Colleen Hoover: Hopeless - Reménytelen

A történetről röviden

Sky 17 éves, és egész életében magántanuló volt. Nevelőanyja a most kezdődő utolsó tanévre megengedte, hogy beiratkozzon a helyi középiskolába. Bár Sky a csókolózáson túl soha egy fiúval sem jutott, a pletykák miatt könnyűvérűnek tartják, így a várva várt középiskola felér számára egy rémálommal. Skynak egyedül Breckinnel, a meleg mormon sráccal sikerül barátságot kötnie. Hamarosan azonban szemet vet rá az iskola szívtiprója, Dean Holder, akiről Sky úgy gyanítja, csak a pletykák miatt közeledik hozzá. Dean kitartó ostromlása azonban nem erre utal, és Sky hamarosan rádöbben, hogy nemcsak a szerelem, de múltjának feledésbe merült részletei is felforgatják megszokott hétköznapjait.

"Ha az élet nehézségei miatt a padlón kötsz ki, két választásod van. Lent maradsz, vagy felállsz, leporolod a nadrágodat, s emelt fővel továbbmész. Én az utóbbi mellett döntöttem."

Véleményem a könyvről

Ritka az olyan könyv, amit kizárólag az azt körülvevő felhajtás és pozitív vélemények miatt választok, anélkül, hogy bővebben utánanéznék. Ez a könyv mégis ilyen volt, és szerintem pont ez segített abban, hogy zsigerekig hatoljon, és teljesen magával ragadjon a történet. Ez a bejegyzés spoiler-mentes, de ha kedvet érzel a könyv elolvasására, azt javaslom, még a könyv itt vagy a molyon található címkéit is hagyd ki, mert már ez is spoiler! Szerencsére én csak az olvasás után néztem meg a címkéket a molyon, úgyhogy az olvasásélmény megóvása érdekében úgy gondoltam, felhívom erre a figyelmed! :)

A könyv érdekessége, hogy mindössze két hónapot ölel fel a történet, amelyet azonban a Sky múltjából időnként bevillanó apró részletek szakítanak meg. Ezek segítenek abban, hogy összerakd a képet a darabkákból. Ez részben sikerül is, a minta elég egyszerűnek tűnik, látszólag különösebb csavar nélkül. Ez persze csak az álca, a regény vége felé sorra jönnek a meglepetések, nem győztem kapkodni a fejem. Nem titkolom, ez a könyv megvett kilóra... imádom azokat a regényeket, amik olvasása közben azt hiszem, megfejtettem az összes rejtélyt, aztán mégis képesek váratlan fordulatokkal meglepni.

A téma különösen tetszett, a Hopeless cím oka pedig főleg a szívem csücske volt, hiszen sokáig azt hittem, valóban csak a reménytelenségre utal, és semmi egyéb jelentés nem rejtőzik a szó mögött. Nagyon jól összerakott könyv, szerethető karakterekkel. Bár a könyv ajánlója ellenére nem sírtam, a torkomban végig éreztem a gombócot, és ez hajtott előre az olvasásban. Gördülékeny és érdekfeszítő történetet kaptam, és hálás vagyok a sorsnak, hogy előzetesen nem olvastam utána bővebben a könyvnek, így teljes lehetett az élmény. :)

Ízelítő a könyv külföldi borítóiból

Könyvajánló hasonló témában/stílusban

(beszámolóimat a képekre kattintva éred el)

A könyv adatai

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2014
Eredeti címe: Hopeless (2012)
Forrás: Első Könyvsiker Kölcsönző
Oldalszám: 404

Lois Lowry: Az emlékek őre (Az emlékek őre #1)

A történetről röviden

A regény egy olyan társadalmat mutat be, ahol mindent béke és biztonság hat át; a lakók nem ismerik az háború vagy a nélkülözés fogalmát, világukban teljes harmónia uralkodik. Jonas tizenkét éves, tehát éppen abban a korban van, amikor a gyerekeknek egy ünnepélyes ceremónia keretében a Döntéshozók Tanácsa mondja meg, hogy több éves megfigyelés után milyen foglalkozást kell űzniük hátralévő életükben. Jonas különleges küldetést kap, melynek során azonban kénytelen felismerni, hogy az eddig ismert barátságos világa mögött titkok rejtőznek.

