Felszabadulás

A sorozat első részét, Az archívumot nagyon szerettem, így amikor szembejött velem az idei Könyvfesztiválon, nem is volt kérdéses, hogy beköltözik a polcomra a második rész is. Itthon aztán jött a döbbenet, amikor elkezdtem olvasni, ugyanis hiába emlékeztem tisztán a hangulatra, amit az első rész adott, illetve hiába volt a fejemben a kerettörténet, valahogy nem állt már össze a dolog. Jellemzően elég gyorsan, emiatt talán nem túl alaposan olvasok, így a sorozatoknál néha picit nehezen veszem fel a fonalat egy-egy újabb résznél, de úgy még nem jártam, hogy abszolút ne emlékezzek rá, hol hagytuk abba a történetet...

Persze ezen a legkönnyebb segíteni, így a második rész előtt újraolvastam az elsőt is, hogy felelevenítsem a történetet, és bár olvasás közben mindig beugrott a következő részlet, mégis ismét elvarázsolt a könyv, pont úgy, mint első olvasásra.

A két rész között három hét telik el, de ebből a három hétből sem maradunk ki, ezeket apró visszatekintések alapján fokozatosan ismerjük meg. Az első részben megismert gonosz eltűnt, de Mac azóta sem tud megnyugodni. Egyfolytában rémálmokkal küszködik, a kialvatlanság pedig már a munkáján is meglátszik: időnként nem emlékszik rá, hogyan sikerül visszaterelnie egy-egy Történetet az Archívumba. Mackenzie 16 éves, és Őrzőként dolgozik. Az a feladata, hogy az Archívumból időnként kiszabaduló Történeteket (akik embernek néznek ki, de valójában puszta tárolói az egyes emberek emlékeinek) az Archívumot és az emberi világot elválasztó Sikátorban elkapja és visszavigye az Archívumba.

A regény a nyári szünet végén, az iskola kezdetével indul, amelytől Mac már előre retteg, hiszen egy puccos magániskolába kerül, ahová kevés diák jár, így nehezebb lesz elvegyülnie. Pedig Mac számára fontos a láthatatlanság; minél kevesebben figyelnek fel rá, annál kevesebb embernek kell hazudnia arról, hogy hová tűnik el időnként, és honnan szerzi az újabb és újabb sérüléseit. Azonban akármennyire is próbálkozik, Mac nem tudja elkerülni az átlagos kamaszokat érintő témákat sem, így különös "hobbija" mellett hamarosan a fiúkkal, a szerelemmel és az iskolai bálokkal is kénytelen lesz foglalkozni.

A hétköznapok rutinját különös események és rejtélyes eltűnések tarkítják, és Mac hamarosan kénytelen beismerni, hogy az eltűnt személyekben egyetlen közös pont van: ő maga. Az Archívum veszélybe kerül, fennmaradása vagy bukása a fiatal lány kezében van. De vajon képes lesz jó döntést hozni?

"Gondolj a rossz dolgokra álmokként, Kenzie. Így mindegy, milyen ijesztőek vagy sötétek, csak ki kell bírnod addig, míg fel nem ébredsz."

Nagyon szerettem ezt a második részt is, bár őszintén szólva a kettő egyben az igazi. Ha nem lennék ilyen türelmetlen, nem is olvasnék sorozatokat, csak akkor, ha már az összes részük megjelent.

Victoria Elizabeth Schwab angol-amerikai szülőktől származó írónő, Amerikában nőtt fel. Szereti a meséket és a folklórt. Élete rendkívül mozgalmas és csapongó, az egyetemen fizikától kezdve hat szakváltás után kommunikáció-tervezésig jutott, és munkából is elég változatos listát tud felmutatni a ruházati eladótól a parti szervizig."Az egyetem alatt egy könyvesboltban dolgoztam, ahol soha nem sikerült pénzt keresnem, mert minden jövedelmemet felemésztette a könyvfüggőségem."

Kiadó: Főnix Könyvműhely

Kiadás éve: 2014

Eredeti címe: The Unbound (2014)

Forrás: saját vásárlás

Oldalszám: 294

Az Archívum

Kiadó:  Főnix Könyvműhely

Kiadás éve: 2013

Eredeti címe: The Archived
Eredeti megjelenés: 2013

Forrás: saját vásárlás

Oldalszám: 277

Ez a könyv már azelőtt a szívem csücske volt, mielőtt egyáltalán a kezembe vehettem volna. Valahogy éreztem, tudtam, hogy nagyon fogom szeretni, így a Könyvfesztiválon hamar lecsaptam rá. Jobb döntést nem is hozhattam volna.

A történetről:

Ki ne gondolkodott volna már azon, vajon mi lesz velünk a halálunk után? Testünk a földbe kerül, vagy elhamvasztják, de mi lesz a lelkünkkel? Hová tűnnek az életünk nyomai? Hetven, nyolcvan, száz év emlékei? Mi lesz velük?

Victoria Schwab regényében létezik egy hely, ahol halála után minden ember életének egy példányát megőrzik. Minden perc, minden emlék, minden átélt esemény megőrzésre kerül, tárolójuk pedig ugyanúgy néz ki, mint maga az ember, de nem szabad szem elől téveszteni, hogy ők nem igazi emberek, csak feljegyzések. Ők a Történetek, a hely pedig, ahol őrzik őket, az Archívum.

