Még most sem tudom, hogy mi belőlem az eredeti és mi az, amit a könyvekből kaptam. /Beatrice Sparks/
2012. augusztus 8., szerda
Rukkolás szösszenetek
- Csomagot hoztam! - mondta a postás, és máris nyújtotta az egyértelműen könyvet rejtő barna borítékot.
- Várjon, van még egy! - mondta, majd átvettem a második csomagot is, magamban már azon tanakodva, vajon melyik könyvet rejtheti a fehér papír. Már majdnem elköszöntem tőle, amikor ismét megszólalt:
- Úgy látom, van egy harmadik is! Hát ezek már sosem fogynak el?
Lágyan elmosolyodtam, de közeben azon járt az eszem, hogy ha ő tudná, hogy ez csak a kezdet volt, talán még ma átkérné magát egy másik kerületbe...
***
Eközben a postán a férjem borítékokat vett a rukkolt könyvekhez:
- Jó napot kívánok! 12 darab ajánlott, postakész borítékot kérek!
- Számlát tetszik kérni? - kérdezte a szocializmus óta ott porosodó postáskisasszony, miközben magában azon gondolkodott, hogy ez a sok ember a tömeges levélküldéssel mennyi munkát okoz neki.
- Köszönöm, nem kérek. - mondta a férjem, miközben azon elmélkedett, hogy ha a postás néni tudná, hogy ezek a borítékok még a mai nap folyamán visszakerülnek hozzá megtöltve, ráadásul ez csak a kezdet, talán még ma átkérné magát egy másik kerületbe...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése