James Dashner: Az útvesztő (Útvesztő #1)

A történetről röviden

A világtól elzártan létezik valahol egy hely, amit Tisztásnak neveznek. Ezen a helyen csak fiatal fiúk élnek, akik semmire sem emlékeznek előző életükből, és arról sincs fogalmuk, hogyan kerültek ide. Ebbe a világba csöppen Thomas, aki csak a nevére emlékszik, de akinek a többiekkel ellentétben ismerős a Tisztás, mintha már járt volna itt... A Tisztásról csakis az Útvesztőn keresztül lehet kijutni, ez azonban még soha senkinek sem sikerült, hiszen az Útvesztő elrendezése minden nap változik, ráadásul vérszomjas fenevadak őrzik. Thomas ennek ellenére úgy dönt, hogy bemerészkedik az Útvesztőbe...

"Soha ne bánd, hogy sírsz, soha."

Véleményem a könyvről

Mivel az Útvesztőből film is készült, ami épp ezekben a hetekben megy a mozikban, nem nehéz belefutni a történetbe. Én pár hónapja vettem meg a könyvet, de mostanáig halogattam az olvasását. Nagyon érdekelt a téma, valahogy mégis ódzkodtam a regénytől, és utólag meg kell, hogy mondjam, talán jogosan.

A könyvet azért választottam, mert tetszett az alapötlete, szeretem a disztópiákat és az ifjúsági irodalmat, ráadásul nagyon jó értékeléseket kapott a könyv. Most viszont, hogy írnom kellene róla, meg vagyok lőve, mert egyáltalán nem azt kaptam, amit vártam. Az alapötlet tényleg jó, a stílus és a hátborzongató, szürke hangulat is nagyon tetszett, a kivitelezésnél azonban mégis elcsúszott valami.

A könyv furcsa megoldást nyújt a csúnya szavak kivédésére: egyszerűen "lefordítja" őket valami kevésbé csúnyára, így lesz az ürülékből "plotty", valami durvábból pedig "bökd meg". Teljesen mindegy, miről szól egy regény, meg lehet írni káromkodás nélkül is, nem kell ilyen megoldásokhoz folyamodni. Ha káromkodás lett volna, kevésbé zavart volna a dolog (persze úgy már kevéssé hívhatnánk ifjúsági regénynek), de ez a sok vacadék, plotty, lögybölő, bökött és hasonló lehetetlen szó számomra szenvedéssé tette az olvasást. Nem tudom, hogy az angol verzió is ilyen döcögős-e, de a magyar szöveget teljesen tönkretette ez a sok furcsa szó.

A könyv számomra értékelhető része maga az Útvesztő volt: a Tisztás világa egyáltalán nem fogott meg, de amint az Útvesztőben történt valami, egyből átragadt rám a történet hangulata, és végigizgultam ezeket a jeleneteket. A könyv hangulata a Kör című regényre emlékeztet, bár a sors iróniájának tűnik, hogy ott is csak a hangulatot szerettem, magát a történetet nem.

A végkifejlet sok kérdést hagyott bennem, bár nyilván okkal, hiszen valahogy fel kell keltenie az olvasó kíváncsiságát a további részek miatt, összességében viszont úgy érzem, hogy a második és harmadik részt inkább megvárom a könyvtárban, nem szeretnék pénzt adni értük.

Ízelítő a könyv külföldi borítóiból

Könyvajánló hasonló témában/stílusban

(beszámolóimat a képekre kattintva éred el)

A könyv adatai

Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó
Kiadás éve: 2012
Eredeti címe: The Maze Runner (2009)
Forrás: saját vásárlás
Oldalszám: 362

John Boyne: Barnaby Brocket és a szörnyű dolog, ami vele megesett

Csodabogár? Különc? Más? Természetellenes? Abnormális? Szörnyszülött?

Sokféle kifejezéssel illethetjük azt, aki eltér az átlagtól. De mégis ki határozza meg, hogy ki a normális? Egyáltalán létezik standard? Ismét egy ifjúsági könyv, ami komoly témát feszeget és tanulságos olvasmányként szolgálhat bárkinek. Ezúttal a másságról, a különcségről és az emiatti kirekesztésről olvashatunk.

