Sebastian Fitzek: A terápia

A történetről röviden

Viktor Larenz pszichiáter lánya, Josy eltűnik, és sosem találnak rá. Viktor nem tudja feldolgozni az eseményt, ezért egy isten háta mögötti szigetre költözik, ahol egy napon egy ismeretlen nő látogatja meg, kérve, hogy kezelje őt. Viktor kezdetben elutasítja, ám amikor kiderül, hogy a nőt Josy-val kapcsolatos emlékek gyötrik, úgy dönt, hajlandó a terápiára.

"A remény olyan, mint egy üvegszilánk a talpadban. Amíg a húsodba vág, addig minden lépésnél fájdalmat okoz. De ha kihúzzák, vérzik ugyan egy darabig, és az is eltart egy ideig, amíg begyógyul, de a végén ismét tudsz járni. Ezt a folyamatot gyásznak is nevezik."

Véleményem a könyvről

Sebastian Fitzek Ámokjáték című regényének olvasása után biztos voltam benne, hogy ezt a könyvét is szeretném megkaparintani. Nem is olvastam róla semmit, csak lekaptam a könyvtár polcáról, hiszen biztos voltam benne, hogy ismét zseniális regényhez lesz szerencsém.

Elárulom, ez nem tetszett annyira, mint az Ámokjáték, de így is nagyon megfogott a regény. A téma és a stílus is egészen más, bár a könyv műfaja szintén pszicho-thriller. Nagyon jól játszott az idegeimmel, sokszor hittem, hogy megfejtettem a történetet, aztán mindig kiderült, hogy mégsem. Tökéletesen összezavart, és végig fenntartotta az érdeklődésemet.

Fitzek zseniális író. Már az Ámokjáték olvasása közben is filmszerű kép lebegett előttem, és ugyanez megvolt itt is. Ráadásul a téma is mindkét esetben olyan, ami bármikor filmre vihető lenne, nagy sikere lenne. Manapság úgyis ritka az igazán jó thriller.

Még, még, még Sebastian Fitzek-könyveket!

Ízelítő a könyv külföldi borítóiból

Könyvajánló hasonló témában/stílusban

(beszámolóimat a képekre kattintva éred el)

A könyv adatai

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2009
Eredeti címe: Die Therapie (2006)
Forrás: könyvtár
Oldalszám: 278

Chevy Stevens: Nincs menekvés

Natasha Kampusch története nagyon megrázott, amikor olvastam a fogva tartásáról írt könyvet, így amikor elolvastam a Nincs menekvés fülszövegét, tudtam, hogy ezt is el szeretném olvasni. Reméltem, hogy kevésbé lesz megrázó, hiszen tudom, hogy a 3096 nappal ellentétben ez kitalált történet, mégis annyira hihető volt a regény, hogy egyáltalán nem lepne meg, ha megtörtént eseményekre épült volna.

"Emlékszem, olvastam egyszer, hogy ha az embernek van egy madara, amely hosszú ideig élt kalitkában, és egyszer nyitva hagyják az ajtaját, a madár nem repül el azonnal. Azelőtt ezt sosem értettem meg."

Annie ingatlanügynökként dolgozik, a Vancouver-szigeten fekvő Clayton Fallsban ő az egyik legtehetségesebb. Karrierje szépen alakul, éppen egy nagyobb projektet készül megcsípni, amikor az egyik eladó ház nyílt napjára megérkezik egy vevőjelölt. Annie körbevezeti a házban, de a következő pillanatban arra eszmél, hogy egy furgonban van, és éppen elrabolják. Elrablója, akit ő visszaemlékezéseiben egyszerűen csak Pszichónak nevez, egy mindentől elzárt kunyhóba viszi őt.

"Miközben kitolatott a behajtóról, és a ház egyre kisebb lett, nem tudtam felfogni, hogy mi történik. Nem volt valóságos. Az egész nem volt valóságos."

A Pszichó nemcsak a szabadságától fosztja meg a fiatal nőt, de minden önálló döntéstől is. Ő mondja meg, mikor ehet, ihat, pisilhet, zuhanyozhat, ráadásul napi szinten megerőszakolja a lányt. Annie kétségbeesetten keresi a kiutat, de a Pszichó biztosra ment: belakatolt ajtók és műanyag evőeszközök gondoskodnak arról, hogy Annie ne menekülhessen, se így, se úgy.

"Meg akartam kérdezni, mi lett a másik lánnyal, akié a nyaklánc volt, de féltem, hogy meg is mondja."

Már a könyv elején megtudjuk, hogy Annie-nek sikerült valahogy kiszabadulnia, hiszen a történteket a pszichológussal való találkozásai során meséli el. Nemcsak a hegyi kunyhóban átélt eseményekről, de az azóta történtekről és Annie érzéseiről is részletes képet kapunk. Annie egy évet töltött a Pszichó kunyhójában, és ez az egy év testileg-lelkileg megváltoztatta őt. A gyógyulás lassú és nehézkes, és minden dologért, ami annak idején természetes volt, most meg kell küzdenie.

