Mielőtt elalszom

Képzeld el, hogy puzzle-darabkákból kell összeállítanod a saját életedet. Egy olyan puzzle-ből, aminek a teljes képét sohasem láttad. Egy olyan puzzle-ből, amelyből hiányoznak darabkák. Egy olyan puzzle-ből, amelybe valaki szándékosan idegen darabokat rejt bele, másokat pedig kivesz belőle. Borzalmasan hangzik, ugye?

Christine Lucas így él nap mint nap. Egy 20 évvel ezelőtti esemény hatására elvesztette az emlékezetét, és most, 47 évesen minden reggel idegen ágyban, idegen férfi mellett, idegen testben ébred. Jeges félelem és kétségbeesés markolja a szívét, mert fogalma sincs róla, hogy ki ő. Aztán minden reggel kiderül, hogy az ágy az ő ágya, a férfi az ő férje, a test pedig az ő teste, csak nem emlékszik rá.

"Mintha két énem lenne egyszerre ugyanabban a testben: az egyik egy negyvenhét éves nő, higgadt, udvarias; valaki, aki pontosan tudja, mi a jó és mi a rossz, hogyan kell viselkednie az adott helyzetben. A másik még a húszas éveiben jár, és hisztérikusan sikítozik."

Christine naplóírásba kezd, ennek segítségével próbálja összerakni az emlékeit, ám hamarosan kiderül, hogy semmi sem az, aminek látszik. Időnként felbukkan egy-egy újabb kép, de túl sok a fekete folt a múltjában, és ami előkerül, az is csak keserűséget és újabb kételyeket hoz. Ahogy újabb és újabb képek jelennek meg Christine előtt, egyre inkább elbizonytalanodik, végül már azt sem tudja, hogy a gondolatai emlékek-e vagy csak képzelgések.

"Ez nem élet. Csak puszta vegetálás, egyik pillanatról a másikra. Se múltam, se jövőm, se emlékeim, se terveim. Az állatok élhetnek így. És az a legrosszabb az egészben, hogy még azt sem tudom, mi az, amiről nem tudok."

Nagyon ritka, hogy nem nézek utána alaposabban egy-egy könyvnek, általában moly vagy goodreads adatlap megnézése nélkül nem választok könyvet, az pedig még ritkább, hogy még a fülszöveget se olvassam el teljesen, mielőtt belekezdek egy könyvbe. Most viszont ez történt, a fülszövegnek csak az első felét olvastam el, ez alapján viszont meg voltam róla győződve, hogy valami Az ötven első randi-szerű romantikus történetet kapok, ahol a kitartó férj minden nap újra meghódítja amnéziás szerelmét. Ez a könyv viszont minden, csak nem romantikus, de pont ez az, ami miatt sokkal többet kaptam ettől a regénytől, mint amit vártam. Teljesen letaglózott a könyv... este kezdtem el olvasni, hajnali háromkor esett ki a kezemből, aztán reggel ismét vele kezdtem. Nagyon rég volt már, hogy ennyire odavoltam egy könyvért! 

Miközben Christine történetével ismerkedünk, az apró információkból egy kellemesen hátborzongató, izgalmas thriller bontakozik ki, alig bírtam letenni! Pici negatívum, hogy időnként kicsit nyúlt, mint a rétestészta, talán 50 oldallal rövidebben jobban ütött volna, de ez legyen a legkisebb gond! Nálam toplistás a könyv! :)

Steven Watson 1971-ben született Strourbridge-ben. A birminghami egyetemen tanult, majd Londonba költözött, ahol különböző kórházakban dolgozott hallássérült gyerekekkel, esténként pedig regényeket írt. 2011-ben debütált Mielőtt elalszom című regényével, mely nemzetközi sikerré vált, a világ 37 országában jelent meg.

Kiadó: Athenaeum Kiadó

Kiadás éve: 2011

Eredeti címe: Before I go to Sleep (2011)

Forrás: könyvtár

Oldalszám: 462

A Szent Johanna gimi 8. - Örökké

Leiner Laura:
A Szent Johanna gimi 8.
Örökké

Alig egy hónap telt el azóta, hogy átszakadt a gát, és beálltam a Szent Johanna gimi-olvasók táborába, de a kaland máris a végéhez ért, elolvastam az utolsó részt is. A nyolcadik rész két kötetben, Örökké címmel jelent meg alig néhány napja, de máris rohantam, hogy mielőbb magamnál tudhassam a könyvet. :)

Spoilerezni nem fogok, és megszokhattátok már, hogy a sorozat részeiről enélkül nem sok konkrétumot tudok mondani, úgyhogy csak néhány mondat az utolsó rész cselekményéről: Reni és osztálytársai a középiskola utolsó félévét tapossák. Elfoglaltságból nincs hiány, hiszen a pályaválasztás, érettségi-előkészítők, tablófotózás, bankett, ballagás és az érettségi minden percüket lefoglalják. A sok elfoglaltság közé sikerül bepasszírozni egy rövid osztálykirándulást is, illetve ne feledkezzünk meg a személyes balhékról sem, melyeket év elején egy-egy boríték kihúzásával mindenki megkapott.

A Szent Johanna gimi 4-7.

Gyakorlatilag a komplett februáromat uralta a részemről újonnan felfedezett Szent Johanna gimi-láz. A sorozat első részét február 3-án kezdtem olvasni, hetedik részét pedig éppen egy hónappal később, március 3-án fejeztem be.