„Normális dolog-e, ha valaki állandóan... nos hát... ha valaki állandóan normális akar lenni?”

A Brocket házaspár tökéletesen normális. Normális környéken élnek, normális házban, normális munkát végeznek, és egy teljesen normális fiuk és normális lányuk van. Nem feltűnősködnek, nem lógnak ki a sorból, nem festik pirosra a nappalijuk falát, nem vesznek hupikék autót és nem szövögetnek világmegváltó terveket. Egy szép napon aztán megszületik harmadik gyerekük, Barnaby, és a család élete egy szempillantás alatt megváltozik.

Barnaby kilóg a sorból, feltűnő, és a család szemszögéből nézve egyáltalán nem normális. Barnaby ugyanis lebeg. Nem szándékosan, de úgy tűnik, a teste nem hajlandó engedelmeskedni a gravitáció törvényének, és ha nem lenne tető a feje fölött, a holdig is fellebegne. Két testvére meglepően gyorsan befogadja, szülei azonban szemmel láthatóan szenvednek attól, hogy már nem minden átlagos körülöttük.

A szülők minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy életük újra normális legyen. Barnaby-t egyik orvostól a másikig hordják, hátha valaki „megjavítja”, de minden próbálkozásuk kudarcba fullad. A kisfiút évekig nem engedik ki a házból, nehogy bárki meglássa, később pedig, amikor Barnaby iskoláskorú lesz, a hátizsákjába nehéz homokzsákokat tesznek, amik a földön tartják a fiút.

Már egészen úgy tűnik, hogy sikerül a normalitás látszatát fenntartani, amikor egy napon Barnaby véletlenül lebegni kezd, ráadásul meglehetősen nagy közönség előtt. A szülők döntésre jutnak: Barnaby nem maradhat a családban.

„Én nem vagyok csodabogár! Én Barnaby Brocket vagyok!”

A sors úgy hozza, hogy bár Barnaby megpróbál hazatalálni Sydney-be, végül körbeutazza a Földet. Világkörüli útja során Barnaby rengeteg emberrel találkozik, és csakhamar felismeri, hogy valójában mindegyikük eltér a normálistól, minden emberben van valami különleges. Új barátainak tetszik Barnaby lebegése, és egyáltalán nem tekintik őt különcnek. A sok kaland közepette Barnaby sok-sok ember életét és sorsát változtatja meg.

„Nekem, személy szerint, külön tetszett, hogy lebeg. Sosem hittem, hogy ettől más lesz, inkább azt gondoltam, hogy különleges.”

Örülök, hogy szembejött velem ez a könyv, különleges és emlékezetes, értékes olvasmány volt. Ez az alapvetően vidám, szeretnivaló történet mély mondanivalójával és tanulságával toleranciára és megbecsülésre tanít. Olvasása közben egyre inkább felismerjük, hogy már-már az a természetellenes, ha valami „normális”. Szülőknek, önbizalomhiánnyal küzdőknek, ifjúsági regények és kalandos történetek kedvelőinek szívből ajánlom!

John Boyne 1971-ben született Írországban, Dublinban. Idáig nyolc felnőtteknek szóló és négy fiatalabb olvasóknak szóló könyvet írt, regényeit 46 nyelvre fordították le. Magyarországon eddig három műve jelent meg, A gyáva, A csíkos pizsamás fiú és a Barnaby Brocket és a szörnyű dolog, ami vele megesett.

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Kiadás éve: 2013

Eredeti címe: The Terrible Thing That Happened To Barnaby Brocket (2012)

Forrás: könyvtár

Oldalszám: 266

Éjszakai cirkusz

Erin Morgenstern:
Éjszakai cirkusz

A mágia nem az én világom, a Harry Potter-könyveken kívül még sosem kötött le ilyen jellegű téma, valószínűleg túlságosan földhözragadt vagyok. Persze általában még a legegyszerűbb romantikus könyvben olvasott események sem történhetnének meg a való életben, és szeretek is különleges dolgokról olvasni, a varázslat mégis más tészta, mindig idegenkedem tőle, ha ilyen jellegű könyvvel találkozom. A kívánságlistám rengeteg könyvet tartalmaz, de az Éjszakai cirkuszról hiába hallottam csupa jó véleményeket, eszem ágában sem volt felvenni a listára.

