Amy Kathleen Ryan: Ragyogás (Ragyogás #1)

A történetről röviden

A földi élet hanyatlása miatt több mint négy évtizeddel ezelőtt útnak indítottak két űrhajót abból a célból, hogy utasai egy évszázados utazás után megalapítsák és benépesítsék Újföldet, ezzel megakadályozva az emberiség kihalását. Az Empyreum a kezdeti gondok után végre kiegyensúlyozottan működik: növényeket termesztenek, állatokat tenyésztenek, és a termékenységi problémákat is megoldották; a legidősebb gyerekek már 15 évesek. Waverly és Kieran már a hajón született, a Földet csak a történetekből ismerik. Kettejük kapcsolata komoly, már a házasságot tervezgetik, a felnőttek legnagyobb örömére, hiszen ez azt jelenti, hogy hamarosan életet adhatnak a legújabb generáció tagjainak. Az Empyreum testvérhajója, az Új Látóhatár egy évvel korábban indult, így elvileg fényévnyivel előttük kellene járnia, azonban egy csillagköd takarásában váratlanul felbukkannak és rájuk támadnak. A lányokat elhurcolják, a felnőtteket pedig megölik. Az űrhajó irányítása egy csapat árván maradt és kétségbeesett fiatal fiú feladatává válik, miközben a másik hajón a lányok a szabadulásért küzdenek.

Vannak pillanatok az életünkben, amikor szembe kell néznünk a semmivel. Ránk zuhan a veszteség, és nekünk nincs választásunk: el kell viselnünk. Mi mást tehetnénk?

Véleményem a könyvről

Bármennyire is ódzkodom az űrben játszódó történetektől, ez a könyv már egy ideje a kívánságlistámon lapult, és amikor egy molyos ajándékozás keretében a második részével együtt megkaptam, majd’ kiugrottam a bőrömből. Nem tudtam, mit várjak a könyvtől, de éreztem, hogy tetszeni fog. Már az első oldalon megfogott a történet, az írónő ugyanis nem sokat teketóriázott, és a testvérhajó felbukkanásával indította a történetet.

Ha a hatalomharcokat, csatározásokat, vagy a gondosan megtervezett társadalmat nézzük, a könyv bárhol játszódhatna, a világűr csak díszlet, puszta keret, amelyben a történet játszódik. Mégis azzal, hogy az írónő az űrbe helyezte a cselekményt, kiemelte a szokásos disztópiák világából, és különösen izgalmassá tette azt. Ettől ugyanis a szereplők elszigeteltté és kiszolgáltatottá válnak: segítséget senkitől sem várhatnak, hiszen a Föld negyven évnyi távolságra van, és könnyen lehet, hogy mára már el is pusztult. A helyszín miatt a könyv hangulata is utánozhatatlan; hiába a világűr végtelensége, az elhagyatottság miatt az olvasót a klausztrofóbia érzése gyötri.

A szerelmi száltól kicsit féltem, főleg, hogy egyből egy szerelmi háromszöget is kapunk, de szerencsére ez a vonal nem túl jelentős, az Új Látóhatár támadása után pedig mindkét oldalon a túlélés a cél, nem nagyon van idő a szerelemre gondolni.

A történet két szálon játszódik, az Új Látóhatáron Waverly, az Empyreumon pedig Kieran és Seth a főszereplő. Az Új Látóhatáron játszódó jelenetekből kiderül, hogy két teljesen azonos környezetben kialakuló társadalom mennyire különbözhet egymástól. Az Empyreummal ellentétben az Új Látóhatár társadalma a vallásra épül, vezetőjük minden egyes lépését egy vallási okkal indokolja. Mindeközben az Empyreumon maradt fiúkat teljesen megváltoztatja a magány és a kiszolgáltatottság, az írónő kitűnően ábrázolja, hogy mi történik, ha az emberek „vérszemet kapnak”. Seth és Kieran egyaránt meg van győződve róla, hogy kapitánnyá kell válniuk, azonban azt is tudják, hogy kapitány csak egy lehet. Az egymással való küzdelem során a józan ész háttérbe szorul, sorozatos rossz döntésük komoly következményeket szül.

Jóval többet kaptam ettől a könyvtől, mint vártam. Az Új Látóhatáron játszódó részek érdekesek, az Empyreum történései pedig akciódúsak voltak. Nagyon tetszett, hogy az írónő ifjúsági regénybe burkolva is képes komoly témákat feszegetni, és úgy gondolom, tökéletesen sikerült ábrázolnia a kiszolgáltatottság és a reményvesztettség következtében hozott döntéseket. Minden disztópia-rajongónak, még a sci-fitől ódzkodóknak is szívből ajánlom a regényt!

Ízelítő a könyv külföldi borítóiból

A könyv adatai

Kiadó: Maxim Kiadó
Kiadás éve: 2012
Eredeti címe: Glow (2011)
Oldalszám: 352

Debora Geary: Modern boszorkány (Modern boszorkány #1)

A történetről röviden 

Bibircsókos orr, csúcsos kalap, seprű és üstben fortyogó bájital helyett ismerjétek meg a modern boszorkányt! Lauren 28 éves, Chicagoban él, ingatlanügynökként dolgozik, és halvány lila gőze sincs arról, hogy valójában boszorkány, egészen addig, amíg egy Boszorkánycsevej nevű internetes oldalra nem téved, ahol három vadidegen nő éppen erről próbálja őt meggyőzni.

"Moira néninek talán akad valahol egy üstje, mert ért a gyógyfüvekhez, de a mai boszorkányokon nem nagyon látni csúcsos kalapot, és igen kevesen tudnak közülünk repülni. Az az egész seprűnyélen lovagolás többé-kevésbé mindig is csak mese volt. Ebben a tekintetben nem tett jót nekünk a Harry Potter."

Véleményem a könyvről

Többször összefutottam már ezzel a könyvvel különböző blogokban, de biztos voltam benne, hogy nem fogom elolvasni. Kedvelem a mágia témáját, de nálam ez kimerül a Harry Potter-sorozat és az Átkozott boszorkák című film imádatában. Hogy miért olvastam el mégis? Azért, mert a könyv rám talált.

Egyik alkalommal, amikor a könyvtárban jártam, egy polc tetején csücsült, és nem tudtam megállni, hogy meg ne tapizzam a gyönyörű borítót. A könyvvel kapcsolatos korábbi érzéseim és a neten olvasott felemás vélemények ellenére hirtelen éreztem, hogy kell nekem, így hazahoztam.

Már az első fejezetben elvarázsolt a könyv, és tudtam, hogy jó helyen vagyok. Picit romantikus és nagyon szórakoztató olvasmányban volt részem. A regényt egyébként egy négy éves boszorkánypalánta viszi a hátán: ahányszor Aervyn felbukkant, annyiszor olvadtam el, tündéri kis csibész ez a kisfiú! A könyvet átszövő humor miatt a regény engem az Anyák maffiája című könyvre emlékeztetett, bár abban egyáltalán nem szerepel boszorkányság. Tökéletesen kiszámítható limonádé volt ez is, de néha ilyen is kell, és engem nagyon jókor talált meg a könyv. Alig várom, hogy olvashassam a sorozat további részeit!

"Egy férfi, aki három nővérrel nőtt fel, csak tudja, hogyan kell bánni a nők kedélyhullámzásával. Egy frászt. Egy férfi, aki három nővérrel nőtt fel, azt tudja, hogyan kell gyorsan fedezékbe bújni."

Sokan írták a regényről, hogy hiányzik belőle a feszültség és az izgalom. Számomra pont ez tette szerethetővé: családias hangulat, összetartás és imádnivaló karakterek jellemzik az egész történetet. Senki sem került halálos veszélybe, nem bukkant fel fekete mágia vagy alvilági szörnyek, és én pont ezért imádtam. Aki izgalomra és harcokra vár, rossz helyen keresgél, de aki szeretne tökéletes kikapcsolódást pár óra erejéig, mindenképpen kerítsen sort erre a könyvre!

