Jennifer L. Armentrout: Ónix (Luxen #2)

Az első rész, az Obszidián után az Ónix még több misztikumot és több izgalmat rejt. Katy és Daemon továbbra is folytatja a macska-egér harcot, nem tudnak egyről a kettőre jutni. Amikor az iskolában felbukkan egy új srác, Katy Daemon bosszantására egyre több időt tölt vele, de egyre inkább úgy érzi, ez a fiú is titkol előle valamit. Mindezek tetejében még a Védelmi Minisztérium emberei is körülöttük szaglásznak, ami semmi jóval nem kecsegtet.

"A menekülés fura dolog. Sosem igazán sikeres. Talán egy időre, de nem teljesen."

Az új szereplőként felbukkant Blake nem lett a kedvencem, de kétségtelenül jót tett a történetnek a megjelenése, általa Daemon új oldalát ismerhettük meg. Blake ugyanis tudja, hogy kik a luxenek, és azt is, hogy mi történt Katy-vel, amikor Daemon nyomot hagyott rajta. Leckéket ad a lánynak, hogy megvédhesse magát a veszélyekkel szemben, ám minél közelebb kerül hozzá, Daemon annál inkább megutálja Blake-et. Daemon féltékenykedése minduntalan mosolyt csalt az arcomra, vicces volt látni, ahogy a jóképű rosszfiú az érzelmeivel viaskodik. Egyébként pedig az átható zöld szemű, szexi Daemon továbbra is imádnivalóan pofátlan, nem lehet nem szeretni.

"A szerénység a szenteknek vagy a lúzereknek való. Én egyik sem vagyok."

A regény első harmada viszonylag kevés drámát és akciót tartalmaz, de csak azért, hogy ezt követően újabb és újabb izgalmakkal zilálja szét az eddigi nyugodtságot. Daemon eltűnt testvéréről, Dawsonról már az első részben is kaptunk néhány elcsepegtetett információt, és nagyon vártam, hátha ebben a részben több minden kiderül róla. Amikor a fülszövegen olvastam, hogy talán él, teljesen felvillanyozódtam! :)

Spoiler nélkül nehéz írnom a könyvről, de higgyétek el, magamban ódákat zengek róla! Ha minden igaz, még idén megjelenik a harmadik rész, már alig várom!

Bónuszként néhány kedvenc idézetem a könyvből, hiszen Katy könyvesblogja kapcsán rengeteg említés esik az olvasásról és a könyvekről:

"Anyu utálta, hogy mindenhol könyvek vannak. Pedig igazából nem voltak mindenhol. Csak ahol én is voltam, például a kanapén, a fotelben, a konyhapulton, a mosókonyhában, a fürdőszobában. És a helyzet változhatna, ha anyu beadná a derekát, és felszereltetné a padlótól plafonig érő polcot."

"- Új könyvek - nézett rám tágra nyílt szemekkel. - Hiszen van vagy tíz, amit még nem is olvastál. - Attól még szerezhetek újakat."

"Szerintem az olvasás szexi."

"Értem a könyveket. Nem értem a fiúkat."

"A szamárfülezés istentelenség a könyvszerető emberek szemében."

Ízelítő a külföldi borítókból:

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2013
Eredeti címe: Onyx (2012)
Forrás: könyvtár
Oldalszám: 472

Jennifer L. Armentrout: Obszidián (Luxen #1)

Vannak könyvek, amelyektől első pillantásra a hideg is kiráz, és eszem ágában sincs elolvasni őket. Ezen a kategórián belül viszont van pár könyv, ami ennek ellenére újra és újra felkelti a figyelmemet, és addig piszkálja a kíváncsiságomat, míg végül feladom az ellenállást, és elolvasom. Itt is ez történt: a regény címkéi között felfedeztem a fantasy, a földönkívüliek és az urban fantasy kifejezéseket, és ez így együtt elég volt ahhoz, hogy elzárkózzam tőle. Később időről időre visszaköszönt, és minden alkalommal kíváncsivá tett a könyv, de még mindig ódzkodtam tőle. Legutóbbi könyvtárlátogatásom során azonban a könyv mindkét része bent volt, gyorsan bele is olvastam. Nem kellett sok hozzá, már az első oldalon meggyőzött, így végül hazahoztam.

Édesapja halála után Katy és anyukája Nyugat-Virginiába, egy Isten háta mögötti kisvárosba költözik.Katy számára ez rosszabb, mint egy rémálom, hiszen sosem volt híres arról, hogy könnyen barátkozna, sokkal jobban szeretett elvegyülni és a háttérben maradni. Most viszont ő lesz az új lány, ami egyet jelent azzal, hogy mindenki jól megnézi majd magának. Azt azonban még nem sejti, hogy a legnagyobb gondot szomszédja, a bunkó (és jóképű), beképzelt (és gyönyörű), tenyérbe mászó (és szexi) Daemon Black jelenti majd.

"Szép arc. Fantasztikus test. Rémes modor. A helyes fiúk szentháromsága."

Daemon ugyanis titkot őriz: természetfeletti képességekkel rendelkezik, és bármit megtenne azért, hogy ez ne derüljön ki. Azonban egy véletlen folytán nyomot hagy Katy-n, aki innentől kezdve veszélyt jelent mindannyiuk számára, és egyetlen lehetősége az életbenmaradásra az, ha közel marad Daemonhoz... nagyon közel.

A főszereplő Katy minden eddiginél közelebb került hozzám, ugyanis nemcsak imád olvasni, de könyvesblogot is vezet. Sosem találkoztam még ilyen karakterrel könyvben, és nagyon tetszett, hogy a „könyvmoly” ebben az esetben nem negatív jelző volt, és nem unalmas emberek szinonímájaként szerepelt. Katy vidám és szórakoztató jelenség, a karaktere pedig nagyon illett ehhez a regényhez.

– Akkora seggfej vagy! Mondta már neked valaki?Őszinte, jókedvű mosolyt villantott rám.– Ó, cica, életem minden áldott napján.

A kezdeti ellenérzéseim után most már örülök, hogy elolvastam, mert nagyon szerettem ezt a regényt. Szerencsére sem a fantasy, sem a földönkívüli szál nem túl meghatározó, illetve nem túl elrugaszkodott, így nagyon tudtam élvezni. Izgalmas, romantikus regény, és az írónő tökéletesen hihető világot teremtett meg. A titka abban rejlik, hogy egyszerűen az általunk is ismert, hétköznapi világba csöppentett bele némi fantasy-t, ezt fűszerezte jó sok romantikával, és ezzel az eleggyel teljesen levett a lábamról. Igazi misztikus, helyenként komor hangulatú, de összességében üdítő és szórakoztató regény ez, csak ajánlani tudom. Ha hozzám hasonlóan földhözragadt vagy, ne is vedd figyelembe a fantasy címkét, nem fogod megbánni, ha elolvasod a könyvet!

Érdekesség: a könyv borítóján a Daemon Black-et a magyar származású Pepe Toth személyesíti meg.

Ízelítő a külföldi borítókból:

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2013
Eredeti címe: Obsidian (2011)
Forrás: könyvtár
Oldalszám: 424