Gayle Forman: Csak egy nap

A tizennyolc éves Allyson "jó kislány". 14 éves kora óta tudja, hogy orvos lesz belőle, komoly és megfontolt, nem hoz szégyent a szüleire, nem jár bulizni, és sosem cselekszik meggondolatlanul... egészen mostanáig.

"Akkor jutok csak lélegzethez és döbbenek rá, mit műveltem, amikor elfoglaljuk az ülésünket, ahova a helyjegyünk szól. Párizsba megyek. Egy idegennel."

A fiatal amerikai lány a főiskola előtti utolsó nyarára egy nyugat-európai kulturális körutat kap a szüleitől. Honvágya van, unja a templomokat és a többi látnivalót, egyetlen álma, hogy mielőbb hazatérhessen. Azonban a túra utolsó állomásaként a kis csapat Shakespeare szülővárosába, Stratford-upon-Avonba látogat, ahol Allyson megismerkedik Willemmel, a holland származású utcai színésszel. A fiú társaságában a régi Allyson egy pillanat alatt átalakul Luluvá, aki élénk, csábító és meggondolatlan... hirtelen ötlettől vezérelve a körút végén Párizsba utaznak egy napra, kettesben.

"Egy napon megszületünk. Egy napon meghalunk. Egy nap alatt megváltozhatunk. És egy nap alatt szerelmesek lehetünk. Minden megtörténhet egy nap alatt."

Bár túlságosan hamar elszakadnak egymástól, ez az egyetlen nap végül sorsfordítónak bizonyul Allyson életében. A lány a fájdalom elől közönybe és dacba menekül, ám még így is minduntalan kísérti annak a bizonyos párizsi napnak az emléke, míg végül ráébred, hogy sosem nyugodhat meg, amíg nem kap választ a kérdéseire.

"Senki sem az, aminek látszani akar."

A könyv egymástól viszonylag élesen elhatárolható, mégis teljesen összhangban lévő részekből áll. Olyan ez, mintha hármat kapnál egy áráért: az első szakasz a világ legromantikusabb története egy párizsi kiruccanásról, a második egy szívfájdító lélektani novella, a harmadik pedig egy izgalmas nyomozással egybekötött csodálatos utazás, melynek során Allyson fokozatosan megismeri önmagát.

"Régóta üres vagyok. Már jóval azelőtt is az voltam, hogy Willem olyan váratlanul megjelent, majd távozott az életemből."

Sok regény hibája, hogy a szereplőket a saját megteremtőjük skatulyázza be, és csak minimális személyiségfejlődést tapasztalhatunk. Itt viszont valami egészen bámulatos átalakulásban lehet részünk, ahogy főszereplőnk a szemünk láttára talál rá igazi önmagára. Azt hiszem, éppen ilyen lehet, amikor a hernyó pillangóvá válik...

Szeretem az olyan könyveket, ahol a főszereplők mellett a mellékszereplők is részletesen kidolgozott, kiforrott karakterek. A Csak egy nap ebben nagyon erős, így amellett, hogy nyomon követjük Allyson sorsának alakulását, a sok apró részletből számos más szereplő életébe is bepillantást nyerhetünk: egy tanácstalan édesanya, egy eltávolodó barátnő, egy ezerarcú iskolatárs, egy végtelenül kedves szenegáli pultos és még sorolhatnám... sokuknak csak egészen apró szerep jutott, mégis úgy éreztem az olvasás során, hogy ismerem az élettörténetüket.

Sok-sok kedvenc momentumot tudnék kiemelni a könyvből, de azt hiszem, a legjobban az egész regényen átívelő, ismétlődő motívumokat szerettem. Shakespeare, a vekkerek és a makaron újabb és újabb felbukkanása olyan finoman tartotta egyben a regényt, mint vékony cérnaszál a ráfűzött gyöngyöket. Ezernyi kifejezést használtam már a könyvek értékelésére, de erre csak egyet tudok: tökéletes.

"Ez az igazság. Mert lehetek csak tizennyolc, de már látom, hogy a világ két részre oszlik: a cselekvőkre és a figyelőkre. Azokra, akiktől beindulnak a dolgok, és azokra, akik csak baktatnak utánuk. A Lulukra és az Allysonokra."

A könyvet köszönöm a Ciceró Könyvstúdiónak!

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió

Kiadás éve: 2014

Eredeti címe: Just One Day (2013)

Forrás: kiadó

Oldalszám: 392

Kiera Cass: Az Igazi

Nem szeretek búcsúzkodni... egyszerűen nehezen viselem, ha véget ér valami, ami ennyire jó. Azt hiszem, ilyen ramatyul utoljára a Harry Potter befejező része után éreztem magam, de az teljesen érthető volt, hiszen rengeteg emlékem kapcsolódott hozzá... 12 évesen kaparintottam meg az első részét, főiskolásként olvastam az utolsót, az utolsó mozifilmnél pedig már három éve férjnél voltam. Végigkísérte a gyerekkoromat és a felnőtté válásomat, és egyszer csak vége lett.

Bár azóta is mindig nehezen szakadok el egy-egy szeretett olvasmányomtól, azt nem hittem volna, hogy lesz még szerencsém olyan történethez, ami ilyen elsöprő élményt ad és ekkora űrt hagy maga után. Azt meg pláne nem gondoltam volna, hogy mindezt egy olyan sorozattal kapcsolatban élem át, ami mindössze három részt és alig több, mint 1000 oldalnyi esélyt adott arra, hogy megszeressem. Erre tessék, lassan 28 éves vén fejjel itt ülök hajnali fél hatkor, megkövülten, és nem hiszem el, hogy lezárult a Párválasztó.

Tavaly nyáron bukkantam az első részre... azonnal beleszerelmesedtem a borítóba és az alapötletbe, olvasás közben pedig szinte szárnyaltam. Olyan világot kaptam, amit nagyon szerettem. Alig bírtam kivárni a második rész megjelenését, azonnal megvettem. Imádtam ezt is, és bár volt bennem pár tüske - kevésnek tartottam a disztópiás vonalat és túl soknak a szerelmi nyűglődést -, nem volt kérdés, hogy mindennél jobban szeretném tudni, mi lesz a történet vége.

„Egyetlen herceg volt és négy lány, akik közül hárman úgy távoznak, hogy legfeljebb egy érdekes történetük lesz arról, mivel is töltötték ezt az őszt.”

Miután a második részben újabb két lány tért haza a palotából, már csak négyen maradtak versenyben, a Párválasztó rendkívül kiélezetté vált. A lányok feszültek, egyre több köztük a nézeteltérés és a vita, egyedül a céljuk egyezik továbbra is: bár nem azonos okokból, de mindegyikük álma, hogy végül a saját fejére kerüljön a korona.

„Ahogy egyre kevesebben maradunk, úgy lesz egyre rosszabb. Mármint persze... tudtam, hogy így lesz... csak mintha már egyre kevésbé lenne fontos, hogy az a lány legyek, akit Maxon esetleg választhat, s szinte már csak az számít, hogy ne a többiek legyenek azok.”

A verseny végéhez közeledve egyre több esemény tereli a figyelmet a külvilág felé, a lázadók támadásai egyre gyakoribbak és minden eddiginél súlyosabb következménnyel járnak. America és Maxon minden erejét latba veti, hogy javítson a helyzeten, de dolgukat megnehezíti, hogy America folyamatosan a szakadék szélén táncol, hiszen a királynak továbbra is feltett szándéka, hogy eltávolítsa őt a palotából.

Mindezek mögött a fő szál természetesen továbbra is America, Maxon és Aspen szerelmi háromszöge. Féltem, hogy csöpögős, vontatott és idegesítő lesz ez a vonal, de az írónő olyan remekül játszott vele, hogy bár reménykedtem egy bizonyos végkifejletben, 15 oldallal a vége előtt még mindig nem mertem volna megesküdni rá, hogy igazam lesz.