A kiadó plusz pontot érdemel a borító miatt: nem elég, hogy gyönyörű, de ha leveszed a védőborítót, alatta egy zseniális ötletre bukkansz!

Ízelítő a könyv külföldi borítóiból

A könyv adatai

Kiadó: Maxim Kiadó

Kiadás éve: 2014
Eredeti címe: A Modern Witch (2011)
Forrás: könyvtár
Oldalszám: 376

Sherry Gammon: Szerethetetlen (Port Fare #1)

A történetről röviden

Maggie Brownt sokan csúfolják a középiskolában, mert arca beesett, ruhái pedig inkább csak rongyok. Sokan hiszik róla, hogy drogfüggő, pedig valójában a nélkülözéstől, éhezéstől és édesanyja alkoholizmusától szenved. Hamarosan új tanuló érkezik az iskolába: Seth Prescott a lányok álma, azt viszont senki sem tudja róla, hogy valójában a rendőrség beépített embere, aki drogügyekben nyomoz. Seth beleszeret a lányba, aki viszont olyan sokáig hallgatta anyjától, hogy szerethetetlen, hogy mára már maga is elhiszi, így Seth közeledését kétkedve fogadja.

"Valaki szeretett. Én, a szerethetetlen kis senki mégiscsak szerethető voltam."

Véleményem a könyvről

Több mint egy hónappal az olvasás után jutottam odáig, hogy végre írjak erről a könyvről, idáig az asztalomon hevert, és tíz másik könyv előzte meg, pedig azokat később olvastam... Nagyon ritka az olyan regény, amiről ilyen sokáig halogatom a beszámolót, és általában nem jelent túl jót az adott könyvre nézve. Most végre sikerült behoznom a lemaradásomat, és írtam minden könyvről, amit mostanában olvastam, csak ez maradt hátra, így nem menekülhettem többé. Őszintén szólva már a történetre is csak nyomokban emlékeztem, de amikor megláttam a sok post-it-et a könyvben, megörültem, hogy így mégsem lesz nehéz feleleveníteni a történetet, nyilván sok idézetet jelöltem meg benne. Elkezdtem átlapozni, és kénytelen voltam rájönni, hogy valójában csak a helyesírási és fordítási hibákat jelöltem meg benne. :(

A könyvben lévő helyesírási és nyelvhelyességi hibák megdöbbentőek voltak, főleg, hogy egy magyar írónő fordította a regényt. Hálát adok a sorsnak, hogy az írónő könyve nem szerepel a kívánságlistámon, mert most kénytelen lennék törölni onnan, pedig ilyet csak akkor teszek, ha már sikerült megszereznem az adott könyvet. Tudom, sokakat nem zavar olvasás közben, hogy hibáktól hemzseg egy szöveg, én viszont nem tudok az ilyeneken szó nélkül túllépni. Amikor 2-3000 Ft-ot fizetek egy könyvért, tiszteletlenségnek tartom, hogy igénytelen munkát kapjak cserébe. Olyan ez, mintha elmennél egy wellness-szállodába, amit épp felújítanak: próbálsz ellazulni a jacuzziban, de az ütvefúró hangja mindig kizökkent. Hiába kaptad meg a szobát, a svédasztalos vacsorát és a wellness-részleg szolgáltatásait, valahogy nem érte meg a pénzt, ugye?

Maga a történet egyébként nem rossz, bár nem igazán az, amit vártam. Ami kellemes meglepetésként ért, az az, hogy egy szokásos ifjúsági regénybe ezúttal krimi-szálat fűztek be, ráadásul Maggie anyjának alkoholproblémái is jócskán megtörték az egyébként elég lagymatag szerelmi szálat. Maga a romantikus vonal számomra negatív élmény volt: valahogy nem éreztem reálisnak az egészet. A történet sok ponton sántít, a legdurvább talán az, hogy bár Maggie-nek lyukas volt a cipője és kabát helyett a leghidegebb időben is csak egy pulóvert hordott, soha senkinek egy pillanatra sem fordult meg a fejében, hogy talán segítségre szorulhat. Tényleg hamarabb jut a tanárai és a többi felnőtt eszébe, hogy Maggie drogfüggő és ezért beesett az arca, mint hogy rájöjjenek, hogy a lány éhezik?

A regény egy trilógia első része, bár ezek után kétséges, hogy akarom-e olvasni a folytatásokat. Ha könyvtárban rábukkanok, hazahozom, de megvenni nem fogom, ez egészen biztos.

Ízelítő a könyv külföldi borítóiból

Könyvajánló hasonló témában/stílusban

(beszámolóimat a képekre kattintva éred el)

A könyv adatai

Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Kiadás éve: 2013
Eredeti címe: Unlovable (2011)
Forrás: saját vásárlás
Oldalszám: 404

Rebecca Donovan: Visszafojtott lélegzet (Csak lélegezz! #2)

Az első rész után ötletem sem volt, hogyan lehet ezt folytatni, hiszen Emma most már biztonságban van. Aztán elkezdtem olvasni a Visszafojtott lélegzetet, és kiderült, hogy a két könyv között ég és föld a különbség. Nem feltétlenül minőségben vagy izgalomban, sokkal inkább témában. Míg az első részben a fizikai bántalmazáson volt a hangsúly, addig a másodikban inkább a lelki oldalról látjuk a történetet.

Csaknem az életébe került, de Emma végre megszabadult nagynénje kínzásától. Barátnőjéhez, Sarához költözött, aki szüleivel együtt mindenben támogatja a lányt. Fél év telt el az első rész vége óta, és bár maradtak nyomai a sérüléseknek, úgy tűnik, Emma meggyógyult. Ám ez csak a nappalokra igaz, az éjszaka csöndjében ugyanis Emma újra és újra visszatér régi otthonába, és rémálmaiban ismét átéli a borzalmakat. Sem a pszichológus, sem a barátai nem tudnak segíteni ezen, így a lány szinte soha nem alszik.

Amikor édesanyja felbukkan, és arra kéri, költözzön hozzá, Emma valamilyen érthetetlen okból igent mond, így hamarosan újrakezdődik a lány szenvedése. Ezúttal nem fizikai fájdalmakat kell átélnie, hanem alkoholista anyja dühkitöréseinek és részeg tetteinek lesz szemtanúja. Kicsi fény az alagút végén Jonathan, Emma anyjának új barátja, akitől engem a hideg rázott, de úgy tűnik, Emmának segít a jelenléte. A fiatal sráccal olyan dolgokat is meg tud beszélni, amiket másokkal nem.

Emma életébe nemcsak Jonathan hoz nagy változást, hanem az időről időre felbukkanó régi emlékek is. Édesanyja házában ugyanis a lányt megrohanják gyermekkorával és az édesapja elvesztésével kapcsolatos emlékek, amikről eddig nem is tudott, azonban úgy tűnik, minden apró részlet, ami napvilágot lát, egyre mélyebbre taszítja őt a depresszióban, egészen addig, amíg már úgy érzi, mindenkinek jobb lenne nélküle.

"A logika nem számít, ha az embert, akit szeretek, elveszik tőlem."

Számomra ez a második rész kicsit vontatottabb volt, persze valószínűleg ez is volt a cél, hiszen itt a lelki oldal volt a fő tényező. Nagyon nehezen indult be a cselekmény, az első 200 oldalból nem nagyon tudnék maradandó momentumot kiemelni, ott én kizárólag a túlélésre hajtottam, mert mindenáron el akartam olvasni a könyvet. Megérte átrágnom magam a kezdeten, mert ismét egy nagyon jó regényt kaptam, bár az első rész izgalmát meg sem közelítette. A függővég viszont egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet, abszolút nem értem, hogy ezt miért kellett... remélem, a befejező részben erre megfelelő magyarázatot kapunk, ellenkező esetben kénytelen leszek azt hinni, hogy csak az volt a cél, hogy még egy bőrt le lehessen húzni a történetről.

Az első rész fordításával – finoman fogalmazva - nem voltam elégedett, a második rész azonban új fordító munkája, és ez sokkal gördülékenyebben sikerült. Nem voltak ragozási bakik, és végre szinonimák is felbukkantak a történetben, nem ugyanazok a szavak ismétlődtek újra és újra. Összességében azt kell mondanom, hogy bár kíváncsi vagyok a harmadik részre, a második után úgy érzem, egy könyv is elég lett volna, hiszen ez a rész közel sem hozza az első rész szintjét. Nemcsak a téma miatt, de mintha a karakterek is visszafejlődtek volna, főként Emma. Valahogy nem ezt vártam, és szívből remélem, hogy a befejező rész képes lesz kiküszöbölni nálam ezt a csorbát.

Ízelítő a könyv külföldi borítóiból:

Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Kiadás éve: 2014
Eredeti címe: Barely Breathing (2012)
Forrás: saját vásárlás
Oldalszám: 522

Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet (Csak lélegezz! #1)

Ajtók. Fémből, fából, műanyagból. Barnák, fehérek, pirosak, zöldek. Védenek a betörőktől és a nem kívánatos vendégektől. És mindent elrejtenek a kíváncsi szemek elől...

Emily, becenevén Emma visszahúzódó, csöndes, de nagyon különleges lány. Kitűnő tanuló, élsportoló, ő az iskolaújság szerkesztője, tehetségére több egyetem is felfigyelt már. Minden szülő ilyen gyereket kívánhatna magának... egyedül nagynénje nem, aki édesapja halála után Emmát befogadta. A lány elképesztő mértékű lelki és fizikai terrornak van kitéve, törött és zúzódott csontjait egyre kevésbé tudja kimagyarázni az iskolában. Ám ő mégis próbálja rejteni az igazságot, hiszen nem akarja, hogy unokatestvéreit, a 4-5 éves Leylát és Jacket elvegyék szüleiktől. Ez az elhatározás segíti abban, hogy bármi is történjék, titkolja és leplezze a bántalmazásokat.

A szörnyűségekről egyedül a legjobb barátnője, Sara tud, akit Emma megesketett, hogy senkinek sem árulhatja el a titkot. Egy szép napon azonban új fiú érkezik az iskolába, és úgy tűnik, Emma nem tud többé a háttérbe húzódni... Evan minden vágya, hogy megszelídítse és meghódítsa a lányt, nem tudván, hogy ezzel mekkora bajba sodorhatja őt. Emma célja mindössze a túlélés, visszaszámolja a napokat az egyetemig. Addig azonban még 673 nap van hátra...

A holnap, az már egy másik nap – egy nappal közelebb leszek hozzá, hogy itt hagyjam ezt az egészet.

Sok szomorú, torokszorító regényt olvastam már, de ez minden korábbit felülmúlt. A bántalmazások részletes leírása annyira érzékletes volt, hogy sokszor úgy éreztem, ha én lennék Emma helyében, nem élném túl. Emma nagyon nehezen fogadja el Evan közeledését, de amint kezd nyitni felé, a romantikus részek üde színfoltot hoznak a regénybe. Emiatt – jó értelemben - rendkívül csapongóvá és feszültséggel telivé válik a történet, hiszen sosem tudhatod, hogy egy Evannel töltött meghitt délutánt milyen szörnyűség követ, amikor Emma hazaér.

Kés élén egyensúlyozó világomban sose volt szintben a mérleg két tányérja. Ha valami jobbra fordult, valaminek okvetlenül el kellett romolnia.

Emma nagynénjét nem értettem meg... tudom, hogy az ilyen tettekhez nem feltétlenül társul bármiféle logikus indíték, ennek ellenére folyton ezt kerestem a történetben, mert nem tudtam elhinni, hogy csak úgy, minden ok nélkül történjenek a bántalmazások... de nem volt indok! Talán értettem volna a feszültséget – de normálisnak akkor sem tartottam volna a bántalmazásokat – ha Emmát minden héten részegen kell valahonnan összeszedni, végigmegy rajta az egész osztály és szégyent hoz a családjára. De Emma igazán kivételes lány, minden körülmények között betartotta a nagynénje sokszor logikátlan játékszabályait, ez mégsem óvta meg őt.

Szeretném hinni, hogy ez egy valóságtól elrugaszkodott regény, egy beteg elme szüleménye, de a lelkem mélyén tudom, hogy a zárt ajtók takarásában sok-sok Emma él a világon. Kívánom nektek, hogy merjetek lépni, vagy ha mégsem, tartsatok ki, éljetek túl mindent, és legyetek boldog, egészséges felnőttek!

Ízelítő a könyv külföldi borítóiból:

Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Kiadás éve: 2013
Eredeti címe: Reason to Breathe (2011)
Forrás: saját vásárlás
Oldalszám: 432

Jennifer E. Smith: Milyen is a boldogság?

Jennife E. Smith vitathatatlanul az egyik kedvenc írónőm. Csodásan ír, gyönyörűen fogalmaz, és a legapróbb alapötletekből is szívmelengető, különleges történeteket hoz össze. A könyv kiindulópontja ez alkalommal egy fiatal srác, Graham, aki tévedésből rossz címre küld egy emailt, ami így Ellie-nél landol. Levelezni kezdenek, és ettől kezdve nem telik el úgy nap, hogy ne halljanak egymás felől. Még egymás nevét sem tudják, ugyanis az elején elfelejtették megkérdezni, később pedig már nem akarják, hogy a konkrétumokkal esetleg eltűnjön a varázs.

Az ország két távoli szegletében élnek, de lélekben kezdenek egymásra hangolódni. Graham megtudja, hogy Ellie a csöndes Henley-ben lakik Maine államban, és egy cukrászdában dolgozik, hogy pénzt gyűjtsön egy költészeti kurzusra a Harvardon. Ellie pedig annyit tud Grahamről, hogy a fiú Kaliforniában él és egyetemre jár. Azonban mindketten titkolnak valamit... Ellie és édesanyja nem véletlenül élnek az isten háta mögött, a múltjuk elől bújkálnak, és minden vágyuk, hogy a körülöttük lévő nyugalom meg is maradjon. Graham viszont színész, örökös rivaldafényben él, ráadásul most Henley-be készül új filmje forgatására...

"A boldogság a napkelte a kikötő felett. A fagyi a kánikulában. A hullámok a hangja az utca végéből. Ahogy a kutyám hozzám bújik a kanapén. Esti séták. Remek filmek. Viharok. Egy jó sajtburger. A péntek. A szombat. Még a szerda is. Ha a vízbe dugom a lábujjam. Pizsamanadrág. Strandpapucs. Úszás. Költészet. Ha egy e-mailben nem szerepel egyetlen mosolygós pofi sem."

Számomra a boldogság egy csöndes szombat délután. Egy szép kirándulás. Egy közös ünnep a családommal. Nyáron a napsütésben fürdőzni, télen a meleg szobából nézni a kövér, bundás hópelyheket. Könyvek. Jóéjtpuszi. Virágillat. Mosolygás. Eperturmix. Még több könyv.

Ahogy olvasgattam mások véleményét a könyvről, picit elbizonytalanodtam, mert bár a Vajon létezik szerelem első látásra? az egyik kedvenc könyvem lett, a negatív vélemények után kérdéses volt, hogy az írónő új könyve is eléri-e majd ezt a hatást. Végül mégis megvettem a könyvet, és egyáltalán nem csalódtam! Igaz, hogy hosszabb, és az is igaz, hogy a Magyarországon eddig megjelent három könyve közül a másik kettő jobban sikerült, de nekem ez is nagyon tetszett!

