James Dashner: Az útvesztő (Útvesztő #1)

A történetről röviden

A világtól elzártan létezik valahol egy hely, amit Tisztásnak neveznek. Ezen a helyen csak fiatal fiúk élnek, akik semmire sem emlékeznek előző életükből, és arról sincs fogalmuk, hogyan kerültek ide. Ebbe a világba csöppen Thomas, aki csak a nevére emlékszik, de akinek a többiekkel ellentétben ismerős a Tisztás, mintha már járt volna itt... A Tisztásról csakis az Útvesztőn keresztül lehet kijutni, ez azonban még soha senkinek sem sikerült, hiszen az Útvesztő elrendezése minden nap változik, ráadásul vérszomjas fenevadak őrzik. Thomas ennek ellenére úgy dönt, hogy bemerészkedik az Útvesztőbe...

"Soha ne bánd, hogy sírsz, soha."

Véleményem a könyvről

Mivel az Útvesztőből film is készült, ami épp ezekben a hetekben megy a mozikban, nem nehéz belefutni a történetbe. Én pár hónapja vettem meg a könyvet, de mostanáig halogattam az olvasását. Nagyon érdekelt a téma, valahogy mégis ódzkodtam a regénytől, és utólag meg kell, hogy mondjam, talán jogosan.

A könyvet azért választottam, mert tetszett az alapötlete, szeretem a disztópiákat és az ifjúsági irodalmat, ráadásul nagyon jó értékeléseket kapott a könyv. Most viszont, hogy írnom kellene róla, meg vagyok lőve, mert egyáltalán nem azt kaptam, amit vártam. Az alapötlet tényleg jó, a stílus és a hátborzongató, szürke hangulat is nagyon tetszett, a kivitelezésnél azonban mégis elcsúszott valami.

A könyv furcsa megoldást nyújt a csúnya szavak kivédésére: egyszerűen "lefordítja" őket valami kevésbé csúnyára, így lesz az ürülékből "plotty", valami durvábból pedig "bökd meg". Teljesen mindegy, miről szól egy regény, meg lehet írni káromkodás nélkül is, nem kell ilyen megoldásokhoz folyamodni. Ha káromkodás lett volna, kevésbé zavart volna a dolog (persze úgy már kevéssé hívhatnánk ifjúsági regénynek), de ez a sok vacadék, plotty, lögybölő, bökött és hasonló lehetetlen szó számomra szenvedéssé tette az olvasást. Nem tudom, hogy az angol verzió is ilyen döcögős-e, de a magyar szöveget teljesen tönkretette ez a sok furcsa szó.

A könyv számomra értékelhető része maga az Útvesztő volt: a Tisztás világa egyáltalán nem fogott meg, de amint az Útvesztőben történt valami, egyből átragadt rám a történet hangulata, és végigizgultam ezeket a jeleneteket. A könyv hangulata a Kör című regényre emlékeztet, bár a sors iróniájának tűnik, hogy ott is csak a hangulatot szerettem, magát a történetet nem.

A végkifejlet sok kérdést hagyott bennem, bár nyilván okkal, hiszen valahogy fel kell keltenie az olvasó kíváncsiságát a további részek miatt, összességében viszont úgy érzem, hogy a második és harmadik részt inkább megvárom a könyvtárban, nem szeretnék pénzt adni értük.

Ízelítő a könyv külföldi borítóiból

Könyvajánló hasonló témában/stílusban

(beszámolóimat a képekre kattintva éred el)

A könyv adatai

Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó
Kiadás éve: 2012
Eredeti címe: The Maze Runner (2009)
Forrás: saját vásárlás
Oldalszám: 362

Lauren DeStefano: Hervadás (Vegyészkert #1)

A történetről röviden

Egy félresikerült tudományos kísérlet eredményeként a tökéletesen egészséges és szép kort megélő első generáció gyermekeit és unokáit különös vírus támadja meg: az új generációk fiai 25, lányai pedig csupán 20 évet élnek, gyógymód nincs. A korai halál miatt rengeteg az árván maradt gyerek, és a legtöbb ember szegénységben éli rövidke életét. A gazdag férfiak mindeközben feleségeket vásárolnak maguknak, hogy azok gyerekeket szüljenek nekik, abban a reményben, hogy végre megtalálják az ellenszert, és ők már tovább élhessenek. A 16 éves Rhein két másik feleség mellé kerül Linden Ashby házába, ahonnan a férfi szeretete ellenére is mindenáron szökni szeretne.

"A könyvtár összes kötete huszonegyedik századi vagy még korábbi, és ebben nincs semmi különös. A tévéadók is csupa régi filmet sugároznak, és a legtöbb showműsor is a múltból való. A valóságból való menekülés bevett formája lett, hogy az emberek egy olyan világba képzeljék vissza magukat, amikor még sokáig élhettek volna. Ami egykor természetes és igazi volt, mára a képzelet világába került át."

Véleményem a könyvről

Nagyon vártam ezt a könyvet. Borítómániás lelkem teljesen kivirult, amikor megláttam az egyébként is gyönyörű borítón futó fényes lila kiemeléseket. Ugyanez a minta a könyv belsejében is végigfut, a fejezetek első oldalán hangsúlyosabban, de az összes többi oldal tetején és alján az író neve, a könyv címe, valamint az oldalszám is hasonló mintával van körülvéve. Számomra az ilyen apróságok is hozzájárulnak ahhoz, hogy foggal-körömmel ragaszkodjak a nyomtatott könyvekhez. Az ebook hideg és puritán egyhangúságával szemben itt a legapróbb részletekig mindent megcsodálhatok, végigsimíthatom a borítót, végigfuttathatom az ujjamat a kiemeléseken, és elámulhatok a teljes könyvet végigkísérő minták összhangján. Egyszerűen odavagyok ezért a könyvért! Az pedig, hogy a sorozat a Vegyészkert-trilógia nevet viseli, csak hab a tortán! Titokzatos és egyben hátborzongató, és már anélkül, hogy a fülszöveget elolvasnád, biztos lehetsz benne, hogy különleges történetet kapsz.

Az alapötlet szerint a világon végigsöprő vírus következtében csak Amerika létezik már, a többi földrész megszűnt létezni, azokat csak ősrégi könyvekben talált utalásokból ismerik. A történet különlegessége, hogy a fiatalon életüket vesztő férfiak és nők mellett az első generáció tagjai még mindig élnek. Ők már hetven év fölött vannak, és rengeteg gyereküket és unokájukat temették már el. Linden apja, Vaughn is él még (gondolom, Linden elég késői gyerek volt), és az ellenszer megtalálásán dolgozik. Őszintén szólva engem kirázott a hideg ettől a karaktertől, talán Az éhezők viadala Snow elnökéhez tudnám hasonlítani: a körülötte lévő embereket bábokként kezeli, és tudod, hogy valami rosszban sántikál, csak épp azt nem sejted, hogy miben.

A könyv tele van egymástól tökéletesen különböző, de nagyon erős és tökéletesen kidolgozott karakterekkel. Főszereplőnk, Rhein 16 éves, és a mélyszegénység utáni jólét ellenére is egyetlen vágya a szabadság, amit egy percig sem téveszt a szeme elől. Két másik lánnyal együtt került a birtokra; Cecily csupán 13 éves, és teljesen elkápráztatja a gazdagság, ráadásul minden vágya, hogy Linden feleségeként mindent megadhasson férjének. Jenna már 19 éves, mindössze egyetlen éve maradt hátra. Mindenkit elvesztett már, és a mostani helyzet mellett Lindent is szívből gyűlöli. Linden burokban nevelkedett, fogalma sincs a külvilág kegyetlenségéről, és azzal sincs tisztában, hogy feleségei nem önszántukból jelentkeztek, hogy mellette tölthessék hátralévő éveiket. A könyv elején Linden első feleségét, Roset is megismerhetjük. Linden őt még szerelemből vette el, de mivel egyidősek voltak, minden igyekezetük ellenére is tudták, hogy már öt évvel Linden előtt meg fog halni. Rose egy nagyon rejtélyes szereplője a könyvnek, életéről csak apró dolgokat tudunk meg, de már ez is elég ahhoz, hogy megkedveljük. Állhatatos és erős személyiség, Rheinnal való kapcsolata pedig egészen különleges.