A Szent Johanna gimi 3. - Egyedül

Leiner Laura:
A Szent Johanna gimi 3.
Egyedül

Túl vagyunk a gimnázium első évén, csapjunk bele a másodikba! Ebben a kötetben a 10.b. első félévének mindennapjairól olvashatunk. Ebben az évben Reni, Arnold és Virág triumvirátusa széthullani látszik. Arnold Franciaországba utazik, de visszatértével sem zökken vissza az élet a régi kerékvágásba. Virág pedig abszolút elveszett; új fiú érkezik az iskolába, aki már az első napokban csöpögőssé olvasztja az ő kis emós szívét...

Reni magányosan tölti iskolai napjait, úgy érzi, visszautazott az időben, és ismét barátok nélkül kell élnie. Ráadásul Edina előző félévi hiábavaló nyomulása után Corteznek idén tényleg van barátnője, úgyhogy most már jogos a sopánkodás...

Szent Johanna Gimi 2. - Együtt

Leiner Laura:
A Szent Johanna gimi 2.
Együtt

A Szent Johanna gimi első részének olvasása után gyorsan belevetettem magam a további részekbe is. A könyv minden része az iskolai egy-egy félévét mutatja be, így a második kötetben a 9.b. osztály második félévéről olvashatunk farsanggal, Valentin-nappal, év végi bizonyítványosztással. Persze az első részből már rájöhettünk, hogy emlékezetes események nemcsak ünnepekkor, de bármelyik hétköznap is megeshetnek a Szent Johanna gimiben.

Számomra ez a rész nem sok újdonságot nyújtott, kicsit olyan volt, mintha egy-egy jó momentumtól eltekintve semmi sem történt volna benne. Érdekes megoldás, hogy pont a könyv főszereplője, Reni hozza a szürke egérke figurát, néha már-már szánalomra méltóan tűnik el a tömegben...

A Szent Johanna gimi 1. - Kezdet

Leiner Laura:
A Szent Johanna gimi 1.
Kezdet

Szeretem az ifjúsági regényeket, de sokáig teljesen hidegen hagyott ez a Szent Johanna gimi-őrület. Én is voltam középiskolás, és egyik iskola olyan, mint a másik, miért olvasnék teljesen átlagos gimnazisták teljesen átlagos iskolai hétköznapjairól nyolc köteten át? Aztán amikor a kedvenc könyves blogjaimon is felbukkant a téma, és 20-30 év közötti bloggerek kezdtek áradozni ezekről a könyvekről, éreztem, hogy kezd gyengülni a könyvvel szembeni elutasításom, és szép csendben átadta a helyét a kíváncsiságnak. :)

Végre sikerült megszereznem az első részt, elkezdtem olvasni, és nagyot koppantam... az első 60-70 oldalnál  félő volt, hogy nem fogom végigolvasni, mert úgy éreztem, nincs az a pénz, hogy majd' 400 oldalon keresztül olvasgassam egy 14 éves lány szinte percre pontosan levezetett iskolai napjait, bugyuta napló formájában. Aztán átszakadt a gát, és a további oldalakat csak úgy faltam, abba sem hagytam reggelig. :)

Talált vágyak osztálya

Allison Winn Scotch:
Talált vágyak osztálya

Hónapokkal ezelőtt kiszúrtam ezt a gyönyörű borítójú könyvet (igen, igen, engem egy szép borítóval le lehet venni a lábamról), de amikor olvastam, hogy a főszereplőt rákkal diagnosztizálják, majdnem lemondtam a róla. Szinte bármit elolvasok, legyen az vidám vagy szomorú történet, csöpögős lányregény vagy vérfagyasztó krimi, de az ilyen komoly betegségekről szóló beszámolók egyfajta tabu témát jelentenek nálam. Hajlamos vagyok beleélni magam a főszereplő helyzetébe, és mivel elég durva orvos- és kórházfóbiám van, nagyon meg szokott viselni, ha valaki E/1-ben számol be a betegségéről és a kezelésről, és ezen még az sem segít, hogy tudom, kitalált történetről van szó.

Persze néha győz a kíváncsiságom, de általában igyekszem távol tartani magam ezektől a könyvektől. Most is majdnem ez történt, de aztán elolvastam az írónő ajánlóját, és a kíváncsiságom felülkerekedett a félelmemen. Nem bántam meg! :)

Mia karácsonya

Meg Cabot:
Mia karácsonya
(A neveletlen hercegnő naplója  6 és 1/2.)

Ennél a könyvnél megállt a tudományom, fogalmam sincs, mit írhatnék róla. Csak azért kaparintottam meg, mert karácsonyi könyv, illetve azért, mert a filmet 26 éves vén fejemmel is imádom, a könyvből viszont még egy részt sem olvastam... hát, most határozottan állíthatom, hogy nem is fogok.

Tinilányoknak íródott 78 oldalas kis semmiség, és bár nem tudom, a sorozat többi része milyen terjedelmű, nem igazán értem, miért kellett erre egy külön kötetet szánni. Nem tudom, a 10-14 éves lányok milyen véleménnyel vannak a könyvről, de számomra ez a röpke történet is kínszenvedés volt, és van egy olyan érzésem, hogy nemcsak azért, mert rég kinőttem már belőle.

Adrian Mole minden kínszenvedései

Sue Townsend:
Adrian Mole minden
kínszenvedései

Az Adrien Mole minden kínszenvedései valójában két regény egy könyvben, amelyek külön-külön is megjelentek A 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplója, valamint Adrian Mole újabb kínszenvedései címmel.

A két kötetben összesen 2,5 éven át követhetjük nyomon a kamasz Adrian mindennapjait. Gyerekkoromban már volt szerencsém olvasni, de egy héttel ezelőtt, amikor a szüleimnél jártam, megláttam a polcon, belelapoztam, és úgy döntöttem, újraolvasom. A két regényből az első helyenként olyan szinten sírva röhögős, hogy a férjem többször is rákérdezett, hogy mit olvastam, ami miatt vinnyogva fetrengek a könyvre borulva. :)