Vajon ki lesz végül a herceg választottja? Kriss, Celeste, Elisa vagy America? És hogyan dönt America? Herceg vagy palotaőr? Menyasszonyi ruha vagy farmer? Egyes vagy Hármas kaszt lesz a vége? Esetleg Nyolcas?

Nagyon nagy elvárásaim voltak a befejező részt illetően, de sikerült felülmúlnia az elképzeléseimet. Nagy örömömre a disztópiás világ ebben a részben végre kiteljesedett, az aprólékos kidolgozásnak köszönhetően pedig minden a helyére került, minden értelmet nyert.

A karakterek is óriási fejlődésen mentek keresztül: Kiera Cass egy zseniális manipulátor... úgy irányított, mintha marionettbábu lennék, és elérte, hogy olyan szereplőket zárjak a szívembe, akiket az első két részben ki nem állhattam. Lenyűgözött és magával ragadott a könyv... fáj, hogy vége.

A könyvet köszönöm a GABO Kiadónak!

Kiadó: GABO Kiadó
Kiadás éve: 2014
Eredeti címe: The One (2014)
Forrás: kiadó
Oldalszám: 346

Oni: A Néma Város

Buglyó Gergely trilógiájának első részével, a Szürke vérrel tavaly találkoztam, olvasás után pedig interjút is készítettem a szerzővel. Miután az első részt pozitív élményekkel zártam, kíváncsian vártam, hogy a trilógia második része is képes lesz-e lekötni engem, akiről bármit el lehet mondani, csak azt nem, hogy vérbeli fantasy-rajongó lenne...

A Néma Város még friss, ropogós, hiszen a Könyvfesztiválra jelent meg, így még viszonylag kevés információt lehet róla találni. Elsők között lenni mindig nagy öröm, de nagy felelősség is, úgyhogy megpróbálok a szokásosnál kicsit részletesebben írni, mert ha jól látom, még nem is született más blogbejegyzés A Néma Város olvasásáról.

Picit tekintsünk vissza az első részre!

A történet egy álmos dunántúli kisvárosban, Kalpagon kezdődött. Főszereplőink a Fekete-testvérek, Áron, Nátán és Lili, akik emberfeletti képességekkel és napfény hatására elszürkülő vérrel rendelkeznek. Zsenge koruk ellenére fontos küldetésük van; egy édesapjuk által hátrahagyott levélből kiderül, hogy egy évszázadokkal ezelőtti jóslat alapján az ő feladatuk az, hogy megvédjék Wereczkey Annát, akire komoly veszély leselkedik. Rég nem látott édesapjuk levele nem tér ki a részletekre, így fogalmuk sincs, mivel állnak szemben, és mennyi megpróbáltatás vár rájuk az út során.

Virág Fruzsina díjnyertes
rajza az Oni rajzpályázatára

Az első rész az alvilágban, Amurtában, az Altare Tertium, azaz a Harmadik Oltár Társaságának erődjében ér véget, és itt is veszi kezdetét a következő rész. Időközben a Fekete-testvérek az Altare Tertium majdnem teljes jogú tagjaivá váltak. Küldetésük továbbra is az, hogy megvédjék Annát, akinek életét egyre jobban megnehezíti az Arctalan Kóborló, aki lelke mélyén élősködik.

De ki is ő valójában? Erre választ adhatna az évszázados jóslat, ám azt hétpecsétes titokként őrzik, így az Áron, Nátán, Lili, Feri és Anna ötösfogata kénytelen más megoldást keresni, hogy végre fényt derítsenek a rejtélyre. Útjuk ezúttal a Néma Városba vezet, de a testvérek Szürkevérűként hiába erősebbek, mint az emberek, hamarosan be kell látniuk, hogy az Onik, Virrasztók és más lények még őket is igencsak megizzasztják.

