Buglyó Gergely: Oni: A bábu és a talizmán (Oni #3)

Záróepizódhoz érkezni mindig jó és rossz is egyben. Várod, mert kíváncsi vagy a végére, ugyanakkor halogatnád is, mert ha egyszer befejezted, nincs tovább. Ezúttal az Oni trilógia befejező része került a kezembe. Korábban is említettem már, hogy különleges csemege ez a sorozat számomra, hiszen nagyon ritkán olvasok hazai szerzőktől, a fantasy pedig alapvetően is távol áll tőlem. Ehhez képest az első két rész kellemes meglepetés volt, így kíváncsian vártam a befejezést.

A csendes, dunántúli kisvárosban, Kalpagon induló regény harmadik része már Japánban játszódik, ahová a három testvér, Nátán, Áron és Lili azért megy, hogy kiszabadítsák fogva tartott édesapjukat. Ez fantasy-kereteken kívül sem lenne egyszerű, ebben az esetben azonban a dolgot nehezíti, hogy a cél érdekében be kell épülniük a Virrasztók közé, ami számukra veszélyes, az olvasó számára viszont különleges és izgalmas pillanatokat nyújt.

Lehet, hogy az én hibám, amiért jellemzően munka előtt - még álmosan -, illetve munka után - már fáradtan - utazás közben olvastam a könyvet, mindenesetre nehezen birkóztam meg azzal, hogy még a harmadik részre is jutott jó pár olyan lény/kifejezés/név, amivel korábban nem találkoztam (vagy csak nem emlékeztem rájuk). A sok-sok karakter miatt elég nehezen követhető a történet. Talán ha egy forró fürdő közben, vagy egy szabadnapomon, teljes nyugalomban olvastam volna, gördülékenyebben haladtam volna, így viszont többször is úgy éreztem, hogy teljesen elvesztettem a fonalat. Emlékszem, a 135. oldalon már nagyon forgattam a szemem, miközben ezt a részt olvastam:

"Nátán elmondta, amit Bryce-nak tudnia kellett az Első Talizmánról, Baphometről és a Tertiumról ahhoz, hogy megérthesse a Szilánk szerepét, és összefoglalta, mi történt velünk Reibókanban. Szavait néha megzavarták Alard hangszerének darabos, disszonáns hangjai; biztosra vettem, Bai-Ze Örököse így tüntet, amiért kihagytuk az egészből."

Csak arra tudtam gondolni, hogy Nátán engem is felvilágosíthatna, mert úgy érzem, végképp elvesztem. :)

Azért nem kell megijedni, hiszen az első és második rész kapcsán már említett különleges és nagyon igényes írásmód, valamint az izgalmas, akciódús események továbbra is magukba szippantják az olvasót, nem nagyon van idő gondolkodni az olvasás közben. Számomra az élményt jelentősen meghatározta, hogy magyar műről van szó: egy ilyen komplex regénynél jó érzés tudni, hogy tényleg azt olvasod, amit az író szánt neked, nem pedig azt, amit a fordító élt meg a regényből. Így biztos lehetsz benne, hogy semmi sem maradt ki vagy siklott félre a fordítás során.

A befejező részre szépen összefonódtak a szálak, és Yric, a testvérek édesapja a múltba, az okokba is bepillantást enged, így a végére - úgy érzem -, teljes képet kaptam. A sok különleges karakter és kifejezés ugyan megnehezítette a dolgomat, de ez a gyakorlott fantasy-olvasóknak valószínűleg meg sem kottyanna, számukra több kifejezés is ismerős lehet (legalábbis amikor a férjemnek meséltem, miről szól a könyv, látszott rajta, hogy nem most találkozik először a Barathrum szóval :))

Ha szokásom lenne plecsnizni, ez a könyv kapna tőlem egy "ajánlott" besorolást, de mivel ez nem szokásom, csak leírom: ez a te könyved, ha szereted a sok szálon futó cselekményeket, az akciódús jeleneteket, és imádod a fantasy-t. Ha csak most ismerkedsz a műfajjal, akkor viszont ajánlom, keress egy nyugodt zugot, és mélyülj el benne, ne buszon olvasd, mint én! A sorozat kizárólag teljes egészében élvezhető, ha szeretnéd elolvasni, az első résszel kezdd - ez nem az a szájbarágós fajta, ami a későn érkezők kedvéért elmeséli a teljes előzményt! :)

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 352

Massimo Gramellini: Álmodj szépeket

A történetről röviden

Szilveszter éjjel. Miközben a világ az új évről és az új lehetőségekről álmodik, Olaszországban egy kilencéves kisfiú élete örökre megváltozik. Anyukája ezen az éjszakán távozik az élők sorából, amit a kisfiú sem elfogadni, sem feldolgozni nem képes. Ez a könyv az ő története, amit most, negyven évvel később ő maga oszt meg velünk.

"Kegyetlenül szenved, akit nem szeretnek, de nem ő szenved a legjobban. Hanem az, akit "már" nem szeretnek."

Véleményem a könyvről

Habár az igaz történeteket kedvelem, önéletrajzi regényt ritkán olvasok. Erről a könyvről sokáig nem is tudtam, hogy nem fikcióról van szó, mert már a borítója megfogott, ezután elég felületesen olvastam át a fülszövegét, már így is tudtam, hogy el szeretném olvasni. Amikor végül rájöttem, hogy önéletrajzi, picit megijedtem, de szerencsére teljesen alaptalan volt a félelmem, ez egy zseniális könyv! Utoljára ilyen élvezettel és ilyen érzésekkel Jeannette Walls önéletrajzi regényét, Az üvegpalotát olvastam, ami maradandó emlékeket hagyott bennem.

Az Álmodj szépeket jóval borúsabb, szomorúbb hangvételű, már csak a kiindulópont miatt is. Massimo nem sokat kertel, a könyv az édesanyja halálával indul, majd a gyermekkorát részletesen bemutatva végül 40 év eseményeit osztja meg velünk. A 223 oldalas könyvet pár óra alatt elolvastam, de az agyam azóta is ezen kattog. Fikciónak is épp elég megrázó lenne, ezért nagyon nehéz megemészteni, hogy igaz történetről van szó.

De nemcsak maga történet szippantott magába, hanem az írásmód is; Gramellini csodás fogalmazása, magával ragadó leírásai és hasonlatai különleges olvasmánnyá fonódnak össze. Első kézből kapunk beszámolót az író érzéseiről, az önvádról, önostorozásról, azonban a fájdalmas részek között időről időre vidám, élettel teli részletek bukkannak fel. Massimo élete minden eseményét és döntését befolyásolja az édesanyja, illetve leginkább az ő hiánya; egész életét a miért és a mi lett volna, ha szövi át, mindebből mégsem egy 200 oldalas nyavalygás kerekedik, sokkal inkább egy, a lélek legmélyebb bugyráig hatoló, megkapó vallomás.

Bár már 2014-ben megjelent, érdemtelenül kevés véleményt találtam róla. Épp ezért arra bátorítok mindenkit, hogy vegye kézbe, töltsön egy délutánt ezzel a regénnyel, és mélyedjen el benne!

Kiadó: Park Könyvkiadó
Kiadás éve: 2014
Eredeti címe: Fai bei sogni (2012)
Oldalszám: 223

Amy Kathleen Ryan: Ragyogás (Ragyogás #1)

A történetről röviden

A földi élet hanyatlása miatt több mint négy évtizeddel ezelőtt útnak indítottak két űrhajót abból a célból, hogy utasai egy évszázados utazás után megalapítsák és benépesítsék Újföldet, ezzel megakadályozva az emberiség kihalását. Az Empyreum a kezdeti gondok után végre kiegyensúlyozottan működik: növényeket termesztenek, állatokat tenyésztenek, és a termékenységi problémákat is megoldották; a legidősebb gyerekek már 15 évesek. Waverly és Kieran már a hajón született, a Földet csak a történetekből ismerik. Kettejük kapcsolata komoly, már a házasságot tervezgetik, a felnőttek legnagyobb örömére, hiszen ez azt jelenti, hogy hamarosan életet adhatnak a legújabb generáció tagjainak. Az Empyreum testvérhajója, az Új Látóhatár egy évvel korábban indult, így elvileg fényévnyivel előttük kellene járnia, azonban egy csillagköd takarásában váratlanul felbukkannak és rájuk támadnak. A lányokat elhurcolják, a felnőtteket pedig megölik. Az űrhajó irányítása egy csapat árván maradt és kétségbeesett fiatal fiú feladatává válik, miközben a másik hajón a lányok a szabadulásért küzdenek.

Vannak pillanatok az életünkben, amikor szembe kell néznünk a semmivel. Ránk zuhan a veszteség, és nekünk nincs választásunk: el kell viselnünk. Mi mást tehetnénk?

Véleményem a könyvről

Bármennyire is ódzkodom az űrben játszódó történetektől, ez a könyv már egy ideje a kívánságlistámon lapult, és amikor egy molyos ajándékozás keretében a második részével együtt megkaptam, majd’ kiugrottam a bőrömből. Nem tudtam, mit várjak a könyvtől, de éreztem, hogy tetszeni fog. Már az első oldalon megfogott a történet, az írónő ugyanis nem sokat teketóriázott, és a testvérhajó felbukkanásával indította a történetet.

Ha a hatalomharcokat, csatározásokat, vagy a gondosan megtervezett társadalmat nézzük, a könyv bárhol játszódhatna, a világűr csak díszlet, puszta keret, amelyben a történet játszódik. Mégis azzal, hogy az írónő az űrbe helyezte a cselekményt, kiemelte a szokásos disztópiák világából, és különösen izgalmassá tette azt. Ettől ugyanis a szereplők elszigeteltté és kiszolgáltatottá válnak: segítséget senkitől sem várhatnak, hiszen a Föld negyven évnyi távolságra van, és könnyen lehet, hogy mára már el is pusztult. A helyszín miatt a könyv hangulata is utánozhatatlan; hiába a világűr végtelensége, az elhagyatottság miatt az olvasót a klausztrofóbia érzése gyötri.

A szerelmi száltól kicsit féltem, főleg, hogy egyből egy szerelmi háromszöget is kapunk, de szerencsére ez a vonal nem túl jelentős, az Új Látóhatár támadása után pedig mindkét oldalon a túlélés a cél, nem nagyon van idő a szerelemre gondolni.

A történet két szálon játszódik, az Új Látóhatáron Waverly, az Empyreumon pedig Kieran és Seth a főszereplő. Az Új Látóhatáron játszódó jelenetekből kiderül, hogy két teljesen azonos környezetben kialakuló társadalom mennyire különbözhet egymástól. Az Empyreummal ellentétben az Új Látóhatár társadalma a vallásra épül, vezetőjük minden egyes lépését egy vallási okkal indokolja. Mindeközben az Empyreumon maradt fiúkat teljesen megváltoztatja a magány és a kiszolgáltatottság, az írónő kitűnően ábrázolja, hogy mi történik, ha az emberek „vérszemet kapnak”. Seth és Kieran egyaránt meg van győződve róla, hogy kapitánnyá kell válniuk, azonban azt is tudják, hogy kapitány csak egy lehet. Az egymással való küzdelem során a józan ész háttérbe szorul, sorozatos rossz döntésük komoly következményeket szül.

Jóval többet kaptam ettől a könyvtől, mint vártam. Az Új Látóhatáron játszódó részek érdekesek, az Empyreum történései pedig akciódúsak voltak. Nagyon tetszett, hogy az írónő ifjúsági regénybe burkolva is képes komoly témákat feszegetni, és úgy gondolom, tökéletesen sikerült ábrázolnia a kiszolgáltatottság és a reményvesztettség következtében hozott döntéseket. Minden disztópia-rajongónak, még a sci-fitől ódzkodóknak is szívből ajánlom a regényt!

Ízelítő a könyv külföldi borítóiból

A könyv adatai

Kiadó: Maxim Kiadó
Kiadás éve: 2012
Eredeti címe: Glow (2011)
Oldalszám: 352

Debora Geary: Modern boszorkány (Modern boszorkány #1)

A történetről röviden 

Bibircsókos orr, csúcsos kalap, seprű és üstben fortyogó bájital helyett ismerjétek meg a modern boszorkányt! Lauren 28 éves, Chicagoban él, ingatlanügynökként dolgozik, és halvány lila gőze sincs arról, hogy valójában boszorkány, egészen addig, amíg egy Boszorkánycsevej nevű internetes oldalra nem téved, ahol három vadidegen nő éppen erről próbálja őt meggyőzni.

"Moira néninek talán akad valahol egy üstje, mert ért a gyógyfüvekhez, de a mai boszorkányokon nem nagyon látni csúcsos kalapot, és igen kevesen tudnak közülünk repülni. Az az egész seprűnyélen lovagolás többé-kevésbé mindig is csak mese volt. Ebben a tekintetben nem tett jót nekünk a Harry Potter."

Véleményem a könyvről

Többször összefutottam már ezzel a könyvvel különböző blogokban, de biztos voltam benne, hogy nem fogom elolvasni. Kedvelem a mágia témáját, de nálam ez kimerül a Harry Potter-sorozat és az Átkozott boszorkák című film imádatában. Hogy miért olvastam el mégis? Azért, mert a könyv rám talált.

Egyik alkalommal, amikor a könyvtárban jártam, egy polc tetején csücsült, és nem tudtam megállni, hogy meg ne tapizzam a gyönyörű borítót. A könyvvel kapcsolatos korábbi érzéseim és a neten olvasott felemás vélemények ellenére hirtelen éreztem, hogy kell nekem, így hazahoztam.

Már az első fejezetben elvarázsolt a könyv, és tudtam, hogy jó helyen vagyok. Picit romantikus és nagyon szórakoztató olvasmányban volt részem. A regényt egyébként egy négy éves boszorkánypalánta viszi a hátán: ahányszor Aervyn felbukkant, annyiszor olvadtam el, tündéri kis csibész ez a kisfiú! A könyvet átszövő humor miatt a regény engem az Anyák maffiája című könyvre emlékeztetett, bár abban egyáltalán nem szerepel boszorkányság. Tökéletesen kiszámítható limonádé volt ez is, de néha ilyen is kell, és engem nagyon jókor talált meg a könyv. Alig várom, hogy olvashassam a sorozat további részeit!

"Egy férfi, aki három nővérrel nőtt fel, csak tudja, hogyan kell bánni a nők kedélyhullámzásával. Egy frászt. Egy férfi, aki három nővérrel nőtt fel, azt tudja, hogyan kell gyorsan fedezékbe bújni."

Sokan írták a regényről, hogy hiányzik belőle a feszültség és az izgalom. Számomra pont ez tette szerethetővé: családias hangulat, összetartás és imádnivaló karakterek jellemzik az egész történetet. Senki sem került halálos veszélybe, nem bukkant fel fekete mágia vagy alvilági szörnyek, és én pont ezért imádtam. Aki izgalomra és harcokra vár, rossz helyen keresgél, de aki szeretne tökéletes kikapcsolódást pár óra erejéig, mindenképpen kerítsen sort erre a könyvre!

A kiadó plusz pontot érdemel a borító miatt: nem elég, hogy gyönyörű, de ha leveszed a védőborítót, alatta egy zseniális ötletre bukkansz!

Ízelítő a könyv külföldi borítóiból

A könyv adatai

Kiadó: Maxim Kiadó

Kiadás éve: 2014
Eredeti címe: A Modern Witch (2011)
Forrás: könyvtár
Oldalszám: 376

Sebastian Fitzek: A terápia

A történetről röviden

Viktor Larenz pszichiáter lánya, Josy eltűnik, és sosem találnak rá. Viktor nem tudja feldolgozni az eseményt, ezért egy isten háta mögötti szigetre költözik, ahol egy napon egy ismeretlen nő látogatja meg, kérve, hogy kezelje őt. Viktor kezdetben elutasítja, ám amikor kiderül, hogy a nőt Josy-val kapcsolatos emlékek gyötrik, úgy dönt, hajlandó a terápiára.

"A remény olyan, mint egy üvegszilánk a talpadban. Amíg a húsodba vág, addig minden lépésnél fájdalmat okoz. De ha kihúzzák, vérzik ugyan egy darabig, és az is eltart egy ideig, amíg begyógyul, de a végén ismét tudsz járni. Ezt a folyamatot gyásznak is nevezik."

Véleményem a könyvről

Sebastian Fitzek Ámokjáték című regényének olvasása után biztos voltam benne, hogy ezt a könyvét is szeretném megkaparintani. Nem is olvastam róla semmit, csak lekaptam a könyvtár polcáról, hiszen biztos voltam benne, hogy ismét zseniális regényhez lesz szerencsém.

Elárulom, ez nem tetszett annyira, mint az Ámokjáték, de így is nagyon megfogott a regény. A téma és a stílus is egészen más, bár a könyv műfaja szintén pszicho-thriller. Nagyon jól játszott az idegeimmel, sokszor hittem, hogy megfejtettem a történetet, aztán mindig kiderült, hogy mégsem. Tökéletesen összezavart, és végig fenntartotta az érdeklődésemet.

Fitzek zseniális író. Már az Ámokjáték olvasása közben is filmszerű kép lebegett előttem, és ugyanez megvolt itt is. Ráadásul a téma is mindkét esetben olyan, ami bármikor filmre vihető lenne, nagy sikere lenne. Manapság úgyis ritka az igazán jó thriller.

Még, még, még Sebastian Fitzek-könyveket!

Ízelítő a könyv külföldi borítóiból

Könyvajánló hasonló témában/stílusban

(beszámolóimat a képekre kattintva éred el)

A könyv adatai

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2009
Eredeti címe: Die Therapie (2006)
Forrás: könyvtár
Oldalszám: 278

Milly Johnson: Madarak és méhek

A történetről röviden

Stevie Honeywell boldog és sikeres háziasszony: közkedvelt romantikus regényeket ír, emellett éppen az esküvőjére készül. A rózsaszín vattacukor azonban egy szempillantás alatt összeesik, amikor vőlegénye, Matthew a nagy nap előtt alig pár héttel lemondja az esküvőt, kirúgja Stevie-t a házból és Stevie legjobb barátnőjével, Joanna MacLeannel költözik össze. Jo elhagyott párja, Adam azonban mindenáron vissza szeretné hódítani szerelmét, ezért az a briliáns ötlete támad, hogy ő és Stevie tegyenek úgy, mintha összejöttek volna, így a két elkóborolt bárányka féltékeny lesz és visszatér hozzájuk. A terv azonban sok meglepetést tartogat számukra...

"Adam MacLean látogatására várni rosszabb volt, mintha igazi randija lett volna. Egy igazi randin legalább olyasvalakivel töltöd az estét, akinek nagy eséllyel tetszel, nem pedig olyasvalakivel, aki ég a vágytól, hogy megkritizáljon, és pontokat szerezzen veled szemben."

Véleményem a könyvről

Milly Johnson sziporkázó stílusát már rég megszerettem, és bár kapásból hozzáteszem, hogy a Madarak és méhek tűnik az eddigi leggyengébb alkotásának, ezen is nagyon jól szórakoztam. A párcserés alapötlet hollywoodi klisének tűnik, a kivitelezés azonban jól sikerült. Ha a történethez hozzáadjuk, hogy Stevie egy 150 centis tűzrőlpattant nő, Adam pedig egy nagydarab konditerem-tulajdonos, akinek kissé kilóg a kapanyél a szájából, akkor garantált, hogy helyenként potyogni fog a könny a szemünkből olvasás közben.

"Nem, te nem vagy fogható senkihez, Stevie Pollen, Poszméh, Nektár vagy mi a neved!"

Az írónő többi könyvével ellentétben ennél a regénynél úgy éreztem, hogy nagyon lassan indul be a cselekmény, 100-120 oldal kellett, hogy igazán belerázódjak. Igaz, hogy utána már nagyon élveztem, de az elején kétséges volt, hogy sikerül-e megbarátkoznom a történettel.

Túl sok dolgot nem is tudok róla írni, sajnos a felejthető kategóriába tartozik a regény, bár olvasás közben ez még nem feltétlenül derül ki, de miután letettem, nem is foglalkoztatott tovább egy percig sem. Képes szórakoztatni és ellazítani, de már most, pár nappal az olvasása után sem maradt bennem túl sok nyom. Nyaralás, utazás, betegség idejére javaslom, kikapcsolódáshoz tökéletes.

Ízelítő a könyv külföldi borítóiból

Könyvajánló hasonló témában/stílusban

(beszámolóimat a képekre kattintva éred el)

A könyv adatai

Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó
Kiadás éve: 2013
Eredeti címe: The Birds and the Bees (2008)
Forrás: csere
Oldalszám: 430

Sherry Gammon: Szerethetetlen (Port Fare #1)

A történetről röviden

Maggie Brownt sokan csúfolják a középiskolában, mert arca beesett, ruhái pedig inkább csak rongyok. Sokan hiszik róla, hogy drogfüggő, pedig valójában a nélkülözéstől, éhezéstől és édesanyja alkoholizmusától szenved. Hamarosan új tanuló érkezik az iskolába: Seth Prescott a lányok álma, azt viszont senki sem tudja róla, hogy valójában a rendőrség beépített embere, aki drogügyekben nyomoz. Seth beleszeret a lányba, aki viszont olyan sokáig hallgatta anyjától, hogy szerethetetlen, hogy mára már maga is elhiszi, így Seth közeledését kétkedve fogadja.

"Valaki szeretett. Én, a szerethetetlen kis senki mégiscsak szerethető voltam."

Véleményem a könyvről

Több mint egy hónappal az olvasás után jutottam odáig, hogy végre írjak erről a könyvről, idáig az asztalomon hevert, és tíz másik könyv előzte meg, pedig azokat később olvastam... Nagyon ritka az olyan regény, amiről ilyen sokáig halogatom a beszámolót, és általában nem jelent túl jót az adott könyvre nézve. Most végre sikerült behoznom a lemaradásomat, és írtam minden könyvről, amit mostanában olvastam, csak ez maradt hátra, így nem menekülhettem többé. Őszintén szólva már a történetre is csak nyomokban emlékeztem, de amikor megláttam a sok post-it-et a könyvben, megörültem, hogy így mégsem lesz nehéz feleleveníteni a történetet, nyilván sok idézetet jelöltem meg benne. Elkezdtem átlapozni, és kénytelen voltam rájönni, hogy valójában csak a helyesírási és fordítási hibákat jelöltem meg benne. :(

A könyvben lévő helyesírási és nyelvhelyességi hibák megdöbbentőek voltak, főleg, hogy egy magyar írónő fordította a regényt. Hálát adok a sorsnak, hogy az írónő könyve nem szerepel a kívánságlistámon, mert most kénytelen lennék törölni onnan, pedig ilyet csak akkor teszek, ha már sikerült megszereznem az adott könyvet. Tudom, sokakat nem zavar olvasás közben, hogy hibáktól hemzseg egy szöveg, én viszont nem tudok az ilyeneken szó nélkül túllépni. Amikor 2-3000 Ft-ot fizetek egy könyvért, tiszteletlenségnek tartom, hogy igénytelen munkát kapjak cserébe. Olyan ez, mintha elmennél egy wellness-szállodába, amit épp felújítanak: próbálsz ellazulni a jacuzziban, de az ütvefúró hangja mindig kizökkent. Hiába kaptad meg a szobát, a svédasztalos vacsorát és a wellness-részleg szolgáltatásait, valahogy nem érte meg a pénzt, ugye?

Maga a történet egyébként nem rossz, bár nem igazán az, amit vártam. Ami kellemes meglepetésként ért, az az, hogy egy szokásos ifjúsági regénybe ezúttal krimi-szálat fűztek be, ráadásul Maggie anyjának alkoholproblémái is jócskán megtörték az egyébként elég lagymatag szerelmi szálat. Maga a romantikus vonal számomra negatív élmény volt: valahogy nem éreztem reálisnak az egészet. A történet sok ponton sántít, a legdurvább talán az, hogy bár Maggie-nek lyukas volt a cipője és kabát helyett a leghidegebb időben is csak egy pulóvert hordott, soha senkinek egy pillanatra sem fordult meg a fejében, hogy talán segítségre szorulhat. Tényleg hamarabb jut a tanárai és a többi felnőtt eszébe, hogy Maggie drogfüggő és ezért beesett az arca, mint hogy rájöjjenek, hogy a lány éhezik?

A regény egy trilógia első része, bár ezek után kétséges, hogy akarom-e olvasni a folytatásokat. Ha könyvtárban rábukkanok, hazahozom, de megvenni nem fogom, ez egészen biztos.

Ízelítő a könyv külföldi borítóiból

Könyvajánló hasonló témában/stílusban

(beszámolóimat a képekre kattintva éred el)

A könyv adatai

Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Kiadás éve: 2013
Eredeti címe: Unlovable (2011)
Forrás: saját vásárlás
Oldalszám: 404

Colleen Hoover: Slammed - Szívcsapás (Slammed #1)

A történetről röviden

Layken tizennyolc éves, és nem elég, hogy édesapja meghalt, most még az ország másik végébe is kell költöznie édesanyjával és öccsével. Lake-nek nincs ínyére a költözés, de erről egy szempillantás alatt megfeledkezik, amikor találkozik új szomszédjával, a huszonegy éves Will-lel, aki a romantika mellett a költészettel is megismerteti. Minden idillinek tűnik, azonban ahogy elkezdődik a tanév, Lake és Will kapcsolatában áthidalhatatlannak tűnő szakadék nyílik, ami mindkettejük életét megnehezíti.

Akármi elől is menekülsz, az veled marad egészen addig, amíg rá nem jössz hogyan birkózz meg vele.

Véleményem a könyvről

Bajban vagyok ezzel a könyvvel. A Hopeless után gondolkodás nélkül kaptam az írónő új regénye után, még a fülszöveget sem olvastam el, de valahogy nem azt az érzést és hangulatot kaptam, amit vártam. Egy vonatút alatt oda-vissza kivégeztem a könyvet, de csak arra volt jó, hogy menet közben lefoglaljon, és könnyen meglehet, hogy ha van nálam másik könyv, ezt félredobom.

Számomra az alapötlet klisének tűnik, a két fiatal minden előzmény nélküli szerelembe esése kidolgozatlan, a szinte tökegyforma sorsuk irreális, a verses részek nem tetszettek, a lezárás pedig összecsapott volt. Valahogy úgy éreztem, tele van logikai bakikkal a könyv, ráadásul ahhoz képest, hogy egy fiataloknak szóló, romantikus regényről beszélünk, tele volt balesetekkel és tragédiákkal. A leghabosabb-leggiccsesebb lányregényeket is képes vagyok elolvasni, de ez nekem rettentően hatásvadász volt...

Akartam én szeretni, főleg azok után, hogy láttam, mindenki odavan érte, de valamiért mégsem ment. Azt mondom, ne hagyjátok magatokat eltántorítani a bejegyzésem miatt, mert még a sok negatívum ellenére sem mondom, hogy rossz a könyv, csak nálam valahogy nem állt össze egy kerek egésszé.

A sok puffogás után még egy, ígérem, ez lesz az utolsó: ezt a "megtartom az eredeti címet, de azért hangyányi betűkkel odaírok valami magyar blablát" – dolgot eddig sem értettem, de nyújtsa fel a kezét, aki szerint a "szívcsapás" egy létező szó. Pofoncsapást érdemelne, aki kitalálta ezt a hülye címet...