A könyv hangulata engem sok helyen A Párválasztó-trilógiára emlékeztetett. Bár ott – egyetlen kivétellel – a lányok önként jelentkeztek feleségjelöltnek, és a halál sem volt ennyire jellemző pontja a cselekménynek, a lányok karaktere, a helyszín és a külvilággal kapcsolatban picit tájékozatlan férj(jelölt) mégis minduntalan eszembe juttatta a könyvet.

Nagyon sok disztópiát olvastam már, de a Hervadás számomra kiemelkedő és emlékezetes, rég olvastam már ennyire az én ízlésemre szabott történetet. Hihetetlenül várom már a második részt!

Ízelítő a könyv külföldi borítóiból

Könyvajánló hasonló témában/stílusban

(beszámolóimat a képekre kattintva éred el)

A könyv adatai

Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó
Kiadás éve: 2013
Eredeti címe: Wither (2011)
Forrás: saját vásárlás
Oldalszám: 408

Mielőtt megismertelek

Jojo Moyes előző regényébe, Az utolsó szerelmes levél-be korábban beletört a bicskám. Értékelései alapján kezdtem el olvasni, de valamiért nálam pont az ellenkező hatást váltotta ki, mint másoknál. Annyira szörnyen untam, hogy 150 oldal után már csak átfutottam az oldalakat, hogy megtudjam a történet végét, de ezt olyannyira nem lehet olvasásnak nevezni, hogy végül a molyon sem jelöltem, hogy közöm lett volna a könyvhöz.

Ennek ellenére amikor megláttam a könyvtárban az írónő újabb regényét, úgy döntöttem, teszek egy próbát. Most már kicsit szkeptikus voltam, ráadásul kritikus is, mert a könyv fülszövegét elolvasva az ugrott be, hogy az Életrevalók koppintását tartom a kezemben. Mondanom sem kell, ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna, illetve ennél pozitívabban nem is csalódhattam volna.

Louisa Clark: 26 éves, szüleivel egy csendes kisvárosban él, ahol sosem történik semmi. Hat éve egy kávézóban dolgozik, amit imád, és el nem cserélné semmiért. Barátjával, Patrickkel hét éve vannak együtt. Louisa körül minden nyugodt, minden normális, és ez így van jól.

Will Traynor: 33 éves, menő londoni állással és szexi barátnővel. Vagyonát világjárásra, hegymászásra, ejtőernyőzésre és egyéb extrém hobbikra költi. Ki nem állhatja a semmittevést, egy percre sem hajlandó megállni. Will körül minden pörög, minden pezseg, és ez így van jól.

Ha azt kérdezed, mi köti össze őket, elárulom, hogy az égvilágon semmi... legalábbis egészen addig, amíg fejre nem áll az életük. A sors furcsa fintoraként Will, aki szabadidejében egyfolytában veszélyezteti az életét, egy átlagos hétköznapon, egyszerű gyalogosként súlyos balesetet szenved, és három végtagjára lebénul, egyedül az egyik karját tudja picit mozgatni. Javulásra semmi remény, ettől a pillanattól fogva kerekesszékben kell, hogy töltse életét. Louisa világa is a feje tetejére áll, amikor imádott munkahelye egyik napról a másikra lehúzza a rolót, és a fiatal lány kénytelen rájönni, hogy eddigi tapasztalatával nem válogathat az állások között.

Végül a sors úgy hozza, hogy Louisát felveszik Will mellé segítőnek. Will ekkor már 35 éves, két éve tölti napjait kerekesszékbe zárva, és gyűlöli ezt az életet. Gyűlöli, hogy vissza kellett költöznie szüleihez, abba az álmos kisvárosba, ahol Louisa is él. Ráadásul ebből az állandóan vigyorgó, komolytalan csitriből is elege van, akit anyja felvett mellé, hogy pesztrálja.

