja őt meggyőzni.

"Moira néninek talán akad valahol egy üstje, mert ért a gyógyfüvekhez, de a mai boszorkányokon nem nagyon látni csúcsos kalapot, és igen kevesen tudnak közülünk repülni. Az az egész seprűnyélen lovagolás többé-kevésbé mindig is csak mese volt. Ebben a tekintetben nem tett jót nekünk a Harry Potter."

Véleményem a könyvről

Többször összefutottam már ezzel a könyvvel különböző blogokban, de biztos voltam benne, hogy nem fogom elolvasni. Kedvelem a mágia témáját, de nálam ez kimerül a Harry Potter-sorozat és az Átkozott boszorkák című film imádatában. Hogy miért olvastam el mégis? Azért, mert a könyv rám talált.

Egyik alkalommal, amikor a könyvtárban jártam, egy polc tetején csücsült, és nem tudtam megállni, hogy meg ne tapizzam a gyönyörű borítót. A könyvvel kapcsolatos korábbi érzéseim és a neten olvasott felemás vélemények ellenére hirtelen éreztem, hogy kell nekem, így hazahoztam.

Már az első fejezetben elvarázsolt a könyv, és tudtam, hogy jó helyen vagyok. Picit romantikus és nagyon szórakoztató olvasmányban volt részem. A regényt egyébként egy négy éves boszorkánypalánta viszi a hátán: ahányszor Aervyn felbukkant, annyiszor olvadtam el, tündéri kis csibész ez a kisfiú! A könyvet átszövő humor miatt a regény engem az Anyák maffiája című könyvre emlékeztetett, bár abban egyáltalán nem szerepel boszorkányság. Tökéletesen kiszámítható limonádé volt ez is, de néha ilyen is kell, és engem nagyon jókor talált meg a könyv. Alig várom, hogy olvashassam a sorozat további részeit!

"Egy férfi, aki három nővérrel nőtt fel, csak tudja, hogyan kell bánni a nők kedélyhullámzásával. Egy frászt. Egy férfi, aki három nővérrel nőtt fel, azt tudja, hogyan kell gyorsan fedezékbe bújni."

Sokan írták a regényről, hogy hiányzik belőle a feszültség és az izgalom. Számomra pont ez tette szerethetővé: családias hangulat, összetartás és imádnivaló karakterek jellemzik az egész történetet. Senki sem került halálos veszélybe, nem bukkant fel fekete mágia vagy alvilági szörnyek, és én pont ezért imádtam. Aki izgalomra és harcokra vár, rossz helyen keresgél, de aki szeretne tökéletes kikapcsolódást pár óra erejéig, mindenképpen kerítsen sort erre a könyvre!

A kiadó plusz pontot érdemel a borító miatt: nem elég, hogy gyönyörű, de ha leveszed a védőborítót, alatta egy zseniális ötletre bukkansz!

Ízelítő a könyv külföldi borítóiból

A könyv adatai

Kiadó: Maxim Kiadó

Kiadás éve: 2014
Eredeti címe: A Modern Witch (2011)
Forrás: könyvtár
Oldalszám: 376

Sebastian Fitzek: A terápia

A történetről röviden

Viktor Larenz pszichiáter lánya, Josy eltűnik, és sosem találnak rá. Viktor nem tudja feldolgozni az eseményt, ezért egy isten háta mögötti szigetre költözik, ahol egy napon egy ismeretlen nő látogatja meg, kérve, hogy kezelje őt. Viktor kezdetben elutasítja, ám amikor kiderül, hogy a nőt Josy-val kapcsolatos emlékek gyötrik, úgy dönt, hajlandó a terápiára.

"A remény olyan, mint egy üvegszilánk a talpadban. Amíg a húsodba vág, addig minden lépésnél fájdalmat okoz. De ha kihúzzák, vérzik ugyan egy darabig, és az is eltart egy ideig, amíg begyógyul, de a végén ismét tudsz járni. Ezt a folyamatot gyásznak is nevezik."

Véleményem a könyvről

Sebastian Fitzek Ámokjáték című regényének olvasása után biztos voltam benne, hogy ezt a könyvét is szeretném megkaparintani. Nem is olvastam róla semmit, csak lekaptam a könyvtár polcáról, hiszen biztos voltam benne, hogy ismét zseniális regényhez lesz szerencsém.

Elárulom, ez nem tetszett annyira, mint az Ámokjáték, de így is nagyon megfogott a regény. A téma és a stílus is egészen más, bár a könyv műfaja szintén pszicho-thriller. Nagyon jól játszott az idegeimmel, sokszor hittem, hogy megfejtettem a történetet, aztán mindig kiderült, hogy mégsem. Tökéletesen összezavart, és végig fenntartotta az érdeklődésemet.