Az ötlet, hogy egyetlen kivétellel a világ összes fiatal lánya Graham Larkinnal szeretne összejönni, és az egyetlen kivétel éppen Ellie, szerintem zseniális volt. Az, hogy Ellie húzódozott és bújkált előle, kicsit furcsa volt, de amint kiderült a családi titok, érthetővé és reálissá vált. Nem volt akkora durranás ez a könyv, mint az előző kettő, de valahogy mégis belopta magát a szívembe és nagyon szerettem olvasni! Azt hiszem, valójában itt nem is a történet volt az, ami elvarázsolt, hanem az írónő stílusa, ami továbbra is utánozhatatlan.

Szeretem az írónőben, hogy mindig narrátorként írja a regényeit, nem pedig valamelyik szereplője szemszögéből. Ezáltal sokkal objektívebbek lehetünk, nem beszélve arról, hogy a szereplők környezetének leírása is jóval részletesebb lehet. Henley kisvárosának leírása például tökéletesre sikerült, láttam magam előtt az óceán partját, az apró boltokat, a csinos főutcát és a város forgatagát. A július 4-i ünnepi sereglet is a szemem előtt volt, Ellie anyukájának kicsi ajándékboltja pedig egy olyan különleges hely, ahová szívesen benéznék.

Ízelítő a könyv külföldi borítóiból:

A könyv alapötlete egyébként kísértetiesen emlékeztet a Gyógyír északi szélre című könyvre, amit korábban olvastam, és szerettem is, de végül időhiányban sosem írtam róla. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy szívből ajánljam a könyvet mindenkinek, mert nagyon jó! :)

Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Kiadás éve: 2013
Eredeti címe: This is What Happy Looks Like (2013)
Forrás: saját vásárlás
Oldalszám: 440

Jennifer E. Smith: Létezik térkép a szerelemhez?

Volt már részed áramszünetben? Kis szerencsével akár a szerelem is rád találhatott volna!

Lucy és Owen egy negyvenkét szintes manhattani ház lakói, és egy áramszünet, mely során nemcsak New York, de az egész keleti part sötétbe burkolózott, éppen a liftben éri őket. A két fiatal korábban nem ismerte egymást, mégis, miután kiszabadulnak a liftből, úgy döntenek, együtt töltik ezt a különös éjszakát. A sötét városban sétálnak, majd a tetőről szemlélik a csillagokat. Valami igazán különleges kötelék szövődik köztük, de az áramszünettel együtt sajnos ez is hamar elmúlik. Lucy szüleivel Angliába költözik, Owen pedig édesapjával indul útnak, hogy Amerika számos államát keresztülszelve új otthonra találjon. A két fiatal képeslapokon tartja a kapcsolatot egymással, és amikor a képeslapok ritkulni kezdenek, félő, hogy különleges kapcsolatuk is a semmibe vész.

"Csak mert egy házat átfestenek, attól még a benne lévő bútorok nem változnak meg. Az emberekkel is biztosan ugyanez a helyzet. A felszín alatt, a lelke mélyén az ember mindig ugyanolyan, akárhol is van, nem?"

Jennifer E. Smith a Vajon létezik szerelem első látásra? című könyvvel lopta be magát a szívembe. Csodálatos, szívmelengető olvasmány volt, máig a kedvenceim közé tartozik. Amikor a Könyvhéten beszereztem a legújabb könyvét, tudtam, hogy nem vásárolok zsákbamacskát. Nem is fektettem különösebb energiát abba, hogy utánanézzek a könyvnek, a fülszövegnek is csak az első mondatát olvastam el: „Lucy a huszonnegyedik emeleten lakik; Owen az alagsorban él, és gyakran feljár a tetőre gyönyörködni a csillagokban.” Már ennyiből tudtam, hogy imádni fogom a történetet, mert az ilyen hétköznapi alapötletekből általában zseniális történetek születnek.

