28

Boldog születésnapot!

Ma van a születésnapom, ezért úgy gondoltam, mesélek pár dolgot magamról és néhány emlékről, ami hirtelen eszembe jut, stílusosan könyvek segítségével! :)

Hoztam három gyereket

 Ezt a könyvet akár anyukám is írhatta volna, ugyanis hárman vagyunk testvérek, én vagyok a legidősebb.

Oroszlán a könyvtárban

Akár rólam is szólhatna ez a könyv, hiszen nyári lány vagyok, az oroszlán jegyében születtem. Az pedig, hogy imádom a könyveket, szerintem senkinek sem okoz meglepetést.

A fantasztikus könyvtár

Az előző könyv miatt eszembe jutott egy régi emlék az első könyvtári látogatásomról. Nagyjából hatéves lehettem. Akkoriban a lakótelepen, ahol éltünk, még csak egy pici könyvtár volt, amit ráadásul egy teljesen átlagos panellakásban rendeztek be. Az első találkozás fantasztikus volt, és bár a lakás kicsi volt, a polcok a mennyezetig értek, és mindenhol ott voltak, minimális hely volt köztük, épp csak annyi, hogy el lehessen férni. Gyerekként úgy éreztem, a világ összes könyve összezsúfolódott a kis lakásban. Később egy nagyobb helyre költözött a könyvtár, amit szintén nagyon szerettem, de a régi lakás-könyvtárhoz azóta is nosztalgikus emlékek kötnek, és gyakran eszembe jut.

Egy boltkóros naplója

Alapvetően utálok vásárolni, azonban van két kivétel: akár hobbiboltba, akár könyvesboltba tévedek, garantált, hogy nem végzek egy óránál rövidebb idő alatt, és biztosan nem távozom üres kézzel.

A hely, amit otthonnak hívnak

Számomra két ilyen hely létezik. Az egyik Nyíregyháza, ahol felnőttem, és ahol a szüleim élnek, a másik pedig Budapest, a jelenlegi lakhelyem, ahol a férjemmel élek.

Albérlet a Síp utcában

Ugyan a Síp utcában pont nem, de egy kupac albérletben éltem 18 és 23 éves korom között. Volt köztük nagyon jó és nagyon rossz is, de az első különösen nagy jelentőséggel bír számomra. Részletek a következő könyvnél...

Létezik térkép a szerelemhez?

Nem tudok ilyen térképről, de szerencsére nem is volt rá szükségem, az én szerelmem házhoz jött. Nem, nem pizzafutár, és nem is postás, csak a főiskola alatt albérletben laktam, ő pedig ismerte az egyik lakótársamat, így akkor találkoztunk, amikor egyszer meglátogatta őt. Ennek már majdnem tíz éve. :)

An October Bride

2008 október 4-én mentem férjhez, egy kicsi, de annál meghittebb esküvő keretében, összesen 24-en voltunk.

Házasságom története

Csaknem hat éve már, hogy férjhez mentem, és azóta nagyon sok dolog történt. Lakásvásárlás, költözés, munkahelyváltások és sok-sok emlékezetes pillanat. A következő évekre ennél is nagyobb terveim vannak, de ezekről majd később...

Kívánságlistám a következő születésnapomig:

10(+10) kérdés

Juci és Jadranka is invitált egy játékba, amit ezúton is nagyon szépen köszönök! A játék lényege, hogy a bloggerek a másik blogger által feltett tíz kérdésre válaszolnak, majd ők is feltesznek újabb tíz kérdést, amit továbbadnak.

Én már elég későn szállok be ebbe a játékba, mert hiába kaptam meg a díjat már rég, csak most van időm, hogy válaszoljak is a kérdésekre. Emiatt ha nem haragszotok, én már nem adnám tovább a játékot, mert szerintem mindenkinél járt már, én most a sor végén kullogok. Persze ha valaki úgy érzi, kimaradt a dologból, és szeretne játszani, írjon egy kommentet, és kérdezek tőle 10 dolgot! :)

Juci kérdései

Milyen, könyvekkel kapcsolatos munka érdekel a legjobban?

Gyerekkoromban nagyon szerettem volna könyvtáros lenni, felnőttként azonban győzött a logika, és inkább jobban kereső foglalkozást választottam magamnak... ettől függetlenül ha egyszer lenne rá lehetőségem, biztosan nyitnék egy könyvesboltot, ahol néhány alkalmazott mellett magam is dolgoznék.

