Natasha Kampusch története nagyon megrázott, amikor olvastam a fogva tartásáról írt könyvet, így amikor elolvastam a Nincs menekvés fülszövegét, tudtam, hogy ezt is el szeretném olvasni. Reméltem, hogy kevésbé lesz megrázó, hiszen tudom, hogy a 3096 nappal ellentétben ez kitalált történet, mégis annyira hihető volt a regény, hogy egyáltalán nem lepne meg, ha megtörtént eseményekre épült volna.
"Emlékszem, olvastam egyszer, hogy ha az embernek van egy madara, amely hosszú ideig élt kalitkában, és egyszer nyitva hagyják az ajtaját, a madár nem repül el azonnal. Azelőtt ezt sosem értettem meg."
Annie ingatlanügynökként dolgozik, a Vancouver-szigeten fekvő Clayton Fallsban ő az egyik legtehetségesebb. Karrierje szépen alakul, éppen egy nagyobb projektet készül megcsípni, amikor az egyik eladó ház nyílt napjára megérkezik egy vevőjelölt. Annie körbevezeti a házban, de a következő pillanatban arra eszmél, hogy egy furgonban van, és éppen elrabolják. Elrablója, akit ő visszaemlékezéseiben egyszerűen csak Pszichónak nevez, egy mindentől elzárt kunyhóba viszi őt. "Miközben kitolatott a behajtóról, és a ház egyre kisebb lett, nem tudtam felfogni, hogy mi történik. Nem volt valóságos. Az egész nem volt valóságos."
A Pszichó nemcsak a szabadságától fosztja meg a fiatal nőt, de minden önálló döntéstől is. Ő mondja meg, mikor ehet, ihat, pisilhet, zuhanyozhat, ráadásul napi szinten megerőszakolja a lányt. Annie kétségbeesetten keresi a kiutat, de a Pszichó biztosra ment: belakatolt ajtók és műanyag evőeszközök gondoskodnak arról, hogy Annie ne menekülhessen, se így, se úgy.
"Meg akartam kérdezni, mi lett a másik lánnyal, akié a nyaklánc volt, de féltem, hogy meg is mondja."
Már a könyv elején megtudjuk, hogy Annie-nek sikerült valahogy kiszabadulnia, hiszen a történteket a pszichológussal való találkozásai során meséli el. Nemcsak a hegyi kunyhóban átélt eseményekről, de az azóta történtekről és Annie érzéseiről is részletes képet kapunk. Annie egy évet töltött a Pszichó kunyhójában, és ez az egy év testileg-lelkileg megváltoztatta őt. A gyógyulás lassú és nehézkes, és minden dologért, ami annak idején természetes volt, most meg kell küzdenie. "Érdekes, hogy már nemigen kérdezi senki, hogy érzem magam – nem mintha elmondanám. Csak az a fura, hogy miért nem érdekel senkit, mi van utána – csak a sztori. Szerintem azt hiszik, utána vége is. Bár úgy lenne!"
Lebilincselő könyv ez, végigizgultam az egészet. Nagyon hamar beindul a cselekmény, onnantól pedig körömrágós-szívszorítós a teljes történet. Amikor rájöttem, hogy visszatekintésről lesz szó, féltem, hogy ez megöli az izgalmat, de Annie beszámolói annyira részletesek, hogy olyan, mintha minden most, a szemed előtt történne. Az Annie gyermekkoráról, anyjával való kapcsolatáról szóló részek és a Pszichó magáról elejtett információi nagyon érdekfeszítőek voltak, a szabadulás után pedig Annie minden apró haladásának teljes szívemből örültem, és drukkoltam, hogy a lány élete rendbe jöjjön annyira, amennyire csak ebben a helyzetben lehetséges.
Kicsit meglepődtem, hogy Annie valahol a könyv kétharmadánál kiszabadult, nem tudtam, mi lesz ezután, de a könyv utolsó harmadára egy olyan érdekfeszítő krimi-szálat kaptam, ami önállóan is megállná a helyét. Ritka az olyan könyv, ami az elsőtől az utolsó oldalig fenntartja a feszültséget, és ez most épp ilyen volt.
Ízelítő a külföldi borítókból:
Kiadó: Alexandra Kiadó
Kiadás éve: 2012
Eredeti címe: Still Missing (2010)
Forrás: könyvtár
Oldalszám: 360