"Érdekes, hogy már nemigen kérdezi senki, hogy érzem magam – nem mintha elmondanám. Csak az a fura, hogy miért nem érdekel senkit, mi van utána – csak a sztori. Szerintem azt hiszik, utána vége is. Bár úgy lenne!"

Lebilincselő könyv ez, végigizgultam az egészet. Nagyon hamar beindul a cselekmény, onnantól pedig körömrágós-szívszorítós a teljes történet. Amikor rájöttem, hogy visszatekintésről lesz szó, féltem, hogy ez megöli az izgalmat, de Annie beszámolói annyira részletesek, hogy olyan, mintha minden most, a szemed előtt történne. Az Annie gyermekkoráról, anyjával való kapcsolatáról szóló részek és a Pszichó magáról elejtett információi nagyon érdekfeszítőek voltak, a szabadulás után pedig Annie minden apró haladásának teljes szívemből örültem, és drukkoltam, hogy a lány élete rendbe jöjjön annyira, amennyire csak ebben a helyzetben lehetséges.

Kicsit meglepődtem, hogy Annie valahol a könyv kétharmadánál kiszabadult, nem tudtam, mi lesz ezután, de a könyv utolsó harmadára egy olyan érdekfeszítő krimi-szálat kaptam, ami önállóan is megállná a helyét. Ritka az olyan könyv, ami az elsőtől az utolsó oldalig fenntartja a feszültséget, és ez most épp ilyen volt.

Ízelítő a külföldi borítókból:

Kiadó: Alexandra Kiadó

Kiadás éve: 2012

Eredeti címe: Still Missing (2010)

Forrás: könyvtár

Oldalszám: 360

Mielőtt elalszom

Képzeld el, hogy puzzle-darabkákból kell összeállítanod a saját életedet. Egy olyan puzzle-ből, aminek a teljes képét sohasem láttad. Egy olyan puzzle-ből, amelyből hiányoznak darabkák. Egy olyan puzzle-ből, amelybe valaki szándékosan idegen darabokat rejt bele, másokat pedig kivesz belőle. Borzalmasan hangzik, ugye?

Christine Lucas így él nap mint nap. Egy 20 évvel ezelőtti esemény hatására elvesztette az emlékezetét, és most, 47 évesen minden reggel idegen ágyban, idegen férfi mellett, idegen testben ébred. Jeges félelem és kétségbeesés markolja a szívét, mert fogalma sincs róla, hogy ki ő. Aztán minden reggel kiderül, hogy az ágy az ő ágya, a férfi az ő férje, a test pedig az ő teste, csak nem emlékszik rá.

"Mintha két énem lenne egyszerre ugyanabban a testben: az egyik egy negyvenhét éves nő, higgadt, udvarias; valaki, aki pontosan tudja, mi a jó és mi a rossz, hogyan kell viselkednie az adott helyzetben. A másik még a húszas éveiben jár, és hisztérikusan sikítozik."

Christine naplóírásba kezd, ennek segítségével próbálja összerakni az emlékeit, ám hamarosan kiderül, hogy semmi sem az, aminek látszik. Időnként felbukkan egy-egy újabb kép, de túl sok a fekete folt a múltjában, és ami előkerül, az is csak keserűséget és újabb kételyeket hoz. Ahogy újabb és újabb képek jelennek meg Christine előtt, egyre inkább elbizonytalanodik, végül már azt sem tudja, hogy a gondolatai emlékek-e vagy csak képzelgések.

"Ez nem élet. Csak puszta vegetálás, egyik pillanatról a másikra. Se múltam, se jövőm, se emlékeim, se terveim. Az állatok élhetnek így. És az a legrosszabb az egészben, hogy még azt sem tudom, mi az, amiről nem tudok."

Nagyon ritka, hogy nem nézek utána alaposabban egy-egy könyvnek, általában moly vagy goodreads adatlap megnézése nélkül nem választok könyvet, az pedig még ritkább, hogy még a fülszöveget se olvassam el teljesen, mielőtt belekezdek egy könyvbe. Most viszont ez történt, a fülszövegnek csak az első felét olvastam el, ez alapján viszont meg voltam róla győződve, hogy valami Az ötven első randi-szerű romantikus történetet kapok, ahol a kitartó férj minden nap újra meghódítja amnéziás szerelmét. Ez a könyv viszont minden, csak nem romantikus, de pont ez az, ami miatt sokkal többet kaptam ettől a regénytől, mint amit vártam. Teljesen letaglózott a könyv... este kezdtem el olvasni, hajnali háromkor esett ki a kezemből, aztán reggel ismét vele kezdtem. Nagyon rég volt már, hogy ennyire odavoltam egy könyvért! 

Miközben Christine történetével ismerkedünk, az apró információkból egy kellemesen hátborzongató, izgalmas thriller bontakozik ki, alig bírtam letenni! Pici negatívum, hogy időnként kicsit nyúlt, mint a rétestészta, talán 50 oldallal rövidebben jobban ütött volna, de ez legyen a legkisebb gond! Nálam toplistás a könyv! :)

Steven Watson 1971-ben született Strourbridge-ben. A birminghami egyetemen tanult, majd Londonba költözött, ahol különböző kórházakban dolgozott hallássérült gyerekekkel, esténként pedig regényeket írt. 2011-ben debütált Mielőtt elalszom című regényével, mely nemzetközi sikerré vált, a világ 37 országában jelent meg.

Kiadó: Athenaeum Kiadó

Kiadás éve: 2011

Eredeti címe: Before I go to Sleep (2011)

Forrás: könyvtár

Oldalszám: 462

Drága Tess!

Rosamund Lupton:
Drága Tess!

Beatrice Hemming és húga, Tess mindig nagyon szerették egymást, de kettejük között ég és föld volt a különbség! Beatrice két lábbal a földön álló, sikeres New York-i üzletasszony, Tess festőművész, főiskolára jár, és éppen kisbabát vár.

Amikor Beatrice édesanyja telefonál, hogy Tess eltűnt, Beatrice azonnal repülőre ül, és Londonba utazik, hogy segítse a rendőrség munkáját. Amikor rövid időn belül megtalálják Tess holttestét, felvágott erekkel, a rendőrség azonnal lezárja az ügyet, öngyilkosság címszóval. Hiszen mi más is lehetne? Egy bohém művészlélek, aki a nős tanárától esett teherbe, nyilván nem bírta a rá nehezedő nyomást, valószínűleg drogozott is, mi más is lehetne, mint öngyilkosság? Beatrice megpróbál rámutatni a mozaikba nem illő részletekre, de a rendőrség nem törődik vele, az ügyet lezárják.

A kőfejtő

Camilla Läckberg:
A kőfejtő
(Fjällbacka #3)

Fjällbacka csendes város, átlagos otthonokban átlagos családokkal. A rendőrségnek jobbára csak a Florin és Wiberg család örökös perlekedésével van dolga, így nem csoda, hogy az egész város megdöbben, amikor a helyi homártelep egyik rákászának homárkosarába egy hatéves kislány holtteste akad. Patrik Hedström nyomozót kétszeresen is letaglózza a szörnyű esemény: újdonsült apukaként bele sem mer gondolni egy gyermek elvesztésébe, ráadásul a holttest megpillantásakor arculcsapásként éri a felismerés, hogy a vörös hajú kislány nem más, mint élettársa, Erica barátnőjének kislánya.

Nem bújhatsz el

Lisa Gardner:
Nem bújhatsz el
(Detective D.D. Warren, #2)

"Csak azért, mert üldözési mániás vagy, még nem biztos, hogy nem akarnak elkapni."

Képzeld el, hogy egy átlagos reggelen leülsz a kávéd mellé, kinyitod a kedvenc napilapod, és a címlapon azt látod, hogy megtalálták a holttestedet. Mit tennél?

A rendőrség egy sorozatgyilkosra vadászik, aki hat fiatal lányt rabolt el és ölt meg. A holttestek nagyjából 25 éve hevernek egy egykori elmegyógyintézet udvarán ásott kamrában. A körülmények kísértetiesen hasonlítanak egy korábbi gyilkosságra, de sem az időpont, sem az áldozatok kiválasztásának módja, sem más részletek nem stimmelnek... valahogy nem áll össze a kép.

Ne felejts!

Mary Higgins Clark:
Ne felejts!

A 2013-as évet egy jó kis krimivel kezdtem. Nem a legfrissebb könyv, de annál jobban esett olvasni. Kellemesen borzongató volt, végig fenntartotta a feszültséget, és még a jófiú/rosszfiú szerepekkel is egész ügyesen átvert, mert bár sejtettem egy végkifejletet, végül kiderült, hogy nem nagyon találtam el. Márpedig egy kriminél ez nem hátrány! :)

Adam Nichols és felesége, Menley egy autóbalesetben elveszíti kisfiát. Menley nem igazán tudja feldolgozni a történteket, gyakran rohamok és szörnyű emlékképek kínozzák, házasságuk már-már egy hajszálon múlik, amikor Menley megtudja, hogy kisbabát vár. Kislányuk, Hanna születése után három hónappal úgy döntenek, kivesznek egy házat nyárra Cape Cod-ban, hogy elszabaduljanak New York-ból.