28

Boldog születésnapot!

Ma van a születésnapom, ezért úgy gondoltam, mesélek pár dolgot magamról és néhány emlékről, ami hirtelen eszembe jut, stílusosan könyvek segítségével! :)

Hoztam három gyereket

 Ezt a könyvet akár anyukám is írhatta volna, ugyanis hárman vagyunk testvérek, én vagyok a legidősebb.

Oroszlán a könyvtárban

Akár rólam is szólhatna ez a könyv, hiszen nyári lány vagyok, az oroszlán jegyében születtem. Az pedig, hogy imádom a könyveket, szerintem senkinek sem okoz meglepetést.

A fantasztikus könyvtár

Az előző könyv miatt eszembe jutott egy régi emlék az első könyvtári látogatásomról. Nagyjából hatéves lehettem. Akkoriban a lakótelepen, ahol éltünk, még csak egy pici könyvtár volt, amit ráadásul egy teljesen átlagos panellakásban rendeztek be. Az első találkozás fantasztikus volt, és bár a lakás kicsi volt, a polcok a mennyezetig értek, és mindenhol ott voltak, minimális hely volt köztük, épp csak annyi, hogy el lehessen férni. Gyerekként úgy éreztem, a világ összes könyve összezsúfolódott a kis lakásban. Később egy nagyobb helyre költözött a könyvtár, amit szintén nagyon szerettem, de a régi lakás-könyvtárhoz azóta is nosztalgikus emlékek kötnek, és gyakran eszembe jut.

Egy boltkóros naplója

Alapvetően utálok vásárolni, azonban van két kivétel: akár hobbiboltba, akár könyvesboltba tévedek, garantált, hogy nem végzek egy óránál rövidebb idő alatt, és biztosan nem távozom üres kézzel.

A hely, amit otthonnak hívnak

Számomra két ilyen hely létezik. Az egyik Nyíregyháza, ahol felnőttem, és ahol a szüleim élnek, a másik pedig Budapest, a jelenlegi lakhelyem, ahol a férjemmel élek.

Albérlet a Síp utcában

Ugyan a Síp utcában pont nem, de egy kupac albérletben éltem 18 és 23 éves korom között. Volt köztük nagyon jó és nagyon rossz is, de az első különösen nagy jelentőséggel bír számomra. Részletek a következő könyvnél...

Létezik térkép a szerelemhez?

Nem tudok ilyen térképről, de szerencsére nem is volt rá szükségem, az én szerelmem házhoz jött. Nem, nem pizzafutár, és nem is postás, csak a főiskola alatt albérletben laktam, ő pedig ismerte az egyik lakótársamat, így akkor találkoztunk, amikor egyszer meglátogatta őt. Ennek már majdnem tíz éve. :)

An October Bride

2008 október 4-én mentem férjhez, egy kicsi, de annál meghittebb esküvő keretében, összesen 24-en voltunk.

Házasságom története

Csaknem hat éve már, hogy férjhez mentem, és azóta nagyon sok dolog történt. Lakásvásárlás, költözés, munkahelyváltások és sok-sok emlékezetes pillanat. A következő évekre ennél is nagyobb terveim vannak, de ezekről majd később...

Kívánságlistám a következő születésnapomig:

Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet (Csak lélegezz! #1)

Ajtók. Fémből, fából, műanyagból. Barnák, fehérek, pirosak, zöldek. Védenek a betörőktől és a nem kívánatos vendégektől. És mindent elrejtenek a kíváncsi szemek elől...

Emily, becenevén Emma visszahúzódó, csöndes, de nagyon különleges lány. Kitűnő tanuló, élsportoló, ő az iskolaújság szerkesztője, tehetségére több egyetem is felfigyelt már. Minden szülő ilyen gyereket kívánhatna magának... egyedül nagynénje nem, aki édesapja halála után Emmát befogadta. A lány elképesztő mértékű lelki és fizikai terrornak van kitéve, törött és zúzódott csontjait egyre kevésbé tudja kimagyarázni az iskolában. Ám ő mégis próbálja rejteni az igazságot, hiszen nem akarja, hogy unokatestvéreit, a 4-5 éves Leylát és Jacket elvegyék szüleiktől. Ez az elhatározás segíti abban, hogy bármi is történjék, titkolja és leplezze a bántalmazásokat.

A szörnyűségekről egyedül a legjobb barátnője, Sara tud, akit Emma megesketett, hogy senkinek sem árulhatja el a titkot. Egy szép napon azonban új fiú érkezik az iskolába, és úgy tűnik, Emma nem tud többé a háttérbe húzódni... Evan minden vágya, hogy megszelídítse és meghódítsa a lányt, nem tudván, hogy ezzel mekkora bajba sodorhatja őt. Emma célja mindössze a túlélés, visszaszámolja a napokat az egyetemig. Addig azonban még 673 nap van hátra...

A holnap, az már egy másik nap – egy nappal közelebb leszek hozzá, hogy itt hagyjam ezt az egészet.

Sok szomorú, torokszorító regényt olvastam már, de ez minden korábbit felülmúlt. A bántalmazások részletes leírása annyira érzékletes volt, hogy sokszor úgy éreztem, ha én lennék Emma helyében, nem élném túl. Emma nagyon nehezen fogadja el Evan közeledését, de amint kezd nyitni felé, a romantikus részek üde színfoltot hoznak a regénybe. Emiatt – jó értelemben - rendkívül csapongóvá és feszültséggel telivé válik a történet, hiszen sosem tudhatod, hogy egy Evannel töltött meghitt délutánt milyen szörnyűség követ, amikor Emma hazaér.

Kés élén egyensúlyozó világomban sose volt szintben a mérleg két tányérja. Ha valami jobbra fordult, valaminek okvetlenül el kellett romolnia.

Emma nagynénjét nem értettem meg... tudom, hogy az ilyen tettekhez nem feltétlenül társul bármiféle logikus indíték, ennek ellenére folyton ezt kerestem a történetben, mert nem tudtam elhinni, hogy csak úgy, minden ok nélkül történjenek a bántalmazások... de nem volt indok! Talán értettem volna a feszültséget – de normálisnak akkor sem tartottam volna a bántalmazásokat – ha Emmát minden héten részegen kell valahonnan összeszedni, végigmegy rajta az egész osztály és szégyent hoz a családjára. De Emma igazán kivételes lány, minden körülmények között betartotta a nagynénje sokszor logikátlan játékszabályait, ez mégsem óvta meg őt.

Szeretném hinni, hogy ez egy valóságtól elrugaszkodott regény, egy beteg elme szüleménye, de a lelkem mélyén tudom, hogy a zárt ajtók takarásában sok-sok Emma él a világon. Kívánom nektek, hogy merjetek lépni, vagy ha mégsem, tartsatok ki, éljetek túl mindent, és legyetek boldog, egészséges felnőttek!

Ízelítő a könyv külföldi borítóiból:

Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Kiadás éve: 2013
Eredeti címe: Reason to Breathe (2011)
Forrás: saját vásárlás
Oldalszám: 432

Jennifer E. Smith: Milyen is a boldogság?

Jennife E. Smith vitathatatlanul az egyik kedvenc írónőm. Csodásan ír, gyönyörűen fogalmaz, és a legapróbb alapötletekből is szívmelengető, különleges történeteket hoz össze. A könyv kiindulópontja ez alkalommal egy fiatal srác, Graham, aki tévedésből rossz címre küld egy emailt, ami így Ellie-nél landol. Levelezni kezdenek, és ettől kezdve nem telik el úgy nap, hogy ne halljanak egymás felől. Még egymás nevét sem tudják, ugyanis az elején elfelejtették megkérdezni, később pedig már nem akarják, hogy a konkrétumokkal esetleg eltűnjön a varázs.

Az ország két távoli szegletében élnek, de lélekben kezdenek egymásra hangolódni. Graham megtudja, hogy Ellie a csöndes Henley-ben lakik Maine államban, és egy cukrászdában dolgozik, hogy pénzt gyűjtsön egy költészeti kurzusra a Harvardon. Ellie pedig annyit tud Grahamről, hogy a fiú Kaliforniában él és egyetemre jár. Azonban mindketten titkolnak valamit... Ellie és édesanyja nem véletlenül élnek az isten háta mögött, a múltjuk elől bújkálnak, és minden vágyuk, hogy a körülöttük lévő nyugalom meg is maradjon. Graham viszont színész, örökös rivaldafényben él, ráadásul most Henley-be készül új filmje forgatására...

"A boldogság a napkelte a kikötő felett. A fagyi a kánikulában. A hullámok a hangja az utca végéből. Ahogy a kutyám hozzám bújik a kanapén. Esti séták. Remek filmek. Viharok. Egy jó sajtburger. A péntek. A szombat. Még a szerda is. Ha a vízbe dugom a lábujjam. Pizsamanadrág. Strandpapucs. Úszás. Költészet. Ha egy e-mailben nem szerepel egyetlen mosolygós pofi sem."

Számomra a boldogság egy csöndes szombat délután. Egy szép kirándulás. Egy közös ünnep a családommal. Nyáron a napsütésben fürdőzni, télen a meleg szobából nézni a kövér, bundás hópelyheket. Könyvek. Jóéjtpuszi. Virágillat. Mosolygás. Eperturmix. Még több könyv.

Ahogy olvasgattam mások véleményét a könyvről, picit elbizonytalanodtam, mert bár a Vajon létezik szerelem első látásra? az egyik kedvenc könyvem lett, a negatív vélemények után kérdéses volt, hogy az írónő új könyve is eléri-e majd ezt a hatást. Végül mégis megvettem a könyvet, és egyáltalán nem csalódtam! Igaz, hogy hosszabb, és az is igaz, hogy a Magyarországon eddig megjelent három könyve közül a másik kettő jobban sikerült, de nekem ez is nagyon tetszett!

Az ötlet, hogy egyetlen kivétellel a világ összes fiatal lánya Graham Larkinnal szeretne összejönni, és az egyetlen kivétel éppen Ellie, szerintem zseniális volt. Az, hogy Ellie húzódozott és bújkált előle, kicsit furcsa volt, de amint kiderült a családi titok, érthetővé és reálissá vált. Nem volt akkora durranás ez a könyv, mint az előző kettő, de valahogy mégis belopta magát a szívembe és nagyon szerettem olvasni! Azt hiszem, valójában itt nem is a történet volt az, ami elvarázsolt, hanem az írónő stílusa, ami továbbra is utánozhatatlan.

Szeretem az írónőben, hogy mindig narrátorként írja a regényeit, nem pedig valamelyik szereplője szemszögéből. Ezáltal sokkal objektívebbek lehetünk, nem beszélve arról, hogy a szereplők környezetének leírása is jóval részletesebb lehet. Henley kisvárosának leírása például tökéletesre sikerült, láttam magam előtt az óceán partját, az apró boltokat, a csinos főutcát és a város forgatagát. A július 4-i ünnepi sereglet is a szemem előtt volt, Ellie anyukájának kicsi ajándékboltja pedig egy olyan különleges hely, ahová szívesen benéznék.

Ízelítő a könyv külföldi borítóiból:

A könyv alapötlete egyébként kísértetiesen emlékeztet a Gyógyír északi szélre című könyvre, amit korábban olvastam, és szerettem is, de végül időhiányban sosem írtam róla. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy szívből ajánljam a könyvet mindenkinek, mert nagyon jó! :)

Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Kiadás éve: 2013
Eredeti címe: This is What Happy Looks Like (2013)
Forrás: saját vásárlás
Oldalszám: 440