Lesley Pearse: Belle

A történetről röviden

A regény az 1900-as évek elején játszódik. A 15 éves Belle anyja bordélyházában született és nőtt fel, de édesanyja féltő és óvó védelmének köszönhetően fogalma sincs arról, hogy a házban élő fiatal lányok mivel keresik a kenyerüket. Egy végzetes napon azonban véletlenül szemtanúja lesz egy gyilkosságnak. Az elkövető elraboltatja, eladja, és az ártatlan kislányból párizsi szajha lesz. Miután az első éjszakák majdnem az életébe kerülnek, tulajdonosa eladja, így New Orleans-ba kerül, ahol hasonló foglalkozást űz, de már igazi kurtizánként. Belle megismeri a luxust, a túléléshez azonban csak az ad erőt neki, hogy tudja, egy napon megszökik, és hazatér régi otthonába.

"Éjszakánként, amikor az alagsori ágyban feküdt, a mulatság zaja leszűrődött Belle-hez; a vidám zongorajáték, a pohárcsörömpölés, a férfiak hahotázása, a dübörgés, a tánc, a dalolás – nagyon jó mókának hangzott. Belle néha azt kívánta, bárcsak föl merne menni az emeletre, hogy belessen az ajtón."

Véleményem a könyvről

Kissé szkeptikus voltam ezzel a könyvvel kapcsolatban, mert a korszak és a téma sem volt nagy kedvencem idáig, de mivel olyan szégyen nem eshet meg velem, hogy csak három könyvet hozzak el egy könyvtárból, így végül velem jött ez is. Ugorjunk egyből a végére: új kedvencet avattam.

A könyv egy erős és talpraesett fiatal lány története, akit nem lehet nem szeretni. Az események, amiken Belle keresztülmegy, felfoghatatlanul szörnyűek, ő mégis képes mindvégig harcolni az életben maradásért és a hazajutásért. Belle megfontolt és kitartó, és a legkilátástalanabb helyzetben is képes igazi hölgy maradni. Hölgy és kurtizán? Igen, ez a lány más, mint a többi; bár a sors egyfolytában azon dolgozik, hogy megtörje őt, ő nem hagyja magát, és igyekszik a legjobbat kihozni mindenből, ami jut neki.

A témából kiindulva nem gondoltam volna, hogy szerelmi szálat is kapok, az írónőnek mégis sikerült egy olyan gyengéd vonalat alkotnia, ami Belle-nek éveken át erőt adott a túléléshez. A leheletnyi gyengédség mellett viszont rengeteg kegyetlenségnek is tanúi lehetünk. Ezekről az írónő leplezetlenül és részletesen beszámol, de bármi történjék is, a történet a legkegyetlenebb pillanatokban is olvasmányos marad.

A regény két szálon fut, az egyik szál Belle szemszögét és a vele kapcsolatos eseményeket mutatja be, a másik pedig az otthon maradt ismerőseit, akik évek múltán is kitartóan nyomoznak az elrabolt lány után. Ez a vonal szerintem kicsit laposabbra sikerült, mint a Belle-lel kapcsolatos események, mégis, a 600 oldal egyikén sem unatkoztam.

Egyetlen furcsaság van, ami a könyvvel kapcsolatos, de ez valószínűleg a kiadó hanyagsága: a borítón „Elárulva és elárvulva... Segít valaki?” felirat található, ezt viszont már tavaly ellőtték az írónő másik könyve, a Bízz bennem borítóján. Ráadásul oda illik is, mert egy árva testvérpárról szól. Gyanítom, véletlenül hasznosították újra a borító ezen részletét. Kicsit furcsa, hogy ez senkinek sem tűnt fel a kiadónál, mindenesetre ne riasszon el senkit, maga a történet zseniális!

Ízelítő a könyv külföldi borítóiból

Könyvajánló hasonló témában/stílusban

(beszámolóimat a képekre kattintva éred el)

A könyv adatai

Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó
Kiadás éve: 2014
Eredeti címe: Belle (2011)
Forrás: könyvtár
Oldalszám: 618

Chevy Stevens: Nincs menekvés

Natasha Kampusch története nagyon megrázott, amikor olvastam a fogva tartásáról írt könyvet, így amikor elolvastam a Nincs menekvés fülszövegét, tudtam, hogy ezt is el szeretném olvasni. Reméltem, hogy kevésbé lesz megrázó, hiszen tudom, hogy a 3096 nappal ellentétben ez kitalált történet, mégis annyira hihető volt a regény, hogy egyáltalán nem lepne meg, ha megtörtént eseményekre épült volna.