"Az emlékek örökké velünk maradnak."

Véleményem a könyvről

Manapság szinte kötelező minden írónak disztópiát írni. A történet és a helyszín teljesen irreleváns, játszódhat a regény egy kastélyban, a világűrben vagy a föld alatt, lehet szerelmi történet vagy kaszabolós-véres mészárlás, a lényeg, hogy disztópia legyen, és el van adva. Nem tudsz disztópiát írni, vagy csak nincs kedved kitalálni egy új világot? Sebaj! Kezdd azzal a történetet, hogy „70 évvel a IV. világháború után...”, és máris mehet rá a disztópia plecsni!

Az előbbiekből gyaníthatjátok, hogy sokat háborgok a mostanában megjelent disztópiák miatt. Szeretem ezt a műfajt, de sajnos sok regény nem érdemli meg ezt a címet, sokszor úgy érzem, csak az eladás felpörgetése miatt helyeznek a jövőbe egy-egy alapvetően snassz regényt. Ilyen előzmények után kész felüdülés volt, amikor kezembe akadt egy réges-rég a kívánságlistámon szereplő könyv, Az emlékek őre. A regény eredetileg 1993-ban jelent meg, amikor még csak az írt disztópiát, akinek volt is hozzá affinitása, ez pedig meg is látszik a köteten.

Ez a regény nem azzal kezdődik, hogy a jövőben járunk, azt sem mondja senki, hogy Amerika megsemmisült, sőt, az sem kerül szóba, hogy járvány pusztított volna, vagy az emberiség tizede élt volna túl egy világháborút. Ez a könyv csak 236 oldal, ráadásul ifjúsági regény, mégis olyan részletes társadalomkép tárul a szemünk elé, amit bármelyik mai disztópia megirigyelhetne. Ugyan átvesz néhány mintát a nagy elődöktől, így van egy pici 1984-hangulata, mégis, ez az egyszerűen megfogalmazott, meseszerű regény olyan világot tár eléd, amivel ilyen formában garantáltan nem találkoztál még máshol.

A regény filmváltozata a napokban került a moziba, emiatt a könyv is reneszánszát éli. Én nem a film kapcsán ismertem meg a regényt; az Animus Kiadó 2000-es évek elején megjelentetett ifjúsági regényei közül tizenévesen sokat olvastam, de Az emlékek őre ezidáig kimaradt, ezt a hiányosságot régóta terveztem bepótolni. Mivel szeretném megnézni a filmet, mostanra sürgetővé vált a könyv elolvasása, és örülök is, hogy nem halogattam tovább. :)

Bár kíváncsi lennék, hogyan tetszett volna ez a könyv gyerekként, a szívem mélyén örülök, hogy nem olvastam el annak idején. Nagyon komoly regény, és egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy 15-16 éves kor alatt emészthető és élvezhető lenne. Persze könnyen meglehet, hogy ha most, több mint egy évtized után, felnőtt fejjel újraolvasnám a Stanley, a szerencse fia, a Bradley, az osztály réme, vagy a kiadó sorozatának bármely másik tagját, ugyanezt érezném. Ezek a könyvek nagy kedvenceim voltak 14-16 évesen, és bár nem jellemző rám az újraolvasás, lehet, hogy ismét sort kerítek rájuk.

Ízelítő a könyv külföldi borítóiból

Könyvajánló hasonló témában/stílusban

(beszámolóimat a képekre kattintva éred el)

A könyv adatai

Kiadó: Animus Kiadó

Kiadás éve: 2001

Eredeti címe: The Giver (1993)

Forrás: könyvtár

Oldalszám: 236

Tracey Garvis Graves: Kötelék

A történetről röviden

T.J. Callahan 16 éves, és alig néhány hónapja győzte le a rákot. A kezelések következtében kimaradt az iskolából, ezért szülei úgy döntenek, egy magántanárt fogadnak mellé nyárra, aki a Maldív-szigeteki nyaralásuk ideje alatt korrepetálhatja T.J.-t. Anna Emerson 30 éves, és épp egy szerelmi válság kellős közepén jár, így kapva kap az alkalmon, amikor felajánlják neki a potya-nyaralással egybekötött állást.

T.J. és Anna pár nappal a család után, egy külön hidroplánon indul útnak, gépük azonban az óceánba zuhan, ők pedig egy lakatlan szigetre sodródnak. Bár mindig reménykednek abban, hogy rájuk találnak, időközben évek telnek el, és T.J. sem gyerek többé.

Véleményem a könyvről

Essünk túl egy apró negatívumon, utána már csak jó dolgokról írok! Ez a negatívum nem a könyvre, hanem a fülszövegre vonatkozik, az ugyanis szerintem kissé félrevezető. Az utolsó mondat azt írja, hogy "Anna rájön, bármilyen veszélyek leselkednek is rájuk a szigeten, az a legnagyobb, hogy T.J. időközben kamaszból férfivá érett." Itt szeretném leszögezni, hogy bár a mondat ezt sugallja, egyáltalán nem arról van szó, hogy egy begerjedt kamasz álló szerszámmal üldöz egy szerencsétlen tanárnőt egy lakatlan szigeten, sőt, azt, ami a szigeten kettejük között történik, bárminek nevezném, csak éppen veszélynek nem...

És akkor jöjjön a csupa jó! Szereplőink szigetre kerülésük után csak a túlélésért küzdenek. A gazdag fiúnak és a törékeny tanárnőnek fogalma sincs arról, hogyan kell élelmet és vizet szerezni, vadászni vagy tüzet gyújtani, így minden napjuk egy-egy újabb kihívás és felfedezés. A sziget rengeteg megoldandó probléma forrása, de Anna és T.J. jól veszik az akadályokat. Hamar beleszoknak a túlélés rutinjába, így gyorsan telnek a hónapok.

Bevallom, az olvasás előtt kicsit féltem a szerelmi száltól, mert az ekkora korkülönbséget – főleg a nő "javára" – elég húzósnak tartom, de szerencsére a könyvben sikerült élethűen ábrázolni a romantikus szálat: szereplőink számára előbb teljesen tabu volt a romantika, ezt némi tépelődés követte, végül évek teltek el, mire tényleg történt valami közöttük. Ekkorra már úgy összecsiszolódtak, hogy ahelyett, hogy szemernyit is megbotránkoztam volna, szívből drukkoltam nekik.

A történet váltott szemszöget használ, így a fejezeteket felváltva olvashatjuk Anna és T.J. nézőpontjából. A cselekmény már az első fejezetben beindul, és később is minden oldalon vár valami újdonság. Érzelmekben nincs hiány: szomorúság, kilátástalanság, boldogság, szerelem, gyász, félelem és humor egyaránt megjelenik a könyvben, ráadásul az írónő olyan remekül váltogatja ezeket, hogy sosem tudhatod, sírni vagy nevetni fogsz a következő oldal olvasásakor. Ettől a váltakozástól a regény sodró lendületű és izgalmas, már-már a letehetetlen kategóriába sorolnám. Tökéletes olvasmány.

Ízelítő a könyv külföldi borítóiból

Könyvajánló hasonló témában/stílusban

(beszámolóimat a képekre kattintva éred el)

A könyv adatai

Kiadó: Pioneer Books
Kiadás éve: 2013
Eredeti címe: On the Island (2011)
Forrás: saját vásárlás
Oldalszám: 332