Fitzek zseniális író. Már az Ámokjáték olvasása közben is filmszerű kép lebegett előttem, és ugyanez megvolt itt is. Ráadásul a téma is mindkét esetben olyan, ami bármikor filmre vihető lenne, nagy sikere lenne. Manapság úgyis ritka az igazán jó thriller.

Még, még, még Sebastian Fitzek-könyveket!

Ízelítő a könyv külföldi borítóiból

Könyvajánló hasonló témában/stílusban

(beszámolóimat a képekre kattintva éred el)

A könyv adatai

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2009
Eredeti címe: Die Therapie (2006)
Forrás: könyvtár
Oldalszám: 278

Lesley Pearse: Belle

A történetről röviden

A regény az 1900-as évek elején játszódik. A 15 éves Belle anyja bordélyházában született és nőtt fel, de édesanyja féltő és óvó védelmének köszönhetően fogalma sincs arról, hogy a házban élő fiatal lányok mivel keresik a kenyerüket. Egy végzetes napon azonban véletlenül szemtanúja lesz egy gyilkosságnak. Az elkövető elraboltatja, eladja, és az ártatlan kislányból párizsi szajha lesz. Miután az első éjszakák majdnem az életébe kerülnek, tulajdonosa eladja, így New Orleans-ba kerül, ahol hasonló foglalkozást űz, de már igazi kurtizánként. Belle megismeri a luxust, a túléléshez azonban csak az ad erőt neki, hogy tudja, egy napon megszökik, és hazatér régi otthonába.

"Éjszakánként, amikor az alagsori ágyban feküdt, a mulatság zaja leszűrődött Belle-hez; a vidám zongorajáték, a pohárcsörömpölés, a férfiak hahotázása, a dübörgés, a tánc, a dalolás – nagyon jó mókának hangzott. Belle néha azt kívánta, bárcsak föl merne menni az emeletre, hogy belessen az ajtón."

Véleményem a könyvről

Kissé szkeptikus voltam ezzel a könyvvel kapcsolatban, mert a korszak és a téma sem volt nagy kedvencem idáig, de mivel olyan szégyen nem eshet meg velem, hogy csak három könyvet hozzak el egy könyvtárból, így végül velem jött ez is. Ugorjunk egyből a végére: új kedvencet avattam.

A könyv egy erős és talpraesett fiatal lány története, akit nem lehet nem szeretni. Az események, amiken Belle keresztülmegy, felfoghatatlanul szörnyűek, ő mégis képes mindvégig harcolni az életben maradásért és a hazajutásért. Belle megfontolt és kitartó, és a legkilátástalanabb helyzetben is képes igazi hölgy maradni. Hölgy és kurtizán? Igen, ez a lány más, mint a többi; bár a sors egyfolytában azon dolgozik, hogy megtörje őt, ő nem hagyja magát, és igyekszik a legjobbat kihozni mindenből, ami jut neki.

A témából kiindulva nem gondoltam volna, hogy szerelmi szálat is kapok, az írónőnek mégis sikerült egy olyan gyengéd vonalat alkotnia, ami Belle-nek éveken át erőt adott a túléléshez. A leheletnyi gyengédség mellett viszont rengeteg kegyetlenségnek is tanúi lehetünk. Ezekről az írónő leplezetlenül és részletesen beszámol, de bármi történjék is, a történet a legkegyetlenebb pillanatokban is olvasmányos marad.

A regény két szálon fut, az egyik szál Belle szemszögét és a vele kapcsolatos eseményeket mutatja be, a másik pedig az otthon maradt ismerőseit, akik évek múltán is kitartóan nyomoznak az elrabolt lány után. Ez a vonal szerintem kicsit laposabbra sikerült, mint a Belle-lel kapcsolatos események, mégis, a 600 oldal egyikén sem unatkoztam.

Egyetlen furcsaság van, ami a könyvvel kapcsolatos, de ez valószínűleg a kiadó hanyagsága: a borítón „Elárulva és elárvulva... Segít valaki?” felirat található, ezt viszont már tavaly ellőtték az írónő másik könyve, a Bízz bennem borítóján. Ráadásul oda illik is, mert egy árva testvérpárról szól. Gyanítom, véletlenül hasznosították újra a borító ezen részletét. Kicsit furcsa, hogy ez senkinek sem tűnt fel a kiadónál, mindenesetre ne riasszon el senkit, maga a történet zseniális!