Mi akartál lenni gyermekkorodban?

A könyvtáros mellett sokáig nagy vágyam volt, hogy stewardess vagy idegenvezető legyek. Aztán ahogy az évek múltak, ez a dolog annyira megkopott, hogy amikor a továbbtanulásra került a sor, már egyik sem volt opció.

Ha gyors receptet kellene írnod egy sikerkönyvhöz (ami tényleg jól eladható, már-már kultikus...), milyen hozzávalókat szednél össze?

Érdekes kérdés, mert sem könyvet írni, sem főzni nem tudok. Mármint persze receptből le tudok koppintani kajákat, de ha valamit elszúrok, már nem nagyon tudok újratervezni, mert fogalmam sincs, mit mivel tudnék kijavítani. Emiatt önállóan szinte soha nem kísérletezem. Ha a recept azt mondja, hogy 15 dkg liszt, és véletlenül 16-ot sikerül az edénybe öntenem, képes vagyok visszakanalazni 1 dekát, mert "jaj, mi lesz, ha nem tartom be az arányokat?"
Ettől függetlenül azt hiszem, egy jó könyv hozzávalói kb. ezek lehetnek: fantázia, eredetiség, könnyed hangvétel (+egy gyönyörű borító, amivel levesz a lábamról).

Gyűjtesz valamit?

Emlékeket. Régi szenvedélyem, hogy minden szép élményemhez kapcsolódóan elteszek valami apróságot, amit később annyira jó elővenni! Van egy parafatáblám, erre tűzök fel sok-sok apróságot, amik szép emlékeket idéznek, pl. buszjegy egy városnézésről, mozijegy egy randiról, képeslap, esküvői fénykép stb. Hogy ne legyen túlzsúfolt, időnként leveszek róla pár dolgot, és mennek az "emlékdobozomba". Ez egy kartondoboz, amiben az életem fontos szeletkéinek emlékei pihennek: a sikeres főiskolai felvételimről szóló értesítő levél; bérpapír az első diákmunkámról; egy újságcikk, amiben egy verseny miatt szerepel a nevem; a szalagavatónkról készült DVD; a ballagási tarisznyám; egy utolsó fújásnyi az első parfümből, amit a férjemtől kaptam; az esküvői zenéink CD-n; az esküvői gyertyáink és sok más apróság. Remélhetőleg 2-3 éven belül kibővül a doboz egy apró babacipővel és egy kórházi karszalaggal is. :)

Te ajánlasz inkább könyveket másoknak vagy inkább neked ajánlanak?

Inkább én ajánlok (valójában a blogom is ezt a célt szolgálja), főleg azért, mert szívesen olvasom a legújabb megjelenésű könyveket is, amikről még senki sem írt.

Volt olyan könyv, amiről egyszerűen nem tudtál bejegyzést írni?

Volt olyan, amivel sokat nyűglődtem, és nagyon rövidke bejegyzés született belőle, mostanában viszont volt olyan könyv, ami teljesen kimaradt a blogomból, de nem feltétlenül azért, mert rossz volt, sokkal inkább időhiány miatt.

Mivel töltöd a legszívesebben a szabadidődet az olvasáson/blogolások kívül?

Pár hónapja még azt mondtam volna, hogy süthető gyurmából ékszereket készítek, most viszont inkább azt kérdezném, hogy mi a fene az a szabadidő? :)

Van valamilyen olvasási rituáléd?

Sokszor mielőtt belekezdenék egy könyvbe, találomra kinyitom egy oldalon, és elkezdem olvasni. Emiatt többször is belefutottam már olyan részekbe, amikbe csak később kellett volna, ennek ellenére továbbra is gyakran megteszem. :)

Számít neked, hogy más mit mond egy könyvről? Mennyire vagy hajlandó "szembemenni" az éppen elfogadott trendekkel?

Is-is: egyrészt számít más véleménye, hiszen sokszor pont azért olvasok el egy könyvet, mert jó ajánlóra bukkantam róla, másrészt viszont, ha mégsem jött be az adott könyv, akkor nem félek ezt leírni. Nem fogom csak azért szépíteni a véleményem, mert mások jókat írtak róla. Írtam már negatív kritikát 90%-os értékelésű könyvről is.

Melyik íróval ülnél le egy baráti sörözésre, kávézásra?

Ha tehetném, mindegyik imádott olvasmányom után leülnék az írójával egy baráti beszélgetésre, nincs olyan, akit külön kiemelnék közülük.

Jadranka kérdései

Van-e háziállatod? Ha igen, akkor kicsoda-micsoda ő, hogyan és mióta éldegéltek együtt?

Gyerekkoromban volt egy mocsári teknősünk, akit apa talált (az apróság épp öngyilkosságra készült, ugyanis egy forgalmas úton próbált átmenni). Tallérnak neveztük el, a mérete alapján. Pár évig lakott nálunk, aztán amikor már nagy lett, visszavittük a tóhoz, ahonnan származik.

Tavalyelőtt pedig én hoztam haza egy éhes kölyökcicát, akit - miután megetettem, megitattam, játszottam vele - másnap legyőzött a teljes letargia, és kiderült róla, hogy nem lakásba való a kis kóbor lélek. Miután minden próbálkozásom ellenére órákat ült a lábtörlőn, és csak nyávogott, levittem sétálni, és ekkor megtaláltuk az anyukáját egy iskola udvarán, úgyhogy Limo (=Limonádé) csak másfél napig lakott nálunk.

Mit olvasol éppen?

Emily - Elveszett emlékek van most folyamatban, de egyszerre több könyvet is szoktam olvasni, így könnyen lehet, hogy a bejegyzés befejezése után valami mást is lekapok a polcról.

Könyvet vagy e-book-ot olvasol szívesebben?

Próbálkoztam a férjem e-book olvasójával, de pár napos fellángolás után visszatértem a papíralapú könyvekre.

Általában honnan szerzed be az olvasmányaidat?

Két könyvtárba vagyok beiratkozva, illetve az Első Könyvsiker Kölcsönzőből is szoktam kölcsönözni. Amikor tudok, szívesen csereberélek is. Emellett rengeteget vásárolok is, évente 50-100 ezer Ft-tal gazdagítom a könyvpiacot. Ezt abszolút nem sajnálom, amikor 5 hónapig nem volt munkám, akkor is inkább a kaján spóroltam, de könyvekre továbbra is költöttem. Mindig azt mondom, hogy akkor leszünk nagy bajban, ha már könyvekre sem telik.

Ha te is szinte már megszállottan vásárolsz és gyűjtögetsz könyvet, családod tagjai, barátaid mit szólnak a könyvvásárlási, könyvfelhalmozási szokásaidhoz? Hogyan tolerálják, illetve van-e valami "minek már megint egy újabb könyv, nincs még elég?" típusú beszólás, amivel rendszeresen bosszantanak?

Mivel a szülői lakásból albérletbe költöztem, egyáltalán nem vittem magammal könyveket. Később egy születésnapomon beköltözött hozzánk a teljes Harry Potter-sorozat, de a saját lakásunkba való költözéskor is csak ennyink volt még. Az eltelt 3,5 évben azonban szépen fejlődött a gyűjtemény, és szerencsére a férjem is kifejezetten szereti nézni, ahogy gyűlnek a könyveim. :)

Vannak-e kedvenc könyveid, amiket akár rendszeres időközönként újra is olvasol, vagy újraolvasnál, ha lenne rá időd/lehetőséged? Melyek ezek?

Úgy vagyok vele, hogy ha holnap beszüntetik a könyvnyomtatást, én pedig 200 évig élek, akkor sem lesz időm elolvasni mindent, amit szeretnék. Emiatt elég ritka, hogy egy könyvet többször is elolvassak, de kivételek persze nálam is vannak. A hazai klasszikusok közül az Abigél visszatérő vendég, a külföldiek közül pedig a Harry Potter részeit veszem elő újra és újra.

Van-e olyan, ami nem kedvenc ugyan, de mikor eléggé magad alatt voltál, fel tudott vidítani vagy legalább elterelte a figyelmedet a gondjaidról?

Kevés igazi kedvencem van, általában minden élvezetes könyvet kikiáltok kedvencnek, de aztán lecseng a lelkesedés, hiszen találok még "kedvencebbet". Viszont sokszor volt már, hogy a könyvek segítettek át egy-egy nehezebb időszakon. Használtam már figyelemelterelésnek egy fogfájós éjszakán, vagy amikor éjszakás volt a férjem (ez nagyon ritka, így amikor 1-2 évente előfordul, nem találom a helyem), de kamaszkorom borzalmas szerelmi bánatait is segítettek már könyvek túlélni.

Van-e olyan idézet, mondat, amit könyvben olvastál és nagy hatással volt rád? Ha igen, melyik az?

Nem tudok egyetlen idézetet kiemelni, mert sok ilyen van. Nem véletlen, hogy szinte minden bejegyzésemet az adott könyvből származó idézetekkel tarkítom.

Milyen terveid, vágyaid vannak az elkövetkező 5 évre?

Szerintem az elkövetkező 5 évben ez már nem fog megvalósulni, de nagy vágyam, hogy egyszer írjak egy könyvet. Ezernyi ötlet van a fejemben, már csak ki kellene választani az igazit, és könyvvé formálni. Ez azonban idő (és szakértelem) híján egyelőre várat magára.

Nem tudok kitalálni tizedik kérdést, úgyhogy ide mindenki írjon, amit akar. Köszönöm. :)

Mivel ez nekem már a huszadik kérdés lenne, így nem írok helyette semmit. Én is köszönöm a kérdéseket!

Akadozva...

Sajnálom, hogy rég nem írtam semmit, de egyelőre elég fárasztó az új munkahelyen való betanulás, rengeteg dolgot kell elsajátítanom, így mire hazaérek, már csak aludni szeretnék. Tegnap gondolkodtam azon, hogy lassan illene valamit írnom ide, mert már legalább 2 hete semmit sem írtam, erre most nézem, nem 2 hét volt az, hanem egy hónap... eléggé szalad az idő.

Ha az írásra nem is, a reggeli-délutáni ingázásnak köszönhetően legalább az olvasásra maradt időm - még ha nem is annyi, mint korábban -, így legalább van miről írnom, és amint időm engedi, jövök is a beszámolókkal. Ma mindenképp jövök egy újjal, aztán a többit is megírom szép lassan, és remélem, augusztus közepére, mire letelik a próbaidőm, kicsit már könnyebb lesz.

Sajnos mostanában sok könyv volt nálam, amiket idő híján el sem tudtam kezdeni. Még áprilisban, mielőtt munkát találtam volna, kikölcsönöztem a könyvtárból egy tucatnyi vágyott könyvet, de nagy részüket érintetlenül vittem vissza nemrég. Jó lenne már belerázódni a dolgokba, mert most esténként vagy tanulnom kell, vagy egyszerűen az ágyba zuhanok, és két perc múlva már alszom is. Hiányzik, hogy gyakorlatilag még hétvégén sincs időm leülni egy könyvvel, és órákig csak olvasni. Milyen rég is volt már, hogy egyhuzamban végigolvastam egy könyvet, vagy éjszakáztam egy jó regény miatt!

Félre ne értsetek, én vagyok a legboldogabb ember, hogy végre újra van munkám, csak mint tudjátok, az olvasás is szerves része az életemnek, és nehéz háttérbe szorítanom, és kicsit fáj, hogy most mégis muszáj. De még néhány hét, és a blogom újra régi fényében pompázik majd!

Életjel

Mint láthatjátok, mostanában kissé megritkultak a bejegyzések. Ennek oka, hogy 5 hónapnyi munkakeresés után végre ismét dolgozom. Egyelőre minden energiámat leköti a folyamatos tanulás, de igyekszem a blogban is ismét felvenni a ritmust, és hamarosan helyrerázódik minden. :)

Addig is jó olvasást mindenkinek! :)

Betegszabadság

Bocsánat a kihagyásért, de beteg vagyok, gégegyulladással fekszem... amint kilábaltam belőle, jövök az azóta olvasott könyvek beszámolóival, és a rovatok is újraindulnak! :)

Könyvtári razziám :)