"Emlékszem, olvastam egyszer, hogy ha az embernek van egy madara, amely hosszú ideig élt kalitkában, és egyszer nyitva hagyják az ajtaját, a madár nem repül el azonnal. Azelőtt ezt sosem értettem meg."

Annie ingatlanügynökként dolgozik, a Vancouver-szigeten fekvő Clayton Fallsban ő az egyik legtehetségesebb. Karrierje szépen alakul, éppen egy nagyobb projektet készül megcsípni, amikor az egyik eladó ház nyílt napjára megérkezik egy vevőjelölt. Annie körbevezeti a házban, de a következő pillanatban arra eszmél, hogy egy furgonban van, és éppen elrabolják. Elrablója, akit ő visszaemlékezéseiben egyszerűen csak Pszichónak nevez, egy mindentől elzárt kunyhóba viszi őt.

"Miközben kitolatott a behajtóról, és a ház egyre kisebb lett, nem tudtam felfogni, hogy mi történik. Nem volt valóságos. Az egész nem volt valóságos."

A Pszichó nemcsak a szabadságától fosztja meg a fiatal nőt, de minden önálló döntéstől is. Ő mondja meg, mikor ehet, ihat, pisilhet, zuhanyozhat, ráadásul napi szinten megerőszakolja a lányt. Annie kétségbeesetten keresi a kiutat, de a Pszichó biztosra ment: belakatolt ajtók és műanyag evőeszközök gondoskodnak arról, hogy Annie ne menekülhessen, se így, se úgy.

"Meg akartam kérdezni, mi lett a másik lánnyal, akié a nyaklánc volt, de féltem, hogy meg is mondja."

Már a könyv elején megtudjuk, hogy Annie-nek sikerült valahogy kiszabadulnia, hiszen a történteket a pszichológussal való találkozásai során meséli el. Nemcsak a hegyi kunyhóban átélt eseményekről, de az azóta történtekről és Annie érzéseiről is részletes képet kapunk. Annie egy évet töltött a Pszichó kunyhójában, és ez az egy év testileg-lelkileg megváltoztatta őt. A gyógyulás lassú és nehézkes, és minden dologért, ami annak idején természetes volt, most meg kell küzdenie.

"Érdekes, hogy már nemigen kérdezi senki, hogy érzem magam – nem mintha elmondanám. Csak az a fura, hogy miért nem érdekel senkit, mi van utána – csak a sztori. Szerintem azt hiszik, utána vége is. Bár úgy lenne!"

Lebilincselő könyv ez, végigizgultam az egészet. Nagyon hamar beindul a cselekmény, onnantól pedig körömrágós-szívszorítós a teljes történet. Amikor rájöttem, hogy visszatekintésről lesz szó, féltem, hogy ez megöli az izgalmat, de Annie beszámolói annyira részletesek, hogy olyan, mintha minden most, a szemed előtt történne. Az Annie gyermekkoráról, anyjával való kapcsolatáról szóló részek és a Pszichó magáról elejtett információi nagyon érdekfeszítőek voltak, a szabadulás után pedig Annie minden apró haladásának teljes szívemből örültem, és drukkoltam, hogy a lány élete rendbe jöjjön annyira, amennyire csak ebben a helyzetben lehetséges.

Kicsit meglepődtem, hogy Annie valahol a könyv kétharmadánál kiszabadult, nem tudtam, mi lesz ezután, de a könyv utolsó harmadára egy olyan érdekfeszítő krimi-szálat kaptam, ami önállóan is megállná a helyét. Ritka az olyan könyv, ami az elsőtől az utolsó oldalig fenntartja a feszültséget, és ez most épp ilyen volt.

Ízelítő a külföldi borítókból:

Kiadó: Alexandra Kiadó

Kiadás éve: 2012

Eredeti címe: Still Missing (2010)

Forrás: könyvtár

Oldalszám: 360

Sebastian Fitzek: Ámokjáték

Régóta fúrta már az oldalamat a kíváncsiság ezzel a könyvvel kapcsolatban, egyedi téma, jó kis hátborzongatós pszichothriller, mindenképpen el akartam olvasni. Pár napja szerencsére rá is bukkantam a könyvtárban. :)

Ira Samin ismert kriminálpszichológus, aki saját kudarcaként éli meg idősebbik lánya öngyilkosságát. Képtelen feldolgozni a történteket, érzéseit alkoholba fojtja, és folyamatosan azon rágja magát, mit tehetett volna másképp.

Jan May élete legboldogabb időszakát éli: munkájával elégedett, barátnőjét pedig imádja. Egy napon gyertyafényes vacsorával és gyűrűvel várja haza kedvesét, ám a fiatal lány helyett az ajtón egy rendőr kopog, aki Leoni halálhírét hozta. Jan élete romokba dől, és ha barátnőjének elvesztése nem lenne elég csapás számára, hamarosan még a foglalkozásától is eltiltják, így már a munkába sem menekülhet.

Halló, Berlin! Hét óra harmincöt perc van. Önök épp a legborzasztóbb rémálmukat hallgatják.

8 hónappal később egy nyereményjáték boldog nyertesei stúdiólátogatásra készülnek a 101egész5 rádióhoz, ám ott egy férfi túszul ejti őket, és őrült játékba kezd, élő adásban. A játékszabály egyszerű: óránként felhív egy-egy telefonszámot, és ha a vonal másik végén elhangzik a megfelelő jelmondat, elenged egy túszt. Ha nem, akkor megöl egyet... A túszejtő nem más, mint Jan May. Egyetlen, ám elég nehezen teljesíthető követelése van: kerítsék elő a barátnőjét. Élve.

Túsztárgyalónak Ira Samint hívják, anélkül, hogy sejtenék, a nő aznap reggel felkelt, a későbbi takarítást elősegítendő újságpapírral kitapétázta a konyháját, majd egy pisztolycsövet vett a szájába... Ira semmi esélyt nem lát arra, hogy megfékezze az ámokfutót, ráadásul mérges is, hogy megzavarták az aznapi egyetlen teendőjének végrehajtásában. Ám egy ponton váratlanul személyes ügyévé válik a túszejtés, és Ira döntéshelyzetbe kerül.

"A 101egész5 nevű közismert rádióadó ma minden bizonnyal eléri a tizenöt éves fennállása alatt mért legmagasabb hallgatottságot. Még sincs oka senkinek ünnepelni."

A 400 oldalas könyv eseményei egyetlen nap alatt zajlanak le, ám a túszejtővel való beszélgetés, valamint a nyomozás során sok régi esemény előkerül. Engem végig sakkban tartott a könyv, egyszerűen nem lehet letenni. Próbáltam megoldást keresni, de csak részben jöttem rá, a csavarok és a végkifejlet is teljesen meglepett. Gondolkozós, agyalós könyv, annyira bele lehet merülni, hogy tényleg csak akkor teszed le, amikor az éjszaka közepén a kimerültségtől kiesik a kezedből. Zseniálisan megírt, kerek egész történet, számomra az idei év eddigi legjobb olvasmánya.

"Mindig mást hibáztatunk. Vagy a körülményeket tesszük felelőssé életünk nagy traumájáért. De valójában csak egyetlen ember létezik, aki tönkre tud tenni bennünket. Csak egyetlen embernek áll hatalmában, hogy teljesen elpusztítson minket, ha hagyjuk. Nekünk magunknak."

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2011

Eredeti címe: Amokspiel (2007)

Forrás: könyvtár

Oldalszám: 398

Elnémítva

Jaj, pedig mennyire vártam ezt a könyvet! A Mostohák című első rész volt az egyik legjobb krimi, amit valaha olvastam, és titkon reméltem, hogy legalább ilyen jó lesz folytatás is, de sajnos nem azt kaptam, amit vártam. :(

A stockholmi nyomozóknak ezúttal egy elég komplex ügyet kell megoldaniuk. Egy lelkészt és feleségét holtan találják az otthonukban, és a nyomok (illetve leginkább azok hiánya) miatt egyértelműnek tűnik, hogy maga a lelkész lőtte agyon feleségét, majd saját magát is. Ezt támasztja alá az is, hogy a lelkész mentális problémák miatt hosszú évek óta orvosi kezelés alatt állt. A szóbeszéd szerint a lelkész és családja menekülteket bújtatott vidéki házuk pincéjében, ráadásul köztudott, hogy a lelkész előadásokat is tartott a témában, így esélyes, hogy valakinek nem tetszett, hogy sokat tudott. Ez esetben azonban fejtörésre ad okot, hogy a nyomozók ilyen nyomtalan behatolással és a tetthely tökéletes helyreállításával még nem találkoztak...

Az esettel párhuzamosan egy kisebb, már-már jelentéktelennek tűnő bűntényben is nyomoznak: halálra gázoltak egy férfit, majd elhajtottak a helyszínről. Az eset egyszerű cserbenhagyásos gázolásnak tűnik, azonban a boncolás során kiderül, hogy a férfit nemcsak elütötték, de át is tolattak rajta, így a szándékosság egyértelmű.

Amiről azonban a rendőrség sem tud, az a történet harmadik szála: a könyvben időnként a stockholmi helyszínről Bangkokba váltunk, ahol valaki olyan dologba keveredett, amibe nem kellett volna. Ez a szál nagyon érdekes volt, főleg a kivitelezése, hiszen nem tudjuk, kiről lehet szó, nemcsak a nevét nem említik, de még a neméről vagy a bőrszínéről sem olvashatunk. Így csak annyit tudhatunk, hogy az illetőnek köze van az eseményekhez, de a konkrétumok a könyv végéig rejtve maradnak.

 Az alaptörténet tetszett, ötletes volt. Egy lelkész, aki rossz dolgokba keveredik, mentális problémákkal küzd, majd öngyilkos lesz? Azonnal megfogta a fantáziámat. Ahogy azonban haladtunk előre a történetben, egyre gyakrabban csalódtam, és éreztem, hogy egyre jobban elveszítem az érdeklődésemet a könyvvel kapcsolatban. Végigolvastam, de közben voltak dolgok, amik nagyon zavartak: túl sok szálon futott a történet. Ez alatt nem a fent említettekre gondolok, mert azok jók és érdekesek voltak. Sokkal inkább a magánéleti dolgokra gondolok. Ha az ember krimit vesz a kezébe, azt azért teszi, mert krimit akar olvasni, nem pedig romantikus történeteket és személyes tragédiákat.

Persze nem baj, sőt, jó is az, ha a nyomozás közben megismerhetjük a főszereplőket, de itt a krimin kívül még legalább három magánéleti vonal is volt, amit a bűnügyi sztori mellett túl nagy szerepet kapott. A történet egyes részeit ráadásul egy bevándorló szemén keresztül láthattuk, így már tényleg rengeteg szereplő és nagyon sok párhuzamos szál volt a könyvben.

Alapvetően nincs azzal gond, hogy sok szereplő és sok vonal van egy történetben, csak azok legyenek rendszerezettek, és okkal legyenek a könyvben. Az pedig nem jó ok, hogy egyébként csak 250 oldal lenne a  könyv, adjunk hozzá még száz oldalnyi sallangot! Itt viszont sajnos ezt éreztem. Ha már a Fredrika Bergman-sorozatról van szó, akkor bőven elég lett volna Fredrika magánéletét beleszőni az eseményekbe. Sajnos nem ez történt, emiatt viszont végig az volt az érzésem, hogy az írónő azért használ ennyi szereplőt és ennyi eseményt, hogy a tettesről elterelje a figyelmet. Az a baj, hogy ezzel elérte, hogy magáról a könyvről is sikerült elterelnie az érdeklődésemet. :(

Kristina Ohlsson 1979-ben született a dél-svédországi Kristianstadban. Most Bécsben él és dolgozik, mint az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet terrorizmusellenes szakértője. Korábban a Svéd Titkosszolgálatnál, a Svéd Külügyminisztériumban, valamint a Svéd Nemzetvédelmi Egyetemen tevékenykedett, ahol a Közel-Kelet és az Európai Unió külpolitikájának szakértője volt.

Kiadó: Animus Kiadó
Kiadás éve: 2013
Eredeti címe: Tusenkönor (2010)
Forrás: könyvtár
Oldalszám: 349

Mindig van holnap

Kiadó: Magyar Könyvklub

Kiadás éve: 2003

Eredeti címe: A Bend in the Road
Eredeti megjelenés: 2001

Forrás: csere

Oldalszám: 352

Nicholas Sparks az egyik legkedveltebb író a romantikus könyvek piacán, számos regényéből film is készült már. Filmjei közül többet is láttam, könyvével viszont most próbálkoztam először (de nem utoljára!)

A Mindig van holnap című könyv egy szerelmi tragédia köré épül: a történet főszereplője, Miles Ryan feleségét két évvel ezelőtt elütötte egy autó, és a balesetben életét vesztette. Hátrahagyott egy ötéves kisfiút és egy megtört szívű férjet, aki kétszeresen is szenved attól, hogy nem derült fény felesége gyilkosának kilétére. Férjként mindenképpen szeretne a szemébe nézni annak, aki miatt elveszítette a feleségét, ráadásul ő a város seriffhelyettese, így a munkája is az lenne, hogy megtalálja az elkövetőt. A nyomok azonban minden alkalommal félrevezetik.

Amikor kisfia, Jonah tanítónője behívja Miles-t az iskolába, még egyikük sem sejti, hogy hamarosan összefonódik a sorsuk. Miles lassan ugyan, de nyitni kezd Sarah felé. Az újonnan tapasztalt szerelem azonban arra ösztönzi, hogy új erőbedobással kezdjen Missy gyilkosa után kutatni, hogy végre lezárhassa a múltat. Ezúttal sikerül közelebb kerülnie a gyilkoshoz, de lehet, hogy mindenki jobban járna, ha Miles nem bolygatta volna meg az ügyet.

Nem tudtam, mit várjak ettől a regénytől. Végül egy átlagos romantikus történetet kaptam egy átlagon aluli krimivel megspékelve. Eléggé kiszámítható volt, de valahogy mégsem zavart. Alig néhány óra alatt elolvasható, gördülékeny történet. Kikapcsolódásnak nagyon jó, de ennél nem több. A könyv elején lévő két gyertyáról szóló rövid történet nagyon tetszett!

Nicholas Sparks amerikai bestsellerszerző 1965-ben született Omahában. Regényeinek témája többek között az Istenben való hit, a szerelem, tragédia és sors. Számos regényéből film is készült: Üzenet a palackban (1999), Séta a múltba (2002), Szerelmünk lapjai (2004), Éjjel a parton (2008), Kedves John (2010), Az utolsó dal (2010), Igaz hittel (2011), Szerencsecsillag (2012)

Az Archívum

Kiadó:  Főnix Könyvműhely

Kiadás éve: 2013

Eredeti címe: The Archived
Eredeti megjelenés: 2013

Forrás: saját vásárlás

Oldalszám: 277

Ez a könyv már azelőtt a szívem csücske volt, mielőtt egyáltalán a kezembe vehettem volna. Valahogy éreztem, tudtam, hogy nagyon fogom szeretni, így a Könyvfesztiválon hamar lecsaptam rá. Jobb döntést nem is hozhattam volna.

A történetről:

Ki ne gondolkodott volna már azon, vajon mi lesz velünk a halálunk után? Testünk a földbe kerül, vagy elhamvasztják, de mi lesz a lelkünkkel? Hová tűnnek az életünk nyomai? Hetven, nyolcvan, száz év emlékei? Mi lesz velük?

Victoria Schwab regényében létezik egy hely, ahol halála után minden ember életének egy példányát megőrzik. Minden perc, minden emlék, minden átélt esemény megőrzésre kerül, tárolójuk pedig ugyanúgy néz ki, mint maga az ember, de nem szabad szem elől téveszteni, hogy ők nem igazi emberek, csak feljegyzések. Ők a Történetek, a hely pedig, ahol őrzik őket, az Archívum.

Az Achívumban Könyvtárosok dolgoznak. Ők rendszerezik és őrzik a Történeteket, és ők az egyetlenek, akik tudnak olvasni a Történetekben. Az Archívumon kívüli világ, a hétköznapi emberek által ismert egyetlen hely az Odaki névre hallgat. A két helyet a sok-sok ajtóval rendelkező hosszú, keskeny, világítás nélküli folyosók összessége, a Sikátor választja el egymástól. A Sikátor egy védvonal, amely biztosítja, hogy a Történetek ne jussanak át az Odakibe, az élők világába. Erre nagy szükség van, ugyanis egy-egy Történet időnként felébred és kiutat keres. A Sikátor sötétjében kóborolva azonban rövid időn belül megtébolyodnak, ezért jobb mielőbb visszajuttatni őket az Archívumba. Mindez az Őrzők feladata.

"Egy vallomás: néha arról álmodom, hogy normális életem van."

Mackenzie Bishop 16 éves, de már négy éve Őrző, munkáját szeretett nagyapjától örökölte. A Bishop család életét alig egy évvel ezelőtt tragédia rázta meg, amikor Mac öccse, a tízéves Ben cserbenhagyásos gázolás áldozata lett. A családnak nem volt maradása régi házukban, ezért egy lepusztult, eredetileg hotelként működő házba költöznek, ahol a szülők figyelmüket egy családi kávézó nyitásával próbálják elterelni a gyászról.

Mackenzie mindenki elől titkolt küldetése folytatódik, továbbra is elkóborolt Történetekre vadászik. Az Őrzők képesek olvasni a tárgyakban, így a falakat, a padlót vagy egyes dolgokat megérintve belelátnak az ott történt eseményekbe. Ez a munkájuk miatt fontos, Mac azonban fiatal és kíváncsi, nem tud ellenállni, és amikor megnézi új szobájának régi emlékeit, rájön, hogy pont abban a szobában gyilkoltak meg egy fiatal lányt az 1950-es években. Amikor megpróbál utánajárni, hamar rájön, hogy az esemény nyomait igyekeztek  gondosan eltüntetni; valaki nagyon nem szeretné, ha bármi is kiderülne a gyilkosságról, hatvan évnyi távlatból pedig elég nehéz kideríteni bármit is.

Amikor az elkóborolt Történetek egyre furcsábban kezdenek viselkedni, Mackenzie rájön, hogy az évtizedekkel ezelőtti gyilkosság és az Archívum mostani különös dolgai között összefüggés van, és feltett szándéka, hogy kiderítse, mi történik. Hamarosan azonban fel kell ismernie, hogy valaki az életére tör.

"- Mi van, ha elrontom?

- Ó, el is fogod. Bajt csinálsz, hibázol, elrontasz dolgokat. Néha helyre tudod majd hozni őket, máskor nem. Ez mind benne van a pakliban. De csak egyetlen dolog van, amit meg kell tenned értem.

- Mi az?

- Maradj életben addig, hogy újra hibázhass."

Az eseményeket Mackenzie nézőpontjából követhetjük. A történet több vonalon fut: az Őrzői feladatokon kívül Mac nyomozását is figyelemmel kísérhetjük, de képet kapunk a "hétköznapi" életéről, a szüleivel való kapcsolatáról is. A jelenben zajló eseményeket a lány nagyapjáról való visszaemlékezései is kiegészítik. Mindezek a szálak tökéletes összhangban és arányban állnak egymással, hogy összeálljanak ezzé a sötét, kissé misztikus és nagyon izgalmas regénnyé.

A könyv szemléletesen mutatja be a helyszíneket és ugyanígy közvetíti az érzéseket is. Minden annyira élethűen és részletesen van ábrázolva, hogy olvasás közben úgy éreztem, ha kinyújtanám a karomat, megérinthetném a Sikátor falait. Én is ott jártam a régi hotelben, láttam a szobákat, átéltem a visszapörgetett emlékeket, lefújtam a port a régi névjegyzékekről, vadásztam, borzongtam, csalódtam, csókoltam, fájtam...

A különleges alapötlete miatt döntöttem a könyv mellett, de őszintén szólva azt nem gondoltam volna, hogy egy mindössze 277 oldalas könyv ilyen részletes, ennyire kidolgozott lesz, és ennyi élményt kapok tőle. Nagyon szerettem.

A sorozat második részének amerikai kiadása The Unbound címmel 2014 januárjában várható.

Victoria Elizabeth Schwab angol-amerikai szülőktől származó írónő, Amerikában nőtt fel. Szereti a meséket és a folklórt. Élete rendkívül mozgalmas és csapongó, az egyetemen fizikától kezdve hat szakváltás után kommunikáció-tervezésig jutott, és munkából is elég változatos listát tud felmutatni a ruházati eladótól a parti szervizig.

"Az egyetem alatt egy könyvesboltban dolgoztam, ahol soha nem sikerült pénzt keresnem, mert minden jövedelmemet felemésztette a könyvfüggőségem."