Ízelítő a könyv külföldi borítóiból

Könyvajánló hasonló témában/stílusban

(beszámolóimat a képekre kattintva éred el)

A könyv adatai

Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó
Kiadás éve: 2014
Eredeti címe: Belle (2011)
Forrás: könyvtár
Oldalszám: 618

Lauren DeStefano: Hervadás (Vegyészkert #1)

A történetről röviden

Egy félresikerült tudományos kísérlet eredményeként a tökéletesen egészséges és szép kort megélő első generáció gyermekeit és unokáit különös vírus támadja meg: az új generációk fiai 25, lányai pedig csupán 20 évet élnek, gyógymód nincs. A korai halál miatt rengeteg az árván maradt gyerek, és a legtöbb ember szegénységben éli rövidke életét. A gazdag férfiak mindeközben feleségeket vásárolnak maguknak, hogy azok gyerekeket szüljenek nekik, abban a reményben, hogy végre megtalálják az ellenszert, és ők már tovább élhessenek. A 16 éves Rhein két másik feleség mellé kerül Linden Ashby házába, ahonnan a férfi szeretete ellenére is mindenáron szökni szeretne.

"A könyvtár összes kötete huszonegyedik századi vagy még korábbi, és ebben nincs semmi különös. A tévéadók is csupa régi filmet sugároznak, és a legtöbb showműsor is a múltból való. A valóságból való menekülés bevett formája lett, hogy az emberek egy olyan világba képzeljék vissza magukat, amikor még sokáig élhettek volna. Ami egykor természetes és igazi volt, mára a képzelet világába került át."

Véleményem a könyvről

Nagyon vártam ezt a könyvet. Borítómániás lelkem teljesen kivirult, amikor megláttam az egyébként is gyönyörű borítón futó fényes lila kiemeléseket. Ugyanez a minta a könyv belsejében is végigfut, a fejezetek első oldalán hangsúlyosabban, de az összes többi oldal tetején és alján az író neve, a könyv címe, valamint az oldalszám is hasonló mintával van körülvéve. Számomra az ilyen apróságok is hozzájárulnak ahhoz, hogy foggal-körömmel ragaszkodjak a nyomtatott könyvekhez. Az ebook hideg és puritán egyhangúságával szemben itt a legapróbb részletekig mindent megcsodálhatok, végigsimíthatom a borítót, végigfuttathatom az ujjamat a kiemeléseken, és elámulhatok a teljes könyvet végigkísérő minták összhangján. Egyszerűen odavagyok ezért a könyvért! Az pedig, hogy a sorozat a Vegyészkert-trilógia nevet viseli, csak hab a tortán! Titokzatos és egyben hátborzongató, és már anélkül, hogy a fülszöveget elolvasnád, biztos lehetsz benne, hogy különleges történetet kapsz.

Az alapötlet szerint a világon végigsöprő vírus következtében csak Amerika létezik már, a többi földrész megszűnt létezni, azokat csak ősrégi könyvekben talált utalásokból ismerik. A történet különlegessége, hogy a fiatalon életüket vesztő férfiak és nők mellett az első generáció tagjai még mindig élnek. Ők már hetven év fölött vannak, és rengeteg gyereküket és unokájukat temették már el. Linden apja, Vaughn is él még (gondolom, Linden elég késői gyerek volt), és az ellenszer megtalálásán dolgozik. Őszintén szólva engem kirázott a hideg ettől a karaktertől, talán Az éhezők viadala Snow elnökéhez tudnám hasonlítani: a körülötte lévő embereket bábokként kezeli, és tudod, hogy valami rosszban sántikál, csak épp azt nem sejted, hogy miben.

A könyv tele van egymástól tökéletesen különböző, de nagyon erős és tökéletesen kidolgozott karakterekkel. Főszereplőnk, Rhein 16 éves, és a mélyszegénység utáni jólét ellenére is egyetlen vágya a szabadság, amit egy percig sem téveszt a szeme elől. Két másik lánnyal együtt került a birtokra; Cecily csupán 13 éves, és teljesen elkápráztatja a gazdagság, ráadásul minden vágya, hogy Linden feleségeként mindent megadhasson férjének. Jenna már 19 éves, mindössze egyetlen éve maradt hátra. Mindenkit elvesztett már, és a mostani helyzet mellett Lindent is szívből gyűlöli. Linden burokban nevelkedett, fogalma sincs a külvilág kegyetlenségéről, és azzal sincs tisztában, hogy feleségei nem önszántukból jelentkeztek, hogy mellette tölthessék hátralévő éveiket. A könyv elején Linden első feleségét, Roset is megismerhetjük. Linden őt még szerelemből vette el, de mivel egyidősek voltak, minden igyekezetük ellenére is tudták, hogy már öt évvel Linden előtt meg fog halni. Rose egy nagyon rejtélyes szereplője a könyvnek, életéről csak apró dolgokat tudunk meg, de már ez is elég ahhoz, hogy megkedveljük. Állhatatos és erős személyiség, Rheinnal való kapcsolata pedig egészen különleges.

A könyv hangulata engem sok helyen A Párválasztó-trilógiára emlékeztetett. Bár ott – egyetlen kivétellel – a lányok önként jelentkeztek feleségjelöltnek, és a halál sem volt ennyire jellemző pontja a cselekménynek, a lányok karaktere, a helyszín és a külvilággal kapcsolatban picit tájékozatlan férj(jelölt) mégis minduntalan eszembe juttatta a könyvet.

Nagyon sok disztópiát olvastam már, de a Hervadás számomra kiemelkedő és emlékezetes, rég olvastam már ennyire az én ízlésemre szabott történetet. Hihetetlenül várom már a második részt!

Ízelítő a könyv külföldi borítóiból

Könyvajánló hasonló témában/stílusban

(beszámolóimat a képekre kattintva éred el)

A könyv adatai

Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó
Kiadás éve: 2013
Eredeti címe: Wither (2011)
Forrás: saját vásárlás
Oldalszám: 408

Colleen Hoover: Hopeless - Reménytelen

A történetről röviden

Sky 17 éves, és egész életében magántanuló volt. Nevelőanyja a most kezdődő utolsó tanévre megengedte, hogy beiratkozzon a helyi középiskolába. Bár Sky a csókolózáson túl soha egy fiúval sem jutott, a pletykák miatt könnyűvérűnek tartják, így a várva várt középiskola felér számára egy rémálommal. Skynak egyedül Breckinnel, a meleg mormon sráccal sikerül barátságot kötnie. Hamarosan azonban szemet vet rá az iskola szívtiprója, Dean Holder, akiről Sky úgy gyanítja, csak a pletykák miatt közeledik hozzá. Dean kitartó ostromlása azonban nem erre utal, és Sky hamarosan rádöbben, hogy nemcsak a szerelem, de múltjának feledésbe merült részletei is felforgatják megszokott hétköznapjait.

"Ha az élet nehézségei miatt a padlón kötsz ki, két választásod van. Lent maradsz, vagy felállsz, leporolod a nadrágodat, s emelt fővel továbbmész. Én az utóbbi mellett döntöttem."

Véleményem a könyvről

Ritka az olyan könyv, amit kizárólag az azt körülvevő felhajtás és pozitív vélemények miatt választok, anélkül, hogy bővebben utánanéznék. Ez a könyv mégis ilyen volt, és szerintem pont ez segített abban, hogy zsigerekig hatoljon, és teljesen magával ragadjon a történet. Ez a bejegyzés spoiler-mentes, de ha kedvet érzel a könyv elolvasására, azt javaslom, még a könyv itt vagy a molyon található címkéit is hagyd ki, mert már ez is spoiler! Szerencsére én csak az olvasás után néztem meg a címkéket a molyon, úgyhogy az olvasásélmény megóvása érdekében úgy gondoltam, felhívom erre a figyelmed! :)

A könyv érdekessége, hogy mindössze két hónapot ölel fel a történet, amelyet azonban a Sky múltjából időnként bevillanó apró részletek szakítanak meg. Ezek segítenek abban, hogy összerakd a képet a darabkákból. Ez részben sikerül is, a minta elég egyszerűnek tűnik, látszólag különösebb csavar nélkül. Ez persze csak az álca, a regény vége felé sorra jönnek a meglepetések, nem győztem kapkodni a fejem. Nem titkolom, ez a könyv megvett kilóra... imádom azokat a regényeket, amik olvasása közben azt hiszem, megfejtettem az összes rejtélyt, aztán mégis képesek váratlan fordulatokkal meglepni.

A téma különösen tetszett, a Hopeless cím oka pedig főleg a szívem csücske volt, hiszen sokáig azt hittem, valóban csak a reménytelenségre utal, és semmi egyéb jelentés nem rejtőzik a szó mögött. Nagyon jól összerakott könyv, szerethető karakterekkel. Bár a könyv ajánlója ellenére nem sírtam, a torkomban végig éreztem a gombócot, és ez hajtott előre az olvasásban. Gördülékeny és érdekfeszítő történetet kaptam, és hálás vagyok a sorsnak, hogy előzetesen nem olvastam utána bővebben a könyvnek, így teljes lehetett az élmény. :)

Ízelítő a könyv külföldi borítóiból

Könyvajánló hasonló témában/stílusban

(beszámolóimat a képekre kattintva éred el)

A könyv adatai

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2014
Eredeti címe: Hopeless (2012)
Forrás: Első Könyvsiker Kölcsönző
Oldalszám: 404

Lois Lowry: Az emlékek őre (Az emlékek őre #1)

A történetről röviden

A regény egy olyan társadalmat mutat be, ahol mindent béke és biztonság hat át; a lakók nem ismerik az háború vagy a nélkülözés fogalmát, világukban teljes harmónia uralkodik. Jonas tizenkét éves, tehát éppen abban a korban van, amikor a gyerekeknek egy ünnepélyes ceremónia keretében a Döntéshozók Tanácsa mondja meg, hogy több éves megfigyelés után milyen foglalkozást kell űzniük hátralévő életükben. Jonas különleges küldetést kap, melynek során azonban kénytelen felismerni, hogy az eddig ismert barátságos világa mögött titkok rejtőznek.

"Az emlékek örökké velünk maradnak."

Véleményem a könyvről

Manapság szinte kötelező minden írónak disztópiát írni. A történet és a helyszín teljesen irreleváns, játszódhat a regény egy kastélyban, a világűrben vagy a föld alatt, lehet szerelmi történet vagy kaszabolós-véres mészárlás, a lényeg, hogy disztópia legyen, és el van adva. Nem tudsz disztópiát írni, vagy csak nincs kedved kitalálni egy új világot? Sebaj! Kezdd azzal a történetet, hogy „70 évvel a IV. világháború után...”, és máris mehet rá a disztópia plecsni!

Az előbbiekből gyaníthatjátok, hogy sokat háborgok a mostanában megjelent disztópiák miatt. Szeretem ezt a műfajt, de sajnos sok regény nem érdemli meg ezt a címet, sokszor úgy érzem, csak az eladás felpörgetése miatt helyeznek a jövőbe egy-egy alapvetően snassz regényt. Ilyen előzmények után kész felüdülés volt, amikor kezembe akadt egy réges-rég a kívánságlistámon szereplő könyv, Az emlékek őre. A regény eredetileg 1993-ban jelent meg, amikor még csak az írt disztópiát, akinek volt is hozzá affinitása, ez pedig meg is látszik a köteten.

Ez a regény nem azzal kezdődik, hogy a jövőben járunk, azt sem mondja senki, hogy Amerika megsemmisült, sőt, az sem kerül szóba, hogy járvány pusztított volna, vagy az emberiség tizede élt volna túl egy világháborút. Ez a könyv csak 236 oldal, ráadásul ifjúsági regény, mégis olyan részletes társadalomkép tárul a szemünk elé, amit bármelyik mai disztópia megirigyelhetne. Ugyan átvesz néhány mintát a nagy elődöktől, így van egy pici 1984-hangulata, mégis, ez az egyszerűen megfogalmazott, meseszerű regény olyan világot tár eléd, amivel ilyen formában garantáltan nem találkoztál még máshol.

A regény filmváltozata a napokban került a moziba, emiatt a könyv is reneszánszát éli. Én nem a film kapcsán ismertem meg a regényt; az Animus Kiadó 2000-es évek elején megjelentetett ifjúsági regényei közül tizenévesen sokat olvastam, de Az emlékek őre ezidáig kimaradt, ezt a hiányosságot régóta terveztem bepótolni. Mivel szeretném megnézni a filmet, mostanra sürgetővé vált a könyv elolvasása, és örülök is, hogy nem halogattam tovább. :)

Bár kíváncsi lennék, hogyan tetszett volna ez a könyv gyerekként, a szívem mélyén örülök, hogy nem olvastam el annak idején. Nagyon komoly regény, és egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy 15-16 éves kor alatt emészthető és élvezhető lenne. Persze könnyen meglehet, hogy ha most, több mint egy évtized után, felnőtt fejjel újraolvasnám a Stanley, a szerencse fia, a Bradley, az osztály réme, vagy a kiadó sorozatának bármely másik tagját, ugyanezt érezném. Ezek a könyvek nagy kedvenceim voltak 14-16 évesen, és bár nem jellemző rám az újraolvasás, lehet, hogy ismét sort kerítek rájuk.

Ízelítő a könyv külföldi borítóiból

Könyvajánló hasonló témában/stílusban

(beszámolóimat a képekre kattintva éred el)

A könyv adatai

Kiadó: Animus Kiadó

Kiadás éve: 2001

Eredeti címe: The Giver (1993)

Forrás: könyvtár

Oldalszám: 236