2014. június 29., vasárnap

Jennifer L. Armentrout: Obszidián (Luxen #1)

Vannak könyvek, amelyektől első pillantásra a hideg is kiráz, és eszem ágában sincs elolvasni őket. Ezen a kategórián belül viszont van pár könyv, ami ennek ellenére újra és újra felkelti a figyelmemet, és addig piszkálja a kíváncsiságomat, míg végül feladom az ellenállást, és elolvasom. Itt is ez történt: a regény címkéi között felfedeztem a fantasy, a földönkívüliek és az urban fantasy kifejezéseket, és ez így együtt elég volt ahhoz, hogy elzárkózzam tőle. Később időről időre visszaköszönt, és minden alkalommal kíváncsivá tett a könyv, de még mindig ódzkodtam tőle. Legutóbbi könyvtárlátogatásom során azonban a könyv mindkét része bent volt, gyorsan bele is olvastam. Nem kellett sok hozzá, már az első oldalon meggyőzött, így végül hazahoztam.

Édesapja halála után Katy és anyukája Nyugat-Virginiába, egy Isten háta mögötti kisvárosba költözik.Katy számára ez rosszabb, mint egy rémálom, hiszen sosem volt híres arról, hogy könnyen barátkozna, sokkal jobban szeretett elvegyülni és a háttérben maradni. Most viszont ő lesz az új lány, ami egyet jelent azzal, hogy mindenki jól megnézi majd magának. Azt azonban még nem sejti, hogy a legnagyobb gondot szomszédja, a bunkó (és jóképű), beképzelt (és gyönyörű), tenyérbe mászó (és szexi) Daemon Black jelenti majd.
"Szép arc. Fantasztikus test. Rémes modor. A helyes fiúk szentháromsága."
Daemon ugyanis titkot őriz: természetfeletti képességekkel rendelkezik, és bármit megtenne azért, hogy ez ne derüljön ki. Azonban egy véletlen folytán nyomot hagy Katy-n, aki innentől kezdve veszélyt jelent mindannyiuk számára, és egyetlen lehetősége az életbenmaradásra az, ha közel marad Daemonhoz... nagyon közel.

A főszereplő Katy minden eddiginél közelebb került hozzám, ugyanis nemcsak imád olvasni, de könyvesblogot is vezet. Sosem találkoztam még ilyen karakterrel könyvben, és nagyon tetszett, hogy a „könyvmoly” ebben az esetben nem negatív jelző volt, és nem unalmas emberek szinonímájaként szerepelt. Katy vidám és szórakoztató jelenség, a karaktere pedig nagyon illett ehhez a regényhez.
– Akkora seggfej vagy! Mondta már neked valaki?Őszinte, jókedvű mosolyt villantott rám.– Ó, cica, életem minden áldott napján.
A kezdeti ellenérzéseim után most már örülök, hogy elolvastam, mert nagyon szerettem ezt a regényt. Szerencsére sem a fantasy, sem a földönkívüli szál nem túl meghatározó, illetve nem túl elrugaszkodott, így nagyon tudtam élvezni. Izgalmas, romantikus regény, és az írónő tökéletesen hihető világot teremtett meg. A titka abban rejlik, hogy egyszerűen az általunk is ismert, hétköznapi világba csöppentett bele némi fantasy-t, ezt fűszerezte jó sok romantikával, és ezzel az eleggyel teljesen levett a lábamról. Igazi misztikus, helyenként komor hangulatú, de összességében üdítő és szórakoztató regény ez, csak ajánlani tudom. Ha hozzám hasonlóan földhözragadt vagy, ne is vedd figyelembe a fantasy címkét, nem fogod megbánni, ha elolvasod a könyvet!

Érdekesség: a könyv borítóján a Daemon Black-et a magyar származású Pepe Toth személyesíti meg.

Ízelítő a külföldi borítókból:


Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2013
Eredeti címe: Obsidian (2011)
Forrás: könyvtár
Oldalszám: 424

2014. június 24., kedd

Top Ten Tuesday #3


A Top Ten Tuesday a The Broke and the Bookish blog állandó rovata, ahol a blog szerzői minden héten feldobnak egy témát, amely alapján a többi könyves blogger összeállíthatja a saját listáját.

Az eheti téma: "Tíz könyvborító-trend, amit szeretsz/nem szeretsz"

Az én kedvenc borító-témáim:
(van tíz, amit szeretek, így a "nem szeretem" stílusokkal nem foglalkozom)

1. Menekülés alkalmi ruhában:



2. Emberek háttal:


3. Borítók fehér alapon:


4. Fények:


5. Natúr színek, természetes formák:


6. Sziluettek: 


7. Kézben tartott dolgok:


8. Törékeny/törött tárgyak:


9. Lányok gyönyörű ruhában: 


10. Édességek a borítón:


2014. június 23., hétfő

Mozinapló: Csillagainkban a hiba


Miután a Csillagainkban a hiba kapcsán új kedvenc könyvet avattam, egyértelmű volt, hogy a könyvből készült filmet sem hagyhatom ki. A férjemet nem csigázta fel a téma, így más mozipartner után akartam nézni, de ez végül nem történt meg, mert egyik nap kiderült, hogy szerdán 16:00-kor végzek a munkahelyemen, a fogorvoshoz viszont csak 19:30-ra kaptam időpontot, így végül úgy döntöttem, a közte lévő időt egy magányos mozizással kötöm össze. Utoljára A gyűrűk ura első részét néztem egyedül a moziban, mert az akkori barátaim/barátnőim nem igazán lelkesedtek a filmért.

Kicsit féltem attól, hogy a film nem tudja majd maradéktalanul visszaadni a könyv hangulatát, de azt kell mondanom, hogy összességében egy nagyon jó adaptációhoz volt szerencsém. Hazel szerepét Shailene Woodley játssza, akit A beavatott filmváltozatából már ismerhetünk. Nekem ebben a szerepben vált szimpatikussá, A beavatott-ban nem szerettem túlzottan. Augustus karakterét Ansel Elgort keltette életre, aki nagy örömömre egy teljesen hétköznapi fiúnak látszik, az alkotók szerencsére nem valami kockahasú félistenre bízták ezt a szerepet.

Számomra a legnagyobb meglepetést Laura Dern jelentette, aki Hazel anyukáját játszotta. Az, hogy minden apróság miatt a normálisnál egy csöppet jobban lelkesedett, csak még szívszorítóbbá tette a történetet. Minden pillanatban látszott rajta, hogy a mosoly mögött mély fájdalom lakik. A Willem Dafoe által alakított Peter Van Houten még a könyvnél is undokabb karakter lett, persze pont ez tette hitelessé.

Maga a film cselekménye egész jól követte a könyvet, bár számomra kedves momentumok kimaradtak belőle (pl. a hinta eladása). Értem, hogy valahol meg kellett húzni a határt, mert már így is 125 percesre nyúlt a film, de azt kicsit furcsállottam, hogy Augustus előző barátnője szóba sem került, holott a könyvben többször is megemlítették, és Hazelt is eléggé foglalkoztatta. Két kedvenc jelenetem a repülőgépes felszállás és Anne Frank háza volt, előbbin nevetni, utóbbin sírni lehet.

Ha nem olvastam volna a könyvet, lehet, hogy nem hatott volna meg ennyire, így viszont két jelenetnél is kicsordult pár könnycsepp. Magát a könyv fanyar humorát is sikerült visszaadni, sokszor futott végig nevetés a termen. A nézők között - bár nem voltunk túl sokan - mindössze egyetlen férfi ült, akit valószínűleg a barátnője vonszolt be a moziba, de azért remélem, élvezte a filmet. :)

Könyvmolyként azt mondom, a film csak a könyvvel együtt teljes, úgyhogy ha szeretnéd megnézni, előtte olvasd el a könyvet! Ha mégsem teszed, a film után úgyis rohansz majd a könyvesboltba! :)

2014. június 22., vasárnap

Jennifer E. Smith: Létezik térkép a szerelemhez?

Volt már részed áramszünetben? Kis szerencsével akár a szerelem is rád találhatott volna!

