Massimo Gramellini: Álmodj szépeket

A történetről röviden

Szilveszter éjjel. Miközben a világ az új évről és az új lehetőségekről álmodik, Olaszországban egy kilencéves kisfiú élete örökre megváltozik. Anyukája ezen az éjszakán távozik az élők sorából, amit a kisfiú sem elfogadni, sem feldolgozni nem képes. Ez a könyv az ő története, amit most, negyven évvel később ő maga oszt meg velünk.

"Kegyetlenül szenved, akit nem szeretnek, de nem ő szenved a legjobban. Hanem az, akit "már" nem szeretnek."

Véleményem a könyvről

Habár az igaz történeteket kedvelem, önéletrajzi regényt ritkán olvasok. Erről a könyvről sokáig nem is tudtam, hogy nem fikcióról van szó, mert már a borítója megfogott, ezután elég felületesen olvastam át a fülszövegét, már így is tudtam, hogy el szeretném olvasni. Amikor végül rájöttem, hogy önéletrajzi, picit megijedtem, de szerencsére teljesen alaptalan volt a félelmem, ez egy zseniális könyv! Utoljára ilyen élvezettel és ilyen érzésekkel Jeannette Walls önéletrajzi regényét, Az üvegpalotát olvastam, ami maradandó emlékeket hagyott bennem.

Az Álmodj szépeket jóval borúsabb, szomorúbb hangvételű, már csak a kiindulópont miatt is. Massimo nem sokat kertel, a könyv az édesanyja halálával indul, majd a gyermekkorát részletesen bemutatva végül 40 év eseményeit osztja meg velünk. A 223 oldalas könyvet pár óra alatt elolvastam, de az agyam azóta is ezen kattog. Fikciónak is épp elég megrázó lenne, ezért nagyon nehéz megemészteni, hogy igaz történetről van szó.

De nemcsak maga történet szippantott magába, hanem az írásmód is; Gramellini csodás fogalmazása, magával ragadó leírásai és hasonlatai különleges olvasmánnyá fonódnak össze. Első kézből kapunk beszámolót az író érzéseiről, az önvádról, önostorozásról, azonban a fájdalmas részek között időről időre vidám, élettel teli részletek bukkannak fel. Massimo élete minden eseményét és döntését befolyásolja az édesanyja, illetve leginkább az ő hiánya; egész életét a miért és a mi lett volna, ha szövi át, mindebből mégsem egy 200 oldalas nyavalygás kerekedik, sokkal inkább egy, a lélek legmélyebb bugyráig hatoló, megkapó vallomás.

Bár már 2014-ben megjelent, érdemtelenül kevés véleményt találtam róla. Épp ezért arra bátorítok mindenkit, hogy vegye kézbe, töltsön egy délutánt ezzel a regénnyel, és mélyedjen el benne!

Kiadó: Park Könyvkiadó
Kiadás éve: 2014
Eredeti címe: Fai bei sogni (2012)
Oldalszám: 223

Amy Kathleen Ryan: Ragyogás (Ragyogás #1)

A történetről röviden

A földi élet hanyatlása miatt több mint négy évtizeddel ezelőtt útnak indítottak két űrhajót abból a célból, hogy utasai egy évszázados utazás után megalapítsák és benépesítsék Újföldet, ezzel megakadályozva az emberiség kihalását. Az Empyreum a kezdeti gondok után végre kiegyensúlyozottan működik: növényeket termesztenek, állatokat tenyésztenek, és a termékenységi problémákat is megoldották; a legidősebb gyerekek már 15 évesek. Waverly és Kieran már a hajón született, a Földet csak a történetekből ismerik. Kettejük kapcsolata komoly, már a házasságot tervezgetik, a felnőttek legnagyobb örömére, hiszen ez azt jelenti, hogy hamarosan életet adhatnak a legújabb generáció tagjainak. Az Empyreum testvérhajója, az Új Látóhatár egy évvel korábban indult, így elvileg fényévnyivel előttük kellene járnia, azonban egy csillagköd takarásában váratlanul felbukkannak és rájuk támadnak. A lányokat elhurcolják, a felnőtteket pedig megölik. Az űrhajó irányítása egy csapat árván maradt és kétségbeesett fiatal fiú feladatává válik, miközben a másik hajón a lányok a szabadulásért küzdenek.

Vannak pillanatok az életünkben, amikor szembe kell néznünk a semmivel. Ránk zuhan a veszteség, és nekünk nincs választásunk: el kell viselnünk. Mi mást tehetnénk?

Véleményem a könyvről

Bármennyire is ódzkodom az űrben játszódó történetektől, ez a könyv már egy ideje a kívánságlistámon lapult, és amikor egy molyos ajándékozás keretében a második részével együtt megkaptam, majd’ kiugrottam a bőrömből. Nem tudtam, mit várjak a könyvtől, de éreztem, hogy tetszeni fog. Már az első oldalon megfogott a történet, az írónő ugyanis nem sokat teketóriázott, és a testvérhajó felbukkanásával indította a történetet.

Ha a hatalomharcokat, csatározásokat, vagy a gondosan megtervezett társadalmat nézzük, a könyv bárhol játszódhatna, a világűr csak díszlet, puszta keret, amelyben a történet játszódik. Mégis azzal, hogy az írónő az űrbe helyezte a cselekményt, kiemelte a szokásos disztópiák világából, és különösen izgalmassá tette azt. Ettől ugyanis a szereplők elszigeteltté és kiszolgáltatottá válnak: segítséget senkitől sem várhatnak, hiszen a Föld negyven évnyi távolságra van, és könnyen lehet, hogy mára már el is pusztult. A helyszín miatt a könyv hangulata is utánozhatatlan; hiába a világűr végtelensége, az elhagyatottság miatt az olvasót a klausztrofóbia érzése gyötri.