Szima Rella rajza
az Oni rajzpályázatára

A trilógia második része sokkal akciódúsabbra sikerült, mint az első - pedig izgalomból ott sem volt hiány -, emiatt véleményem szerint kicsit "fiúsabb" lett a történet, a 360 oldalnyi folyamatos feszültség majd' szétrobbantja a könyvet. Az első rész hétköznapjainak búcsút inthetünk, helyettük az izgalmas jelenetek egymásnak adják a kilincset a könyvben. Ez egyrészt jó, mert lehetetlen unatkozni a könyv olvasása közben, másrészt viszont eléggé megnehezíti azoknak a dolgát, akik nem akkora fantasy-rajongók. Én személy szerint kicsit hiányoltam a lágyabb, átvezető jeleneteket, mert az első részben Buglyó Gergely humora itt bontakozott ki leginkább, a másodikban viszont erre a sok harc és menekülés közben nagyon kevés lehetőség adódott.

Persze értem én, hogy a komolyodó cselekmények megkövetelték az egyre több akciót, néha mégis jólesett volna egy kis kikapcsolódás, egy kis csend, csak 2-3 oldal, amikor kivételesen nem leselkedik ránk semmi veszély. Amit időnként éreztem, azt a könyv egyik főszereplője, Feri tökéletesen megfogalmazta a könyv 60. oldalán:

"Izgalmas itt az élet, meg minden, de neked nem hiányzik már egy kis nyugi?"

Egyébként a cselekmények közötti átvezetés sokkal finomabbá és gördülékenyebbé vált az első részhez képest, a magyarázatok és lezárások is logikusabbak, ráadásul a rejtélyekre sem kapunk olyan könnyen választ, mint az első részben. Az író megtanulta kicsit jobban elnyújtani az egyes szálakat, és ez kifejezetten jót tett a könyvnek, sokkal jobban fenntartja az érdeklődést és a kíváncsiságot.

Tetszett, hogy betekintést nyerhettünk a japán kultúra néhány újabb apró részletébe, illetve annak is örültem, hogy az első részben csak említés szintjén előforduló Yrick, a Fekete-testvérek apja ebben a kötetben nagyobb szerepet kapott. A történet végén vele kapcsolatban kapunk is néhány kérdéses szálat, amire csak a harmadik rész adja majd meg a választ.

A túl sok szereplő miatt továbbra is kicsit nehezen tudtam követni a történetet, és időnként nagyon kellett összpontosítanom, hogy ne kavarodjak bele a szálakba, de összességében úgy gondolom, hogy nagyon jó irányba halad ez az egész, kíváncsian várom a befejező részt! Ha titeket is érdekel, találkozunk ugyanitt jövőre, amikor már a sorozat befejező részéről, A bábu és a Talizmánról is beszámolhatok! :)

A könyvet köszönöm a Ciceró Könyvstúdiónak!

Buglyó Gergely 1980-ban született Debrecenben, feleségével és két kisfiával ma is itt él. Orvosi diplomát szerzett, jelenleg a Debreceni Egyetemen dolgozik kutatóként és oktatóként. A japán sakk és kultúra mellett nagy szenvedélye a fantasy-irodalom.

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió

Kiadás éve: 2013

Forrás: kiadó

Oldalszám: 362

A siló

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából volt szerencsém A siló című könyvet már a megjelenése előtt elolvasni. A könyv június 6-án, a Könyvhét alkalmából fog megjelenni.

A siló egy föld alatti betonhenger. Hiába jelenti ezrek otthonát, börtön ez, nem más. Néhány szenzor segítségével látják ugyan a kinti világot, de még így is csak a lehangoló szürkeséget és csekély napfényt láthatnak. A szenzorok időről időre elhomályosulnak a rájuk rakódó piszoktól, a beszűrődő napfény csökkenésével pedig egyre többen kerülnek közel a depresszióhoz és az idegösszeomláshoz. Mindenki tisztában van azzal, hogy akit kiküldenek szenzort takarítani, azt a halálba küldik, sohasem fog visszatérni, éppen ezért ezzel büntetik azokat, akik bűncselekményt követnek el, illetve azokat is kiengedik, akik a téboly következtében önszántukból kívánkoznak ki.