A mai rohanó világban, ahol a barátaid a születésnapodon levél, telefonhívás vagy sms helyett már csak a facebook-oldaladra írnak, és oda is csak annyit, hogy „BSZK”, igazi felüdülés volt olyan könyvet olvasni, ahol a képeslapoknak ekkora szerepe van. A villámgyors emailekkel szemben a lassú és terjedelmileg eléggé behatárolt képeslapok sokkal izgalmasabbak, mindig mosolyogtam, amikor felbukkant egy-egy újabb darab a könyvben.

"Addig nem tudhatod a választ, amíg fel nem teszed a kérdést."

Eleinte azt hittem, a történet egy távkapcsolatról fog szólni, de gyorsan kiderült, hogy valójában semmi sem történt a két fiatal között, csak valahogy mégis mindig egymáson jár az eszük. A regény párhuzamosan játszódott, egyszer Lucy, egyszer pedig Owen sorsának alakulását követhettük nyomon, és úgy gondolom, nagyon jó döntés volt, hogy nem a főszereplők szemszögéből élhetjük át az eseményeket, hanem külső szemlélőként. Ez a fajta írásmód ritka kincs manapság, a legtöbb könyvből eltűnt a narráció, mindig az egyik – illetve esetenként több – főszereplő szemén és gondolatain keresztül látjuk a világot.

"De igazából nincs olyan, hogy teljesen tiszta lap. Minden új valami régi nyomában következik, és minden kezdetnek egy vég az ára."

Az utazgatós részeket különösen kedveltem, mostanában ezzel könnyen le lehet venni a lábamról, ezzel már a Csak egy nap is nagyon megfogott. A Létezik térkép a szerelemhez? finoman romantikus, izgalmas és különleges olvasmány volt, a gyönyörű borító és az igényes kivitelezés pedig csak hab volt a tortán!

Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Kiadás éve: 2014
Eredeti címe: The Geography of You and Me (2014)
Forrás: saját vásárlás
Oldalszám: 344

Árnyalatnyi remény

Ruta Sepetys:
Árnyalatnyi remény

"Eltűnődtek-e valaha is, mennyit ér egy emberi élet? Aznap reggel az öcsémé egy zsebórát ért."

1941. június 16., Litvánia

A 15 éves Lina Vilkas íróasztalánál ül, és levelet ír unokatestvérének. "Kedves Joana!" - mindössze ennyit tud papírra vetni, amikor a szovjet titkosrendőrség a családra tör, és Linát öccsével és édesanyjával együtt elviszik. Linának annyi ideje sem marad, hogy átöltözzön; hálóingben száll fel a teherautóra.

A fiatal lány tehetségesen rajzol, legnagyobb álma, hogy képzőművészeti iskolában tanulhasson tovább, azonban az, ami most következik, rémálomnak is kegyetlen volna. Lina édesapja egyetemi tanár, őt a munkahelyéről hurcolják el az NKVD-tisztek, nem is találkozik családjával, akik csak reménykedni tudnak, hogy egy helyre viszik őket.

Vajon létezik szerelem első látásra?

Jennifer E. Smith:
Vajon létezik szerelem
első látásra?

Négy perc nem sok idő, ugye? Négy perc alatt még egy tojás sem fő meg. Négy perc egy szempillantás alatt letelik, amikor a barátaiddal vagy, vagy amikor még három feladat lenne hátra egy vizsgádon... Ugyanakkor négy perc nagyon hosszú, amikor a rég nem látott kedvesedet várod a vasútállomáson, és soknak tűnik akkor is, amikor álmatlanul fekszel az éjszaka közepén. Ha a mentőkre vársz, négy perc az örökkévalóság... Lehet négy perc sorsfordító?

"A szerelem a legfurcsább, leglogikátlanabb dolog a világon."