Aimee Bender: A citromtorta különös szomorúsága |
A könyv olvasása után azt érzem, hogy most le vagyok terhelve, tele van az agyam, úgyhogy nem bánom, hogy a könnyed, szórakoztató Zafírkék című könyv lesz a következő olvasmányom...
De azért írok valami konkrétat a Citromtortáról is:
Amennyiben létezik ilyen kategória, ebben a könyvben egy gasztro-drámához van szerencsénk. Az étlapon Újházy-tyúkhúsleves, csülök pékné módra és Gundel-palacsinta helyett zaklatott ízű pirítós, házasságtöréses szendvics és depressziós brownie szerepel.
Minden a citromtortával kezdődött. A történet főszereplője, Rose Edelstein a kilencedik születésnapjának előestjén ébred rá arra, hogy az ételeken keresztül képes megérezni, hogy milyen lelkiállapotban volt a készítője.
"Gyűlöltem az egészet, olyan volt, mintha akaratom ellenére olvastam volna el anyám naplóját."
A kislány olyan dolgokra döbben rá, amelyeket nem mindig tud megérteni, és nagyon nehezen tudja feldolgozni, hogy sokkal több dologba lát bele, mint amennyiről tudni szeretne. Zaklatott érzéseit gyári ételekkel próbálja csillapítani, édesanyját azonban nem sértheti meg, ezért az esti vacsorák során mindig sokkal többet tud meg szülei viszonyáról, mint amennyit ők elmondanak neki.
"Úgy tűnt, sok gyerek csak valamikor a későbbi élete során jön rá, hogy a szülei selejtes, elfuserált emberek voltak, és nem tetszett, hogy nekem viszont mindezt ilyen korán és elsöprő erővel kell megtudnom."
Az ételeken keresztül tanúi lehetünk annak, ahogy Rose szülei egyre jobban elhidegülnek egymástól, megismerhetjük különc bátyja érzéseit, és még azt is megtudjuk, hogy a sarki pékségben dolgozó srác gyűlöli a munkáját. Vajon hogyan birkózik meg egy fiatal lány a felnőtt világ titkaival? Hogyan reagál környezete Rose képességére? Egyáltalán be meri vallani bárkinek is, vagy inkább titkolózik?
"Halálosan rémisztő lenne olyasmit enni, amit mindenestől én készítettem"
Oldalszám: 296
Ezek szerint nem csak nekem volt furcsa. Szerintem ha már belevezette az írónő Rose bátyjának a képességének vonalát, akkor azt egy picit jobban taglalhatta volna, hogy miért, hogyan, mióta.
VálaszTörlésAmúgy nem szerettem, nehéz volt olvasni. Nekem is egy hét kellett, az átlagos 1-2 napomhoz képest. A nagy felhajtáshoz képest én többet, jobbat vártam.
Pontosan... vagy fejtette volna ki jobban, vagy hagyta volna ki ezt az egész vonalat! Így most volt két félkész történetünk, ráadásul az egyiknek az elejét, a másiknak a végét kapjuk meg. A könyv második felében Rose képességéről már nem is igazán volt szó... én úgy éreztem, hogy ennek az egésznek nem lett igazán vége. Én is többet vártam. :(
VálaszTörlés