Lucy és Owen egy negyvenkét szintes manhattani ház lakói, és egy áramszünet, mely során nemcsak New York, de az egész keleti part sötétbe burkolózott, éppen a liftben éri őket. A két fiatal korábban nem ismerte egymást, mégis, miután kiszabadulnak a liftből, úgy döntenek, együtt töltik ezt a különös éjszakát. A sötét városban sétálnak, majd a tetőről szemlélik a csillagokat. Valami igazán különleges kötelék szövődik köztük, de az áramszünettel együtt sajnos ez is hamar elmúlik. Lucy szüleivel Angliába költözik, Owen pedig édesapjával indul útnak, hogy Amerika számos államát keresztülszelve új otthonra találjon. A két fiatal képeslapokon tartja a kapcsolatot egymással, és amikor a képeslapok ritkulni kezdenek, félő, hogy különleges kapcsolatuk is a semmibe vész.
"Csak mert egy házat átfestenek, attól még a benne lévő bútorok nem változnak meg. Az emberekkel is biztosan ugyanez a helyzet. A felszín alatt, a lelke mélyén az ember mindig ugyanolyan, akárhol is van, nem?"
Jennifer E. Smith a Vajon létezik szerelem első látásra? című könyvvel lopta be magát a szívembe. Csodálatos, szívmelengető olvasmány volt, máig a kedvenceim közé tartozik. Amikor a Könyvhéten beszereztem a legújabb könyvét, tudtam, hogy nem vásárolok zsákbamacskát. Nem is fektettem különösebb energiát abba, hogy utánanézzek a könyvnek, a fülszövegnek is csak az első mondatát olvastam el: „Lucy a huszonnegyedik emeleten lakik; Owen az alagsorban él, és gyakran feljár a tetőre gyönyörködni a csillagokban.” Már ennyiből tudtam, hogy imádni fogom a történetet, mert az ilyen hétköznapi alapötletekből általában zseniális történetek születnek.

A mai rohanó világban, ahol a barátaid a születésnapodon levél, telefonhívás vagy sms helyett már csak a facebook-oldaladra írnak, és oda is csak annyit, hogy „BSZK”, igazi felüdülés volt olyan könyvet olvasni, ahol a képeslapoknak ekkora szerepe van. A villámgyors emailekkel szemben a lassú és terjedelmileg eléggé behatárolt képeslapok sokkal izgalmasabbak, mindig mosolyogtam, amikor felbukkant egy-egy újabb darab a könyvben.
"Addig nem tudhatod a választ, amíg fel nem teszed a kérdést."
Eleinte azt hittem, a történet egy távkapcsolatról fog szólni, de gyorsan kiderült, hogy valójában semmi sem történt a két fiatal között, csak valahogy mégis mindig egymáson jár az eszük. A regény párhuzamosan játszódott, egyszer Lucy, egyszer pedig Owen sorsának alakulását követhettük nyomon, és úgy gondolom, nagyon jó döntés volt, hogy nem a főszereplők szemszögéből élhetjük át az eseményeket, hanem külső szemlélőként. Ez a fajta írásmód ritka kincs manapság, a legtöbb könyvből eltűnt a narráció, mindig az egyik – illetve esetenként több – főszereplő szemén és gondolatain keresztül látjuk a világot.
"De igazából nincs olyan, hogy teljesen tiszta lap. Minden új valami régi nyomában következik, és minden kezdetnek egy vég az ára."
Az utazgatós részeket különösen kedveltem, mostanában ezzel könnyen le lehet venni a lábamról, ezzel már a Csak egy nap is nagyon megfogott. A Létezik térkép a szerelemhez? finoman romantikus, izgalmas és különleges olvasmány volt, a gyönyörű borító és az igényes kivitelezés pedig csak hab volt a tortán!

Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Kiadás éve: 2014
Eredeti címe: The Geography of You and Me (2014)
Forrás: saját vásárlás
Oldalszám: 344

2014. június 17., kedd

Top Ten Tuesday #2


A Top Ten Tuesday a The Broke and the Bookish blog állandó rovata, ahol a blog szerzői minden héten feldobnak egy témát, amely alapján a többi könyves blogger összeállíthatja a saját listáját.

Az eheti téma: "Top 10 nyárra tervezett olvasmányod"

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de a nyári időszakban én legfőképpen a könnyedebb, szórakoztatóbb olvasmányokra vágyom, ezt egy-két kivétellel a mostani listám is tükrözi: