Lesley Pearse: Belle

A történetről röviden

A regény az 1900-as évek elején játszódik. A 15 éves Belle anyja bordélyházában született és nőtt fel, de édesanyja féltő és óvó védelmének köszönhetően fogalma sincs arról, hogy a házban élő fiatal lányok mivel keresik a kenyerüket. Egy végzetes napon azonban véletlenül szemtanúja lesz egy gyilkosságnak. Az elkövető elraboltatja, eladja, és az ártatlan kislányból párizsi szajha lesz. Miután az első éjszakák majdnem az életébe kerülnek, tulajdonosa eladja, így New Orleans-ba kerül, ahol hasonló foglalkozást űz, de már igazi kurtizánként. Belle megismeri a luxust, a túléléshez azonban csak az ad erőt neki, hogy tudja, egy napon megszökik, és hazatér régi otthonába.

"Éjszakánként, amikor az alagsori ágyban feküdt, a mulatság zaja leszűrődött Belle-hez; a vidám zongorajáték, a pohárcsörömpölés, a férfiak hahotázása, a dübörgés, a tánc, a dalolás – nagyon jó mókának hangzott. Belle néha azt kívánta, bárcsak föl merne menni az emeletre, hogy belessen az ajtón."

Véleményem a könyvről

Kissé szkeptikus voltam ezzel a könyvvel kapcsolatban, mert a korszak és a téma sem volt nagy kedvencem idáig, de mivel olyan szégyen nem eshet meg velem, hogy csak három könyvet hozzak el egy könyvtárból, így végül velem jött ez is. Ugorjunk egyből a végére: új kedvencet avattam.

A könyv egy erős és talpraesett fiatal lány története, akit nem lehet nem szeretni. Az események, amiken Belle keresztülmegy, felfoghatatlanul szörnyűek, ő mégis képes mindvégig harcolni az életben maradásért és a hazajutásért. Belle megfontolt és kitartó, és a legkilátástalanabb helyzetben is képes igazi hölgy maradni. Hölgy és kurtizán? Igen, ez a lány más, mint a többi; bár a sors egyfolytában azon dolgozik, hogy megtörje őt, ő nem hagyja magát, és igyekszik a legjobbat kihozni mindenből, ami jut neki.

A témából kiindulva nem gondoltam volna, hogy szerelmi szálat is kapok, az írónőnek mégis sikerült egy olyan gyengéd vonalat alkotnia, ami Belle-nek éveken át erőt adott a túléléshez. A leheletnyi gyengédség mellett viszont rengeteg kegyetlenségnek is tanúi lehetünk. Ezekről az írónő leplezetlenül és részletesen beszámol, de bármi történjék is, a történet a legkegyetlenebb pillanatokban is olvasmányos marad.

A regény két szálon fut, az egyik szál Belle szemszögét és a vele kapcsolatos eseményeket mutatja be, a másik pedig az otthon maradt ismerőseit, akik évek múltán is kitartóan nyomoznak az elrabolt lány után. Ez a vonal szerintem kicsit laposabbra sikerült, mint a Belle-lel kapcsolatos események, mégis, a 600 oldal egyikén sem unatkoztam.

Egyetlen furcsaság van, ami a könyvvel kapcsolatos, de ez valószínűleg a kiadó hanyagsága: a borítón „Elárulva és elárvulva... Segít valaki?” felirat található, ezt viszont már tavaly ellőtték az írónő másik könyve, a Bízz bennem borítóján. Ráadásul oda illik is, mert egy árva testvérpárról szól. Gyanítom, véletlenül hasznosították újra a borító ezen részletét. Kicsit furcsa, hogy ez senkinek sem tűnt fel a kiadónál, mindenesetre ne riasszon el senkit, maga a történet zseniális!

Ízelítő a könyv külföldi borítóiból

Könyvajánló hasonló témában/stílusban

(beszámolóimat a képekre kattintva éred el)

A könyv adatai

Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó
Kiadás éve: 2014
Eredeti címe: Belle (2011)
Forrás: könyvtár
Oldalszám: 618

Fény az óceán felett

Kiadó: General Press

Kiadás éve: 2013

Eredeti címe: Light Between Oceans

Eredeti megjelenés: 2012

Forrás: könyvtár

Oldalszám: 388

Ausztrália délnyugati csücskében, az Indiai- és Déli-óceán találkozásánál található egy Janus-szikla nevű kicsi sziget, ahol mindössze két ember él, még az ellátóhajó is csak háromhavonta látogatja. A szigeten egy világítótorony és egy ház áll, lakói pedig Tom, a világítótorony őre, illetve felesége, Isabel.

A történet 1918-ban kezdődik, amikor Tom visszatér az első világháborúból, és elnyeri a Janus-sziklán éppen megüresedő világítótorony-őri posztot. Tom erre a mindentől elzárt, elszigetelt területre kerül, ahol kezdetben egyedül él, de hamarosan feleségül vesz egy korábban Partageuse városában megismert lányt. Ettől fogva ketten élnek a szigeten, tökéletes békességben. Amikor azonban házasságuk sokévnyi próbálkozás után sem  jár gyermekáldással, Isabel mély szomorúságba süpped.

Az évek során három terhességéből az első kettő vetéléssel, a harmadik pedig halva születéssel végződött. Az utolsó eset óta még csak két hét telt el, és Isabel szervezete még nem fogta fel, hogy nem lett anyuka: az anyatejtől foltos blúz újra és újra felszakítja az egyébként is fájó sebeket.

"Azt tudta, hogy ha egy feleségnek meghal a férje, akkor attól kezdve egészen más szó jelzi, hogy kicsoda ő: özvegyasszony lesz belőle, a feleségét gyászoló férjből pedig özvegyember. Ha viszont a szülő veszíti el a gyermekét, arra nincs külön címke: az ember akkor is anya vagy apa marad, pedig már nincs fia vagy lánya."

Ezekben a napokban üveges tekintettel, a semmibe révedve sétál a parton, és amikor egyszer csak gyereksírást vél hallani, úgy érzi, elméje űz vele gonosz tréfát. Azonban a sírásra Tom is felfigyel, és hamarosan meg is pillantják a tengeren hánykolódó csónakot, amely a sziklához közelít, benne egy halott férfi és egy alig néhány hetes csecsemő.

Tom számára mind a katonai, mind a tengerészeti szabályok szentek, soha nem szegett meg egyet sem közülük. Most is azonnal jelenteni szeretné a csónak partra vetődését, azonban amint meglátja, hogy felesége a mély gyászból és bánatból a kisbaba hatására egy pillanat alatt kivirul, egyszerűen nem tud nemet mondani szeretett kedvesének, aki arra biztatja, hogy ne szóljanak az esetről. Mivel a baba egy női kardigánba volt bugyolálva, biztosak benne, hogy az édesanyja vízbe fulladt, így a gyerek árvaházba kerülne, ahol rossz sors várna rá. Az apát eltemetik, a kislányt pedig, akinek a Lucy nevet adják, sajátjukként nevelik.

Isabel hamar túllép az eseten, Tom azonban aggódik, hogy rossz döntést hozott. Nagyon ritkán kap szabadságot, így hosszú hónapok telnek el, mire elutazhatnak Isabel családjához Partageuse-ba, hogy megmutassák Lucy-t a büszke nagyszülőknek. A városkában töltött hetek alatt azonban tudomást szereznek egy asszonyról, akinek férje és néhány hetes kislánya az óceánba veszett, sosem találtak rájuk. Isabel sajnálja a fiatalasszonyt, de fontolóra sem veszi, hogy visszaadják Lucy-t az édesanyjának, hiszen nekik nincs más esélyük arra, hogy gyerekük lehessen.

Tom viszont ettől a pillanattól fogva nem találja helyét a világban, és még a magányos Janus-sziklára való visszatérésük után is folyamatosan emészti magát. A házaspár között szép lassan láthatatlan fal emelkedik. A lelkiismeret-furdalás, az édesanyával való együttérzés, valamint a Lucy iránt érzett szeretetük miatt folytonos tipródás az életük, ekkor már Isabelnek sincs nyugalma. Döntéseik súlya lassan felemészti őket. Ennyi idő elteltével egyszerűen már nincs jó döntés, hiszen bárhová kerüljön is Lucy, valaki mindenképpen szenvedni fog.

A mindentől távol eső, világvégi kis szigeten elhatalmasodik a szomorúság, a lelkiismeret-furdalás és az önmarcangolás. A Janus-szikla hű lesz nevéhez: a boldogság után megmutatja másik arcát is...

"Az élete törmelékre hullott szét, amelyet soha többé nem lesz képes összerakosgatni. Összeroskad az elméje a roppant súly alatt: gondolatai mély, fekete kútba szállnak alá, és elmerülnek a szégyen, a veszteségérzet, a félelem vizében."

A nem mindennapi helyszín, a különleges történetvezetés, és a csodálatos nyelvezet garantáltan felejthetetlenné teszi az olvasmányt! Komoly témát feszeget morális kérdésekről, szeretetről, bizalomról, megbocsátásról, és ártatlannak tűnő, mégis helyrehozhatatlan következményekkel járó döntésekről. Elmélkedésre, véleményalkotásra ösztönző regény, melyből mindenki más és más következtetést szűrhet le. Olvasd el, és derítsd ki, hogy számodra mit jelent!

Margot L. Stedman Nyugat-Ausztráliában született és nőtt fel, jelenleg Londonban él. A Fény az óceán felett az írónő első regénye, mely már megjelenése előtt akkora sikert aratott, hogy kiadási jogáért kilenc nemzetközi kiadó versenyzett. A könyv a Goodreads felhasználóinak szavazatai alapján a 2012-es év legjobb történelmi fikciója lett.

Beatrix Potter élete

Richard Maltby Jr.:
Beatrix Potter élete

Megmondom őszintén, néhány hónappal ezelőttig fogalmam sem volt róla, hogy ki is az a Beatrix Potter. A rukkolát böngészve találtam rá néhány hihetetlenül aranyos mesekönyvre, és később az írónőről szóló életrajzi könyvre is. Ráadásul mióta a könyv értékeléseit olvastam, tűkön ülve vártam, hogy egyszer az enyém legyen.

Nemrég egy karácsonyi könyvcserebere során ezt a könyvet kaptam ajándékba, és alig vártam, hogy elkezdhessem. Tegnap késő este láttam neki, és meg sem álltam, amíg hajnalban be nem fejeztem. Először féltem, hogy az életrajzi könyv túlságosan száraz, tényszerű lesz, de pozitívan csalódtam. Ilyen csodálatos, varázslatos, megható és szomorú történettel még nem nagyon volt dolgom.