Ízelítő a könyv külföldi borítóiból

Könyvajánló hasonló témában/stílusban

(beszámolóimat a képekre kattintva éred el)

A könyv adatai

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2014
Eredeti címe: Slammed (2012)
Forrás: Első Könyvsiker Kölcsönző
Oldalszám: 294

Lesley Pearse: Belle

A történetről röviden

A regény az 1900-as évek elején játszódik. A 15 éves Belle anyja bordélyházában született és nőtt fel, de édesanyja féltő és óvó védelmének köszönhetően fogalma sincs arról, hogy a házban élő fiatal lányok mivel keresik a kenyerüket. Egy végzetes napon azonban véletlenül szemtanúja lesz egy gyilkosságnak. Az elkövető elraboltatja, eladja, és az ártatlan kislányból párizsi szajha lesz. Miután az első éjszakák majdnem az életébe kerülnek, tulajdonosa eladja, így New Orleans-ba kerül, ahol hasonló foglalkozást űz, de már igazi kurtizánként. Belle megismeri a luxust, a túléléshez azonban csak az ad erőt neki, hogy tudja, egy napon megszökik, és hazatér régi otthonába.

"Éjszakánként, amikor az alagsori ágyban feküdt, a mulatság zaja leszűrődött Belle-hez; a vidám zongorajáték, a pohárcsörömpölés, a férfiak hahotázása, a dübörgés, a tánc, a dalolás – nagyon jó mókának hangzott. Belle néha azt kívánta, bárcsak föl merne menni az emeletre, hogy belessen az ajtón."

Véleményem a könyvről

Kissé szkeptikus voltam ezzel a könyvvel kapcsolatban, mert a korszak és a téma sem volt nagy kedvencem idáig, de mivel olyan szégyen nem eshet meg velem, hogy csak három könyvet hozzak el egy könyvtárból, így végül velem jött ez is. Ugorjunk egyből a végére: új kedvencet avattam.

A könyv egy erős és talpraesett fiatal lány története, akit nem lehet nem szeretni. Az események, amiken Belle keresztülmegy, felfoghatatlanul szörnyűek, ő mégis képes mindvégig harcolni az életben maradásért és a hazajutásért. Belle megfontolt és kitartó, és a legkilátástalanabb helyzetben is képes igazi hölgy maradni. Hölgy és kurtizán? Igen, ez a lány más, mint a többi; bár a sors egyfolytában azon dolgozik, hogy megtörje őt, ő nem hagyja magát, és igyekszik a legjobbat kihozni mindenből, ami jut neki.

A témából kiindulva nem gondoltam volna, hogy szerelmi szálat is kapok, az írónőnek mégis sikerült egy olyan gyengéd vonalat alkotnia, ami Belle-nek éveken át erőt adott a túléléshez. A leheletnyi gyengédség mellett viszont rengeteg kegyetlenségnek is tanúi lehetünk. Ezekről az írónő leplezetlenül és részletesen beszámol, de bármi történjék is, a történet a legkegyetlenebb pillanatokban is olvasmányos marad.

A regény két szálon fut, az egyik szál Belle szemszögét és a vele kapcsolatos eseményeket mutatja be, a másik pedig az otthon maradt ismerőseit, akik évek múltán is kitartóan nyomoznak az elrabolt lány után. Ez a vonal szerintem kicsit laposabbra sikerült, mint a Belle-lel kapcsolatos események, mégis, a 600 oldal egyikén sem unatkoztam.

Egyetlen furcsaság van, ami a könyvvel kapcsolatos, de ez valószínűleg a kiadó hanyagsága: a borítón „Elárulva és elárvulva... Segít valaki?” felirat található, ezt viszont már tavaly ellőtték az írónő másik könyve, a Bízz bennem borítóján. Ráadásul oda illik is, mert egy árva testvérpárról szól. Gyanítom, véletlenül hasznosították újra a borító ezen részletét. Kicsit furcsa, hogy ez senkinek sem tűnt fel a kiadónál, mindenesetre ne riasszon el senkit, maga a történet zseniális!

Ízelítő a könyv külföldi borítóiból

Könyvajánló hasonló témában/stílusban

(beszámolóimat a képekre kattintva éred el)

A könyv adatai

Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó
Kiadás éve: 2014
Eredeti címe: Belle (2011)
Forrás: könyvtár
Oldalszám: 618