Buglyó Gergely: Oni: A bábu és a talizmán (Oni #3)

Záróepizódhoz érkezni mindig jó és rossz is egyben. Várod, mert kíváncsi vagy a végére, ugyanakkor halogatnád is, mert ha egyszer befejezted, nincs tovább. Ezúttal az Oni trilógia befejező része került a kezembe. Korábban is említettem már, hogy különleges csemege ez a sorozat számomra, hiszen nagyon ritkán olvasok hazai szerzőktől, a fantasy pedig alapvetően is távol áll tőlem. Ehhez képest az első két rész kellemes meglepetés volt, így kíváncsian vártam a befejezést.

A csendes, dunántúli kisvárosban, Kalpagon induló regény harmadik része már Japánban játszódik, ahová a három testvér, Nátán, Áron és Lili azért megy, hogy kiszabadítsák fogva tartott édesapjukat. Ez fantasy-kereteken kívül sem lenne egyszerű, ebben az esetben azonban a dolgot nehezíti, hogy a cél érdekében be kell épülniük a Virrasztók közé, ami számukra veszélyes, az olvasó számára viszont különleges és izgalmas pillanatokat nyújt.

Lehet, hogy az én hibám, amiért jellemzően munka előtt - még álmosan -, illetve munka után - már fáradtan - utazás közben olvastam a könyvet, mindenesetre nehezen birkóztam meg azzal, hogy még a harmadik részre is jutott jó pár olyan lény/kifejezés/név, amivel korábban nem találkoztam (vagy csak nem emlékeztem rájuk). A sok-sok karakter miatt elég nehezen követhető a történet. Talán ha egy forró fürdő közben, vagy egy szabadnapomon, teljes nyugalomban olvastam volna, gördülékenyebben haladtam volna, így viszont többször is úgy éreztem, hogy teljesen elvesztettem a fonalat. Emlékszem, a 135. oldalon már nagyon forgattam a szemem, miközben ezt a részt olvastam:

"Nátán elmondta, amit Bryce-nak tudnia kellett az Első Talizmánról, Baphometről és a Tertiumról ahhoz, hogy megérthesse a Szilánk szerepét, és összefoglalta, mi történt velünk Reibókanban. Szavait néha megzavarták Alard hangszerének darabos, disszonáns hangjai; biztosra vettem, Bai-Ze Örököse így tüntet, amiért kihagytuk az egészből."

Csak arra tudtam gondolni, hogy Nátán engem is felvilágosíthatna, mert úgy érzem, végképp elvesztem. :)

Azért nem kell megijedni, hiszen az első és második rész kapcsán már említett különleges és nagyon igényes írásmód, valamint az izgalmas, akciódús események továbbra is magukba szippantják az olvasót, nem nagyon van idő gondolkodni az olvasás közben. Számomra az élményt jelentősen meghatározta, hogy magyar műről van szó: egy ilyen komplex regénynél jó érzés tudni, hogy tényleg azt olvasod, amit az író szánt neked, nem pedig azt, amit a fordító élt meg a regényből. Így biztos lehetsz benne, hogy semmi sem maradt ki vagy siklott félre a fordítás során.

A befejező részre szépen összefonódtak a szálak, és Yric, a testvérek édesapja a múltba, az okokba is bepillantást enged, így a végére - úgy érzem -, teljes képet kaptam. A sok különleges karakter és kifejezés ugyan megnehezítette a dolgomat, de ez a gyakorlott fantasy-olvasóknak valószínűleg meg sem kottyanna, számukra több kifejezés is ismerős lehet (legalábbis amikor a férjemnek meséltem, miről szól a könyv, látszott rajta, hogy nem most találkozik először a Barathrum szóval :))

Ha szokásom lenne plecsnizni, ez a könyv kapna tőlem egy "ajánlott" besorolást, de mivel ez nem szokásom, csak leírom: ez a te könyved, ha szereted a sok szálon futó cselekményeket, az akciódús jeleneteket, és imádod a fantasy-t. Ha csak most ismerkedsz a műfajjal, akkor viszont ajánlom, keress egy nyugodt zugot, és mélyülj el benne, ne buszon olvasd, mint én! A sorozat kizárólag teljes egészében élvezhető, ha szeretnéd elolvasni, az első résszel kezdd - ez nem az a szájbarágós fajta, ami a későn érkezők kedvéért elmeséli a teljes előzményt! :)

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 352

Oni: A Néma Város

Buglyó Gergely trilógiájának első részével, a Szürke vérrel tavaly találkoztam, olvasás után pedig interjút is készítettem a szerzővel. Miután az első részt pozitív élményekkel zártam, kíváncsian vártam, hogy a trilógia második része is képes lesz-e lekötni engem, akiről bármit el lehet mondani, csak azt nem, hogy vérbeli fantasy-rajongó lenne...

A Néma Város még friss, ropogós, hiszen a Könyvfesztiválra jelent meg, így még viszonylag kevés információt lehet róla találni. Elsők között lenni mindig nagy öröm, de nagy felelősség is, úgyhogy megpróbálok a szokásosnál kicsit részletesebben írni, mert ha jól látom, még nem is született más blogbejegyzés A Néma Város olvasásáról.

Picit tekintsünk vissza az első részre!

A történet egy álmos dunántúli kisvárosban, Kalpagon kezdődött. Főszereplőink a Fekete-testvérek, Áron, Nátán és Lili, akik emberfeletti képességekkel és napfény hatására elszürkülő vérrel rendelkeznek. Zsenge koruk ellenére fontos küldetésük van; egy édesapjuk által hátrahagyott levélből kiderül, hogy egy évszázadokkal ezelőtti jóslat alapján az ő feladatuk az, hogy megvédjék Wereczkey Annát, akire komoly veszély leselkedik. Rég nem látott édesapjuk levele nem tér ki a részletekre, így fogalmuk sincs, mivel állnak szemben, és mennyi megpróbáltatás vár rájuk az út során.

Virág Fruzsina díjnyertes
rajza az Oni rajzpályázatára

Az első rész az alvilágban, Amurtában, az Altare Tertium, azaz a Harmadik Oltár Társaságának erődjében ér véget, és itt is veszi kezdetét a következő rész. Időközben a Fekete-testvérek az Altare Tertium majdnem teljes jogú tagjaivá váltak. Küldetésük továbbra is az, hogy megvédjék Annát, akinek életét egyre jobban megnehezíti az Arctalan Kóborló, aki lelke mélyén élősködik.

De ki is ő valójában? Erre választ adhatna az évszázados jóslat, ám azt hétpecsétes titokként őrzik, így az Áron, Nátán, Lili, Feri és Anna ötösfogata kénytelen más megoldást keresni, hogy végre fényt derítsenek a rejtélyre. Útjuk ezúttal a Néma Városba vezet, de a testvérek Szürkevérűként hiába erősebbek, mint az emberek, hamarosan be kell látniuk, hogy az Onik, Virrasztók és más lények még őket is igencsak megizzasztják.

Szima Rella rajza
az Oni rajzpályázatára

A trilógia második része sokkal akciódúsabbra sikerült, mint az első - pedig izgalomból ott sem volt hiány -, emiatt véleményem szerint kicsit "fiúsabb" lett a történet, a 360 oldalnyi folyamatos feszültség majd' szétrobbantja a könyvet. Az első rész hétköznapjainak búcsút inthetünk, helyettük az izgalmas jelenetek egymásnak adják a kilincset a könyvben. Ez egyrészt jó, mert lehetetlen unatkozni a könyv olvasása közben, másrészt viszont eléggé megnehezíti azoknak a dolgát, akik nem akkora fantasy-rajongók. Én személy szerint kicsit hiányoltam a lágyabb, átvezető jeleneteket, mert az első részben Buglyó Gergely humora itt bontakozott ki leginkább, a másodikban viszont erre a sok harc és menekülés közben nagyon kevés lehetőség adódott.

Persze értem én, hogy a komolyodó cselekmények megkövetelték az egyre több akciót, néha mégis jólesett volna egy kis kikapcsolódás, egy kis csend, csak 2-3 oldal, amikor kivételesen nem leselkedik ránk semmi veszély. Amit időnként éreztem, azt a könyv egyik főszereplője, Feri tökéletesen megfogalmazta a könyv 60. oldalán:

"Izgalmas itt az élet, meg minden, de neked nem hiányzik már egy kis nyugi?"

Egyébként a cselekmények közötti átvezetés sokkal finomabbá és gördülékenyebbé vált az első részhez képest, a magyarázatok és lezárások is logikusabbak, ráadásul a rejtélyekre sem kapunk olyan könnyen választ, mint az első részben. Az író megtanulta kicsit jobban elnyújtani az egyes szálakat, és ez kifejezetten jót tett a könyvnek, sokkal jobban fenntartja az érdeklődést és a kíváncsiságot.

Tetszett, hogy betekintést nyerhettünk a japán kultúra néhány újabb apró részletébe, illetve annak is örültem, hogy az első részben csak említés szintjén előforduló Yrick, a Fekete-testvérek apja ebben a kötetben nagyobb szerepet kapott. A történet végén vele kapcsolatban kapunk is néhány kérdéses szálat, amire csak a harmadik rész adja majd meg a választ.

A túl sok szereplő miatt továbbra is kicsit nehezen tudtam követni a történetet, és időnként nagyon kellett összpontosítanom, hogy ne kavarodjak bele a szálakba, de összességében úgy gondolom, hogy nagyon jó irányba halad ez az egész, kíváncsian várom a befejező részt! Ha titeket is érdekel, találkozunk ugyanitt jövőre, amikor már a sorozat befejező részéről, A bábu és a Talizmánról is beszámolhatok! :)

A könyvet köszönöm a Ciceró Könyvstúdiónak!

Buglyó Gergely 1980-ban született Debrecenben, feleségével és két kisfiával ma is itt él. Orvosi diplomát szerzett, jelenleg a Debreceni Egyetemen dolgozik kutatóként és oktatóként. A japán sakk és kultúra mellett nagy szenvedélye a fantasy-irodalom.

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió

Kiadás éve: 2013

Forrás: kiadó

Oldalszám: 362

Oni: Szürke vér

Általában nagyon szkeptikus vagyok a kortárs magyar írókkal kapcsolatban. Bár igyekszem nyitott lenni, mégis sokszor előfordul, hogy csak azért hagyok érintetlenül egy könyvet a könyvtár vagy a könyvesbolt polcán, mert magyar író műve. Biztos vagyok benne, hogy emiatt sok zseniális regényről lemaradtam már, de kicsit nehéz leküzdenem a korábbi negatív tapasztalatok miatti ellenérzésemet. Buglyó Gergely azonban egy lépéssel közelebb vitt ahhoz, hogy ezentúl bátrabban nyúljak a magyar művek felé.

Az Oni: Szürke vér a szerző első regénye, egyben az Oni-trilógia első kötete. Nemcsak írója magyar, de maga a történet is hazánkban játszódik, egy dunántúli kisvárosban, Kalpagon. Nátán, Áron és Lili édesanyjukkal élnek. Édesapjuk sok évvel ezelőtt, Lili születésekor tűnt el az életükből, a legidősebb testvér, Nátán is alig emlékszik már rá. Az egyetlen tárgy, ami utána maradt, egy különös kakukkos óra, amelyről a gyerekek csak annyit tudnak, hogy amíg jár, addig édesapjuk biztosan életben van, de ha egyszer megáll, az a halálát jelenti.

Bár teljesen átlagosnak tűnnek, a három testvér titkot őriz: ugyan maguk sem tudják a pontos okát, de mindhárman emberfeletti erővel rendelkeznek, vérük pedig a napfény hatására szürkévé válik. Nátán hamarosan megmutatja fiatalabb testvéreinek édesapjuk búcsúlevelét. A levél mellett egy ismeretlen lány képe lapul, apjuk pedig megemlít egy évszázadokkal ezelőtt kelt jóslatot, mely szerint hamarosan felbukkan Kalpagon a képen szereplő fiatal lány, akit a három testvérnek kell majd megvédenie.

Hogy kivel vagy mivel szemben kell megvédeniük a lányt, azt egyikük sem tudja, azonban amikor két és fél évvel később Wereczkey Anna és családja megjelenik Kalpagon, nagyon hamar kezdetét veszik a baljós események. A három testvér, illetve Anna, és legjobb barátjuk, Feri elválaszthatatlanokká válnak, és ötösfogatuk egyre különösebb és veszélyesebb dolgokba keveredik. Vajon sikerül megvédeniük Annát?

"Tudod, bármilyen jelentéktelen pont is Kalpag a világ térképén, a jelek szerint azok az események, amelyekről a jóslat szól, itt fognak megtörténni. Sajnos addig sem hitegethetlek azzal, hogy egy ilyen kisvárosban teljes biztonságban vagytok: sokféle erő munkál ezen a Földön, és fennáll a veszély, hogy előbb-utóbb rátok találnak."

Mivel a fantasy nem a kedvenc műfajom, kétesélyes volt, hogy milyen lesz a kapcsolatom ezzel a könyvvel. Vagy imádni, vagy utálni fogom, fantasy esetén középút még nem volt nálam. A misztikus hangulattal átitatott, végtelenül izgalmas regény azonban egy csöppnyi kételyt sem hagyott bennem, már az első fejezetnél éreztem, melyik oldalra billen a mérleg! Sötét hangulatával engem néhol A Kör című regényre emlékeztetett, azonban míg az említett regényt egyáltalán nem kedveltem, az Oni-t letenni is alig tudtam. A regény utolsó két fejezetében kicsit kezdtem elveszíteni a fonalat, mert hirtelen túl sok új lény és kifejezés került szóba, de a végén minden a helyére került, így végül nagyon pozitív élménnyel zártam az olvasását.

Fontosnak tartom megemlíteni a regény írásmódját: ritkán van szerencsém ilyen ízlésesen megfogalmazott, mégis gördülékeny stílusban íródott műhöz. Érdekes kettősség jellemzi a regényt: a kalandos részek akciódúsak és izgalmasak, a hétköznapok pedig humorral és iróniával átszőtt eseményekből állnak. Ez rendkívül hatásos kombináció volt, egyik percben még vigyorogtam, a másikban pedig már a körmömet rágtam az izgalomtól. Kiemelendőnek tartom a karakterábrázolást, mely még a mellékszereplők esetében is tökéletes, ennek köszönhetően akkor is teljes képet kapunk egy-egy szereplőről, ha mindössze két mondatban mutatja be őt a szerző.

Kíváncsian várom a folytatást, amely Oni: A néma város címmel fog megjelenni.

Buglyó Gergely 1980-ban született Debrecenben. Orvosi diplomát szerzett, jelenleg a Debreceni Egyetemen dolgozik kutatóként és oktatóként. Gyermekként szerette meg az irodalmat: először csak olvasta, később pedig aktívan művelni kezdte. Legfőképpen a fantasy-történeteket kedveli.

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Kiadás éve: 2013
Forrás: dedikált tiszteletpéldány a szerzőtől
Oldalszám: 345