Az Achívumban Könyvtárosok dolgoznak. Ők rendszerezik és őrzik a Történeteket, és ők az egyetlenek, akik tudnak olvasni a Történetekben. Az Archívumon kívüli világ, a hétköznapi emberek által ismert egyetlen hely az Odaki névre hallgat. A két helyet a sok-sok ajtóval rendelkező hosszú, keskeny, világítás nélküli folyosók összessége, a Sikátor választja el egymástól. A Sikátor egy védvonal, amely biztosítja, hogy a Történetek ne jussanak át az Odakibe, az élők világába. Erre nagy szükség van, ugyanis egy-egy Történet időnként felébred és kiutat keres. A Sikátor sötétjében kóborolva azonban rövid időn belül megtébolyodnak, ezért jobb mielőbb visszajuttatni őket az Archívumba. Mindez az Őrzők feladata.

"Egy vallomás: néha arról álmodom, hogy normális életem van."

Mackenzie Bishop 16 éves, de már négy éve Őrző, munkáját szeretett nagyapjától örökölte. A Bishop család életét alig egy évvel ezelőtt tragédia rázta meg, amikor Mac öccse, a tízéves Ben cserbenhagyásos gázolás áldozata lett. A családnak nem volt maradása régi házukban, ezért egy lepusztult, eredetileg hotelként működő házba költöznek, ahol a szülők figyelmüket egy családi kávézó nyitásával próbálják elterelni a gyászról.

Mackenzie mindenki elől titkolt küldetése folytatódik, továbbra is elkóborolt Történetekre vadászik. Az Őrzők képesek olvasni a tárgyakban, így a falakat, a padlót vagy egyes dolgokat megérintve belelátnak az ott történt eseményekbe. Ez a munkájuk miatt fontos, Mac azonban fiatal és kíváncsi, nem tud ellenállni, és amikor megnézi új szobájának régi emlékeit, rájön, hogy pont abban a szobában gyilkoltak meg egy fiatal lányt az 1950-es években. Amikor megpróbál utánajárni, hamar rájön, hogy az esemény nyomait igyekeztek  gondosan eltüntetni; valaki nagyon nem szeretné, ha bármi is kiderülne a gyilkosságról, hatvan évnyi távlatból pedig elég nehéz kideríteni bármit is.

Amikor az elkóborolt Történetek egyre furcsábban kezdenek viselkedni, Mackenzie rájön, hogy az évtizedekkel ezelőtti gyilkosság és az Archívum mostani különös dolgai között összefüggés van, és feltett szándéka, hogy kiderítse, mi történik. Hamarosan azonban fel kell ismernie, hogy valaki az életére tör.

"- Mi van, ha elrontom?

- Ó, el is fogod. Bajt csinálsz, hibázol, elrontasz dolgokat. Néha helyre tudod majd hozni őket, máskor nem. Ez mind benne van a pakliban. De csak egyetlen dolog van, amit meg kell tenned értem.

- Mi az?

- Maradj életben addig, hogy újra hibázhass."

Az eseményeket Mackenzie nézőpontjából követhetjük. A történet több vonalon fut: az Őrzői feladatokon kívül Mac nyomozását is figyelemmel kísérhetjük, de képet kapunk a "hétköznapi" életéről, a szüleivel való kapcsolatáról is. A jelenben zajló eseményeket a lány nagyapjáról való visszaemlékezései is kiegészítik. Mindezek a szálak tökéletes összhangban és arányban állnak egymással, hogy összeálljanak ezzé a sötét, kissé misztikus és nagyon izgalmas regénnyé.

A könyv szemléletesen mutatja be a helyszíneket és ugyanígy közvetíti az érzéseket is. Minden annyira élethűen és részletesen van ábrázolva, hogy olvasás közben úgy éreztem, ha kinyújtanám a karomat, megérinthetném a Sikátor falait. Én is ott jártam a régi hotelben, láttam a szobákat, átéltem a visszapörgetett emlékeket, lefújtam a port a régi névjegyzékekről, vadásztam, borzongtam, csalódtam, csókoltam, fájtam...

A különleges alapötlete miatt döntöttem a könyv mellett, de őszintén szólva azt nem gondoltam volna, hogy egy mindössze 277 oldalas könyv ilyen részletes, ennyire kidolgozott lesz, és ennyi élményt kapok tőle. Nagyon szerettem.

A sorozat második részének amerikai kiadása The Unbound címmel 2014 januárjában várható.

Victoria Elizabeth Schwab angol-amerikai szülőktől származó írónő, Amerikában nőtt fel. Szereti a meséket és a folklórt. Élete rendkívül mozgalmas és csapongó, az egyetemen fizikától kezdve hat szakváltás után kommunikáció-tervezésig jutott, és munkából is elég változatos listát tud felmutatni a ruházati eladótól a parti szervizig.

"Az egyetem alatt egy könyvesboltban dolgoztam, ahol soha nem sikerült pénzt keresnem, mert minden jövedelmemet felemésztette a könyvfüggőségem."