A szerelmi száltól kicsit féltem, főleg, hogy egyből egy szerelmi háromszöget is kapunk, de szerencsére ez a vonal nem túl jelentős, az Új Látóhatár támadása után pedig mindkét oldalon a túlélés a cél, nem nagyon van idő a szerelemre gondolni.

A történet két szálon játszódik, az Új Látóhatáron Waverly, az Empyreumon pedig Kieran és Seth a főszereplő. Az Új Látóhatáron játszódó jelenetekből kiderül, hogy két teljesen azonos környezetben kialakuló társadalom mennyire különbözhet egymástól. Az Empyreummal ellentétben az Új Látóhatár társadalma a vallásra épül, vezetőjük minden egyes lépését egy vallási okkal indokolja. Mindeközben az Empyreumon maradt fiúkat teljesen megváltoztatja a magány és a kiszolgáltatottság, az írónő kitűnően ábrázolja, hogy mi történik, ha az emberek „vérszemet kapnak”. Seth és Kieran egyaránt meg van győződve róla, hogy kapitánnyá kell válniuk, azonban azt is tudják, hogy kapitány csak egy lehet. Az egymással való küzdelem során a józan ész háttérbe szorul, sorozatos rossz döntésük komoly következményeket szül.

Jóval többet kaptam ettől a könyvtől, mint vártam. Az Új Látóhatáron játszódó részek érdekesek, az Empyreum történései pedig akciódúsak voltak. Nagyon tetszett, hogy az írónő ifjúsági regénybe burkolva is képes komoly témákat feszegetni, és úgy gondolom, tökéletesen sikerült ábrázolnia a kiszolgáltatottság és a reményvesztettség következtében hozott döntéseket. Minden disztópia-rajongónak, még a sci-fitől ódzkodóknak is szívből ajánlom a regényt!

Ízelítő a könyv külföldi borítóiból

A könyv adatai

Kiadó: Maxim Kiadó
Kiadás éve: 2012
Eredeti címe: Glow (2011)
Oldalszám: 352

Debora Geary: Modern boszorkány (Modern boszorkány #1)

A történetről röviden 

Bibircsókos orr, csúcsos kalap, seprű és üstben fortyogó bájital helyett ismerjétek meg a modern boszorkányt! Lauren 28 éves, Chicagoban él, ingatlanügynökként dolgozik, és halvány lila gőze sincs arról, hogy valójában boszorkány, egészen addig, amíg egy Boszorkánycsevej nevű internetes oldalra nem téved, ahol három vadidegen nő éppen erről próbálja őt meggyőzni.

"Moira néninek talán akad valahol egy üstje, mert ért a gyógyfüvekhez, de a mai boszorkányokon nem nagyon látni csúcsos kalapot, és igen kevesen tudnak közülünk repülni. Az az egész seprűnyélen lovagolás többé-kevésbé mindig is csak mese volt. Ebben a tekintetben nem tett jót nekünk a Harry Potter."

Véleményem a könyvről

Többször összefutottam már ezzel a könyvvel különböző blogokban, de biztos voltam benne, hogy nem fogom elolvasni. Kedvelem a mágia témáját, de nálam ez kimerül a Harry Potter-sorozat és az Átkozott boszorkák című film imádatában. Hogy miért olvastam el mégis? Azért, mert a könyv rám talált.

Egyik alkalommal, amikor a könyvtárban jártam, egy polc tetején csücsült, és nem tudtam megállni, hogy meg ne tapizzam a gyönyörű borítót. A könyvvel kapcsolatos korábbi érzéseim és a neten olvasott felemás vélemények ellenére hirtelen éreztem, hogy kell nekem, így hazahoztam.

Már az első fejezetben elvarázsolt a könyv, és tudtam, hogy jó helyen vagyok. Picit romantikus és nagyon szórakoztató olvasmányban volt részem. A regényt egyébként egy négy éves boszorkánypalánta viszi a hátán: ahányszor Aervyn felbukkant, annyiszor olvadtam el, tündéri kis csibész ez a kisfiú! A könyvet átszövő humor miatt a regény engem az Anyák maffiája című könyvre emlékeztetett, bár abban egyáltalán nem szerepel boszorkányság. Tökéletesen kiszámítható limonádé volt ez is, de néha ilyen is kell, és engem nagyon jókor talált meg a könyv. Alig várom, hogy olvashassam a sorozat további részeit!

"Egy férfi, aki három nővérrel nőtt fel, csak tudja, hogyan kell bánni a nők kedélyhullámzásával. Egy frászt. Egy férfi, aki három nővérrel nőtt fel, azt tudja, hogyan kell gyorsan fedezékbe bújni."

Sokan írták a regényről, hogy hiányzik belőle a feszültség és az izgalom. Számomra pont ez tette szerethetővé: családias hangulat, összetartás és imádnivaló karakterek jellemzik az egész történetet. Senki sem került halálos veszélybe, nem bukkant fel fekete mágia vagy alvilági szörnyek, és én pont ezért imádtam. Aki izgalomra és harcokra vár, rossz helyen keresgél, de aki szeretne tökéletes kikapcsolódást pár óra erejéig, mindenképpen kerítsen sort erre a könyvre!

A kiadó plusz pontot érdemel a borító miatt: nem elég, hogy gyönyörű, de ha leveszed a védőborítót, alatta egy zseniális ötletre bukkansz!

Ízelítő a könyv külföldi borítóiból

A könyv adatai

Kiadó: Maxim Kiadó

Kiadás éve: 2014
Eredeti címe: A Modern Witch (2011)
Forrás: könyvtár
Oldalszám: 376