Két hete, amikor beiratkoztam a közelünkben lévő könyvtárba, és odamentem az első polchoz, ami megtetszett, és ez a könyv volt az első, amit megláttam. Nem is csoda, hogy kitűnik a többi közül, hiszen fantasztikusan szép kidolgozása van, csupa fekete és fehér, némi vörössel és ezüsttel díszítve. A könyv lapjainak széle is fekete, és a könyvet lapozgatva is egyértelmű, hogy valami különlegessel van dolgod. Akármennyire is ódzkodtam a történettől, végül mégis hazahoztam a könyvet, és bár nem szabad a könyvet a borítója alapján megítélni, bevallom, engem csakis a kivitelezés vitt rá, hogy kikölcsönözzem a könyvet.

A woottoni kovácsmester

J.R.R. Tolkien:
A woottoni kovácsmester

Középiskolás koromban ismerkedtem meg Tolkien világával és legismertebb művével, A Gyűrűk Ura trilógiával. A trilógia körbejárt az osztályban, és amikor hozzám került, alig két hét alatt elolvastam a majd' 1800 oldalas művet. Teljesen lenyűgözött és magával ragadott a világ, nagyon imádtam a könyvet!

Azóta csak a trilógiából készült filmekkel találkoztam, nem olvastam Tolkien könyvei közül semmi mást azóta. Most azonban csere útján szert tettem A woottoni kovácsmester című könyvre, és kíváncsian vártam, hogy elolvashassam.

Egy kutya négy élete

W. Bruce Cameron:
Egy kutya négy élete

Először átsiklottam a könyv fölött, amikor megláttam a bolt polcán... szeretem az állatokat, de az állatos könyvekért nem vagyok nagyon oda, az esetek nagy többségében gyerekeknek valók, felnőttként már nem annyira élvezhetőek. Végül mégis elolvastam a fülszöveget, és ez, valamint a "Felnőtteknek ajánljuk!" felirat felkeltette az érdeklődésemet, hiszen nem találkoztam még felnőtteknek szóló állatos történettel. Talán ez tényleg valami más, mint az eddigiek? Végül úgy döntöttem, hazahozom a könyvet, és már az első 30-40 oldal után tudtam, hogy nem bánom meg.

Harry Potter and the Philosopher's Stone

Gondolkodtál már azon, milyen jó lenne, ha a kedvenc könyveidet újraolvashatnád úgy, mintha akkor olvasnád őket először?

J.K.Rowling:
Harry Potter and the
Philosopher's Stone

Nekem valóra vált ez az álmom, hiszen sok-sok újraolvasás, és a film többszöri megnézése után most először vettem a kezembe angolul is a Harry Pottert. Mintha egy teljesen új világba csöppentem volna, más a stílus, itt-ott eltérnek a nevek is, végig olyan érzésem volt, mintha még sosem olvastam volna a könyvet. A végkifejletet ugyan ismerem, az oda vezető út valahogy mégis más volt. Azt olvastam, amit az író írt, nem azt, ahogyan a fordító értelmezte. Eleinte lassabban ment, aztán - úgy a századik oldal után - már majdnem olyan gyorsan, mintha magyarul olvasnék. Nem vagyok egy nyelvzseni, de ez a könyv az egyszerű nyelvezete miatt igazi sikerélményt jelentett nekem. :)

A férjemtől kaptam meg a sorozat angol kiadását - ahogy annak idején a magyar kötetekkel is ő lepett meg -, így most két nyelven áll a polcomon a sorozat. Egyiktől sem lenne szívem megválni, úgyhogy ez már így marad. :)

A sorozat többi részének angol változata egyelőre várat magára, mert most nagyon jól el vagyok látva könyvekkel a rukkola.hu oldal jóvoltából, illetve a Vaterán is sikerült megcsípnem egy könyvcsomagot.

Oldalszám: 332