Drága Tess!

Rosamund Lupton:
Drága Tess!

Beatrice Hemming és húga, Tess mindig nagyon szerették egymást, de kettejük között ég és föld volt a különbség! Beatrice két lábbal a földön álló, sikeres New York-i üzletasszony, Tess festőművész, főiskolára jár, és éppen kisbabát vár.

Amikor Beatrice édesanyja telefonál, hogy Tess eltűnt, Beatrice azonnal repülőre ül, és Londonba utazik, hogy segítse a rendőrség munkáját. Amikor rövid időn belül megtalálják Tess holttestét, felvágott erekkel, a rendőrség azonnal lezárja az ügyet, öngyilkosság címszóval. Hiszen mi más is lehetne? Egy bohém művészlélek, aki a nős tanárától esett teherbe, nyilván nem bírta a rá nehezedő nyomást, valószínűleg drogozott is, mi más is lehetne, mint öngyilkosság? Beatrice megpróbál rámutatni a mozaikba nem illő részletekre, de a rendőrség nem törődik vele, az ügyet lezárják.

A falon túl

Johan Theorin:
A falon túl

1972-ben a Svédországhoz tartozó Öland szigetén a hatéves Jens átmászik a telküket lezáró kerítésen, és ártatlan felfedezőútra indul. Nem sokkal később szokatlanul sűrű köd lepi el a szigetet, és a kisfiú soha többé nem tér haza...

Húsz évvel később Jens édesanyja, Julia magányosan és szomorúan tengeti mindennapjait: sosem tudta feldolgozni kisfia elvesztését, a magyarázatot pedig, miszerint Jens valószínűleg a tengerbe fulladt, nem tudja elfogadni. Bánatát gyógyszerekbe és alkoholba igyekszik fojtani. Amikor megtudja, hogy édesapja egy névtelen csomagot kapott a kisfiú szandáljával, újra feléled benne a remény, hogy talán kisfia nyomára bukkanhat.

Julia visszatér Ölandra, és édesapjával karöltve a szigeten élő ismerőseik egyre halványuló emlékei alapján próbálja meg felgöngyölíteni az eset szálait. Bár elég kevés nyom, jel és emlék áll rendelkezésükre, a gyanú középpontjába mindig ugyanaz az ember kerül...

A kőfejtő

Camilla Läckberg:
A kőfejtő
(Fjällbacka #3)

Fjällbacka csendes város, átlagos otthonokban átlagos családokkal. A rendőrségnek jobbára csak a Florin és Wiberg család örökös perlekedésével van dolga, így nem csoda, hogy az egész város megdöbben, amikor a helyi homártelep egyik rákászának homárkosarába egy hatéves kislány holtteste akad. Patrik Hedström nyomozót kétszeresen is letaglózza a szörnyű esemény: újdonsült apukaként bele sem mer gondolni egy gyermek elvesztésébe, ráadásul a holttest megpillantásakor arculcsapásként éri a felismerés, hogy a vörös hajú kislány nem más, mint élettársa, Erica barátnőjének kislánya.

Vasárnapi váróterem #1

A vasárnapi váróteremben minden héten bemutatok egy frissen megjelent, vagy megjelenés előtt álló könyvet, amit különösen várok.

Mivel mostanában nagyon rákattantam a krimikre, nem csoda, hogy most is azt hoztam. :)

Laura Griffin: Nyom nélkül

A feszültség nagy, a tempó gyors - akció, krimi és romantika

A Nyom nélkül az írónő első magyarul is megjelenő könyve. A könyv első része egy sorozatnak, amely eredeti nyelven már hat részből áll, a hetedik rész előkészületben van. Sajnálom, hogy a magyar kiadó nem vette át az eredeti borítót, az sokkal jobban tetszik. :( Remélem, a történet kárpótol majd! :)

Mostohák

Kristina Ohlsson:
Mostohák
(Fredrika Bergman #1)

Amikor krimit olvasok, mindig megfordul a fejemben, hogy vajon milyen a jó krimi? Az, ami félrevezet, majd a végkifejlettel teljesen meglep, vagy az, amelyikben több kirakódarabkát is össze tudsz illeszteni helyesen, és csak az utolsó puzzle részlet okoz igazi meglepetést?