Louisa nehezen rázódik bele a feladatokba, és még nehezebben viseli, hogy "főnöke" egyfolytában zsörtölődik vele. Hamarosan azonban rájön, hogy miért csak hat hónapra szól a szerződése, és ettől a pillanattól fogva egyetlen cél lebeg a szeme előtt: Will segítése, felvidítása és életének megkönnyítése. Ez a tűz és víz páros hamarosan összecsiszolódik, Will rájön, hogy Louisa képes valamelyest feldobni a napjait, Louisa pedig felismeri, hogy Will folyamatos piszkálódásai és mogorvasága mögött érző szív és érzékeny lélek rejlik.

Louisa szerződésének végéhez közeledve a napok egyre gyorsabban telnek, ráadásul magánélete is kibillen a megszokott kerékvágásból. Vajon képes lesz végrehajtania a saját maga által kitalált küldetést?

Furcsa érzések kavarogtak bennem a könyv olvasásakor. Ezt a szomorú történetet annyi helyen szakították meg a vidám események, hogy sokszor nem is tudtam követni. Egyik pillanatban boldog voltam, aztán szomorú, majd ismét boldog. Nagyon jól játszott az írónő az érzésekkel, nagyon megfogott! Igazán érdekes volt nyomon követni, ahogy Will és Louisa, ez a két ennyire különböző ember megváltoztatja egymás nézőpontját és gondolkodásmódját.

A könyv olvasása közben számtalanszor átfutott az agyamon a gondolat, hogy mit éreznék Will helyében? Hogyan tudnám elviselni, ha megroppanna ez a törékeny dolog, amit életnek hívunk? Annyira magától értetődő, ahogy reggel felkelek az ágyból, önállóan járok-kelek egész nap, megsimogatom a férjem arcát, kinyitom az ajtót, felszállok egy buszra, vacsorát készítek... elképzelhetetlen, hogy egyik pillanatról a másikra egyiket sem tehetném meg... Annyira nehéz ez a történet, és mégis annyira imádnivaló és gyönyörű! Olvassátok el!

Jojo Moyes (aki keresztnevét a Beatles együttes Get back című dalában szereplő Jojóról kapta) tíz évig dolgozott az Independent újságírójaként, majd állását feladta és főfoglalkozású író lett. A Mielőtt megismertelek megírására egy teljesen lebénult rögbijátékosról szóló hír ihlette, melyet a rádióban hallott. Az írónő kétszer is elnyerte "Az év romantikus könyve" díjat, legutóbb 2011-ben, Az utolsó szerelmes levél című regénnyel. Jojo Moyes Essexben él férjével és három gyermekével.

Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó

Kiadás éve: 2012

Eredeti címe: Me Before You (2012)

Forrás: könyvtár

Oldalszám: 483

Drága Tess!

Rosamund Lupton:
Drága Tess!

Beatrice Hemming és húga, Tess mindig nagyon szerették egymást, de kettejük között ég és föld volt a különbség! Beatrice két lábbal a földön álló, sikeres New York-i üzletasszony, Tess festőművész, főiskolára jár, és éppen kisbabát vár.

Amikor Beatrice édesanyja telefonál, hogy Tess eltűnt, Beatrice azonnal repülőre ül, és Londonba utazik, hogy segítse a rendőrség munkáját. Amikor rövid időn belül megtalálják Tess holttestét, felvágott erekkel, a rendőrség azonnal lezárja az ügyet, öngyilkosság címszóval. Hiszen mi más is lehetne? Egy bohém művészlélek, aki a nős tanárától esett teherbe, nyilván nem bírta a rá nehezedő nyomást, valószínűleg drogozott is, mi más is lehetne, mint öngyilkosság? Beatrice megpróbál rámutatni a mozaikba nem illő részletekre, de a rendőrség nem törődik vele, az ügyet lezárják.