Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet (Csak lélegezz! #1)

Ajtók. Fémből, fából, műanyagból. Barnák, fehérek, pirosak, zöldek. Védenek a betörőktől és a nem kívánatos vendégektől. És mindent elrejtenek a kíváncsi szemek elől...

Emily, becenevén Emma visszahúzódó, csöndes, de nagyon különleges lány. Kitűnő tanuló, élsportoló, ő az iskolaújság szerkesztője, tehetségére több egyetem is felfigyelt már. Minden szülő ilyen gyereket kívánhatna magának... egyedül nagynénje nem, aki édesapja halála után Emmát befogadta. A lány elképesztő mértékű lelki és fizikai terrornak van kitéve, törött és zúzódott csontjait egyre kevésbé tudja kimagyarázni az iskolában. Ám ő mégis próbálja rejteni az igazságot, hiszen nem akarja, hogy unokatestvéreit, a 4-5 éves Leylát és Jacket elvegyék szüleiktől. Ez az elhatározás segíti abban, hogy bármi is történjék, titkolja és leplezze a bántalmazásokat.

A szörnyűségekről egyedül a legjobb barátnője, Sara tud, akit Emma megesketett, hogy senkinek sem árulhatja el a titkot. Egy szép napon azonban új fiú érkezik az iskolába, és úgy tűnik, Emma nem tud többé a háttérbe húzódni... Evan minden vágya, hogy megszelídítse és meghódítsa a lányt, nem tudván, hogy ezzel mekkora bajba sodorhatja őt. Emma célja mindössze a túlélés, visszaszámolja a napokat az egyetemig. Addig azonban még 673 nap van hátra...

A holnap, az már egy másik nap – egy nappal közelebb leszek hozzá, hogy itt hagyjam ezt az egészet.

Sok szomorú, torokszorító regényt olvastam már, de ez minden korábbit felülmúlt. A bántalmazások részletes leírása annyira érzékletes volt, hogy sokszor úgy éreztem, ha én lennék Emma helyében, nem élném túl. Emma nagyon nehezen fogadja el Evan közeledését, de amint kezd nyitni felé, a romantikus részek üde színfoltot hoznak a regénybe. Emiatt – jó értelemben - rendkívül csapongóvá és feszültséggel telivé válik a történet, hiszen sosem tudhatod, hogy egy Evannel töltött meghitt délutánt milyen szörnyűség követ, amikor Emma hazaér.

Kés élén egyensúlyozó világomban sose volt szintben a mérleg két tányérja. Ha valami jobbra fordult, valaminek okvetlenül el kellett romolnia.

Emma nagynénjét nem értettem meg... tudom, hogy az ilyen tettekhez nem feltétlenül társul bármiféle logikus indíték, ennek ellenére folyton ezt kerestem a történetben, mert nem tudtam elhinni, hogy csak úgy, minden ok nélkül történjenek a bántalmazások... de nem volt indok! Talán értettem volna a feszültséget – de normálisnak akkor sem tartottam volna a bántalmazásokat – ha Emmát minden héten részegen kell valahonnan összeszedni, végigmegy rajta az egész osztály és szégyent hoz a családjára. De Emma igazán kivételes lány, minden körülmények között betartotta a nagynénje sokszor logikátlan játékszabályait, ez mégsem óvta meg őt.

Szeretném hinni, hogy ez egy valóságtól elrugaszkodott regény, egy beteg elme szüleménye, de a lelkem mélyén tudom, hogy a zárt ajtók takarásában sok-sok Emma él a világon. Kívánom nektek, hogy merjetek lépni, vagy ha mégsem, tartsatok ki, éljetek túl mindent, és legyetek boldog, egészséges felnőttek!

Ízelítő a könyv külföldi borítóiból:

Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Kiadás éve: 2013
Eredeti címe: Reason to Breathe (2011)
Forrás: saját vásárlás
Oldalszám: 432

A szoba

Emma Donoghue:
A szoba

Régóta várt már ez a könyv a polcomon, de valahogy sosem volt hozzá kedvem. Tudtam, hogy nyomasztó, nehéz regény, valószínűleg emiatt halogattam. Pár nappal ezelőtt épp befejeztem egy könyvet, és próbáltam eldönteni, mit is vegyek elő este egy hosszú, forró fürdőhöz, amikor ismét megakadt rajta a szemem. Mire a víz kihűlt, már a 100. oldal környékén jártam, és úgy vitt előre a történet, hogy alig tudtam abbahagyni.

A szoba egy emberrablást és annak következményeit tárja elénk, rendkívül szokatlan módon, egy ötéves kisfiú szemszögéből nézve, az ő tolmácsolásában. Mindezzel jár, hogy a könyv az ötévesekre jellemző szókinccsel íródott, néha rossz szóhasználattal és helytelen ragozással. Kicsit nehéz volt belejönni a ritmusba, de 30-40 oldal után megszoktam az írásmódot, és már egyáltalán nem volt zavaró.

Kegyelem

Richard Paul Evans:
Kegyelem

Alig egy hete olvastam el Richard Paul Evans egy másik történetét, a Hol lehet Noel? című könyvet. Már azt is nagyon szerettem, de a Kegyelem sokkal nagyobb hatást gyakorolt rám. Megdöbbent és nyomot hagy... fájdalmas történet emberi gonoszságról, érzéketlenségről és mindenek felett álló, őszinte szeretetről.

Az 1960-as évek Amerikájában járunk, ekkoriban a gyermekbántalmazás még tabu téma, az emberek el sem tudják képzelni, hogy létezik, azt pedig főleg nem, hogy sokszor a saját szülei képesek ártani egy gyereknek. Azonban attól, hogy az emberek homokba dugták a fejüket, a gyermekbántalmazás már ekkor is létező probléma volt. A 16 éves Grace mostohaapja sorozatos bántalmazásai miatt úgy dönt, megszökik otthonról. A Kegyelem az ő története.

A megsebzett

Sophie Andrews:
A megsebzett

Miután pénteken aláírtam az elbocsátásomról szóló papírokat a munkahelyemen, üveges tekintettel sétálgattam a városban, majd este hazajöttem, úgy döntöttem, olvasni fogok. Valamivel el kellett terelnem a gondolataimat, és erre sem a TV, sem más nem jó... nem sokat gondolkoztam azon, melyik könyvet kezdjem el, levettem a polcomról egyet, és belekezdtem. Azt hiszem, tudat alatt valami olyat kerestem, ami szomorú, amiből kiderül, hogy másnak sokkal-sokkal rosszabb, mint most nekem...

A könyv, amit választottam, még a hangulatomhoz képest is nagyon nehezen emészthető, és iszonyúan borzalmas volt! A könyv Sophie Andrews (álnév) története, akit örökbe fogadtak. Nevelőszülei tízévnyi sikertelen próbálkozás után döntöttek úgy, hogy magukhoz vesznek egy kislányt. Anyjával semleges volt a kapcsolata, apját viszont nagyon szerette. Mindent megadtak neki, soha semmiben sem szenvedett hiányt, mondhatnánk azt is, hogy tökéletes gyerekkora volt.