Eddigi tapasztalataim alapján azt mondanám, mindkettőből válhat jó krimi, mindkettő lehet izgalmas és érdekes egyaránt. Szeretek agyalni a történeteken, és mindig találok valami logikus megoldást, bár az esetek többségében nem azt, ami mellett végül az író dönt. Ennél a könyvnél jól illesztettem össze a darabkákat, sőt, már nagyjából a történet felénél tudtam, mit titkol Sara, de így is nagyon élvezetes volt olvasni (már amennyire egy gyomorforgatóan kegyetlen gyilkos ténykedéseiről olvasni élvezet).

A kamra

Lisa Gardner:
A kamra
(Detective D.D. Warren, #1)

Egy - legalábbis idáig - kétrészes sorozatnál nem egyszerű elszúrni az olvasás sorrendjét, de nekem sikerült. Ezúton is köszönöm az Ulpius-nak, hogy még csak véletlenül sem jelezték a Nem bújhatsz el című könyv borítóján/hátlapján/belső oldalán, vagy sehol másutt, hogy a könyvnek létezik egy előzménye is... szerencsére a második rész érthetőségét ez nem zavarta, csak éppen az első részre nyomta rá a bélyegét, hogy ismertem a végkifejletet.

"- Túl sokáig voltam a sötétben - mormogta a nő. - Többé már nem vagyok képes arra, hogy rátaláljak a fényre."

Nem bújhatsz el

Lisa Gardner:
Nem bújhatsz el
(Detective D.D. Warren, #2)

"Csak azért, mert üldözési mániás vagy, még nem biztos, hogy nem akarnak elkapni."

Képzeld el, hogy egy átlagos reggelen leülsz a kávéd mellé, kinyitod a kedvenc napilapod, és a címlapon azt látod, hogy megtalálták a holttestedet. Mit tennél?

A rendőrség egy sorozatgyilkosra vadászik, aki hat fiatal lányt rabolt el és ölt meg. A holttestek nagyjából 25 éve hevernek egy egykori elmegyógyintézet udvarán ásott kamrában. A körülmények kísértetiesen hasonlítanak egy korábbi gyilkosságra, de sem az időpont, sem az áldozatok kiválasztásának módja, sem más részletek nem stimmelnek... valahogy nem áll össze a kép.

Ne felejts!

Mary Higgins Clark:
Ne felejts!

A 2013-as évet egy jó kis krimivel kezdtem. Nem a legfrissebb könyv, de annál jobban esett olvasni. Kellemesen borzongató volt, végig fenntartotta a feszültséget, és még a jófiú/rosszfiú szerepekkel is egész ügyesen átvert, mert bár sejtettem egy végkifejletet, végül kiderült, hogy nem nagyon találtam el. Márpedig egy kriminél ez nem hátrány! :)

Adam Nichols és felesége, Menley egy autóbalesetben elveszíti kisfiát. Menley nem igazán tudja feldolgozni a történteket, gyakran rohamok és szörnyű emlékképek kínozzák, házasságuk már-már egy hajszálon múlik, amikor Menley megtudja, hogy kisbabát vár. Kislányuk, Hanna születése után három hónappal úgy döntenek, kivesznek egy házat nyárra Cape Cod-ban, hogy elszabaduljanak New York-ból.

Házirend

Jodi Picoult:
Házirend

A tizennyolc éves Jacob más, mint a korosztálya többi tagja. Amíg ők barátkoznak, Jacob kirekesztődik. Amíg ők hamburgert és sült krumplit esznek, Jacobnak az étel színe számít, keddenként csak piros, csütörtökönként csak barna színű ételeket hajlandó megenni. Míg ők péntek este moziba mennek, Jacob a szobájában ül, és rádióvevőjével a rendőrség frekvenciáját figyeli...

Jacob Asperger-szindrómás, autista. Életét szigorú szabályokban, őrjítő precizitással kialakított rendszerekben éli, és ha bármi megzavarja a napirendjét, Jacob rohamot kap. Egyetlen hobbija a kriminalisztika; bűnügyi sorozatot néz, bűntények helyszíneit rekonstruálja, és ha sikerül elcsípnie egy-egy rendőrségi riasztást, még a bűnügyi helyszínekre is ellátogat, édesanyja és a rendőrök legnagyobb megdöbbenésére.