Holston seriff a silóban nőtt fel, itt kezdett dolgozni, itt lett szerelmes, és itt élt feleségével, Allisonnal. Allison azonban veszélyes vizekre evezett, és túlságosan beleásta magát a siló előtti idők tanulmányozásába. A korábbi felkelések okait próbálta felderíteni, amely végül annyira elragadta, hogy a silóbeli világba vetett hite teljesen megingott. Allison úgy érzi, a siló átverés, a kinti világból pedig csak annyit látnak, amennyit láttatni akarnak velük, és a valóság nem olyan, mint amilyennek mutatják. Megtébolyodott elméjével nem akar mást, csak kijutni a silóból. Rendszerellenes gondolatainak meglesz a következménye: takarítani küldik, és az elődeihez hasonlóan ő sem tér vissza.

Holston úgy érzi, összeomlott az egész világa. Szeretett felesége elvesztése után ő is nyomozni kezd, és egy idő után kezd hinni neki. Lehet, hogy Allison megérzése igaz volt? Lehet, hogy nem azért nem tért vissza, mert meghalt, hanem azért, mert a kinti világ csodálatos? Három évvel felesége elvesztése, és harminc év silóbeli élet után Holston seriffnek ez az utolsó napja a silóban... holnap ugyanis kimegy...

"A fullasztó silóhoz képest a kinti sáros-szürke látvány is egyfajta megváltásnak számított, csakúgy, mint a szabad levegő, aminek belégzésére született az ember."

A könyv rendkívül rövid, mindössze 59 oldalas, hiszen kezdetben egyetlen novellának szánták. A művet övező siker miatt azonban sorozattá nőtte ki magát (következő részei ennél hosszabbak lesznek, de egyik sem éri el egy szokásos könyv hosszát, nagyjából 100-250 oldalasak). A csekélyke oldalszám ne tévesszen meg senkit; ez egy nagyon tömény és nagyon nyomasztó olvasmány. Igaz, nagyon furcsa, hogy alig egy óra után, amikor már igazán belemelegedtem az olvasásba, egyszer csak véget ért a könyv, mégis úgy érzem, sokat kaptam tőle, ez az egy óra igencsak izgalmas volt.

Hugh Howey amerikai író. A silót kezdetben egyetlen novellának szánta, a nagy sikernek köszönhetően azonban folytatta a történetet, amely mára már nyolcrészessé duzzadt. Könyve megjelenése előtt yachtkapitányként, tetőfedőként és zenei technikusként is dolgozott. Immár nyolcrészesre duzzadt Sorozatának filmes jogait a 20th Century Fox vette meg.

Köszönöm a lehetőséget a Könyvmolyképző Kiadónak!

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2013
Eredeti címe: Wool (2011)
Oldalszám: 59

Oni: Szürke vér

Általában nagyon szkeptikus vagyok a kortárs magyar írókkal kapcsolatban. Bár igyekszem nyitott lenni, mégis sokszor előfordul, hogy csak azért hagyok érintetlenül egy könyvet a könyvtár vagy a könyvesbolt polcán, mert magyar író műve. Biztos vagyok benne, hogy emiatt sok zseniális regényről lemaradtam már, de kicsit nehéz leküzdenem a korábbi negatív tapasztalatok miatti ellenérzésemet. Buglyó Gergely azonban egy lépéssel közelebb vitt ahhoz, hogy ezentúl bátrabban nyúljak a magyar művek felé.

Az Oni: Szürke vér a szerző első regénye, egyben az Oni-trilógia első kötete. Nemcsak írója magyar, de maga a történet is hazánkban játszódik, egy dunántúli kisvárosban, Kalpagon. Nátán, Áron és Lili édesanyjukkal élnek. Édesapjuk sok évvel ezelőtt, Lili születésekor tűnt el az életükből, a legidősebb testvér, Nátán is alig emlékszik már rá. Az egyetlen tárgy, ami utána maradt, egy különös kakukkos óra, amelyről a gyerekek csak annyit tudnak, hogy amíg jár, addig édesapjuk biztosan életben van, de ha egyszer megáll, az a halálát jelenti.

Bár teljesen átlagosnak tűnnek, a három testvér titkot őriz: ugyan maguk sem tudják a pontos okát, de mindhárman emberfeletti erővel rendelkeznek, vérük pedig a napfény hatására szürkévé válik. Nátán hamarosan megmutatja fiatalabb testvéreinek édesapjuk búcsúlevelét. A levél mellett egy ismeretlen lány képe lapul, apjuk pedig megemlít egy évszázadokkal ezelőtt kelt jóslatot, mely szerint hamarosan felbukkan Kalpagon a képen szereplő fiatal lány, akit a három testvérnek kell majd megvédenie.

Hogy kivel vagy mivel szemben kell megvédeniük a lányt, azt egyikük sem tudja, azonban amikor két és fél évvel később Wereczkey Anna és családja megjelenik Kalpagon, nagyon hamar kezdetét veszik a baljós események. A három testvér, illetve Anna, és legjobb barátjuk, Feri elválaszthatatlanokká válnak, és ötösfogatuk egyre különösebb és veszélyesebb dolgokba keveredik. Vajon sikerül megvédeniük Annát?

"Tudod, bármilyen jelentéktelen pont is Kalpag a világ térképén, a jelek szerint azok az események, amelyekről a jóslat szól, itt fognak megtörténni. Sajnos addig sem hitegethetlek azzal, hogy egy ilyen kisvárosban teljes biztonságban vagytok: sokféle erő munkál ezen a Földön, és fennáll a veszély, hogy előbb-utóbb rátok találnak."

Mivel a fantasy nem a kedvenc műfajom, kétesélyes volt, hogy milyen lesz a kapcsolatom ezzel a könyvvel. Vagy imádni, vagy utálni fogom, fantasy esetén középút még nem volt nálam. A misztikus hangulattal átitatott, végtelenül izgalmas regény azonban egy csöppnyi kételyt sem hagyott bennem, már az első fejezetnél éreztem, melyik oldalra billen a mérleg! Sötét hangulatával engem néhol A Kör című regényre emlékeztetett, azonban míg az említett regényt egyáltalán nem kedveltem, az Oni-t letenni is alig tudtam. A regény utolsó két fejezetében kicsit kezdtem elveszíteni a fonalat, mert hirtelen túl sok új lény és kifejezés került szóba, de a végén minden a helyére került, így végül nagyon pozitív élménnyel zártam az olvasását.

Fontosnak tartom megemlíteni a regény írásmódját: ritkán van szerencsém ilyen ízlésesen megfogalmazott, mégis gördülékeny stílusban íródott műhöz. Érdekes kettősség jellemzi a regényt: a kalandos részek akciódúsak és izgalmasak, a hétköznapok pedig humorral és iróniával átszőtt eseményekből állnak. Ez rendkívül hatásos kombináció volt, egyik percben még vigyorogtam, a másikban pedig már a körmömet rágtam az izgalomtól. Kiemelendőnek tartom a karakterábrázolást, mely még a mellékszereplők esetében is tökéletes, ennek köszönhetően akkor is teljes képet kapunk egy-egy szereplőről, ha mindössze két mondatban mutatja be őt a szerző.

Kíváncsian várom a folytatást, amely Oni: A néma város címmel fog megjelenni.

Buglyó Gergely 1980-ban született Debrecenben. Orvosi diplomát szerzett, jelenleg a Debreceni Egyetemen dolgozik kutatóként és oktatóként. Gyermekként szerette meg az irodalmat: először csak olvasta, később pedig aktívan művelni kezdte. Legfőképpen a fantasy-történeteket kedveli.

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Kiadás éve: 2013
Forrás: dedikált tiszteletpéldány a szerzőtől
Oldalszám: 345