Majd' 20 éven át voltam aktív könyvtári tag előbb Nyíregyházán, majd a főiskola ideje alatt Szolnokon. Amikor főiskola után Budapestre költöztem, és túléltem a munkahelyemen az első 5-6 hónapos hajtást, már alig vártam, hogy ismét legyen időm olvasni. Beiratkoztam a Szabó Ervin Könyvtár központjába, és eleinte jó is volt, de hosszú távon csalódtam, mert az esetek nagy részében ugyanazokkal a könyvekkel találkoztam a polcokon, amikkel már sok-sok évvel azelőtt is találkoztam. Persze jöttek új könyvek is, de vagy nekem volt folyton rossz az időzítésem, vagy ezeket tényleg csak kihalásos alapon lehetett megszerezni, mindenesetre azon kaptam magam, hogy nagyjából több könyvet vásároltam boltban, mint amennyit  könyvtárból kölcsönöztem, így egy idő után már meg sem újítottam a tagságomat.

Nyűglődés

Nem  tudom, mi van velem, mostanában alig bírom eldönteni, hogy mit olvassak, aztán amikor hosszas tipródás után nekilátok valamelyik könyvnek, akkor sem mindig élvezem. Az utóbbi két hónapban annyi könyvet hagytam félbe, amennyit korábban összesen... ezekről már nem is írok bejegyzést, mi értelme lenne? Most éppen Christopher Moore: Vérszívó démonok című könyve fogott ki rajtam. Az tény, hogy nem rajongok a vámpíros történetekért, de ez elvileg egy humoros hangvételű könyv, nem tipikus vámpírsztori. 150 oldal után mégis abbahagytam.

Nekem is van már könyves blogom! :)

Régi nagy álmom egy könyves blog létrehozása, de sajnos mindig elsikkadt a dolog. Már általános iskola alsó tagozatában is faltam a könyveket, rengetegszer előfordult, hogy anyukám szólt hajnali 2-3 óra körül, hogy lassan ideje lenne aludnom. Persze mindig mosolygott ilyenkor, hiszen ő is ismerte a titkot, ő is vérbeli könyvmoly.

Középiskolás koromban csak fokozódott a könyvimádatom, olyannyira, hogy az érettségi előtt 2-3 héttel még simán elkezdtem olvasni a Gyűrűk ura trilógiát, amit még az érettségi előtt be is fejeztem. Tanulhattam volna helyette, de mégis ki választaná a világháború tanulmányozását egy ilyen jó könyv helyett? Egy ideig egy füzetbe írtam, hogy miket olvastam el, évi 50-60 könyv volt az átlag.

Az érettségi után elköltöztem otthonról a továbbtanulás miatt. Rá kellett jönnöm, hogy a főiskola nem barátja a könyvmoly-énemnek, hiszen a deriválást már tényleg tanulni kell, nem repül csak úgy be a fejembe, ráadásul a családomtól távol már a takarítást, főzést, mosást is nekem kellett intéznem. Nem voltak már hajnalig tartó olvasások, esténként bezuhantam az ágyba, és reggel kezdődött minden újra... sokszor hónapok mentek el anélkül, hogy a tankönyveken kívül bármit is olvastam volna.

Amikor dolgozni kezdtem, folyamatosan túlóráztam, hogy tartsam az iramot a tapasztaltabb kollégákkal, ezért ismét nem nagyon jutott idő olvasásra... már fél éve dolgoztam, amikor valami megváltozott: egyre kevesebbet kellett túlóráznom, és végre lett időm magamra is. Első utam a könyvtárba vezetett... olyan volt, mint egy cukorkabolt - csupa-csupa finomság mindenütt. Órákig válogattam, aztán alig bírtam hazacipelni a könyveket, amiket végül kiválasztottam.

Néhány hónappal később új munkakört kaptam, ismét tanulnom kellett a napi feladataimat is, és ismét nem volt időm olvasni... a legnagyobb baj csak az, hogy ez azóta sem változott, ráadásul ennek már három éve. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány könyvet olvastam el évente az utóbbi időben. Valahogy a preferenciáim is megváltoztak. Az internet sokkal előrébb került a rangsorban, a munka után napi 1-2 órát még biztosan a gép előtt töltök.

Nézegetve az elmúlt években kiadott könyveket, rádöbbentem, hogy nagyon hiányzik az olvasás! Annyi jóról maradtam le, és ki tudja, sikerül-e még behoznom a sokéves kihagyást? Mostantól ismét sokat fogok olvasni, mindenképpen szakítok rá időt! A könyvélményeimet pedig ebben a blogban fogom veletek megosztani! :)